Szegedi Híradó, 1892. január-március (34. évfolyam, 1-78. szám)
1892-01-01 / 1. szám
ötelességeül ismert legjobb szándékkal és erővel csoportosulni e zászló alá s annak diadaláért meggyőződéssel síkra szállani. Különösen azt a gyakorta hangoztatott ellenzéki vádat tehát, mintha az országgyűlési szabadelvű párt a maga egészében sem lelkesülni, sem dolgozni nem volna képes, ez a tisztelgés, ahova a párt a munkától s az akcióba szállás lelkesültségére lép, — vissza fogja utasítani, — egyúttal meg fogja cáfolni azt az ellenzéki lapok által czélzatosan kürtött hazug híreket is, mintha a kormánypárt benső egysége oszladozóban, a meggyőződések erőssége gyöngülőben, a bizalom alászállóban s az együttérzés és együtt cselekvés szétszakadóban volna. Nem akarunk eléje vágni sem a pártvezért üdvözlő szónoklatnak, sem a párthoz s ezzel az ország közönségéhez intézett kormányelnöki szózatnak. Csak épp figyelmeztetjük olvasóinkat, hogy az a két beszéd, amely ma a budavári miniszterelnöki palotában el fog hangzani, oly nagy fontosságú nyilatkozatokat tartalmaz, amelyek a január 28-tól február 6-ig lefolyó általános választások sorsára nem csekély hatással lesznek. Szeged egy éve — Az 1891. esztendő. — Szeged, január 1. II. Julius 7-én Szeged uj erdőfelügyelőt kap, Nagy Gyula személyében. Julius 16-án vasúti szerencsétlenség a székhalmi átjárónál, két emberáldozattal. Julius 19-én az első munkaszünetes vasárnap. — Ugyanazon éjjel Baross Gábor kereskedelmi miniszter Szegeden. Julius 23—27-én a ferenczrend tartományi gyűlése Szegeden. Julius 24-én 100 átutazó horvát vasúti munkás sztrájkja a szegedi állomáson. Julius 25-én a tanyai lelkészségek rendezése a v. közgyűlésen. Ugyanakkor a Szegedi Híradó fényes eredménynyel lezárja a gyűjtést az orosz zsidók javára. Julius 16-án munkássztrájk a szegedi kir. folyam mérnökség adattöltési munkálatánál. Julius 26-án Lihosics Elek meggyilkolja a Teréz-utczában nejét és gyermekét. Julius 28-án épitkezési katasztrófa a «Szeged-csongrádi Víkpénztár palotájában, 3 halottal, 6 életveszélyesen s 2 könnyű sebesülttel. Aug. 1-én a zóna életbe lép az akkor még o. m. á. vasutakon is. Ugyanakkor a szegedi aranyfiatalság fényes bálja, a honvédszobor javára. Aug. 9-én az aradi iparosok és a szabadkai kereskedő ifjak szegedi látogatása. Aug. 16-én új katonai kórház (200.000 frtos) épitésének elhatározása. Aug- i1-én angolok tanulmányútja Szegeden. Aug. 12-én Ferdinánd bolgár fejedelem Szegeden. Aug. 17-én a «Fehérkereszt» betegsegélyző egylet fiók megalakulása Szegeden. Aug. 18-án a«Merkur» gőzhajó karambola egy csónakkal a szegedi Tiszán. Két ember vízbe fúl. Aug. 19.én a Bécsi-köruton egy lakatos legény flauberrel szivén lőtte magát ,s meghalt. Augusztus 20-án az Aigner kereskedő család kiirtásának megakadályozása. Auguszt. 29-én dr. Fejérváry Géza egész családjávál Szegeden. Auguszt. 31-én Hertelendy József torontáli főispán, konviktussának gyertyámosiak szegedi egyik megalapítója meghalt. Szeptember 4-én Károly román király Szegeden. Szept. 8-án Broden Collet, a Pesteur-intézet, igazgatója Szegeden. Szept. 12-én a 200,000 frtos városi útépítési kölcsön fölvételét helyben hagyja a miniszter. Szept. 13-án a szegedi keresk. ifjak szabadkai látogatása. Szept. 16-án a király átutazik Szegeden. Szept. 16 án a szegedi tanyai vasútra az engedélyt dr. Lipcsey Ádám és dr. Herz Gyulának megadta a keresk. miniszter. Szept. 17-én ismét halál a takarékpénztári palota építésénél. Szept. 21-én Széchenyi-ünnepel a szegedi iskolákban. Szept. 21—23. a battonyai zendülésben végtárgyalást tart a szegedi kir. tvszék. Szept. 22-én a felsőtanyai férjgyil-- kosság szenzácziós végtárgyalása. Szept. 27-én a szegedi önk. tűzoltók tisztelgése Temesvárt József folig. előtt. Szept. 26-án id. Erdélyi Nácsi öngyilkos lett. Szept. 27-én szegedi lovak diadala a bpesti gyepen. Szept. 29-én vonatösszeütközés Szatymazon. — Ugyanakor a szegedi csendőrkerület memoranduma, a határvédelemről alkotandó törvény tárgyában. Okt. 1-én a zónaidő életbe lép a postán és távírón. — Ugyanaznap visszaállíttatott újra a gyors vonat Szeged és Arad közt. Okt. 1-én uj átment, társulat alakul Szegeden. Okt. 3-án négy öngyilkosság Szegeden. Ugyanakkor a női keresk. tanfolyam megnyitása. Okt. 7-én Karagyorgye Vicsiy külön yachtján Szegeden. Okt. 15-én a szegedi szőlőhatár filakszerű-zár alá helyeztetik. Okt. 16-án a csöngőiéi őskori leletek. Okt. 21-én tüntetés a főispán mellett a városi közgyűlésen. Okt. 22-én a gőzfürdő és szőlőmintatelep végleges elhatározása. — Ugyanakkor , Lihosics Elek bűnügyének szenzácziós végtárgyalása a szegedi kir. tvszéknél. Okt. 24—26-án Munkácsy Mihály és Tisza Lajos gróf Szegeden. Okt. 25-én a felsőtanyai ku 1t urközpont és a belv. kaszinó palotájának ünnepélyes megnyitása. rongó valómat, mikor először meghajlott karcsú dereka az erősebb öleléstől s arczán először láttam végigsuhanni lehelleletes pírjával az első csók tiszta mámorát . . . ni. Vége. Hol vannak a szép, napsütétes napok. Elmulának, csak fának látom immár a fát s nem értem többé, amit a szálló madár pityeg. Közönséges ember vagyok, mint a többi. És igazán nem is képzelem, hogy ez másként is lehetne. A jó ebédet többre becsülöm, mint a jó szót, szeretek sokat aludni s tele torokkal kaczagok. Társaságban addig iszom, amig bor van előttem s a csibuk helyett selmeczi pipából füstölök. Az asszonyokkal épen semmit sem törődöm , meg nem javíthatom őket, kellemetlen órákat pedig nem akarok magamnak szerezni. A csillagokból bizony nem olvasgatok már s ha hűlni kezd a levegő , beteszem az ablakot. Heinet se olvasom már, inkább Dickens felé hajlok s a Divina-Comoediámat belepi a por. Könyv nélkül tudtam valaha Faustot, ma csak annyit tudok felőle, hogy valami «Heinrich» megejt valami «Gräschen»-t. Szeretek az ágyban, meleg szobában olvasni s kaczagom az olyan embert, aki egyéb, mammont is ismer a kényelemnél s nem jut eszembe, — talán nem is szeretném, ha jutna, hogy ez mégsem egész rendes állapot. Hogy hiányzik, nagyon hiányzik, hogy parlagon maradt valami a lelkemben. Egy hang, egy szin, egy árnyalat. IV. S most, hogy az én eltemetett kicsi angyalom im meglátogat, immár kialvó tüze előtt hidegülő kandallómnak, sötétes szobám nehezen ráráboruló ködében , egyszerre lep meg erős, hatalmas vágya az újjászületésnek. Föltámadni. Nem azt a föltámadást értem, ami a halál után vagyon, mert ugyan ki is számítana arra a nagy Talánra, sem azt, amire a test hívei várnak, mert ugyan mi hasznom van nekem abból, ha a jövő században egy atonomat magába foglaló madár ringatózik egy másik atonomat magába foglaló faágon, hanem megváltó eljövetelét egy új életnek, amitől megkönynyül a nehezes fő s a szó visszafojthatlan vágygyal tör ki az ajkon : Éltem, újra akarok élni! . . . És íme most, hogy csodálatos rendszertelenségében az emberi gondolkozásnak, — a beállott uj esztendővel megjelent e halottam emléke, mint fehér galamb megcsillanó szárnya magasan a kék levegőben. — mondom most megpattant bennem valami. Olyan érzés fogott el, ami meglepheti a természetet, mikor fehér estén elpihen s reggelre zöld a határ, — ami teszi, hogy az a szálló madár vidám csippentgetéssel röpül át, hullámos röppenésben a hajnaltól világos udvarom fölött. Amit érezhet a fa, mikor tavasz jövetén ezer háncsa alatt lassan szivárog be a mézes élet. S kitárom az ablakot, — a csípős levegő egész üdítő metszésével csap be a szobámba, egy itt maradt, vagy korai légy suhan el az arczom előtt, — úgy szívom be tele, szomjas tüdővel azt a lebegő, megváltó áramot, ami úgy jön nekem, mint valami üres, hiú álomnak utána az édes fölébredés, valami fájó kábulattól megmentett nehéz főnek a tisztulása; szívom, várom az új életet, az új szerelmet. Hogy legyek ember, érző lélek, hogy lássak a szemeimmel, érezzek az érzékeimmel, hogy engem is megmosson, elfusson az az ár, ami meghozná a nagy természet ’esztendőben való újjászületését, újévét. Lauix Décs, SZEGEDI híradó, Péntek, 1892. január 1.