Szegedi Híradó, 1892. január-március (34. évfolyam, 1-78. szám)

1892-01-14 / 12. szám

Siegad, 1892. XXXIV. évfolyam. 12. szám. Csütörtök, január 14. Előfizetési árak: Hiabos hordással ra(7 postán küldve; Wféat érre . 14 at Fáérre . . 7 » — » Negyedérre . 3 » 50 » hóra . . 1 a 20 » Efijes szám ára 6 kr. Kiadóhivatal; Xadiányilmra könyvkersskedés a Szagadon, hová az clölgetések s a lap szétküldésáre vonatkozó fölszólamlások intézendők. kr.SZEGEDI HIRADÓ Szerkesztői iroda: Tisza Lajos körut 73. as- Reitzer-féle ház, földszinti hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI NAPILAP Hirdetéseket a nyílttéri közleménys két sz kiadóhivatal mérsékel áron vess föl. Nyílt szavak. Szeged, jen. 15. A reformminisztérium vezére s egyik legtöbbször támadott tagja mondott tegnap a fővárosban a választási mozgalmak alkalmából nagyobb szabású beszédet. Mind a Szapáry Gyula gróf miniszterelnök, mind a Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter politikai nyilatkozatai megérdemli , hogy velük még ebben a zivataros időben is egész higgadt megfontolással foglalkozzék a gondolkozó emberek azon hálistennek elég tekintélyes tömege, akik nem vesztik el a fejüket, mihelyest meghúzzák a kortes-riadót. A miniszterelnök beszéde egész tükrét képezi a mai magyar politikai élet valódi, reális feladatainak. Konstatálván, hogy az ellenzéki pártok minden árnyalata meddő közjogi viták rebesgetésével törekszik maga részére hódítani a könnyen lelkesülő tömeget, konstatálja egyszersmind, hogy ennek az országnak ez idő szerint közjogi vitákra, ebből eredő, kiszámíthatatlan bonyodalmakra szüksége nincs. Más, sokkal komolyabb, életbevágóbb értékű és érdekű feladatok képezik a józan, reális magyar nemzeti politika munkaprogrammját, melynek megvalósításáért küzd a szabadelvűpárt. Dolgozni, reformokat létesíteni: ez a kettős jelszó van a szabadelvűpárt lobogójára írva. Ehhez kevés köze van ama szentimentalizmusnak, mely hazafias, bánkodásból szüremlett elementumban a mi politikai mozgalmaink tulontúl megvannak fürösztve. Nyílt, komoly, becsületes jelszók ezek, melyeknek hű beváltására megvan a szabadelvű pártban s a szabadelvű kormányban az erő is, az akarat is. A közjóért való ernyedetlen munkásság egyik alapfeladata a szerencsésen elért pénzügyi eredmények, államháztartási egyensúly fönntartása, lehető fejlesztése a legközebbi jövőben a valutarendezés által. A földművelési ipari, kereskedelmi érdekek, a szellemi kultúra istápolása s a mi minden nemzeti életműködésünk alapját képezi, a közigazgatás czélszerű reformja : lehet nem elég csengök-bongók kortesszólamoknak, de igenis alkalmasak a hazafiús aggodalmak eloszlatására, a kötelességteljesítés önérzetének emelésére. Most nincs aki véde mézzé. Nincs aki a pletykázók közé csapjon és elnémítsa a szavukat. Lehetetlen, hogy aztán a szülök beszédjéből az iskolás gyermekek is meg ne halljanak valamit. És miképen jár fel az órákra, miképen magyaráz szórakozottan a növendékeknek, kik egyre kevesebb engedelmességet tanúsítanak iránta, az valóságos gyötrődés lesz. Bevonja az ablakfüggönyöket és tovább viraszt haldokló szerelme fölött. De múlnak a napok, de múlnak a hetek és a szép tanítókisszony csak nem tud feledni. Itt minden ő reája emlékeztet, ő reája minden bútordarab, minden könyv, minden kép a szobában, amit valaha érintett, vagy amire ránézett, két sűrűn teleírt lap az emlékkönyvében, minden hang a dalokból, ha zongorázni kezd s az utcza a házak, hova eddig vele együtt haladt. És most a szép tanítókisasszony végtelen leveleket ir. Hosszú panaszos leveleket, melyek senkihez sincsenek czímezve, de neki szólnak, melyeket nem olvas el senki, de neki éreznie kell azokat, amiket benne panaszol, tudnia kell róluk, ha nem hazudta volt a szerelmet. Bár elég erős lenne, hogy elküldje a leveleket, vagy bár panaszkodni tudna legalább az öreg asszonynak, aki folytonosan vigasztalja: — Emmi édes nő! ne adja magát a búbánatnak, majd jóra fordul minden. Egy napon aztán nagy ámulatra ébredt a város. Miránk a szűcs és Bregos a pléhes, a rendes esti kaczintás közben elégedetten tekintgettek egymásra. Minden ábrándos kísérletezéssel szemben élő biztosítékát képezi ezen szabadelvű politika sikerének, helyességének az a körülmény , hogy, mint a miniszterelnök beszédében mondja:a trónon oly fejedelem ül, aki a magyar alkotmánynak és a nemzeti érdekeknek leghívebb és leglelkiismeretesebb őre. Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter beszámolóbeszéde az ő egyéniségéhez alkalmazkodón jórészt szikrázó polémia. Nyomról-nyomra követi s fényes elmeéllel bonczolja föl mindazon elvi és ténybeli ellenmondásokat, mikbe a frázisok nagy mesterei a dolog természetéhez képest oly sűrűn esnek. Kimagasló mozzanatát képezi a miniszter beszédének az, amikor kijelenti ,hogy legszentebb politikai feladatomnak ismertem és ismerendőm egy hajszállal sem térni el a szabadelvűség, a szabadság minden irányban garancziáitól, amelyeket Magyarország felvirágzásának alap- és életföltételéül tartok. A magyar állam szabadságát, belügyeiben sértetlen önrendelkezési jogát, erkölcsi szuverenitását oly erélyesen hangsúlyozza a katonapoliti-No lám! Nem megmondtam-e, hogy így lesz. Hazakerült hát ismét az urfi. Most már nem henczeg úgy, mint a nyáron és nem adja a méltóságos urat. Tegnap láttam. Ott gubbasztott az apja háza előtt a lóczán és bámulta a szüretről jövőket. Eddig bezzeg szégyenlette, hogy kiüljön, a firma miatt. Mintha bizony restelni való lenne abban, ha valakinek az apja asztalos. Most rászorult bezzeg. Tímár István beszélte, hogy oda már a szép hivatal, a tisztesség, Timessy Timess Alfrédnak nincs már helye a törvényszéki kancelláriában. Hanyag volt, rest volt, a tudománya sem elég, a pártfogói is elhagyták. Eddig is csak a hizelkedés és hazudozások tartották benne a lelket. Most maradhat itt írnoknak, ha tetszik, írnoknak bizony. Mert való igaz, hogy Timessy Timess Alfréd elvesztette az osztálytanácsosné kegyét. Elvesztette attól a pillanattól kezdve, amint bevallotta neki (mindjárt visszatérése után az első napon), hogy nősülni akar. Elveszi Joommit, a szép tanítókisasszonyt, akit szeret. Milyen jelenetek, szent ég ! Ha látták volna önök a hervadó szépséget, az osztálytanácsosnét nagy tragédiákba való járássalkeléssel, hogy durt-fult, mint valami classikus dráma nagyratörő alakja és mekkora nagy szónoklatokat rendezett, olvadott, epedt dühöngött és sírt. Timessy Timess Alfréd azonban tántoríthatlan maradt. A csendes szép nyári napokat visszaóhajtotta. Emmit mindenütt. Csak öt és senki mást. Aztán egyre-másra jöttek a fegyelmi A „SZEGEDI HIRADÓ“ TÁRCZÁJA. A szép tanító-kisasszony. (Folyt, és vége.) — Emmi, édes — szólt az öreg háziasszony — maga busul, szegény gyermekem. No ne epessze magát, tudom én mi bántja. Van reá orvosság is. Feledje el és éljünk a hogy eddig. Vagy nem tudunk-e már csak ketten lenni. Unjunk már az öreg asszonyt. Hát elhívjam Manak Sándor tisztelendőt. Ő szokott volt látogatni, míg maga ide nem jött. Eljön az most is. Derék, jó ember és sok bölcs dolgot tud. Vagy leülünk sakkozni, vagy sétálni megyünk naponként két-háromszor. Nem ő, nem. Hanem itt ül a pamlag szegeletében, összehúzódva, mint egy árva galamb és reszketve. Nagy szemei fénylenek, az arczára lázas pír ül ki. A szoba homályos, a zongoráról a fehér kottalapok néznek errefelé, kívülről csak egy-egy hazatérő munkás lépésének a zaja hallatszik. Átellenben a vendéglő ajtaja nyílik egyszermásszor, akkor világosság özönlik ki két lépésnyi területre és beszédhangok zsongása az utczára. Talán épen ő róla beszélnek. Az ő esetét tárgyalják nevetve, szemérmetlenül. Hogy miképen járt utánna a fővárosi gavallér, az asztalos fia és hogy miképen igyekezett el innen, aztán meg ez és amaz. Az ok mi volt, arról hat-hét különböző verziót tudnak bizonyosan, mint ahogy minden leányról a városban képtelenebbnél képtelenebb dolgokat kitalálnak ürügy nélkül is.