Szegedi Híradó, 1892. október-december (34. évfolyam, 236-313. szám)
1892-10-09 / 243. szám
Szeged, 1892. XvOLIV. évfolyam. 243 szám. Vasárnap, október 9. Előzetési árak: Hixhoz hordással v»17 postán küldve: Igése évre . 14 írt — kr Félévre . . 7 » — » tíegyedévre . 3 » 50 » S{7 bóra , . 1 > 20 > Egyes azám ára 5 dr. GEDI HIRADÓ Kiadóhivatal: Endrényi Imre könyvkaraskodésa Szagadan, hová az alőfizetések s a lap szétküldésére vonatkozó fölszólamlások intézendők Szerkesztői iroda, Tisza Lajos körút 73. 87 Reitzer-féle ház, földszint hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bémentetlen levelek nem fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI NAPILAP Hirdetéseket és nyílt téri közleményeket a kiadóhivatal mérsékel t törvény a társadalomban. Szeged, okt. 9. Sajátságos jelenség, hogy a mai Magyarországban az úgynevezett műveit társadalmi osztálynál a törvény iránt való tiszteletlenség közönséges. Nem is említve az elkeresztelés ügyét, ahol az 1868. 53-ik törvénycikk rendeletét nem hajtják végre, sőt nyíltan dicsekszenek azzal, hogy ellene szegülnek , megdöbbenést kelt a gondolkozó polgárban az, hogy igy vagyunk a büntető törvény több intézkedésével is. Általában nem tartjuk jellembevágó dolognak, ha valakit becsületsértésért elítél a bíróság , s a kiszabott pénzbüntetést szívesen lefizetjük, csakhogy megmondtuk a panaszkodónak véleményünket. Nem mondjuk azt, hogy lehet-e vitatkozni azon vagy pedig nem, mikép valamely törvény célszerű vagy időszerű-e? de ha már valamely intézkedés törvénynyé lett, akkor ezt minden polgárnak tisztelnie kell, és az erkölcsökben is ahhoz kell alkalmazkodni. Pedig a törvényt megtartja a király is. Erre megesküdött, és ezt fogadja minden egyes törvényben. Mert nem tiszteljük mi, akik azon tény által, hogy meghoztuk és szentesíttettük, erre szent fogadalmat tettünk ? Mi becsületbeli dolognak tekintjük a törvények tiszteletét, és nemcsak a felsőbb hatóságtól követeljük meg azt, hanem az egész társadalomtól. Épp ezért nagyon jól esik, ha akkor, amikor szerét teheti, oly tekintélyes testület pecsételi meg nézetünket, mint a m. kir. Curia. A Curia ezelőtt is, most is a legtekintélyesebb testület az országban. S tekintélye nőttön nő, ha a mellett, hogy ítélete a felek közt törvényt szab, indokolása meggyőz bennünket, s a társadalmat a helyes ösvényre igyekszik terelni. A párviadalt bünteti a törvény. Kivételesen enyhébben, mint a hasonló testi sértéseket. Mikor a törvényt hozták, gondoltak a társadalom félszegségeire. De ez tökéletesen elég. — Ha már azon azmberteken, igazságtalan kinövésen, hogy az emberek legközönségesebb összeütközéseik kiegyenlítését fegyverre bízzák, maga a társadalom nem segít és nem dobja sutba ezen középkori sötét intézményt, akkor tiszteljük a törvényt, alkalmazza a bíróság a párbajra kiszabott enyhe intézkedéseket teljes mértékben. Ha a bíróság szigorú , ha az igazságügyminiszter nem pártolja az államfogházra ítéltek kegyelmi kérvényeit, akkor lassan-lassan megszűnik a párbaj-mánia, mert a hosszú fogság megtöri a vitézek kedvét. Az igazságügyi miniszter nem nagyon kedves ember. Kevesen dicsekedhetnek azzal, hogy Szilágyi óta kegyelmet nyertek. A legbefolyásosabb protekció is hatástalan marad. De hogy erre kerüljön a sor, előbb nem 6—8 napos államfogházat kimondó ítéletek kellenek, - hanem szigorúak. Ez a bíróságok és kiválókép a Curia kötelessége. Jogászkörökben valóságos eseményt okozott, hogy most Andreánszky Jenő és Mostyák Vincze párbaj ügyében a Curia három hónapról egy évre emelte fel Andreánszky büntetését, mert Andreánszky a végtárgyaláson feltett kérdésre úgy nyilatkozott, hogy bármint intézkedjék is a törvény, ő hasonló esetben párbajozni fog. A Curia ezen intézkedésével és indokolásával meggyőzött bennünket arról, hogy még mindig megérdemli az ország becsülését; hogy méltán vetjük bele igazságos ügyünkben végső reményünket; hogy szigorúságával megtöri a párbajozók kedvét és megszerzi a társadalomban a törvény tiszteletét. A „SZEGEDI HÍRADÓ" TÁRCÁJA. Vasárnap. — okt. 9. •— Szegedi Mucius. Karbolos regények. Szerelmes huszárok. A szellemi rekonstrukció. Miniszterválság. — Szegény Nagy Gábor, becsületes zsákoló, ő életével fizette meg a hét uralkodó divatját. Talán ha nincs tele a levegő a rémült kolera-kiáltványokkal, minden nagyobb baj nélkül kilábolt volna csekély betegségéből, Így azonban áldozatul kelle esnie a bacillus-kutató orvosi tudománynak. Nyugodjék békével, ő a közjóért veszett el. Ha ő nincs, máig sem alakul vala meg a «járványelőkészítő-bizottság», mely manap már mindent elkövet a kolera előzékeny fogadtatása körül. Az idők változván, jelenleg már nem állanak vasvillás őrök a város kapuinál, hogy minden gyanús idegen bejövetelét a kellő «szakerővel» megakadályozzák. Ellenben Szekula bácsi az ősi, nyilván még az 1831-iki első nagy kolerát is átélt, hírneves krispinben, egy csomó doktorral lefüleltet mindenkit, aki él s úgy bekarbolozza, hogy már ettől a keserves tortúrától is biztosan megkapja a kolerát. Természetes, hogy ez nem megy apró, többé-kevésbé komikus jelenet nélkül. Kohn Mór, aki gabonában utazik, kézzel-lábbal tiltakozik azöt percentes kezelés ellen s midőn arra szólítják föl a közegek, hogy hunyja be a szemét, gyanakodva szorítja tenyerét a bugyellárisára. Erélyesen dezinficiáltak egy, a nászútról hazatérő ifjú házaspárt is. Persze tönkrement a gyönyörű staffirung. A leggyökeresebben mégis a koma járta meg, akit a vigéckedés most vitt föl Pestre. Persze, hogy lesbeállt rá az egész vészbizottság. Hivatalos formában kiadatván ellene a rendkívüli óvintézkedések, mikor megérkezett, markos Andrisok lekapták a tiz körméről s beledugták «per kopt» egy hatalmas karbolos kádba. Aztán rendesen felfüstölték, szóval mindazt az atrocitást elkövették rajta, aminek kiállására csak egy néhai patikáros idegzete képes. Valamint országszerte, úgy Szegeden is a főfőérdeklődés középpontját a bécsberlini távlovaglás képezte. Általános az a nézet, hogy nagy kár volt a mi huszárainknak is részt nem venni ebben a nagyszerű mérkőzésben. Persze az volt a baj, hogy legkitűnőbb lovasaink házasodnak s egy vőlegény minden egyéb fárasztó sportra alkalmas, csak éppen egy négy napos erőltetett marsra nem. Legfölebb az a szerelmes lovag lenne óriási fórban versenytársai fölött, akinek véletlenül Berlinben időznék a szive bálványa. Mert hogy tudvalevőleg a szerelemi szárnyakat kölcsönöz». Szegedi írói körökben általános megdöbbenést keltett a Tisza Lajos gróf ezerforintos fundációja. Minden «iró» szorongva gondol ama közeli eshetőségre, hogy ezentúl már komolyan muszáj lesz írni. Már pedig egy telivér «iró» csak éppen ettől az egy kötelességtől borzad. Hát bizony furcsa is lesz az, ha már eztán nem lesz elégaz «írósághoz» az ősi kvalifikáció, az «írni, olvasni tudás». Egyébiránt a szegedi gróf gavallérosan, szépen bebizonyította, hogy ő nem vonakodik részt venni Szeged szellemi rekonstrukciójában is. Minden igazhivő mamelukot kilelt a hideg a napokban, mikor szárnyrákést a rémhír a kormányválság, Apponyiminisztérium s más efféle kedélyes változkodások felől.