Szegedi Híradó, 1892. október-december (34. évfolyam, 236-313. szám)
1892-12-03 / 289. szám
Szeged, 1892. XXXIV. évfolyam, 289. szám Szombat, december 3. Előfizetési árak: hordással gi így póttán küldve: évre . 14 6t — kr félévre . . 7 » — » Mefyedévre . 8 › 50 ‹ Sfy hón , . 1 20 ‹ Kiadóhivatal: 9fye*i^án án 6 kr.Szegedi Híradó Endrénfilmis könyrvkarM- ksdésa Szagiban, hová az •166zetések s a lap szétküldésére vonatkozó fölszólamlások intézendők. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztői iroda: Tisza Lajos- nonit 73. sz. Reitzer-féle ház, földszinti hová a lap .zellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Késiratok nem adatnak visza. Hirdetéseket CB nyílttéri közlemény«két « kiadóhivatal mérsékelt ar.i.’. vesz. föl. meghívó. szegedi /. választókerület szabadelvű pártjának végrehajtó-bizottsága f. évi december hó 3-án, azaz szombaton délután 5 órakor a cTszaszálló» 45. számú szobájában (földszint, balra 3. ajtó) ülést tart. Erre a végrehajtó-bizottság tagjait ez után is tisztelettel meghívom. Szegeden, 1892. december 2-án. Fluck Ferenc, b. elnök. A pártok állása. Budapest, dec. 2. — és A hirtelen bekövetkezett kormányválság folytán fölmerült ellenzéki remények eloszlottak mint a füst, pára, csalókáknak bizonyultak, mint a lutrizók reménykedése. •Az új kormány vezér, Wekerle Sándor hatalmas egyénisége, átható nagy esze, az ellene megindított parlamenti harcban kivívott sikerei, az ellenzék legnagyobb szónokával s legagyafúrtabb prókátoraival szemben is bebizonyított bámulatos államférfiúi fölénye a kormánypártra úgy hatott, mint egy áldásos májusi eső ; fölélénkítette s életképességében egységessé tette. Ha voltak is előbb e pártban némileg ellentétes áramlatok, befolyási féltékenységek, az ő államférfiúi egyéniségek tehetségeinek s hivatottságának kisugárzó ereje úrrá lett mindeneken, midőn az állítólag illetéktelen befolyások miatt aggódó harmincnyolcak megnyugtatására a pártértekezleten kijelenté, hogy „a kormány semmi különleges befolyás alatt nem állt, hogy a kormány közvetlen érintkezést akar föntartani a párt tagjaival, nem éri be oly támogatással, amely csak puszta szavazásból áll, hanem azt óhajtja, hogy az eszméket is a pártban vitassák meg. Kimondta a különleges befolyás lehetetlenségét, bárhonnét jöjjön is az. Programmját végre fogja hajtani az egész párt támogatásával, de azok segítségét sem utasítá vissza, kik esetleg a párthoz csatlakoznak. A szabadelvű párt tehát egységes, céljai iránt lelkesült, mert olyan vezér alatt áll, akinek nagy tehetségeiből alakult államférfiúi egyénisége teljesen kizárja a titkos és felelősség nélküli befolyások érvényesülhetését s teljes biztosítékot nyújt a kitűzött feladatoknak az ország s a nemzet üdvére szolgáló megoldása iránt. Az Apponyi-párt nehéz helyzetbe jutott. Most, midőn világos, hogy az egyház- és házasságügyi programmra, valamint a közigazgatás átformálására nézve a Wekerle-kormánytól s ennek pártjától semmi lényeges különbség sem választja el, az úgynevezett nemzeti követelmények pedig inkább csak díszítés mint lényeg az Apponyiék programmjában igazán óriási munka s nem közönséges erőfeszítés szükséges ahhoz, hogy erőszakosan megkonstruálhassák ellenzéki különállásuk alapja komolyságának valószínűségét. Eddig az előző kormányok alatt csak kisegítette őket valahogyan a kormány feje iránti bizaalmatlanság, melyből személyeskedés révén pompásan lehetett a kormánypárttól elválasztó korlátokat szaporítani. De most, mikor kénytelenek Wekerle iránt annak becsületes szándékai és nagy tehetségei iránt e fegyvert letenni, amint azt Apponyi lovagiasan és becsületesen meg is cselekedte, hogy mi lesz, hogy lesz, azt csak a jó ég tudja. Még szerencse, hogy Wekerle az értekezlet nyilatkozatában a «párthoz esetleg csatlakozók» segítségét nem utasítá vissza: ez lehet még azon aranyhíd, melyen Apponyiék a zsákutcából kiszabadulhatnak ; ferde helyzetben gyümölcstelen maradó nagy tehetségeik fölszabadulása az országra nézve is szerencse és nyereség lenne. A szélsőbal a petrifikált közjogi programmon kívül minden más felszínen levő kérdésben töredékekre való szakadásnak útján van. Irányi egyénisége a frakciók közti különbségeket szerencsésen el tudta leplezni, ám halála után rögtön láthatókká lettek azok. Eötvös az új pártelnök s Polonyi a pártnak főoszlopa engesztelhetetlen ellentétben vannak egymással az Apponyi-párttal való fegyverbarátság föntartásának kérdésére, a zsidó vallás recepciójára s a vallásügyi kérdések megoldására nézve s a párt a két korifeusnak már a képviselőházban is nyílttá vált harcában, töredékeiben ide-oda imbolyog, mert egyiknek sincs eddig elhatározó vonzereje a másik fölött. Eötvös az Apponyi-párt visszautasítása miatt a kormány iránti titkos kedvezéssel s a pártja iránti hűtlenséggel gyanusíttatik, a zsidóknak a recepció-törvénynyel adandó külön kedvezmény iránti s az őket vallási elveik föltárásától fölmenteni akaró hajlama éles ellenzésre talál a nyakas orthodox kálvinista Thalynál s az ultramontánsággal vádolt Polonyinál. A pártot különösen az új elnök párthűsége iránti bizalmatlanság s a nyakas kálvinismus s papizmus kérdései elforgácsolódással fenyegetik. Ezek is pártértekezletet tartanak az egyenetlenségek lehető elenyésztése végett, de hiába, drótozzák a fazekat, ha megrepedt, csak törött fazék marad az. Az ellenzéki pártok ily szomorú helyzete mellett annál imponálóbb a szabadelvű párt elvi egységes bizalom, elhatározottságban lelkesülő csatlakozása években fiatal, de államférfiúi okosságban öreg vezére körül. Kronawetter köszönete. Kronawetter osztrák birodalmi tanácsi képviselő több magyar országgyűlési képviselő üdvözlő táviratára Ugron Gáborhoz intézett következő levéllel válaszolt: Igen tisztelt uram ! Fogadja ön és mindama képviselőtársai, akik engem az osztrák képviselőházban mostani helyzetünkről mondott szavaimért megtisztelő elismerésükkel tüntettek ki, benső köszönetemet. Arra kérem önt és Magyarország minden szabadelvűen érző férfiát, hogy a dolgok fejlődését nálunk a legnagyobb figyelemmel kísérjék. Már 1848-ban megéltük, hogy egy magyar miniszter innen a legfényesebb ígéretekkel ment Magyarországba, azonban a sötétben túró kamarilla ezeket az ígéreteket, még mielőtt a magyar miniszter azokat megkapta, megsemmisíteni igyekezett. Bécsben a viszonyok ma sokkal rosszabmint 1848-ban és 1849-ben voltak. Akkor csupán a főnemesség és a klérus dolgoztak a reakczió érdekében, míg ma a feudál-klerikális párt magához bilincselte az iparosok és földmivelők, a hivatalnokok és tanítók nagy részét, akik gazdasági helyzetük javításának puszta ígéretéért elhajították maguktól eszményeiket; különösen a bécsi polgárság nagy része annyira lealacsonyodott, hogy a feudál-klerikális párt uszályhordozójává lett. Arról van szó, váljon a mi feudál-klerikálisainknak sikerülni fog-e Magyarország nemességét és klérusát a maga részére hódítani és az általános reakció szolgálatába szegődtetni. Nem tudom, várjon e végből tétettek-e már kísérletek és minő eredménynyel. Schwarzenberg herceg beszéde a legszomorubb sejtelmeket kelti bennem. Ausztriában és Magyarországban a szabadságszerető elemek hű és benső együttes munkálkodása sohasem volt annyira szükséges, mint most. Reményem, hogy a közös veszély a várható nehéz küzdelmekben együtt fog bennünket találni. Fogadja stb. Bécs, 1892. dec. 1. Kronawetter Ferdinánd. A fő hercegi vadászat. (Saját tudósitónktól.) Pusztaszer, dec. 2. A pusztaszeri határ ismét fejedelmi vendéget látott. Ferencz Ferdinánd főherceg nagyúri társasággal kiszállt néhány napra a Tisza folyótól övezette nagy síkra, hogy a vadászat férfias sportjának — mielőtt földkörüli útjára indulna — ezúttal utoljára hódoljon. Gyönyörű téli idő kedvezett a vada-