Szegedi Híradó, 1893. január-március (35. évfolyam, 1-77. szám)
1893-01-01 / 1. szám
megyei nagybirtokos és főrendiházi tag; Schweinitz Gyula gróf, a jeles erdélyi gazda; id. Esterházy László és Esterházy Andor gróf; azután Batthyány Géza gróf fehérmegyei földbirtokos, aki alig harminc esztendős korában pisztolylyal oltotta ki életét; hasonló halállal, de még tragikusabb végzet után múlt ki az erdélyi fejedelmek sarja, Bethlen Olivér gróf, a nagy álmok álmodója, aki összetört lélekkel pusztult el a lagúnák városában, Velencében Józsika Lajos bárót, az erdélyi kath. státus világi elnökét Kolozsvárott országos részvét kísérte sírjába. Csernovits Péter, az utolsó temesi gróf, aki fejedelmi vagyont költött el, olyan szegényül szállt el sírjába, mint akinek csak álmai voltak összes kincsei. A főrendiház nevezetesebb halottai: Dőry Lajos báró, a nyug. honvédtábornok, aki annak idején az ország leghíreseb férfiúi szépsége volt; Bánffy Zoltán báró, ki Besztercén fejezte be pályafutását és Miskolczy Lajos főrendiházi tag, aki Debrecenben múlt ki. Az országgyűlés nagy vesztesége volt Királyi Pál halála, mely a nemzeti pártot is érzékenyen sújtotta, mert annak a megboldogult, mint pártelnök, pótolhatatlan szolgálatokat tett. Az öregek közül első helyen kell említenünk Lovassy Lászlót, kinek neve a harmincas évek országgyűléseinek történetével olvad össze. A nemzet vértanúja, kit elveiért börtönbe vetettek Kossuthtal és Wesselényivel egyetemben, Nagy-Szalontán hunyt el egész csöndesen, 77 éves korában. A parlament egyik legeredetibb alakja, a vastagnyakú vén kuruc, Csanády Sándor, aki 48-tól tagja volt az országgyűlésnek. Nem tudott az ő meggyőződésén senki sem kifogni, csak a halál, aki Nagy-Kerekiben látogatta meg. Besze János, a leghatalmasabb magyar népszónok szintén az idei esztendő nevezetes halottja. Mozgalmas életét egész csöndesen fejezte be Aradon, ahol már évtizedek óta elfeledve tartózkodott. Az ifjabb nemzedék halálesetei a kor legsötétebb fejezeteibe sorozhatók. A kultuszminiszter kiváló jellemű fia, Csáky István gróf alig érte meg nagykorúságát, midőn országszerte megdöbbenést keltő öngyilkossággal fejezte be fiatal életét, Eötvös Géza, a keceli kerület országgyűlési képviselője üldözői elöl a halálban keresett menedéket. Országos gyászt okozott Kapka György szabadságharci tábornok lesújtó halála. A nagy hős, aki a szabadságharc legfényesebb dicsőségében és leggyászosabb sorsában egyaránt osztozott, egy fővárosi vendéglőben hunyt el. Nagy vesztességet jelent Gracf Ede lovassági tábornok elhunyta is, ki József főherceg adlátusa s a honvédlovasság jóhirnevének megalapítója volt. A magyar lótenyésztés európai szinvonalu megteremtője. Kozma Ferenc min. tanácsos halála általános részvétet keltett. Lukács György a belügyminisztérium államtitkára s Zádor Gyula a nagyváradi kir. tábla elnöke tevékeny és érdemes pályát fejeztek be. A fővárosi rendőrségnek kettős gyásza volt, majd egyszerre. Előbb a régi idők volt főkapitánya, Thaisz Elek hunyt el, azután Török János főkapitány dőlt ki férfikora teljében. Magyary Kálmán rendőrkapitány halála egy derék köztisztviselőtől fosztotta meg a fővárost. Legtöbb oszlopos ember hunyt el a magyar tudományosság művelői közül. Az egyetemi kathedrák a legérdemesebb úttörőket vesztették el. Az örökké mosolygó Wenczel Gusztáv, a magyar jogtudományok kitűnősége, a főrendiházi tag nem sokáig élvezte nyugalmazása pihenőjét, melyet örökké tartó pihenővel cserélt fel. Nendtvich Károly, a műegyetemi természettudós tanára is élete késő alkonyán hunyt el. Budenz József, a finnugor nyelvtudós betöltetlen űrt hagyott maga után. Hunfalvy Pál, a nyolcvanesztendős tudós, ethnográfiai tudományunk megteremtője, a másvilágra vitte óriás munkaerejét. Luminiczer Sándor, a legnagyobb magyar sebész, szintén pótolhatatlan veszteség. Salamon Ferenc halálával a legeredetibb magyar történettudóst vesztettük el. Kerkápoly Károly, a politikai tudományok páratlan tudósa, a volt pénzügyminiszter kathedráját még sokáig gyász fogja bomlani. Hirschler Ignácz a magyar szemészeti tudomány megalapítója, mint főrendiházi tag hunyt el, méltatva és meggyászolva nemzete által. Az orsz. statisztikai hivatal érdemes főnöke, Keleti Károly szintén nagy érdemeket biztosított emlékének. A fővárosi tanügy Lutter Nándor főigazgató halálát sínylette sokáig, Gönczy Pál nyug.miniszteri tanácsos a paedagógiai irodalom egyik legbuzgóbb művelője volt. Bockelberg Ernő az országos tornaügy megalapítása után hunyt el szerencsétlenül. A magyar ipar- és kereskedelem előkelő halottjai vásárujhelyi Laczkó Antal, Freistädter Antal lovag, aki egy zsidó gimnázium alapítására egy milliót hagyott hátra, továbbá Fehér Miklós, a kiváló magyar gépgyáros. Az irodalom és művészet halottjai: Tereky Sándor ezredes, a zseniális memoirró ; Tors Kálmán, a remek tollú publicista; Hőke Lajos, a veterán műtörténetíró. A hírlapirodalom veszteségei Solder Hugó, az Otthon titkára ; Komócsi Lajos, Mócs Zsigmond, Incze Lajos és Ardényi Dezső, akik mindannyian életük világában estek emésztő foglalkozásuk és nehéz hivatásuk áldozatául. A művészek közül Kovács Mihály veterán képiró halála keltett nagy részvétet, Komlóssy Ferenc sokat ígérő tehetség volt a tájképirásban, midőn a halál kioltotta élete világát Bécsben. Szabados Károly, a Viola nagy tehetségű, de boldogtalan zeneköltőjét a halál megváltotta. Tamássy József, a ragyogó tehetségű népszínmű-énekes halála az egész országban részvétet keltett. Szuper Károlyban az úttörő színigazgatók typusza veszett el. III. Szeged egy éve. — az 1892. esztendő. Január harmadikán a szinügyi bizottság Somogyi Károlynak javasolta kiadni a városi színházat. Január hatodikán a szabadelvűpárt Tisza Lajos grófot kiáltja ki képviselőjelöltül. Január hatodikán a főispán szokásos félévi számonkérő széket tart. Január nyolcadikán Varga Pál a reformátusok lelkésze meghalt. Január kilencedikén a helyőrség tisztikarának első táncestélye. Január tizedikén Magyar Gábornak, a főgymnasium igazgatójának harminc éves tanári jubileuma. Január tizenharmadikán a városi közgyűlés Ivánkovits Sándort tiszti főügyészszé választja. Január huszadikán Lillin Károly, a kereskedelmi és iparkamara elnöke, meghalt. Január huszonkettedikén Csáky Albin gróf, a vallás- és közoktatásügyi miniszter, átutazóban Szegeden időzött. Január huszonharmadikán az izr.jótékony nőegylet hangversenye a Tiszában, Bianchi közreműködésével. Január huszonnyolcadikán Szeged mindkét választókerülete megválasztja országos képviselőit. Január huszonnyolcadikán a szegedi törvényszék megkezdte a Krauszféle per végtárgyalását. Február harmadikán a városház tornyában tűz ütött ki. Február hatodikán Komáromi Mariska első vendégjátéka a színházban. Február hatodikán a volt miniszterelnök, Szapáry Gyula gróf, átutazóban Szegeden időzött. Február tizedikén Rákosi Viktor, a Sipurusz név alatt előnyösen ismert író Szegeden időzött. Február tizenötödikén Enyedi Lukács, a magyar államvasutak pénzügyi igazgatójává kineveztetett. Február huszadikán a Dugonitstársaság előkészítő bizottsága megalakul. Február huszadikán a milleniumi bizottság első ülését tartja. Február huszonegyedikén az ügyvédi kamara Papp Dezső ert választja meg titkárául. Február huszonnegyedikén a bencések Pannonhalmán Fehér Ipolyt választották meg főapáttá. Február huszonnyolcadikán a Dugonits-társaság alakuló közgyűlését tartja, véleményt formálhassunk és a kötetéért 5 irtot adjunk. Nem tudjuk, a kiadó cég válogatta-e össze a 100 nótát, tény azonban az, hogy azoknak nagy része, minden szépségük mellett is csak olyan középszerű nóták és különös értékük nincs, még ha Dankó Pista csinálta is őket. Mi azonban ismerjük azokat a nótákat is, amelyek nincsenek a füzetben, de amelyeknek kimaradniuk nem lett volna szabad, mert csak azokkal együtt lett volna a kötet értéke arányban a ráhalmozott dicséretekkel. A mi dicséretünk ebből kifolyólag nem a 100 nótának, hanem magának Dankó Pistának szól. Igen, annak a Dankó Pistának, aki 1883-tól 1893-ig a következő bűbájos szépségű nótákat komponálta: Páros csillag egymás mellett ragyog, Őszi szellő játszik a falevéllel, Piros hajnal gyöngyöt terem, harmatot. Hej! Korcsmáros mit ugrál kend jobbra-balra. Késő éjjel megállottam rózsám ablakodnál, Ica, rica, kukorica, Szállj el madár, szállj el rózsám ablakára. Ha a réten mind lány volna a virág. Bort ide Salamon, hadd iszom, hadd iszom. Húzzad cigány, húzzad, húzzad, Vásárhelyi sétatéren Béla cigány muzsikál, stb. Ezeknek a kimaradt és egytől-egyik remek nótáknak a hiányát nem ellensúlyozzák a felvett nóták között levő Daru madár gyere velem. Csitt csitt. Egy csillag sem ragyog fenn az égen, c. dalok szépségei sem, mert például a Bort ide Salamon, hadd iszom, hadd iszom c. dal Dankónak talán összes nótái között a legértékesebb alkotás, bárha nincs is úgy elterjedve, mint a többi. A kötet ezen jelentékeny fogyatékosságára két szempontból kellett rámutatnunk. Az egyik annak az őszinteségnek az érdeke, melylyel az író a nyilvánosságnak tartozik ; a másik a közönség érdeke, mely az 5 trtokban jut kifejezésre. Dankó Pista nem járt el őszintén a nyilvánossággal szemben, midőn legszebb nótáit kihagyta s ezen körülmény arra enged következtetni, mintha arra számított volna, hogy közkedveltsége mellett ezt a kis csinyt a kritika észre sem veszi és a dicséreteket népszerűsége alapján fogja megkapni. Ebben a számításában nem is csalódott. A közönség érdeke pedig ki van játszva, mert írtjáért nem azt kapta, amire alkudott. Lehet, hogy ebben a dologban Dankó nem egészen hibás és hogy a kiadók üzleti érdeke döntött a kérdésben, de talán a nóták összeválogatásába valami beleszólása neki is volt s így a felelősség őt is terheli. Ha pedig a kihagyott nótákat a második 100 nótamagvául tartotta volna föl, úgy ez a Dankó önbizalmának sajnálatos megcsappanását jelentené, amiben azonban szeretnénk csalódni, mert azt hisszük, hogy a kitűnő komponistának őserejű vénája tud még ezután is olyan szép eredeti nótákat produkálni, mint aminek hírét és dicsőségét oly hihetetlen gyorsasággal hosszú időkre megállapították. Dr. Balassa Ármin. SZEGEDI híradó, Vasárnap, 1893. jan. 1.