Szegedi Híradó, 1922. július-december (65. évfolyam, 148-289. szám)

1922-07-01 / 148. szám

1822. Julius I. Szombat. Szeged, LXV. évfolyam. 148. sz. Előfizetési árak helyben: Egész évre: 640 korona. Negyed évre: 170 korona. «1 ' ■ 320 „ Egy hóra: 60 Szerkesztőség : Tib* Lajos körút 71. Tetefonszám 102. POLTIKAI NAPlAP Előfizetési árak vidékre: Egész évre: 800 korona. Negyed évre: 200 korona Egy hóra : Fél 400 70 Egyes szám ára 3 korona. Kiadóhivatal: Tisza Lajos körút 71. Telefonszám 102 A szegedi egyetemi ünnepségek Horthy Miklós kormányzó Szegeden A száműzött kolozsvári egyetem 50 éves jubileumára és katonai csapatszemlére jött Szegedre csütörtökön Horthy Miklós kormányzó, de látogatását a város felejthetetlen ünnepivé avatta az a szokatlanul meleg és bensőséges ünneplés, amelyben Szeged város közönsége részesítette a Nagyurat. A kormányzó fogadtatása Péter és Pál napjának gyönyörű verőfényes nyári reggelén már hét óra tájban szokatlanul élénk képet mutat a nagyállomás zászlókkal, délszaki növényekkel és szőnyegekkel gyönyörűen feldiszített perronja. Rövid időközökben egymásután érkeznek meg a diszmagyarba öltözött városi notabilitások, küldöttségek, majd a katonai és rendőri hatóságok fejei, az egyházak papjai. Délceg katonai diszszázad sorakozik fel, izgatott vasutasok futkosnak fel s alá, utolsó simításokat tesznek a kormányzófogadtatás külső díszein. Fél nyolc óra előtt pár perccel az izgalom tetőfokára hág. A küldöttségek felsorakoznak. A várakozás izgalmaitól kipirult arcokról gyöngyöket csat ki a júniusi meleg nap. Egy perc múlva fél nyolc és a következő percben szinte nesztelenül, méltóságteljesen, a megjelentek lelkes éljenzése közben a pályaudvar harmadik vágányára befut a Torán, a kormányzó különvonata. Katonai parancsszavak röpködnek a levegőben. A díszszázad „vigyázz“-ba áll, a katonazenekar rázendít, a Himnusz felségesen szép akkordjaira, a kalapok lederülnek a fejekről. A kormányzó különvonatáról egymásután ugrálunk le a kormányzóság embeberei, eslei szépségű ruhába öltözött tetörök, vezérkari tisztek, kisvártatva pedig fiatalos mozgékonysággal, mosolyogva kilép a kormányzó és egyenesen a díszszázad elé megy. Előzőleg meghallgatja a honvéd főparancsnok, a körletparancsnok jelentéseit, majd pedig tisztelegve ellépdel a katonaság sorfala előtt és Aigner Károly főispán előtt áll meg. A főispán néhány rövid mondatból összeszólt szép beszédben üdvözli a város közönsége nevében a kormányzót, aki az üdvözlést keresetlen és közvetlen szavakkal köszöni meg, örömét fejezte ki afelett, hogy innét Szegedre, — vagy az ő szavaival élve — haza jöhetett. Háromszoros „éljen“ fogadja a kormányzó szavait, aki ezután egymásután kezet fog az üdvözlésére megjelent notabilitásokkal és kíséretének élén megindul az Indóháztérre, hol a felsorakozott polgárság ezreinek éljenzése fogadja. Az állomásról a kormányzó és kisérete a lóversenytérre hajtatott, ahol bevezetőjéül a rókusi templomban tartott hálaadó szentmisére vonultak. A misére érkező kormányzót a templomot zsúfolásig megtöltő közönség és az egyetemi jubileumra ideérkezett előkelőségek, közöttük József kir. herceg és József Ferencz kir. herceg várták. A szentmise után, amelyet fényes papi segédlettel Várhelyi József pápai prelátus celebrált, a kormányzó és József királyi herceg, valamint az egyetem és a város képviselői ismét kocsikba ültek és ezrek és ezrek lelkes kendőlobogtató sorfala között az egyetem központi épületébe hajtattak. Az egyetem adéjéban folytatódott most a jubileumi ünnepség, az aulát zsúfolásig megtöltő díszes közönség jelenlétében. A terembe lépő kormányzónak, majd József királyi hercegnek hangos és mégis méltóságteljes lelkes ünnepeltetésben van részük és az ováció csak akkor szűnik meg, amikor a kormányzó elfoglalván a részére készített helyet, Menyhárt Gáspár rektor a nemzeti Hiszekegy elimádkozása után a nagyúr engedélyét kéri a jubiláris díszközgyűlés megtartására. A kormányzó a kérésre azonnal válaszol és válaszában annak a reményének ad kifejezést, hogy az egyetem Szegeden is épp oly buzgalommal fogja fontos kulturmiszszióját teljesíteni, mint közel ötven esztendőn át Kolozsvárt. Menyhárt rektor a kormányzó engedelmével ezután megnyitja a közgyűlést. Megnyitójában visszapillantást vet az egyetem dicső múltjára, amely arra jogosít, hogy fokozott bizalommal tekintsünk a jövő elé. A rektor után Tóth Károly jogkari dékán emelkedik szólásra, de a szokással szemben nem tudományos előadást tartott, hanem ismertette a kolozsvári egyetemnek a románokkal vívott élet-halál harcát. Kovács Gábor az egyetemi ifjúság fogadalmát tolmácsolta, majd pedig a küldöttségek szónokai üdvözölték a jubiláns egyetemet. Az üdvözlések után a díszszemle volt, majd pedig a csapatok szivellelket gyönyörködtető díszmenetben vonultak el a lovon ülő kormányzó előtt. A szemle után a kormányzó és szűkebb kísérete visszahajtatott a pályaudvaron veszteglő különvonatra, ahonnan azután való doktorrá avatások következnek. A lélekemelő aktus során ifjú Kövesdy-Boér Eleket, Diószeghy Istvánt és ifjú Dudits Endrét avatják föl a kormányzói vasgyűrűvel. A sub auspiciis gubernatoris avatást a diszdoktori avatások követték. Először József királyi herceget avatták díszdoktorrá. József főherceg gyönyörű szép beszéddel köszönte meg a kitüntetést. Beszédét néha percekre félbeszakította a taps és a lelkes ünneplés csak akkor ért véget, amikor Bethlen István gróf miniszterelnök és Somogyi Szilveszter polgármester avatásához kezdtek hozzá. Bethlen és Somogyi felavatása után felavatták még Dohnányi Ernőt, Tóth Lajost és Scheffer Aladárt. A díszdoktori avatások után Menyhárt rektor még néhány bejelentést tesz és a közgyűlés a Himnusz hangjaival véget ér. A kormányzó és a kísérete a Tiszába hajtatott, ahol ünnepi ebéd volt a vendégek tiszteletére. A banketten Menyhárt Gáspár rektor mondott lelkes felköszöntőt a kormányzóra, akit a megjelentek percekig ünnepeltek. Az ebéd után a kormányzó a törvényszék épületében berendezett lakosztályához ment át, onnan pedig a DEMKE-palotában levő egyetemi internátus ünnepélyes megnyitására vonult. A Horthyinternátus felavatása után a kormányzó, valamint József királyi herceg megnézték a katonai sportverseny több számát és mind a ketten megelégedésüknek adtak kifejezést a látottak felett. A kormányzónak láthatólag a gyalogos szakaszok gyönyörű szabad- és fegyvergyakorlatai tetszettek legjobban. A katonai sportpályáról a regatta verseny színhelyére vonult a kormányzó és kísérete, valamint József és József Ferenc királyi hercegek is. Úgy a kormányzó, mint a királyi hercegek a legnagyobb elragadtatás hangján nyilatkoztak Szeged evezős sportjának fejlődéséről. A versenyről a színházba hajtattak a magas vendégek, ahol finnepi hangverseny volt. A hangverseny 8 órakor kezdődött, de már jóval 8 óra előtt zsúfolásig megtelt a nézőtér előkelő közenséggel. Horthy kormányzó a középső díszpáholyban, József főherceg fiával az első emeleti 1-es páholyban és a budapesti és vidéki vendégek tömege élénkítették a helybeli notabilitások seregét. Amikor a kormányzó megjelent páholyában, szétnyílt a színpadi függöny, ahol már elhelyezkedve ült a Szegedi Filharmonikus Egyesület 50 tagú zenekara és megszólalt Erkel Ferenc hatalmas és ünnepélyes Hunyady László nyitánya, amit remekbe foglalt grandiózus színekkel adott elő a kiváló zenekari együttes. Azután Palágyi Lajos hazafias költeményt szavalt el nemes páthosszal, mire a zenekar előtt megjelentek a Szegedi Dalárda kiváló énekesei és újra megszólaltatták Fichtner—Petőfi „Szeptember végén'' vegyeskarát, amelyben a tenor-szólamot Fodor László énekelte tiszta, csengő hangon. Az a viharos ováció, amivel a dirigáló szerzőt a függöny elé szólították, bizonysága a zeneileg rendkívül értékes mű hatásának. Ezután Szentmihályi Tibor, a budapesti Operaház fiatal tenoristája lépett a színre, aki Baranyi János zongoraművész kíséretével Bizet, Carmen virágáriáját énekelte. Nagy kár, hogy a műsor harmóniáját francia szerző dalával megzavarta. Sokkal stílusosabb lett volna akár egy székely dal, vagy akármilyen magyar szerző dala. Az ének elhangzása után a hangverseny fénypontja Dohnányi Ernő dr, a mai napon díszdoktorrá avatott legnagyobb élő zongoraművész és zenész száma következett, aki saját régi szerzeményét, két rapszódiát adott elő doktori disszertációként. A közönség tomboló tapsviharral tüntetett, a Szegedi Filharmonikus Egyesület vezetősége pedig hatalmas babérkoszorúval tisztelte meg a magyar zenészvilág ünnepelt legnagyobbjét. Végül , Dohnányi Ernő Hiszekegyre írt zenei költteményét adták elő: a tenor-szólamot Szentmihályi operaénekes, a kórust a Szegedi Dalárda énekelte, a zongoránál az illusztris szerző az, aki ez énekkart is vezényelte. A színházi hangversenyt díszvacsora követte a Kassban, amelyet a város adott a vendégek tiszteletére. A vacsora során Somogyi polgármester köszöntötte a város polgársága nevében a kormányzót, aki a vacsora után kíséretével együtt kihajtatott az állomásra. Elutazott a kormányzó Az állomásra érkező kormányzót ugyanolyan katonai pompával fogadták, mint reggel. A különböző jelentések meghallgatása után a kormányzó először Aigner főispántól búcsúzott el szívélyes szavakkal, majd pedig Somogyi polgármestertől. — Mindig jól éreztem magamat Szegeden, — mondotta bucsuzás közben a polgármesternek —, de ma különösen szép emlékekkel távozom. Ezután Menyhárt rektor kezét szorította meg. — Kedves rektor uram — mon- az egyetemi jubileumi ünnepség kormányzó gyfirfijével Használt iskolahimpeket magas áron vesz Endrényi könyvkereskedése, Kelemen u. 7. sz.