Szegedi Napló, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-02 / 2/1. szám
milliós huzavonák (Folytatás az 1. oldalról.) Jó indítványból több mint száz javaslatot vitattak meg, s azok közül 30-at fogadtak el. Csökkentették 100 millióval a Világkiállítási Frogramiroda, 50 millióval a közszínű kormányüdülő, 600 millióval a biztonsági szolgálatok, valamint 50 millióval a Tudománypolitikai Alap, 30 millióval az MTESZ, 20 millióval a Magyar Gazdasági Kamara, továbbá 245 millióval az új alapítványok, 50 millióval az Állami Vagyonügynökség, 200 millióval a Központi Statisztikai Hivatal, 200 millióval a Miniszterelnökség és 1 milliárddal a Belügyminisztérium támogatását. Kevesebbet juttattak állami kitüntetésekre is; az erre fordítható keretet 92,6 millióról 50 millió forintra csökkentették.Több olyan indítványt elfogadtak, amely a Magyarországon élő nemzetiségek anyagi helyzetét hivatott javítani, hozzájárulva kulturális-oktatási lehetőségeik fejlesztéséhez. A délutáni szavazási menetben elsősorban a Pénzügyminisztérium, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium állami támogatását csökkentették. Döntöttek arról, hogy a Magyar Televíziónak 1 milliárd forinttal több állami támogatást adnak 1991-ben, így a televízió összesen 7,8 milliárd forintot kap. A költségvetési szavazás részeként határoztak a ked■vezményes lakáscélú kölcsönökről. Három változat szerepelt a Parlament előtt. Végül is úgy döntött a T. Ház, hogy a lakosságnak választási lehetőséget biztosítanak. Vagyis az adósok maguk dönthetik el, hogy az első, vagy a harmadik változat alapján fizetik a magasabb kamatot. Az első változat szerint a kedvezményes kamatok egységesen 15 százalékra emelkednek január elsejétől, és a törlöztés havi részlete 1500 forinttal több lesz. Akinél az 1500 forintos többlet nem fedezi a magasabb kamatot, ott a különbözetet a költségvetés vállalja át. Ha viszont az 1500 forint a kamaton túl másra is fedezetet nyújt, akkor ez az öszszeg a tartozás visszafizetésének gyorsítását fogja szolgálni. A harmadik változat szerint a fennálló tőketartozás felét a költségvetés elengedi, míg a fennmaradó részre pénzpiaci kamatokat kell fizetni. Ekkor is azonban a havi törlesztő részlet maximálisan 1500 forinttal emelkedhet. Amennyiben ez nem lenne elegendő, a hiányzó részt ismét a költségvetés állja. Ha viszont több, az ebben az esetben is a törlesztés gyorsítását szolgálja. A képviselők a továbbiakban döntöttek arról, hogy a jövő esztendőben a Szolidaritási Alapba, amely a munkanélküliek helyzetét hivatott javítani, 9 milliárd forintot helyeznek. Hosszas vitát folytattak a Honvédelmi Minisztérium tervezett költségvetéséről. Számos képviselői indítványról tárgyaltak, melyek a védelmi kiadások csökkentését szorgalmazták. Ezek közül azonban a T. Ház végül is egyet sem fogadott el. Jóváhagyták viszont azt a képviselői javaslatot, miszerint a pénzügyminiszternek a költségvetés végrehajtásáról 1991. április 30-áig be kell számolnia a Parlamentnek. A költségvetési törvényjavaslathoz illeszkedve döntöttek a képviselők a személyijövedelemadó-törvény módosításának egyes, eddig fennmaradt részleteiről is. Határoztak arról, hogy 1991-ben valamennyi 6 évnél fiatalabb gyermekre kiterjed az adókedvezmény, a jelenlegi mértékkel, függetlenül a gyerekek számától. A befektetések ösztönzésére, és az állami privatizáció elősegítésére elfogadták azt a javaslatot, miszerint a befektetésre és a privatizációra fordított kiadásokat egyaránt le lehet vonni az adóköteles jövedelemből, annak 30 százalékáig. Végül elfogadták a költségvetési bizottság által javasolt adótáblát. Az 1991. évi adótábla a következő: évi 55 ezer forintos jövedelemig nem kell adót fizetni. Ezen felül 90 ezer forintig 12 százalékos, 120 ezer forintig 18 százalékos, 150 ezer forintig 30 százalékos, 300 ezer forintig 32 százalékos, 500 ezer forintig 40 százalékos, azon felül pedig 50 százalékos kulccsal kell adózni. Az Országgyűlés a Társadalombiztosítási Alap 1991. évi költségvetésének megtárgyalásával plenáris üléssel folytatja január 14-én és 15-én munkáját. Ezt megelőzően több bizottsági ülésre is sor kerül. Üzent a pápa II. János Páil pápa újévi üzenetet küldött a magyaroknak. A pápai üzenetet az Ehatergomi Ehseki Föhatósi'ig juttatta el hétfőn az MTI-nek. ,,A nemes magyar nemzet szeretett fiainak! Ennek az 1991-es esztendőnek, vagyis annak az évnek a kezdetén, amelynek során lelkipásztori látogatást tetszek hazátokban, lélekben szeretnék egyesülni veletek az imádságos várakozásban. Szeretnék belépni családi otthonaitokba köszöntésemmel és bátorításommal, hogy biztosítsalak mindnyájatokat atyai szeretetemről, és buzdítsalak benneteket arra, hogy ebben az új esztendőben egyre jobban mélyedjetek el a keresztény hitben. Sajátos módon is közel akarok lenni a püspökökhöz, a papokhoz, a szerzetesekhez és a szerzetes nővérekhez, annak a lelkipásztori erőfeszítésnek a tudatában, amelyet az új idők követelnek meg tőlünk. Az egész magi ünepre kérem Isten bőséges áldását, hogy bizalommal és erős lélekkel nézhessen szembe az új esztendővel. A Boldogságok Szűz Mária, a „Magyarok Nagyasszonya” legyen az a csillag, amely utat mutat a magyar katolikusoknak ebben, az egyház és a haza számára egyaránt fontos időszakban. Mindnyájatoknak boldog új évet kívánok, különleges apostoli áldásommal. II. János Pál pápa” SZERDA, 1991. JANUÁR 1. lehet ez jó erőt képzava var is, de az egyetlen nap a 365-ből, amikor mentség is van rá, minden újév Szilveszter után következik. A Nap ugyan rendszerint este nyugszik, és hajnalok hajnalán kel, az esztendő viszont sötét éjjel köszön el tőlünk, és azon melegében föl is kel a vadonatúj, a még soha nem volt. A napnyugtát mondták a régiek napáldozatnak, sőt napszentületnek is, hajnalnyilatkor (Dugonicstól ránk maradt szép szó) viszont hasadni szokott a hajnal. A zajjal-csönddel elbúcsúztatott óévet még a borissza ember se mondaná hatalmas csuklások között se éváldozatnak vagy évszentületnek, ha csak úgy nem, hogy áldozat volt kibírnunk, szenteltessék meg az ő neve, de az évkezdet, az évkelte legstílusosabb kifejezője az évhasadás lett. Csak bele ne repedjünk mindnyájan! Aranyoskodó kérdés volt araütés előtt és után, tehány négyzetméter után adózol ezután? A füstadó visszahozásáról még nem volt szó. Azt azonban biztosra vehetjük, akár kupával mérik a szerencsénket, akár vékával a szerencsétlenségünket, év végéig füstbe megy minden tervünk, ahogy füstbe ment a tavaly tudományos alapossággal megállapított áremelés is, majdnem duplájára kúszva, és hivatalosan bevallva. Hogy bevallatlanul menynyire ment föl az infláció, azt majd legföljebb gyerekeink gyerekei kutathatják ki, ha kedvük lesz rá. Azt azonban már most is tudhatjuk, csak azért következhetett be mindez, mert az utolsó pillanatban kaptunk új pénzügyminisztert a régi helyett, újévi ajándéknak. A gyarló emberek azonban erről is azt beszélik, olyan, mint amikor a még nem szobatiszta kiskutya orrát beleverik tulajdon piszkába: hadd lássa, mi lett abból az adórendszerből, amelynek életbe léptetésén annyit fáradozott. És avval vigasztalják magukat, ritkán mennek ebből a székből nyugdíjba az emberek, talán túléljük őt is. A tőlünk nyugatra lévő külföldiek nyakra-főre szapulnak bennünket borúsködös jövőlátásunk miatt. Szívesen emlegetik Spanyolországot. Ott is a kemény diktatúrából léptek át a királyi demokráciába. Igaz, mi mindjárt lábra akartunk állni a háború után, de mélyhűtött jégverembe csúsztunk. Már-már föltápászkodtunk tizenegy év múlva, de úgy nyakonvágtak bennünket, arról koldultunk. Senki ne csodálkozzon, ha a harmadik nekifutásnál még nem csöpög belőlünk az optimizmus. Dolgoznunk kell az új évben is, ez már biztos, és jó. Okosabban, eredményesebben, de ez már nehezen megy, mert nem mindig rajtunk múlik. Aki dolgozik, mind szeretné, ha eredménye is lenne. Nyilván látják helyzetünket országunk nagyjai is, ezért nem ígérnek egy hajszálnyi javulást se. És ahogy én ismerem a csúcson levőket, ha ők valamit nem jósolnak, abból nem is lesz semmi. Amit jövendöltek elődeik, abból is csak ez lett, ami van. Könyörgünk és esedezünk újév hajnalán, engedjen nekünk legalább egy mákszernyi optimizmust, talán el tudjuk viselni ezt is. Alacsonyak az igényeink, kevés kell a boldogsághoz. Ennek a gondolatnak a jegyében kívánunk boldog új esztendőt! HORVÁTH DEZSŐ fmmmmrn m __' m'm, j,__ Újévi kívánságaik között még nagyobb tűrőképességre intenek a magyar i politikusok. Történelmünkben nem először, így hát ez a szlogen ismerős. Nincs is gond az óhajjal, legalábbis egyfelől a hatalom sáncaimögül. Ám, másrészről a halandó kisember egyre morcosabb, türelmetlenebb és dühösebb, mert azt látja, a társadalmi, gazdasági átalakulás költségeinek nagy részét ő fizeti. Növekednek a terhek, s a munkabérek az infláció rohamléptei következtében csökkennek. Ilyen körülmények között nagyon sok átlagember utcai rablótámadással felérő attaknak minősíti azokat az adóterheket, melyek minden állampolgárt sújtanak. Amint napvilágra kerültek az új adótételek, egyre több ismerősöm idegesen mormogja a fülembe, ez már vetkőztetést is jelent. A vérmesebbek pedig úgy érzik, megvalósul a jelszó, a „gatyára magyar”, éslelki szemeik előtt megjelennek azok a speciális helyek, ahol az embereket fejtetőre állítják, s nadrágjuk zsebéből kirázzák az utolsó forintokat. Arról az öt új adóról szeretnék regélni — építmény, telek, kommunális, idegenforgalmi és helyi iparűzési, — amelyet a települések önkormányzatai vethetnek ki. Előre bocsátom, tisztában vagyok az adók államfenntartó szerepével, jól tudom, adóbevétel nélkül egyetlen nemzet sem létezhet, működhet. Azonban a parlament által szentesített öt újabb adóhoz állampolgári jogon szeretnék megjegyzést fűzni. Érthetetlennek találom, hogy történelmünk olyan szakaszában, amikor arra lenne szükség, hogy idegkezdődjön az eredeti tőkefelhalmozás, minél több magántulajdonosi csoport alakuljon ki, a pénz és a tulajdon szakavatott kezelői és művelői egymással vetélkedjenek, hogy olyan nemzeti termékek jöjjenek létre, amelyekkel a világpiacon pozíciókat szerezhetünk, akkor a fokozódó adóprés következtében az utolsó maradék fillérek is kicsúsztak a zsebünkből. Azt hiszem, hogy akik az új konstrukciót kitalálták, azok a nyugatnémet, francia vagy az angol valóságot vetítik a Hortobágyra, Nagyalföldre vagy a pesti flaszterra, és nem veszik észre, hogy a magyar középosztályok is eljutottak a szegénységi küszöbre. Több tízezer család az utolsó tartalékát is felélte, és annyira reményvesztett lett, hogy már csak az égi csodában hisz. Az elmúlt hetekben beszélgettem Pusztamérges újdonsült polgármesterével s emlékeztetni szeretném olvasóinkat a lapunkban megjelent interjúra, amikor a falu első embere hihetetlennek tartotta, hogy az akkor mégadótervezetként ismert elképzelések megvalósuljanak. Ha ez megtörténik, akkor a polgármestert idézve: földönfutóvá válik a falu lakossága. Valószínűleg nemcsak a szőlőkultúrájáról híres település vélekedik így. Máshol azt fontolgatják, hogy az önkormányzat által kivethető adókmilyen polgári engedetlenségeket szülnek. Tartanak attól, hogy a települések lakossága szembefordulhat a helyhatósággal, és az engedetlenségi mozgalmak végeláthatatlan láncolata elkezdődik. Hallottam olyan megnyilatkozást is, hogy az új adó bevezetésével a kormánykoalíció pártjai törlesztenek az őszi helyhatósági választásokon elszenvedett vereségükért. (Zárójelben jegyzem meg, ezt látszik alátámasztani a helyi adókról szóló törvényjavaslat elfogadásának parlamenti szavazati aránya a 158 igen, és a 124 nem.) A települések többségében az ellenzéki pártok képviselői, vagy függetlenek lettek a polgármesterek és most úgy tűnik, hogy az önkormányzatokat koncul dobják oda a tömegeknek, azzal a jelszóval, harapjátok egymást. Hiszen köztudott, hogy a városok, falvak kasszái ugyanolyan üresek, mint az állampolgárok pénztárcái. Remélhetőleg az önkormányzatok önmérséklést tanúsítanak az adókivetésben. Remélhetőleg a polgárok nem szítanak engedetlenségi mozgalmakat. Remélhető, akiknek az a dolguk, hogy rátaláljanak a felemelkedés útjára, olyan körből verbuválódnak, ahol a szakértelmet osztogatják. Mert ada „tengerre magyar” helyett valóban a „gatyára magyar” jelszó marad érvényben. HALASZ MIKLÓS Őt új adó Gatyára magyar! Toronysor az 5-ös mentén Inflációmentes telefonbekötés — Két lehetőségünk volt — mondja Vojnár László, a Szegedi Távközlési Vállalat igazgatója. Az egyik szerint szinte megfizethetetlen lett volna az új állomások felszerelése, a másik megoldás a távbeszélő díjak emelése volt. Ez utóbbi lépett életbe. Nekünk nem célunk hosszú távon az áremelés, de jelenleg mindenképpen gazdasági kényszer. Szegeden például 28 ezer telefonvonal működik, a várakozók (igénylők) száma pedig 15 ezer. — Tegnap volt a vállalat egyéves születésnapja. Mit eredményezett az önállóság? — Kidolgoztunk egy hároméves programot, amelyet most kezdünk el. Lényege az, hogy európai szintre emeljük a Dél-Alföldön a távbeszélő-hálózatot. Ez szükségszerűség, hiszen az elmúlt években egyre nehezebb volt telfonálni, a jelenlegi technikai felszerelésünk elérte műszaki teljesítőképességének határát. A sok sikertelen hívás joggal bosszantja az embereket, de nekünk is az az érdekünk, hogy tudjanak beszélni, hiszen az „összejött” kapcsolások után számlázunk. A félrekapcsolás vagy a foglalt vonal is leköti a kapacitásunkat, de ezek pénzt nem hoznak. Olyan fejlesztési tervet kellett készítenünk, amely feloldja ezt a tarthatatlan állapotot, s egyben olyat is, amely megalapozza az ezredfordulóra való további előrelépést. A műszaki megoldást az adja, hogy a COCOM-listáról lekerült egy sor régebben titkos műszaki rendszer, így a következő években felszerelhetünk egy digitális hálózatot elektronikával, számítógéppel vezérelve. — Honnan lesz erre pénz? — Három forrásból. Az egyik a saját nyereségünkből származó fejlesztési lehetőség — ezt a mostani díjemelések adják —, a másik külföldi tőke, világbanki hitel, a harmadik pedig belföldi kölcsön. Az év közepe táján vállalatunk átalakul részvénytársasággá, és mivel jól működő, nyereséges cég vagyunk, biztos nagy lesz az érdeklődés a részvényeink iránt. Külföldi partnerekkel már most is előrehaladott tárgyalásokat folytatunk, de értékpapírjaink valószínűleg vonzóak lesznek a hazai tőke számára is. — A hároméves programjuknak mi a végcélja? — Az, hogy maradéktalanul teljesítsük a nagyvállalati és vállalkozói telefonigényeket, a nagyvárosokban — Szegeden, Kecskeméten, Békéscsabán — pedig a lakossági igényeket is Természetesen ezek vonzáskörzete is jól ellátott lesz. Mindenképpen bevezetjük az éjjel-nappali szolgálatot azokon a kisebb településeken, ahol eddig csak napi 8 órában lehetett telefonálni. Ez ugyan nem jár együtt a műszaki fejlesztéssel, de szolgáltatásaink bővítését eredményezi. Tudjuk, hogy ez a program még nem az, amelyet a társadalom elvár tőlünk, de sokat várunk a privatizációtól és a távközlési törvénytől, amelyet — remélem — rövidesen napirendjére tűz a Parlament. Ha feloldják a távközlési vállalatok monopolhelyzetét, akkor a kisebb településeken piaci alapokon bárki, tehát helyi telefontársaságok segíthetnek az ellátás fehér foltjain. — Elég sok huzavona van a fiókusi körúti új épülettel, ahol az új digitális központ lesz majd .. — Remélem, hogy az önkormányzattal végre dűlőre jutunk. Egyelőre nincs építési engedélyünk. Ha rövidesen megkapjuk, akkor 1992-re felszereljük az új telefonközpontot. Mellette épül egy torony — az is sok vita tárgya —, az viszont már az eunikai színvonalhoz való felzárkózás első lépése lesz. Ez teszi ugyanis lehetővé Szeged 30 kilométeres körzetében a rádiótelefon bevezetését. Távlati céljaink szerint építünk egy sort végig az 5-ös út mentén — Kiskunfélegyházán és Kecskeméten is —, hogy Európa egyik főútján haladva európai színvonalú szolgáltatást nyújthassunk. MEGYERI VALÉRIA dát már a „belast” sem érdemes ezentúl félretenni, gyűjtögetni — hátha telefonálni kell —, mert immár öt forintba kerül egy helyi hívás. Akinek otthon van telefonja, januártól két és félszeres alapdíjat fizet — akár tárcsát, akár nem. S hogy egy jó hírem is legyen: aki ezután — nem riadva vissza az iménti áraktól — telefont szeretne a lakásába, változatlanul 12, illetve 8 ezer forintért köttetheti be. Relatíve jól járnak tehát az új tulajdonosok, hiszen a Távközlési Vállalat még az inflációt sem „számolja fel” nekik.