Szegedi Napló, 1991. április (2. évfolyam 76-100. szám)

1991-04-02 / 76. szám

fa O-"-- ;■ 2/76. 1991. ápr. 2., kedd Ára: 6,20 Ft Szállítanak mindenhová — Kistelektől Olaszországig öntvény mindenkinek keii Amidőn benyitottunk a Szegedi Vas- és Fémöntödé­be, egészen másra számítot­tunk. Piacvesztés miatt si­ránkozó vezetőre, leépítéstől rettegő emberekre, privati­záció, vagy pláne bezárás' előtt álló cégre. Meglehető­sen váratlanul ért hát min­ket, hogy Habozy László igazgató széles mosollyal fo­gadott. — Mi a magabiztosság oka? — kérdeztük. — Annyi a megrendelé­sünk ebben a negyedévben, hogy tán eleget sem tudunk mindegyiknek tenni — vá­laszolta az igazgató. — S, hogy mi mindent gyártunk? Különféle fajta öntvényeket, vasból, alumíniumból, bronz­ból. Ezek jó része hazai pi­acra kerül, de újabban ex­portra is termelünk. Nem­régiben például miajdnem tízmilliós üzletet kötöttünk egy olasz céggel. Bronzönt­vényeket szállítottunk ne­kik, s a visszajelzések sze­rint ebből még tartós üzleti kapcsolat is lehet... Ami azonban a legérdekesebb: egyre több környékbeli kis magáncég, kft. jelentkezik mostanában nálunk. A Har­mat és Társa nevű kisteleki vállalkozás öntvényt rendel tőle, mint maga a Rába; évente négy-öt milliót hoz nekünk ez az üzlet. Ugyan­akkor a maszeknak is -meg­éri: készterméket gyáit az öntvényből, s eladja. A ma­gáncégek dömpingje egyéb­ként tavaly kezdődött, —, rajtuk kívül pfedig ötven­hatvan nagyobb ipari vál­lalatnak gyártunk vas- és fémipari termékeket. Nincs hát okunk panaszra. — Legalábbis egyelőre. Do mi lesz később.? — Nagy a bizonytalanság, hosszú távra mi sem látunk előre. Mindenesetre nagy­mértékben megkönnyíti dol­gunkat, hogy gyártmányaink rövid előállítási idejűek, s így elegendő, ha csak ne­gyedévekben gondolkodunk. Rugalmas, kis cég vagyunk —, alkalmazkodunk a vál­tozó igényekhez. — Bizonyára a külföldi beruházók is érdeklődnek a sikeres vállalat iránt. — Cégünket mindeddig el­kerülte a privatizáció szele, s egyelőre nem is tervezzük az átalakítást. A lehetséges partnerek meg azért nem érdeklődtek eddig irántunk, mert ez az iparág meglehe­tősen tőkeigényes, a megté­rülési idő pedig hosszú. Pri­vatizációnk lehetősége így csak akkor jön majd szá­mításba, amikor már a ko­molyabb nyugati cégek is megmozdulnak. — Manapság sok ipari vállalat alapanyaghiánnyal küzd. Önöknél mi aheiy- zet ezen a téren? —i A nyersvasat a Szov­jetuniótól vásároljuk, ami­ről köztudott, hogy újabban nem tartozik a világ leg­egyszerűbb feladatai közé. Nekünk eddig még sikerült megoldani. A biztonság azonban sosem árt, s így jelentős készleteket halmoz­tunk fel ebből az alap­anyagból. A szovjetek egyébként dollárelszámolás­ban kereskednek velünk — éppúgy, mint a csehek, akik­től a kokszot szerezzük be. — Ha valaki bemegy egy vasudvarba, láthatja: jócskán megemelkedett a vas- és fémipari termé­kek ára. — Energiaköltségeink hat­van-nyolcvan százalékkal, az alapanyagok árai pedig húsz-harminccal emelkedtek meg az utóbbi időkben. Eb­ből adódóan, mintegy húsz­harminc százalékkal mi is megemeltük öntvényeink árát, s ez persze továbbgyű­rűzik. Hiába, ilyen mértékű áremeléseket nem lehet csak úgy egyszerűen „lenyelni”. Ezt ellensúlyozandó, nagy súlyt fektetünk a minél ta­karékosabb gazdálkodásra. Több irodánkat kiürítettük, bérbe adtuk ezeket más cé­geknek. Minden fillért meg­fogunk. — Ezekből az irodákból nyilván nem maguktól ke­rültek ki az emberek. — A múlt évben tizenket- tő-tizennégy százalékos lét­számcsökkentést hajtottunk végre. Ez folyamatos leépí­tés volt, mi magunk egyéb­ként alig néhány embert küldtünk el. A többiek nyugdíjba mentek, állást változtattak, s helyükre nem vettünk föl újakat. A le­építést tehát sikerült na­gyobb megrázkódtatások nélkül végrehajtani. Jelen­leg háromszáz ember dolgo­zik nálunk, ebből kétszázöt­ven a fizikai állományú. Aki maradt, mind szakember. — Nyereség, veszte­ség? ... — A tavalyi évet sze­rény, négy és fél milliós nyereséggel zártuk. Most, az idei esztendő első két hó­napjában szintén sikerült ki­termelnünk némi nyeresé­get. Tehát úgy néz ki, egy­előre stabilizáltuk magunkat. Szerencsénk, hogy öntvé­nyekre mindig szüksége van az iparnak. Ha a Rábának éppen nem kellenek a ter­mékeink, jelentkezik a má­sik cég, meg a harmadik. A gépipartól kezdve a jármű­iparig és a csatornaművekig, az égvilágon mindenkinek szüksége van ránk. FARKAS CSABA Névtelenek S zericesztő úrral szokásos utcai találkozásaink alkalmával minden fölösiegies udvariaskodás mellőzésével rácsapunk az újság!ra. Cikkek, szerzők, ellenfelek sorakoznak tárealkodásunkban. Rendszerint ezután érintjük az ellenlapot, amely, lám;, változatlanul őrzi előfizetőit. Hiába, az embe­rek már csak ilyenek, nem itórtolnak a jobbhoz, mozdíthatatlanul ragaszkodnak! a megszokotthoz. Heves hanghoa'dozásunkról vélhetné a kívülálló: ve­szekszenek. Pedig dehogy, csak mindkettőnket ér­dekel, mi újság? Szerkesztő úr rendíthetetlen el. mélete szerint vidéki újság l^ontosabb vonzereje a helyisége. Fura értelmű szó. mert itt mást jelent, mint megszokott Itt arról szól, amit helyi híreknek, a helység szellemének neveznár. Amitől a település olyan, amilyen, messziről fölismerhető, vagy éppen jellegitelen. Ha ez benne van a lapban, csábító fa­lat az előfizetőnek. Szerkesztő úr szerint azért ol­vassák a larwt, hogy értesüljenek, kiket éltek túl ismét kikn^ születtek gyermekeik, kik voltak oly botor bátrak, hogy ezekben a zivataros idők­ben lám, mégis örök húszét esküdjenek egymás­nak ... Este a Híradóban persze megnézik a világpoli­tikát valaha a messzi múltban, az átkos pártállam idején tiltakozó táviratokat küldtek a nevükben a Föld túlsó felére, ment ott verik a négjereket! De valójában őket akkor is most is a szomszéd utcá­ban lakó érdekelte igazán, mert azt ismerik. 'Vala­ki névtelen levelet mutat amilyet naponta írnak mifelénk ezerszámra: Sokunkat akik a Z. utca ne­vezett házaiban lakunk, s ablakaink az ön udva. rára néz. a feltehetően erőteljes baromíiának a kora reggeli ébresiztője zavar a pihenésben. Na­gyon remélem, folytatja a névtelen, hogy kérésem meghallgatásra lel, és nem IceU a hatóságokhoz fo­lyamodnom! Az eredetiben nincs feUciáltás, jelét önkényesen iUesztettem a szöveghez. Ési ez még egy értelmes, nem átkozódó. kis nyelvhelyességi vétsé­gektől fertőzött, de vállalható szöveg! Névtelerf szer­zőtől. de mifelénk ennek van ha.gyománya, meg­szoktuk. Az újságokhoz, közhivatalok vezetőihez ömlenek megállíthatatlanul a szörnyű hibáktól és gy^ázkodó fenyegetésektől terhelt levelek, érthető­en névtelenül. Kemény elmarasztalást is kétkedőn utalnék feléjük, hiszen félnek is, meg köoinyitenek ül magukon. Kimondják, mindjárt jobb érzés utána. M inap a Híradóban szólnak, most három rövid hír következik, és csak jóval később l<apkod- tam a fejem, bärnultam, mint szoktam. Te­hát értesít a báios bariton, hogy Nánolvban vala­mi maffiózókat kaptak el. snitt, a Halley üstökös megmagyarázhatatlanul kifényesedett, ami azért lepte meg őket, mert ilyet csak 70 év múlva kéne csinálnia, snitt. Mo^kvában hat évtized után elő­ször visszaadnak a népnek egy órát, amit akkor el­vettek, és azóta nyári időszámításban élnek, snitt, íme. a mi világunk, amelyről tudni lehet, világla- pokból. Hát. akl^ nemi sokkal izgibb, mi történt már megint a Z. utcában? T I [ irO/\ /l/' LIjí Nyugtalan erő összetört pad, bezúzott telefon- fülke. A látvány már, már közö­nyösen hagy ben­nünket. Félünk a rombolás látvá­nyától. Hát még az eleven vandá­loktól! A tett színhelyén, a Kál­vária sugárúton egy jól szituált külsejű, idősebb úriember meglát­va fotóriporterün­ket, arra biztatja, hogy minden ocs- mány dolgot kapr jón lencsevégre. Elrettentésül! Ezt úgy is kérte tő­lünk, mint a Sze­gedi Napló egyik hűséges olvasója. Szóba került az is, hogy az igazi ri­portkép persze az lenne, ha cselek­vés közben kap­nánk le a nyug­talan erő fölkent daliáit. Ha e cél­ból éjszakai őrjá­ratot szervezve erre vállalkoz­nánk, akkor előt­te életbiztosítást illene kötni. Nem árt az óvatosság. Köztudott ugyan­is, hogy a köztéri rombolók általá­ban csapatba ve­rődnek és dühödt ellenfelei a nyil­vánosságnak.- int­(Fotó: Pintér Jó­zsef) Ez szólhatna a csapatnak is, hiszen a Szeged SC NB I-es labdarúgócsapata az 1-0-ás vereség ellenére helytállt a bajnokságra törő Ferencváros ellen. 0-0-ás ál­lásnál két abszolút gólhely­zetet hagytak kihasználatla­nul a hazaiak, majd hét perccel a befejezés előtt egyetlen védelmi kihagyás, figyelmetlenség elegendő volt ahhoz, hogy az FTC elvigye mindkét bajnoki pontot. A századik Szeged—FTC összecsapás felejthetetlen eseménye volt, hogy a mér­kőzés előtt a Délvilág és a Szegedi Napló elbúcsúztatta Szép volt. fiúk! Kozma Zoltánt és Dr. He­vesi Ferencet, akik hat, il­letve nyolc évvel ezelőtt akasztották szögre a stoplis ..csukát”. A szegediek két saját nevelésű futballistája 18 évig szolgálta az egyesü­letet, a vezetők azonban megfeledkeztek róluk. Úgy­mond búcsú nélkül távoztak a zöld gyepről. Most a DÉL­VILÁG RT. jóvoltából, mintegy hiánypótlásként ün­nepi köszöntéssel kezdődött a program. Virágcsokor, dí­szes serlegek. Tangó labda, dupla kazettás magnós rá­dió, baráti ölelések és a két búcsúzó játékos szemében a meghatottság könnyei.. Ajándékot adott át Bőié Ist­ván Rt. igazgató, dr. Bátyi. Zoltán főszerkesztőhelyettes, Bagaméry László sportrovat­vezető, Nyerges Gusztáv lapmenedzser, Albert Flóri­án, az FTC szakosztályigaz­gatója, Zádori Gyula, a Sze­ged SC szakosztályvezetője. Cifra Lászlóné góizdasági igazgató, dr. Révész Mihály, né, a vállalkozási iroda igaz­gatóhelyettese, Kurunczi Já­nos és Nyerges Zoltán, a Szerencsejáték Rt főmun­katársai, Bogdán István, Leboniczky Imre és Szálát István vezető edző. A zuhogó eső sem ront­hatta el az ünnepi hangula­tot, óriási vastapssal köszön­te meg a közönség Kozma Zoltánnak és dr. Hevesi Fe­rencnek a város sportsike­reiért tett fáradozásait Szép volt, fiúk! VÁLLALKOZÁSSZER víz vílulkoiasszervező és tanácsadó kft gazdasági társaságok alapítása privatizációs munkák levezetése befektetők, ötletek közvetítése menedzsdr-life tanácsadás KULCSRAKÉSZ VÁLLALKOZÁSOK árualapok, szolgáltatások közvetítése, keresése, ügynöklés magyar cégek képviselete külföldön külföldi cégek képviselete itthon EURÓPÁRA KITERJEDŐ KAPCSOLATOK vállalkozásának minden olyan meg­oldhatatlannak tűnő gondjával felkereshet, ahol segítségre van szüksége, kérjük, jegyezze meg, EZ EOy OLYAN HELY, AHOVA FORDULHAT \. ★ Telefon: 56-598 it Telefax: 24-194 it y

Next

/
Thumbnails
Contents