Szegedi Napló, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-02 / 2/101. szám
Csongrádon Makón Szovjet katonavendégek Évek óta „reszketnek” már május elsején a Maros partján sátort verők, hogy milyen lesz az idő ezen az ünnepen. Szerencsére, most szerdán néhány csepp égi áldás hullott — legalábbis három óráig — az ott lévők fejére. Ugyanígy északra is, akik a Petőfi-parkban töltötték az ünnepnap délelőttjét. Talán a város történetében ez az első alkalom, hogy két helyszínen zajlottak a programok. A Maros partján körhinta, szerencsehalászat és különféle játéksátrak várták az érdeklődőket a kínálataikkal. Délelőtt 10 óra tájban az MSZMP városi szervezete mintegy 50 főnyi tagja gyülekezett a Kálvin és Hold utca sarkán. Csendes menetben vonultak a Maros-partra. Mintegy nosztalgiaként, emlékezve a régi időkre. Szilágyi Gyula, az MSZMP KB tagja , Dégi Imre a helyi alapszervezet elnöke szovjet katonavendégeket fogadtak a Maros-parton. E találkozáskor a következőket mondották el: — A makói MSZMP szervezete sátrat bontott és ebédet főzött a szovjet vendégek számára. — Kik ők? — Debrecenből jöttek, közöttük van Jakutyin főhadnagy, aki már három alkalommal járt Makón. Azért jöttek, hogy ezt az ünnepet emlékezetesebbé tegyék. Emlékzászlót és egy Leninplasztikát ajándékoznak a makóiaknak. — Ön a déli hadsereg díszszázadának parancsnoka. Korábban Szegeden, majd Budapesten teljesített szolgálatot. Mit kívánnak a magyar népnek? — Mindenekelőtt boldogulást és sok sikert az elkövetkezendő években. Soha nem felejtjük el e két ország kapcsolatát. * A makói május elsejei programok másik színhelye a Petőfi-park szabadtéri színpadán volt. Délelőtt 10 órától gyermekek számára diszkóprogramot és játékos vetélkedőt szerveztek. Majd az Ottó R. R. lépett közönség elé, nagy sikerrel. Aztán az „Angyalbőrben” című film népőszerű szereplője, Urbán honvéd közönségtalálkozóra hívta az érdeklődőket. Azt követően a Mister X. (Vác), Varola (Szeged), Kortársak (Kecskemét), a Pál utcai fiúk (Budapest) a Republik (Budapest) együttesek szórakoztatták a makói közönséget. M. L. Megszokás és bizonytalanság Délelőtt csak-cssak kegyeibe fogadja az időjárás a csongrádi majálisozókat (is). Bár kijutott a léggömb a városházán dolgozó anyuka lánykájának, de azért lógatja az orrát egy picit. Mert olyan sokan veszik körbe a pacikat, hogy ő nem tud nyeregbe szállni. Sebaj, délután is visszajönnek majd az Ifjúsági téri forgatagba, hátha sikerül mégis a lovaglás. Az alkalmi színpadnál felirat hirdeti: a májusünnepi rendezvény fővédnöke a Fűtőker és a TBV szakszervezete, a programokat támogatták a város intézményeinek szakszervezetei, valamint a SZAB-ker Kft. — De ünnep-e valójában ez az ünnep? — kérdezem Lovász Lászlót, a Tisza Bútoripari Vállalat nyugalmazott vezérigazgatóját. — Akinek van munkája, annak mégiscsak a munka ünnepe május elseje. S akinek nincs? — Mi vonzotta önt a sokadalomba? Talán a megszokás? — A jó értelemben vett megszokás mindenképpen. Hiszen amióta az iparban dolgozom, mindig kint voltam : vagy felvonultunk, vagy majálison. Most meg vágyom már a jó időt, hoszszúak voltak a lakásban eltöltött hónapok. Azt tapasztalom itt, hogy az emberek nagy része bizonytalan. Talán a legboldogabbak ma a fiatal anyukák, apukák, akik kisgyermekeikkel jöttek ide. De láttam egy-két ismerősömet is, az unokájával. Ők céllal járkálnak körbe. Ám, a többségnél, úgy gondolom, hiányzik a cél. Nem tudják, jó, vagy nem jó, hogy eljöttek a majálisra. Én mindenesetre örülök, hogy kijöttem. Remélem, a kis séta közben találkozom ismerősökkel, a műsor is érdekes lehet, így mégsem lesz üres ez a nap. A gyerkőcöknek mindenesetre tetszik a helybeli Pom-Pom együttes nótájának a refrénje: „A mai nap nem olyan, mint más. A mai nap örömünnep vár ránk, és nem lesz vitatkozás.” S vita valóban nincs. Ki-ki megtalálja az ilyenkor elmaradhatatlan kőbányait, meg a virslit, de ünnepi ebéd is fő a kondérokban. Azt hallom, hogy elkelt vagy ezer ebédjegy is. Ám a szőlőben szintén jó sokan töltik a napot bizonyára, miként teszi ezt az egyik önkormányzati képviselő, aki karaszobit invitált volna viccesen. Egyelőre azonban még itt nézegetem a vásári kínálatot: a biztosan „nyerő” Lagzi Lajcsit, meg a szociálpolitikai célú Promitas alapítvány könyveit, matricáit. Úgy látom, az utóbbiak is fogynak, szerencsére! B. 1. Olcsó ebéd Lehet, hogy amúgy nem nyakas, de annyi biztos, hogy nyakbavalója is van, nyakravalója. A fiatal férfi nyakéban kisfiú ül, magasból nézve le a májusi forgatagra az újszegedi ligetben. A nyakravaló egy rádió, ott szól a gyermek harangozó lábacskáinál. És mondja, UJfé, a rizsáben nagyszerű. A Városligetben megjelent a Vöröskereszt szeretetszolgálata a május elsejék háború utáni korszakában legeslegelőször. Olcsó ebédet főznek a dolgozóknak... A férfi — észrevévén, hogy figyelem — szónoki kérdést intéz hozzám: — Nem tudja véletlenül. Ide nem jöttek a Vöröskereszttel. — Talán jövőre — mondtam. (pif) CSÜTÖRTÖK, 1994 MÁJUS 2. Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke május 1. alkalmából az alábbi üzenetet intézte a munkásokhoz: ,Barátaim! Szívesen éltem volna kedves meghívásukkal, s csak hivatalbóli kötelezettségem, hogy hazánkat külföldön képviseljem, tart távol ma, a munkások évszázados ünnepén, e szép tavaszi ünnepségtől. De engedjék meg, hogy mint egykori szervezett mezőgazdasági dolgozó, vasmunkás és az írók Szakszervezetének volt elnöke, legalább távolról üzenjek mindannyiuknak , szakszervezeti tagoknak és szakszervezeten kívüli munkaváróknak. "Egy emberélet tapasztalatai alapján üzenem, hogy épp ma, egy valódi egyenlőséget ígérő összeomlott gazdasági rend romjain, a kínok közt születőben levő versenytársadalom kezdeti időszakában, mikor a ,munkás’ szó jobbára csak a munkanélküliség vonatkozásában hangzik el, az önkéntes tagság elvét szem előtt tartó, szabadon szerveződő, erős szakszervezetek szerepe, összefogása, fokozottan fontos. Demokratikus politikai rend, jól működő parlamentáris demokrácia el sem képzelhető hatékony munkavállalói érdekképviseletek, a tagságuk, s velük együtt valamennyi szaktársuk — érdekét fedelesen védeni és érvényesíteni képes, alapvető kérdésekben egyet akaró érdekképviseleti szervezetek nélkül. Hazánknak ma a társadalomépítés szinte valamennyi más kívánalmát megelőző létérdeke a szakszervezetek együttműködése , az eredményes társadalmi érdekegyeztetés munkavállalói alapjának megteremtése. A feladat sürgős, a szakszervezetek tagságának érdeke azonos. Meggyőződésem, hogy ezt valamennyi szakszervezet fölismeri, s ha fölismerte, azt is föl kell ismernie, hogy egymás közti vitáik rendezése nem tűr halasztást. S hogy a munkavállalóknak maguknak kell eldönteniük, hogy melyik szakszervezetet választják, vagy támogatják. A munkavállalók sürgős szükségét érzik, elvárják, hogy minden szinten beleszólásuk legyen tulajdon sorsuk irányításába, hogy ■vállalati szinten egyazon törvényi védelem illesse meg valamennyi szakszervezet helyi képviselőjét, hogy a privatizáció során helyi szervezeteik kimerítő tájékoztatást kapjanak mind a privatizálandó vállalattól, mind a Vagyonügynökségtől, ágazati, iparági, szakmai szervezeteik pedig szót kapjanak az általuk képviseltek jövőjének kialakításában. Jogos követelésük, hogy a sorsukat, szociális helyzetüket meghatározó törvények megalkotása során hangjukat hallathassák és meghallgatást nyerjenek.Hogy ez milyen hatásos, az az erejüktől függő erejük pedig a szakszervezetek együttműködésétől. Mindezek megkövetelik a munkavállalók és érdekképviseleti szerveik jogait és kötelességeit magába foglaló korszerű, az európai normáiknak megfelelő érdekképviseleti törvény megalkotását, ami nem történhet meg a szakszervezetek közreműködése és egyetértése nélkül. Meggyződésem, hogy a kiegyensúlyozott társadalmi fejlődés kulcsa a munkaadók és a munkavállalók érdekképviseleti szerveinek felelős párbeszéde, a világos érdekvonalak mentén szabadon szerveződő társadalom pedig a parlamentáris demokrácia, az eredményes kormányzattársadalmi alapja és előfeltétele. Magánemberként erkölcsi, aMagyar Köztársaság elnökeként hivatali kötelességem, hogy erre irányuló törekvéseiket hazánk érdekében minden erőmből támogassam. A munkásokhoz Göncz Árpád május elsejei üzenete Szegeden Zuhé elöl a fák alá Bolondját járatta május elsején az időjárás a szegediekkel. Hol csak szemerkélt az első, máskor jobban rázendített, időnként pedig ki-ki kukucskált a Nap a felhők mögül. Mintha az időjárás elfelejtett volna lapozni a naptáron, és még áprilisnál tartana. A Széchenyi téren a MÁV- fúvósok jóvoltából zenés ébresztőt kaptak a szegediek, ezzel egy időben a Hét vezér utcai munkásotthonnál mintegy 50-en vettek részt a megemlékező ünnepségen, koszorúzáson, ahol Úsongor Győző mondott beszédet A Dugonics téren 200-300-an hallgathatták a Bodza-banda muzsikáját, majd pedig a május elsejei ünnepség fő szervezőinek szónokait Géczi József országgyűlési képviselő (MSZP), Juhász Antal városatya (MSZMP) és Szerencsés György, a szociáldemokraták szegedi szervezetének vezetője szólt az egybegyűltekhez. A már említett pártok mellett a szervezőkhöz felsorakoztak a szakszervezetek, csatlakoztak a független kisgazdák és az SZDSZ is. A Dugonics téri ünnepségen a zászlók, pártfeliratok mellett megjelentek a plakátok, transzparensek is. Válogatás a szövegekből: Újra munkát, kenyeret! 1948 — tiéd az ország, 1991 — kié az ország? Létünne a tét! Az ünnepség résztvevői között számtalan arcot sikerült felfedezni, a különféle pártok vezetőiét, aktivistáiét. A Fidesz, a kereszténydemokraták és az MDF városi szervezetei nem csatlakoztak ehhez a rendezvényhez, és a délutáni politikai fórumhoz sem. Viszont az MDF velős szöveggel fogalmazott, szórólapokat osztogatott: „Hatásos munkavállalói érdekvédelem csak alulról szerveződhet. Törjétek meg a pártállamból átmentett szakszervezeti vezetők hatalmát! A kormány nem alkalmazott humanista módszereket a korábbi vezetők eltávolítására. Ne azokban bízzatok, akik a régi tagkönyveiteket aláírták ... Alakítsatok a baloldaltól független, alulról szervezett, saját szakszervezeteket ... — Politikai döntés volt részünkről, hogy ilyen módon nem veszünk részt az ünnepségen, bár támogatjuk azt, azonban nem kellene május elsejéből pártpolitizálást csinálni — magyarázta Balogh László, az MDF városi elnöke. — A jelenlegi szakszervezeteket nem, fogadjuk el függetleneknek, ezért buzdítjuk az embereket arra, hogy hozzák létre a maguk független érdekvédelmi szervezeteit A délutáni sajtótájékoztatónkon erről is szeretnék majd szólni. Esélyegyenlőséget a szakszervezeti mozgalomban is biztosítani kell! Az újszegedi Ligetben hasonló kép fogadta a majálisozókat, mint akár néhány évvel ezelőtt is. Az árak persze emelkedtek, csapolt sört nem is láttam Kisebb csoportokban hevertet a füvön az emberek, rokoni, baráti körrben. Aztán, amikor a zuhi elindult, akkor a fák alatt kerestek menedéket. Az újszegedi szabadtéri színpadon délután 3-kor lépett szinpadba a Molnár Dixieland. Az együttesvezető Molnár Gyula elkiabálta a dolgot, mert azt mondta: reméli, most nem lesz olyan mostoha az időjárás hozzájuk, mint nemrégiben a Délvilág Rt. születésnapi buliján. Jószerével be sem fejezzte a mondatot, máris rákezdett az eső. Aztán kisütött a Nap, és ez így váltakozott. A dixie-muzsika után népzene és néptánc következett, majdpedig politikai fórum, amelyen a május elseje szerveződésében részt vevő pártok, szakszervezetek képviselői szólaltak meg. A hasonlóságok ellenére kissé más volt ez a májusi elseje, mint a régiebbiek. A politizálgatás sem zavart különösebben senkit Valószínű, igaza van a szomszédomnak: akik politizálni akarnak, azok politizáljanak, aki sörgőzni akar, az sörgőzzön, aki meg sörözni, az sörözzön. Csak legyen miből. V. F. S. Szentesen „A harc ma is aktuális A szegény embernek még a mozgalmával sincs szerencséje. Ennek bolsevik szárnya mostanára gazdasági, politikai vereséget szenvedett, és történelmileg is ilyen helyzet előtt áll világszerte. A szociáldemokrata vonulat viszont él és virul Nyugat-Európában, és keresi önmagát Keleten, a volt szocialista országokban. Így értelmezhető tegnap, május 1-jén a baloldali erőgyűjtés, valamint a tavasz ünnepén, hogy délelőtt szűkebb pátriánkba, a megyébe és ezen belül Szentesre érkezett az MSZP képviseletében Nyers Rezső. A helyi szocialisták Nagyörvény utcai székházában népes hallgatóság előtt tartott fórumot, és válaszolt a feltett kérdésekre. Utalva Labádi Lajos főlevéltáros megemlékező előadására, kitért arra, hogy a harc, a küzdelem nemes hagyománya ma is aktuális az agrárszocialista mozgalom múltjából. A mai politikai szituációban hatalmi harc folyik, miközben az oly fontos gazdaság háttérbe szorul. A privatizáció nem mehet végbe a dolgozók részvétele nélkül, és meg kell teremteni az érdekvédelem társadalmi méretű hatékonyságát és összefogását. A napsütéses időjárás egyébként idcsalogatta az embereket a sportpályákra — volt is elegendő néznivaló — és a büfék, a játéksátrak elé. A külsőségeket mutatta a zenés köszöntő —teherautóra ültetett fúvósegyüttes szaladta körül a várost — és az, hogy a középületeket fellobogózták nemzetiszínű zászlókkal. SZ. R. 99 Vásárhelyen Emlékfa az elődöknek Vásárhelyen gyér érdeklődés mellett zajlott a május elsejei ünnepség, pedig sokszínű program várta a város lakosságát. A Népkertben a hódmezővásárhelyi érdekegyeztető tanács munkavállalói oldala szervezett színes és változatos programokat. Délelőtt 10 órától a munkaközvetítő iroda munkatársai válaszoltak az érdeklődők által feltett kérdésekre. Az MSZP a szakszervezetekkel közösen szervezte meg a május elsejei megemlékezést. Délelőtt fél likor emlékfát ültettek az 1892-es földmunkás majális helyszínén, a szigeti legelőn. Dr. Ilovay Zoltán képviselő beszédében megemlékezett az elődök értékteremtő munkájáról és elmondta, hogy nem a múltnak, hanem a jövőnek akarnak fát ültetni. Az emlékfaültetésen részt vett Nyers Rezső, az MSZP prominens személyisége, akivel délután fél 2-kor találkozhattak az érdeklődők a Népkertben. Az MSZMP, a Munkásegylet, valamint az Építők és a Medosz szervezete délelőtt 10 órakor helyezte el a megemlékezés koszorúit a munkásotthon épülete előtt. A fő helyszínt, a Népkertet, ezen a napon ellepte az árusok, a vásározók. Volt itt olcsó sör és bor, finom marhapörkölt, körhinta és óriáskerék, de vásárló és érdeklődő a tavalyihoz képest sokkal kevesebb volt. SZ. C. SZ.