Szegedi Napló, 1995. augusztus (1. évfolyam, 68-94. szám)

1995-08-01 / 68. szám

Engedély szükséges Divatban a jetski A vizeken közlekedők sokszor nem rendelkeznek a szükséges vezetői engedélyekkel, sőt nin­csenek tisztában a legalapvetőb­b vízi szabályokkal sem. A tájéko­zatlanság pedig még az egysze­rűbb vízieszközök használatánál is balesetet okozhat. ■Mint azt Pilók István zászlós, a Dunai Vízirendészeti Rendőr­­kapitányság illetékese tegnap az MTI-nek elmondta, egyedül a sporteszköznek számító vízi­­bicikli és a szörf használatához nem kell vezetői engedély. De például már a kölcsönzőitől ki­bérelt csónak esetében is leg­alább minimális szinten ismer­ni kell a hajózási szabályzatot és szükséges, hogy a bérlő tudjon úszni. Ez utóbbiról akár nyilat­kozatot is kérhet a kölcsönző, aki egyébként is csak 14 év fölötti személynek adhatja ki a vízijáművet. A napjainkban egyre divato­­sabb jetski használatához - csak­úgy, mint a motorcsónakhoz - úgynevezett sportcélú kisgépha­jó vezetői engedély szükséges. Ez a megyei közlekedési felügyele­teknél szerezhető meg elméleti és gy­akorlati vizsgával. Tav­asz óta a gyakorlati megmérettetésen a vizsgázónak nem kell bemutat­nia, hogy tud úszni, hanem elég arról ny­ilatkozatot adnia. A v­itor­­lázni vágyóknak pedig úgyneve­zett sportcélú vitorlás kishajó ve­zetői engedéllyel kell rendelkez­niük. A vízisielést bárki engedélytől függetlenül űzheti, de a vontató hajót vezető személynek vízijogosítánnyal kell rendelkez­nie. Ezen túl a vízisíelés fontos alapszabálya, hogy a motorcsónak­ban a vezetőn keül egy figyelő sze­mély­nek is tartózkodnia kell - kö­zölte a vízirendészet illetékese. Tiszadobon Ökumenikus tábor Hét ország - Anglia, Magyarország, Németország, Románia,­­Szerbia, Szlovákia és Ukrajna- százötven fi­ataljának részvételével nemzetközi ökumenikus tábor nyílt tegnap Tiszadobon. A táborban — melyet a Nyíregyházi Evangélikus Gyülekezet rendez a­­Soros Alapíhány, a mayar­­országi evangélikus, református és unitárius egyház valamint az Unix Kft. és az MKB Értékpapír Rt. támo­­gatásával - a keresztény értékek fel­mutatásával az európai polgárrá vá­lásra szeretnék felkészíteni a kü­lönböző felekezetekhez tartozó résztvevőket. Az előadásokon le­hetőset teremtenek számunk­ra a másság meismerésére és el­fogadására, a vallási, nemzeti, valamint kulturális tolerancia ta­nulására, a demokrácia szabályai­nak elsajátítására, illetve a tudás, a kreatív készsg fejlesztésére. A fi­atalok bibliatanulmányokat is foly­tatnak Tiszadoben, ahol két hetet töltenek az ökumenikus táborban. (Folytatás az 1. oldalról) Mert ma már nemigen az, sokkalta inkább­­ magas, vagy, hogy kissé rímel­jen is: “Magas". Mi történt? - Megváltozott a folyó sodrása - mondta nekem egy szakértőnek számító ember még tavaly ma már a Tisza, úgy tűnik, a Szeged felőli partot építi, azaz ott rakja le hordalékát, s az újszegedit rom­bolja, mossa áll Talán az új híd lába mó­dosította a sodrást. A következmény, mint látható, a gyerekek ma már többméteres magas­ságból tudnak csúszdázni a part­ról a Tiszába néhány műanyagvödörnyi víz­szőcsével. Amely csúszdák ráadásul teljesen ingyenesek! Az más kérdés, ho­ az efféle csúszdázásban részt vet fürdő­­nadrágokhoz mit szólnak otthon a szü­lők (“atyaisten, hát m­ár m­egint hogy nézel ki.’’), de hát azért van a mosógép mint technikai vívmány, hogy kimosson mindent, akárha a Tisza iszapja is ligyen­ ■K. Ha már e témánál vagyunk, marad­junk is egy kicsinység ennél. “Pfuj, mi­lyen koszos a víz”- mondják egyesek, miután rátekintve a Tiszára látva lát­­j­uk, bizony barnán szalad vize törökkanizsa felé. Kíváncsi vagyok, az létük ugyanezt mondják a Hévízi-tó láttán is? Mert a világhírű tó vize szin­­tén bírna, mégsem jut eszébe senki­nek ráfogni, hogy “koszos”. Tessék kérem mt^t^yezni: a Tisza nem a szennyezetts­ől, hanem a benne lebegő agyagrészecskéktől barnás. És ha valaki azt mondja, ma már nem szőke a Tisza - gyakran el­hangzik ez is —, annak jó tudni: sok­kal szőkébb rgen sem volt Csak ak­kor nem a hidrogénszőkét tekintet­ték szőkének, mint manapság... Te­hát attól, hogy a Tisza nem éppen átlátszó, nyugodtan fürödhet benne akárki, legföljebb jól teszi, ha utána lezuhanyozik (ami egyébként min­den civilizált strandon szokás, ami­óta vill­avilág.) Az igazi ményanya­­gok, s a baktériumok, nos, azok semmiféle vízben, sosem láthatók. Szóval, hemzseg az élet éjje-nap­­pal a Laposon, ma levert sátrak is tanúskodnak arról, hogy korántsem csak itteniek keresik föl e partsza­kaszt Még dunántúliakkal is talál­koztunk a minap ott, amikor lemen­tünk (nem strandolni, sajnos). Tes­sék mondani nekem még egy nagy­várost, amelynek szívében ily nagy­szerű, tök ingyenes folyóvízi strand található! Ugye, nem tetszik példát találni rá? F.CS. (Fotó: Krizsán Ildikó) A létbizonytalansá a vadisztern­­etek elvesztésének félelme, a jogbizonytalanság, nemzeti kin­csünkkel, a vaddal történő sáfárko­­dás, a hatalmas méreteket öltő bel­ső és külső vadorzis következtében az elmúlt években a vadászatot úgy lezüllesztették, hogy etinél mélyebb­re talán nem is süllyedh­et. A szegedi születésű, de Szőregen élő Nagy­ Fe­renc állattenyésztő üzemmérnök és vadgazdálkodási szakmérnök - jó­­maga is öreg vadász - meglehetősen­­sötéten látja az ágazat jelenét, és jövőjéért is komolyan teódik. - Ha­­ folytatódik - mondja ke­serűen Ferenc—csak az marad, hogy puskát vetünk a vállunkra, járjuk az erdőt, hallgatjuk a madárfüttyöt, de nem lesz mire lőni. A mostani álla­potokért elsősorban a tehetetlen kor­mányzati tényezők felelősek. Egy mi­nisztériumi, vadászati főosztályon dol­gozó kolléga állapította meg a múlt­kor: “Ha a nemzet mezőadalmát és iparát így le tudták rombolni, akkor az 50 ezer fős magyar vadásztársada­lom sorsa kit érdekel. Ezek az urak csak abban tévednek, hogy a termé­szetet nem örökül kaptuk, hanem dédunokáinknak bérbe.” - Mit tudni a készülő vadásztör­vényről? - Semmi sem készült el. Jó fél évvel ezelőtt találkoztam egy olyan anysval, amelyben a jelenlegi kor­mány újból kinyitotta a szelepeket, s megindult a rossz mederben fo­lyó küzdelem. Olyan érdekellenté­tek és törésvonalak alakultak ki a földtulajdonos és a földdel nem ren­delkezők között, a bérkilövő és a te­­rületes sportvadász, az erdész, me­zőgazdász és a vadász között, hogy a kaotikus állapotok következtében í®Te jobban elmérgesedtek a viszo­nyok Például egy rosszul gazdálko­dó szövetkezet képes benyújtani 500 ezer forintos kárigényt a Va­dásztársaságnak mert a fácánok ál­lítólag megették a napraforgó vető­magot. .Annyira buták szerencsétle­nek, hogy nem látják: mindössze egy csatorna választja el a két nap­raforgótáblát egymástól, és a mási­kon kiváló a termés. Mindenki a za­varosban halászik, az indulatok pe­dig egyre inkább elszabadulnak. A vadászat nem politika, hanem gaz­dálkodás kérdése egy nemzeti kinccsel, ezen kívül meg hobbi és szenvedély. Méltatlan az a helyzet, hogy a falu egyik házában a vadász - aki a kerítésen belül van - lopott vaddisznóból készült sültet lakmá­­rozik, a másik, aki sose kerül kerí­tésen belül, meg a szegények ke­nyerét majszolja. - Hogyan lehetne kiküszöbölni ezeket az anomáliákat? - A vadászat vezetését valódi érte­lemben vett szakemberek kezébe kell adni. Ideje belátnunk, hogy a vadá­szathoz való értésünket nem a zse­bek vastagj­a meg az újdonsült gaz­­davállalkozók degeszre tömött pénz­tárcája határozza meg. Ha úgy cselek­szünk, mint ők, lehet, hogy vadá­szunk még néhány évig, de unoká­ink már biztos nem fi­ak. Ha annyi­ra hazafiak vagyunk, igenis tekintsük nemzeti kincsnek a vadállományun­kat. El kell ismerni, az elmúlt rend­szer olyan eredményeket ért el a vad­­gazdálkodásban, amit soha már nem tudunk megismételni. Gondolok itt elsősorban a golyós puskák korláto­zására. Ennek köszönhetően olyan trófeák kerültek puskavégre, ame­lyekre méltón büszkék lehetünk. A pozitív dolgokat át kellene menteni és megőrizni, nem pedig az alapokig lerombolni. A vadászat tekintélyét, vé­leményem szerint, önállóságával le­het és kell m­édeni. A minisztéri­umon belül egy önálló főosztály lét­rehozásával látom ezt k­itelezhető­­nek. A mi hobbink elsősorban élet­forma, egyfajta természetszeretet, szerénység, barátkozó hajlam. A vad elejtése után tisztelet jár annak az őz­nek és vaddisznónak is, a vadászat nem vér és mocsok, hanem ravatal, kürt, pezsgő és jóízű beszélgetés. A társnak illik ilyenkor gratulálni, meg­ünnepelni a sikert. Üdv a vadásznak, mondja a német - Szókimondása miatt, gondo­lom, egyes társai körében bizonyá­ra nem örvend túl nagy népsze­­rűségnek. - Keményen értelmezem a dol­gokat, ez igaz. A mi vadásztársasá­gunkra sem az a fajta párbeszéd jel­lemző, ami az alkotó és nyugodt lég­­körű, megértő dialógust lenne hi­vatott elmélyíteni. Nálunk is inkább a vita, a személyeskedés és a hata­lomvágy harapódzott el. Jómagam a barátkozásra építem kapcsolatai­mat, olyan területre megyek vadász­ni, ahol vendégként tisztelnek, és sznesen látnak. - Részt vett-e valaha külföldi vadászszafarikon? - Nem, és nem is érdekel. Én egyszer üregi nyúlra szeretek va­dászni teliholdkor vagy búzában csámcsogó disznóra lőni. Ezek olyan élmények, amelyeket, ha lesz unokám, büszkén mesélek neki. Nem az a lényeg, hogy leöljek száz disznót, hanem az, milyen körül­mények között ejtettem el, és szá­momra milyen élményt jelentett a vaddal való találkozás. Annyiféle tisztes, becsületes útja-módja van a vadászatnak, ezeket illene választa­ni, nem pedig kocsiból, lámpával, géppisztollyal, sorozatvetővel tüzel­ni a húsra.­­ Olyan ihletetten, átszellemül­­ten beszél a vadászatra, hogy kény­telen vagyok megkérdezni: az Ön számára mit jelent a vadászat, mi a filozófiája? - A vadászt örök téma, mondta az egyik barátom, az elmúlás, a je­len és a jövő kérdése, csakúgy mint az élet meg a halál. A vad a mi em­lékeinkben, lelkünkben él tovább. Tiszteljük őt, és megőrizzük ma­gunkban az elejtés körülményeit. Aki csak mészárol, az nem fog so­ha emlékezni. A vadászat a vad és a vadász szerencsés találkozása. Ezért tenni kell, kimenni az erdő­be, mezőre, várni. A vadat meg kell becsülni, ő méltó ellenfél még ak­kor is, ha nálam van a puska. Sok­szor mondom, de jó lenne, ha a nyúlnál is lenne fegyver, mert né­mely vadász fölött nem bánnám, ha a nyulak gy­őznének. -tuti­ csak mészárol, sosem fog errtrekezni Puskát átnyúlnák a V­mre­n . Két kard az odalán Nyakon csípték a szamurájt A gátlástalanabb ejtők úgy tűnik, semmitől sem riadnak vissza, még attól sem, hogy alkalmasint elcsenjék a gyűjteményükből még éppen hiányzó, de hőn áhított tárgyakat. Egyesekben ugyanis fel sem merül, hogy az üzletben fizet­ni illene ezekért a tárgyakért - egyszerűen térülnek-fordulnak, s máris kezük­höz ragad az oly­annyira vágyott dísztárgy. Minap Szegeden, a Hajnóczy utca 9. szám alatt üzemelő Amerika - Ázsia Shopot látogatta meg egy ilyen szenvedé­lyes gyűjtő. Miután a két kiszemelt tárgy közül nem tudott választani, némi vívó­dás után úgy döntött, mind a japán, mind a kínai kardot magával viszi. Termé­szetesen olyan apróságokkal már nem volt ideje foglalkozni, hogy a pénztárnál esedig rendezze a számlát - ugyanis minden idejét és erejét felemésztette az a nem mindennapi feladat, hogy a két, méretes kardot lehetőig feltűnés nélkül kicsenje az üzletből. Ez után már csak a délelőtti forróságtól amúgy is frusztrált járókelők lemondóan megértő pillantásait kellett elviselnie - elvégre ilyen hő­ségben még az is megbocsátható, ha valaki két karddal az oldalán masírozgat a zsúfolt szegedi utcákon. Mindenesetre hőség ide vagy oda, a rendőrök az isme­retlen szamuráj ellen, aki szenvedélyével mintig 34 ezer forint kárt okozott - eljárást­ indítottak. -Kiss- Meghalt Vágvölgyi András .Akik akár csak egy hónapja is láttuk, el sem hittük, pedig orvo­sok tanúsították­ .András nagybeteg. A karcsú örökifjú, a világ­nyelveket irodalmi szépséggel beszélő úr, a lebilincselő társal­gó, akinek megismerhettük - elment. Tele voltam tenekkel a ny­árra, mondta még a minap is a kórházi ágy­on, s akkor úgy meg­lepődtem, hiszen 65. évében járt. De mindig előretekintve élt, tele munkával, feladattal. Negyedszázada járt föl Pestre az­­MTA Szociológiai Intézetének alapító munkatársaként a Társadalom­­kutatás című folyóiratot is szerkeszte. Tanított a J­ATE Szocioló­giai Tanszékén és az orvosegyetemen is. Ha nemzetközi kapcso­latait fölsorolnánk, dicsekvésnek venné. És voltunk barátai, akik most nagyon szorosan tekintünk távolodó alakjára. .András, em­léked nem feledjük. - tráser - Kátter­mérőre vár a villamosipar A­z Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. hazai és külföl­­­­di lapokban tegnap tette közzé, eladó a magyar villamosenergia ipar. A Démász Rt vezérigazgatóját, Dervarics Attilát kérdeztük a hír helyi aktualitásáról. " Már több mint egy éve foglal­kozik a cég a privatizáció előkészí­tésével. Nagyon pontosan megh­atá­­rozott program ez, amely vé­­esen december 15-én zárul le. Ekkor is­meretes lesz a vevő és a vételár is. A felek a szerződést november 31-én írják alá A villamosipar külföldi kéz­be kerül. A másfél éve létező villamosipari törvény igyekszik mg­­felelő módon védeni a fogyasztót, de el kell ismerni, létezhetnek bizonyos hiányosságok ezen a téren. A fo­gyasztó első reakciója a privatizáci­óra érthetően az, hogy mennyibe fog ez neki kerülni, mennyivel többet fog fizetni az elektromos energiáért. Ám félelemre igazából nincsen ok, hiszen az árat nem az új tulajdonos önkényesen, hanem a kormány fog­ja rendeletben meghatározni. A sza­bályozás szerint ellenőrző pozícióját a privatizáció után sem veszíti el. .Az árak nem fognak elszabadulni a villamosipar magánkézbe adása után sem. A fogyasztók érdekeit kép­viselők talán egy kicsit eltúlozzák, az államháztartás bevételeinek növeke­désében érdekeltek viszont lekicsiny­­lik a stratégiai ágazat privatizációjá­nak veszélyeit. Az ágazat százszáza­lékos tulajdonát sehol sem szerezhe­tik meg a külföldiek, mivel a helyi áramszolgáltatók 2 százalékig önkor­mányzati tulajdonban vannak. Ha­marosan a Démász is többségi kül­földi tulajdonba kerül. Mi erről a vé­leményem? Azt gondolom, az áram­szolgáltatás jó üzlet, kár eladni. Tő­keemeléses privatizáció volna a ma­gyar villamosipar igazi érdeke, nem pedig a teljes privatizáció, hiszen a hálózatok felújítása lenne az igazi fe­ladat. Az áremelés várhatóan folya­matosan bekövetkezik, s valószínű, hogy a területenként eltérő tulajdon­jog miatt az áramszolgáltatásért te­lepülésenként más-más díjat fogunk fizetni. P. T. P. : 1995. augusztus /., kedd

Next