Szegedi Napló, 1995. augusztus (1. évfolyam, 68-94. szám)
1995-08-01 / 68. szám
Engedély szükséges Divatban a jetski A vizeken közlekedők sokszor nem rendelkeznek a szükséges vezetői engedélyekkel, sőt nincsenek tisztában a legalapvetőbb vízi szabályokkal sem. A tájékozatlanság pedig még az egyszerűbb vízieszközök használatánál is balesetet okozhat. ■Mint azt Pilók István zászlós, a Dunai Vízirendészeti Rendőrkapitányság illetékese tegnap az MTI-nek elmondta, egyedül a sporteszköznek számító vízibicikli és a szörf használatához nem kell vezetői engedély. De például már a kölcsönzőitől kibérelt csónak esetében is legalább minimális szinten ismerni kell a hajózási szabályzatot és szükséges, hogy a bérlő tudjon úszni. Ez utóbbiról akár nyilatkozatot is kérhet a kölcsönző, aki egyébként is csak 14 év fölötti személynek adhatja ki a vízijáművet. A napjainkban egyre divatosabb jetski használatához - csakúgy, mint a motorcsónakhoz - úgynevezett sportcélú kisgéphajó vezetői engedély szükséges. Ez a megyei közlekedési felügyeleteknél szerezhető meg elméleti és gyakorlati vizsgával. Tavasz óta a gyakorlati megmérettetésen a vizsgázónak nem kell bemutatnia, hogy tud úszni, hanem elég arról nyilatkozatot adnia. A vitorlázni vágyóknak pedig úgynevezett sportcélú vitorlás kishajó vezetői engedéllyel kell rendelkezniük. A vízisielést bárki engedélytől függetlenül űzheti, de a vontató hajót vezető személynek vízijogosítánnyal kell rendelkeznie. Ezen túl a vízisíelés fontos alapszabálya, hogy a motorcsónakban a vezetőn keül egy figyelő személynek is tartózkodnia kell - közölte a vízirendészet illetékese. Tiszadobon Ökumenikus tábor Hét ország - Anglia, Magyarország, Németország, Románia,Szerbia, Szlovákia és Ukrajna- százötven fiataljának részvételével nemzetközi ökumenikus tábor nyílt tegnap Tiszadobon. A táborban — melyet a Nyíregyházi Evangélikus Gyülekezet rendez aSoros Alapíhány, a mayarországi evangélikus, református és unitárius egyház valamint az Unix Kft. és az MKB Értékpapír Rt. támogatásával - a keresztény értékek felmutatásával az európai polgárrá válásra szeretnék felkészíteni a különböző felekezetekhez tartozó résztvevőket. Az előadásokon lehetőset teremtenek számunkra a másság meismerésére és elfogadására, a vallási, nemzeti, valamint kulturális tolerancia tanulására, a demokrácia szabályainak elsajátítására, illetve a tudás, a kreatív készsg fejlesztésére. A fiatalok bibliatanulmányokat is folytatnak Tiszadoben, ahol két hetet töltenek az ökumenikus táborban. (Folytatás az 1. oldalról) Mert ma már nemigen az, sokkalta inkább magas, vagy, hogy kissé rímeljen is: “Magas". Mi történt? - Megváltozott a folyó sodrása - mondta nekem egy szakértőnek számító ember még tavaly ma már a Tisza, úgy tűnik, a Szeged felőli partot építi, azaz ott rakja le hordalékát, s az újszegedit rombolja, mossa áll Talán az új híd lába módosította a sodrást. A következmény, mint látható, a gyerekek ma már többméteres magasságból tudnak csúszdázni a partról a Tiszába néhány műanyagvödörnyi vízszőcsével. Amely csúszdák ráadásul teljesen ingyenesek! Az más kérdés, ho az efféle csúszdázásban részt vet fürdőnadrágokhoz mit szólnak otthon a szülők (“atyaisten, hát már megint hogy nézel ki.’’), de hát azért van a mosógép mint technikai vívmány, hogy kimosson mindent, akárha a Tisza iszapja is ligyen ■K. Ha már e témánál vagyunk, maradjunk is egy kicsinység ennél. “Pfuj, milyen koszos a víz”- mondják egyesek, miután rátekintve a Tiszára látva látjuk, bizony barnán szalad vize törökkanizsa felé. Kíváncsi vagyok, az létük ugyanezt mondják a Hévízi-tó láttán is? Mert a világhírű tó vize szintén bírna, mégsem jut eszébe senkinek ráfogni, hogy “koszos”. Tessék kérem mt^t^yezni: a Tisza nem a szennyezettsől, hanem a benne lebegő agyagrészecskéktől barnás. És ha valaki azt mondja, ma már nem szőke a Tisza - gyakran elhangzik ez is —, annak jó tudni: sokkal szőkébb rgen sem volt Csak akkor nem a hidrogénszőkét tekintették szőkének, mint manapság... Tehát attól, hogy a Tisza nem éppen átlátszó, nyugodtan fürödhet benne akárki, legföljebb jól teszi, ha utána lezuhanyozik (ami egyébként minden civilizált strandon szokás, amióta villavilág.) Az igazi ményanyagok, s a baktériumok, nos, azok semmiféle vízben, sosem láthatók. Szóval, hemzseg az élet éjje-nappal a Laposon, ma levert sátrak is tanúskodnak arról, hogy korántsem csak itteniek keresik föl e partszakaszt Még dunántúliakkal is találkoztunk a minap ott, amikor lementünk (nem strandolni, sajnos). Tessék mondani nekem még egy nagyvárost, amelynek szívében ily nagyszerű, tök ingyenes folyóvízi strand található! Ugye, nem tetszik példát találni rá? F.CS. (Fotó: Krizsán Ildikó) A létbizonytalansá a vadiszternetek elvesztésének félelme, a jogbizonytalanság, nemzeti kincsünkkel, a vaddal történő sáfárkodás, a hatalmas méreteket öltő belső és külső vadorzis következtében az elmúlt években a vadászatot úgy lezüllesztették, hogy etinél mélyebbre talán nem is süllyedhet. A szegedi születésű, de Szőregen élő Nagy Ferenc állattenyésztő üzemmérnök és vadgazdálkodási szakmérnök - jómaga is öreg vadász - meglehetősensötéten látja az ágazat jelenét, és jövőjéért is komolyan teódik. - Ha folytatódik - mondja keserűen Ferenc—csak az marad, hogy puskát vetünk a vállunkra, járjuk az erdőt, hallgatjuk a madárfüttyöt, de nem lesz mire lőni. A mostani állapotokért elsősorban a tehetetlen kormányzati tényezők felelősek. Egy minisztériumi, vadászati főosztályon dolgozó kolléga állapította meg a múltkor: “Ha a nemzet mezőadalmát és iparát így le tudták rombolni, akkor az 50 ezer fős magyar vadásztársadalom sorsa kit érdekel. Ezek az urak csak abban tévednek, hogy a természetet nem örökül kaptuk, hanem dédunokáinknak bérbe.” - Mit tudni a készülő vadásztörvényről? - Semmi sem készült el. Jó fél évvel ezelőtt találkoztam egy olyan anysval, amelyben a jelenlegi kormány újból kinyitotta a szelepeket, s megindult a rossz mederben folyó küzdelem. Olyan érdekellentétek és törésvonalak alakultak ki a földtulajdonos és a földdel nem rendelkezők között, a bérkilövő és a területes sportvadász, az erdész, mezőgazdász és a vadász között, hogy a kaotikus állapotok következtében í®Te jobban elmérgesedtek a viszonyok Például egy rosszul gazdálkodó szövetkezet képes benyújtani 500 ezer forintos kárigényt a Vadásztársaságnak mert a fácánok állítólag megették a napraforgó vetőmagot. .Annyira buták szerencsétlenek, hogy nem látják: mindössze egy csatorna választja el a két napraforgótáblát egymástól, és a másikon kiváló a termés. Mindenki a zavarosban halászik, az indulatok pedig egyre inkább elszabadulnak. A vadászat nem politika, hanem gazdálkodás kérdése egy nemzeti kinccsel, ezen kívül meg hobbi és szenvedély. Méltatlan az a helyzet, hogy a falu egyik házában a vadász - aki a kerítésen belül van - lopott vaddisznóból készült sültet lakmározik, a másik, aki sose kerül kerítésen belül, meg a szegények kenyerét majszolja. - Hogyan lehetne kiküszöbölni ezeket az anomáliákat? - A vadászat vezetését valódi értelemben vett szakemberek kezébe kell adni. Ideje belátnunk, hogy a vadászathoz való értésünket nem a zsebek vastagja meg az újdonsült gazdavállalkozók degeszre tömött pénztárcája határozza meg. Ha úgy cselekszünk, mint ők, lehet, hogy vadászunk még néhány évig, de unokáink már biztos nem fiak. Ha annyira hazafiak vagyunk, igenis tekintsük nemzeti kincsnek a vadállományunkat. El kell ismerni, az elmúlt rendszer olyan eredményeket ért el a vadgazdálkodásban, amit soha már nem tudunk megismételni. Gondolok itt elsősorban a golyós puskák korlátozására. Ennek köszönhetően olyan trófeák kerültek puskavégre, amelyekre méltón büszkék lehetünk. A pozitív dolgokat át kellene menteni és megőrizni, nem pedig az alapokig lerombolni. A vadászat tekintélyét, véleményem szerint, önállóságával lehet és kell médeni. A minisztériumon belül egy önálló főosztály létrehozásával látom ezt kitelezhetőnek. A mi hobbink elsősorban életforma, egyfajta természetszeretet, szerénység, barátkozó hajlam. A vad elejtése után tisztelet jár annak az őznek és vaddisznónak is, a vadászat nem vér és mocsok, hanem ravatal, kürt, pezsgő és jóízű beszélgetés. A társnak illik ilyenkor gratulálni, megünnepelni a sikert. Üdv a vadásznak, mondja a német - Szókimondása miatt, gondolom, egyes társai körében bizonyára nem örvend túl nagy népszerűségnek. - Keményen értelmezem a dolgokat, ez igaz. A mi vadásztársaságunkra sem az a fajta párbeszéd jellemző, ami az alkotó és nyugodt légkörű, megértő dialógust lenne hivatott elmélyíteni. Nálunk is inkább a vita, a személyeskedés és a hatalomvágy harapódzott el. Jómagam a barátkozásra építem kapcsolataimat, olyan területre megyek vadászni, ahol vendégként tisztelnek, és sznesen látnak. - Részt vett-e valaha külföldi vadászszafarikon? - Nem, és nem is érdekel. Én egyszer üregi nyúlra szeretek vadászni teliholdkor vagy búzában csámcsogó disznóra lőni. Ezek olyan élmények, amelyeket, ha lesz unokám, büszkén mesélek neki. Nem az a lényeg, hogy leöljek száz disznót, hanem az, milyen körülmények között ejtettem el, és számomra milyen élményt jelentett a vaddal való találkozás. Annyiféle tisztes, becsületes útja-módja van a vadászatnak, ezeket illene választani, nem pedig kocsiból, lámpával, géppisztollyal, sorozatvetővel tüzelni a húsra. Olyan ihletetten, átszellemülten beszél a vadászatra, hogy kénytelen vagyok megkérdezni: az Ön számára mit jelent a vadászat, mi a filozófiája? - A vadászt örök téma, mondta az egyik barátom, az elmúlás, a jelen és a jövő kérdése, csakúgy mint az élet meg a halál. A vad a mi emlékeinkben, lelkünkben él tovább. Tiszteljük őt, és megőrizzük magunkban az elejtés körülményeit. Aki csak mészárol, az nem fog soha emlékezni. A vadászat a vad és a vadász szerencsés találkozása. Ezért tenni kell, kimenni az erdőbe, mezőre, várni. A vadat meg kell becsülni, ő méltó ellenfél még akkor is, ha nálam van a puska. Sokszor mondom, de jó lenne, ha a nyúlnál is lenne fegyver, mert némely vadász fölött nem bánnám, ha a nyulak győznének. -tuti csak mészárol, sosem fog errtrekezni Puskát átnyúlnák a Vmren . Két kard az odalán Nyakon csípték a szamurájt A gátlástalanabb ejtők úgy tűnik, semmitől sem riadnak vissza, még attól sem, hogy alkalmasint elcsenjék a gyűjteményükből még éppen hiányzó, de hőn áhított tárgyakat. Egyesekben ugyanis fel sem merül, hogy az üzletben fizetni illene ezekért a tárgyakért - egyszerűen térülnek-fordulnak, s máris kezükhöz ragad az olyannyira vágyott dísztárgy. Minap Szegeden, a Hajnóczy utca 9. szám alatt üzemelő Amerika - Ázsia Shopot látogatta meg egy ilyen szenvedélyes gyűjtő. Miután a két kiszemelt tárgy közül nem tudott választani, némi vívódás után úgy döntött, mind a japán, mind a kínai kardot magával viszi. Természetesen olyan apróságokkal már nem volt ideje foglalkozni, hogy a pénztárnál esedig rendezze a számlát - ugyanis minden idejét és erejét felemésztette az a nem mindennapi feladat, hogy a két, méretes kardot lehetőig feltűnés nélkül kicsenje az üzletből. Ez után már csak a délelőtti forróságtól amúgy is frusztrált járókelők lemondóan megértő pillantásait kellett elviselnie - elvégre ilyen hőségben még az is megbocsátható, ha valaki két karddal az oldalán masírozgat a zsúfolt szegedi utcákon. Mindenesetre hőség ide vagy oda, a rendőrök az ismeretlen szamuráj ellen, aki szenvedélyével mintig 34 ezer forint kárt okozott - eljárást indítottak. -Kiss- Meghalt Vágvölgyi András .Akik akár csak egy hónapja is láttuk, el sem hittük, pedig orvosok tanúsították .András nagybeteg. A karcsú örökifjú, a világnyelveket irodalmi szépséggel beszélő úr, a lebilincselő társalgó, akinek megismerhettük - elment. Tele voltam tenekkel a nyárra, mondta még a minap is a kórházi ágyon, s akkor úgy meglepődtem, hiszen 65. évében járt. De mindig előretekintve élt, tele munkával, feladattal. Negyedszázada járt föl Pestre azMTA Szociológiai Intézetének alapító munkatársaként a Társadalomkutatás című folyóiratot is szerkeszte. Tanított a JATE Szociológiai Tanszékén és az orvosegyetemen is. Ha nemzetközi kapcsolatait fölsorolnánk, dicsekvésnek venné. És voltunk barátai, akik most nagyon szorosan tekintünk távolodó alakjára. .András, emléked nem feledjük. - tráser - Káttermérőre vár a villamosipar Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. hazai és külföldi lapokban tegnap tette közzé, eladó a magyar villamosenergia ipar. A Démász Rt vezérigazgatóját, Dervarics Attilát kérdeztük a hír helyi aktualitásáról. " Már több mint egy éve foglalkozik a cég a privatizáció előkészítésével. Nagyon pontosan meghatározott program ez, amely véesen december 15-én zárul le. Ekkor ismeretes lesz a vevő és a vételár is. A felek a szerződést november 31-én írják alá A villamosipar külföldi kézbe kerül. A másfél éve létező villamosipari törvény igyekszik mgfelelő módon védeni a fogyasztót, de el kell ismerni, létezhetnek bizonyos hiányosságok ezen a téren. A fogyasztó első reakciója a privatizációra érthetően az, hogy mennyibe fog ez neki kerülni, mennyivel többet fog fizetni az elektromos energiáért. Ám félelemre igazából nincsen ok, hiszen az árat nem az új tulajdonos önkényesen, hanem a kormány fogja rendeletben meghatározni. A szabályozás szerint ellenőrző pozícióját a privatizáció után sem veszíti el. .Az árak nem fognak elszabadulni a villamosipar magánkézbe adása után sem. A fogyasztók érdekeit képviselők talán egy kicsit eltúlozzák, az államháztartás bevételeinek növekedésében érdekeltek viszont lekicsinylik a stratégiai ágazat privatizációjának veszélyeit. Az ágazat százszázalékos tulajdonát sehol sem szerezhetik meg a külföldiek, mivel a helyi áramszolgáltatók 2 százalékig önkormányzati tulajdonban vannak. Hamarosan a Démász is többségi külföldi tulajdonba kerül. Mi erről a véleményem? Azt gondolom, az áramszolgáltatás jó üzlet, kár eladni. Tőkeemeléses privatizáció volna a magyar villamosipar igazi érdeke, nem pedig a teljes privatizáció, hiszen a hálózatok felújítása lenne az igazi feladat. Az áremelés várhatóan folyamatosan bekövetkezik, s valószínű, hogy a területenként eltérő tulajdonjog miatt az áramszolgáltatásért településenként más-más díjat fogunk fizetni. P. T. P. : 1995. augusztus /., kedd