Szegedi Napló, 1995. augusztus (1. évfolyam, 68-94. szám)
1995-08-01 / 68. szám
Mit imádkoznak a vajdasági öregek? Két évvel ezelőtt jelent meg a Kupuszinán élő és oktató Silling István népi imádságainak első gyűjteménye. Akkor Kupuszina (Bácskertes) népi imáit és ráolvasóit gyűjtötte össze és adta ki Boldogasszony ablakában címmel. Most újabb gyűjtése jelent meg. Ezúttal a Vajdaság községeiből gyűjtött imádságok kerülhettek az olvasók kezébe. Bevezetőjében Silling István a következőket írja: “Vajdasági népünk Istenben való hite rendíthetetlenül vészelte s vészeli át az idők változásait. Az ájtatosság és az áhítat alkalmait kötelezően betartva, az egyén még önmaga is keres s talál alkalmat Istennel való találkozásra, hitet téve így is a számára tántoríthatatlan birodalom kútfőjénél. Segítségére sietnek egykor volt gazdag, középkori eredetű szövegeink éppúgy, mint a hitbuzgalom emelte tárgyi emlékek. Imáit bárhol elmondhatja, s azok eljutnak a Megváltóhoz. A középkori eredetű, de ezen a mi török igával is sújtott, a XVIII. század óta újra betelepített vidékünkön, imáink és kegyhelyeink a mélyben szerteágazó gyökereink”. A könyv gyűjtött anyaga a Bácska, a Bánság és a szlavóniai magyarok ajkáról származik. Felsorolásra érdemes községek: Szabadka, Zenta, Székelykeve, Csóka, Száján, Ada, Tóthfalu, Oroszlámos,, Óbecse, Kisorosz, Egyházaskér-Verbica, Nagybecskerek, Erdőd, Kórógy, Mohol, Nemesmilitics, Oromheges, Tóba, Hódegyháza-Jázova, Gombos, Zsablya, Beodra, Bajmok, Terján- Lőrincfalva, Magyarcsernye, Zombor, Dályhegy, Péterréve, Szenttamás, Töröktopolya, Szilágyi, Szond, Feketetó (Crna Bara), Kevi, Adorján, Muzslya, Kelebia, Kábé. Ötvennyolc szöveg került elő ezekből a községekből. Zömében hetven-nyolcvan éves öregek ajkáról lejegyzett imádságok, amelyek tisztán érthetők és olvashatók. Mert bizonyára több száz szöveg közül válogatott a gyűjtő, amíg könyv lett a ma már nehezen gyűjthető töredékes versekből. Ismételten kitűnő anyagot hozott a felszínre Silling István. Nagy örömünkre szolgál, hogy azok a községek is gazdag imádsokat dokumentáltak, ahol valamikor Kálmány Lajos, a plébános-néprajzkutató is járt és gyűjtött. Nem győzzük hangsúlyozni, a népi archaikus imádságok gyűjtése elodázhatatlan feladat. Még jó, hogy Silling István magiszter semmiféle akadályt nem ismer, nem ismert eddig. Pedig nem éppen rózsás körülmények között végezte munkáját. Az ezer példányban kiadott Kínján esik esete gyönyörűséges imádságokkal gazdagítja a magyar kultúrát. (polner) Hódegyfaáza-Jázova keresztje Eltelt tizenöt esztendő. A szegedi várban ülő rabok vallomásai rég elfeledett bűneseteket támasztottak fel, s adtak az igazságszolgáltatás asztalára, így került elő a komlósi eset is. Egy többszörös rablógyilkossággal vádolt zsivány töredelmesen bevallotta, hogy a komlósi esküdtet egy még élő cimborájával gyilkolták meg. Amiért ártatlan ember, a szerencsétlen Trolla Péter bűnhődik. A vallomás természetesen óriási szenzációt keltett a delegált bíróság körében. Az erélyes vizsgálat erre a körülményre terjedt ki leginkább. Befogták a megnevezett cimborát. Gyűjtötték a tanúvallomásokat a legnagyobb lelkiismeretességgel. És rövid idő alatt kiderült a Trolla Péter ártatlansága. A kir. biztosság közbejárására a fogolyt tüstént elbocsátották az illávai fegyházból. A szegedi várba hozták, hogy hivatalosan tudtára adják a szabadulását. A hajdani szép fiatal legény meg volt öregedve. Nem a börtön jegétől, hanem tán a lelki bántalomtól. Igaz részvétet keltett maga iránt. Mikor megértették vele, hogy szabad, könnyek peregtek le arcán. Aztán gyönge hangon megkérdezte, hogy él-e még az esküdtné. - Meghalt régen - mondotta a vizsgálóbíró komoran. Mély csönd állott be. A szabaddá vált ember kebléből nehéz sóhaj fakadt. Aztán ennyit mondott: - Azon az éjszakán az esküdtné szobájában voltam. Nem akartam kivallani, nehogy a falu ujjal mutogasson reá. Most már megmondhatom, hiszen a föld alatt nyugszik. Ez az egyszerű szegény oláh paraszt, ezzel a néhány szóval tizenöt évi szenvedést válthatott volna meg. Karakter! A mise Az éjszakának pihenő csendjében altatót fú a szél az álmodó falunak. A vándor, aki beér az országútról, világot keres mohó tekintettel. Csillagnyi fény látszik a megdöbbentő feketeségben. A tél lidérce, melyet a didergő vándor űzve űz. Ahol leomlik a megfagyott könnycsepp a szempillájáról, a meleg hajlék. Az egész faluban ezen az egy helyen vannak még ébren. A templomtérre nyíló széles utca fasorában, a széles ködön át egy fekete pont mozog előre a templom irányában. Dobogós hangja szűrődik el messze, s a tér haván megnyúlik a közeledő fekete körvonal ár-nyéka. Egy ember, aki rohanva tart a templomnak. Nem válogatja az utat. Térdig szakad a hóba, mégis fut. Vissza-visszatekint lázas fejforgatással. Mintha valaki üldözné, mintha valamitől egyre jobban megrettenve, zihálva gázol gyorsan előre. Valami szegény bujdosó tán, akit űz a tél, s veri a lábát futva röghöz, hogy megdermedve bele ne hűljön a hóágyba. Őrületes futás ez! Miért tekint vissza-vissza, mit keresgél az elhagyott sötétben? Mintha minden pillantásban lövést várna onnét, mely leterítse, vagy hallaná az üldözők dobáját. A rettegés elfojtott hangja az, mely kikitör arasznyira emelkedő melléből. Különös ember, hiszen nem hallatszik az üldözők kiáltása, a sötétből senki nem kerekedik elő nyomába. Ő pedig már mindjárt céljánál van, ahova el nem ér üldöző kéz. A plébánia nagy kapuját teljes erejéből döngetni kezdi. Izgatottan ráveri öklét a kilincsre, lázzal figyelve fekteti arcát a kapu hideg fájára, ha nem hallják-e még odabent. Egyszerre felveti fejét. Belől lépések nesze hallatszik. - Ki az? - szól valaki vékony hangon a kilincs mögött. - Egy haldokló, néném, akinek az utolsó kenetre van szüksége. Csak bebocsát az irgalom nevében! Az indulatos hang nagy csengésében parancs is volt, könyörgés is. Mérgelődő mormogással felel a felismert nő. Haldokló ebben az átkozott időben. Ki hallott ilyet? Óh, szegény főtisztelendő - sajnálkozik a némber a fogai közt mormolva, s megfordítva a kulcsot a zárban. Nehéz lökéssel vágódik ki a kapu vasas ajtaja. A jámbor asszony a kísértettől sem rendülne meg jobban, mint mikor a jövevény rákiáltja zordul a jó estét. Pedig az éjféli látogató szép barna arcú ifjú ember. Sötét tigrisszemei villognak olyan ijesztően. -Uram Jézus, segíts! A bolondos asszony keresztet vet magára, s a lámpa fénye kísérteties táncot jár a padlón, amint a keze reszket. - Ne féljen, nem ölöm meg! Előre a lámpával a tisztelendő atyához! - Az izmos legény indulatos szava beharsogja az öblös folyosót. Egyet lódít a sivalkodó asszonyon. - Ej, ha mondom, előre! -Jaj, szentséges szűz, minek a gyilkos szerszám a kezében? -Ez? (Folytatjuk) Békefi Antal-Palotás Fausztin Sötét idők Történetek a Szeged-vidéki rablóvilágból 1995. augusztus L, kedd Vasárnap fejeződött be, lezárva az utóbbi idők egyik legmelegebb hónapját, akár a délutáni eső, a Szabad Színházak Nemzetközi Találkozója. Nemzetközi annyiban volt, hogy a meghívottak, akárcsak a nézők között, szerepelt néhány orosz, szláv, s visszatért egy-két remek szabadkai zenész is, kik már többször jártak Szegeden. Az esemény, akárki akárhogy is értékelje (esetleg akárcsak én, nem feltétlenül pozitívan), már annyiban is jelzésértékű, hogy minden előadásra meglehetősen nagyszámú érdeklődő látogatott el, vagyis van igény a színvonalas, komoly művészeti alkotásokra, előadásokra, sőt az ilyeneknek híre is megy, s képesek érte akár messzi vidékekről is idevándorolni. Akitől, az első nap estéjén megtelt a szegedi főpályaudvar szállást ideiglenesen nem találó efféle vándorokkal. Kétségtelen, hogy az érdeklődők javarészét a bölcsész típusú egyének képviselték. Az első, öt évvel ezelőtti találkozó óta talán csak az nem változott, hogy a mostanit Balog Józsefizervezte. Az első elsősorban még a Bálint Sándor Műv. Házban zajlott, ahová most már csaki Melancia társulata kényszerült. A szegedi csoport már ismert darabjukat atkozott történetet adta elő. Az előadások többsége a régi zsinagógában zajlott le. Az épületből Szeged új kőszínháza, befogadószínháza lesz, éppen az e találkozón is bemutatkozott alternatív, szabad színházak számára, bár e színházak részben azért is mondhatták mánkat szabadnak, mert nem volt állandó fellépti helyük. Nem kötődtek, egyáltalán sehová sem kötődtek. Bár a szabadság fogalmát meghatározni eleve igen nehéz, hisz filozófiai evidencia, körülírhatatlan és megfoghatatlan. Buber, a zsidó gondolkodó szerint: szabad az, aki önkény nélkül akar. S ebben az értelemben is, e színházak szabadabbak más színházaknál. Akarnak is. Jó darabokat, nem is feltétlenül nézhetőket és élvezhetőket, csak jókat, csinálni is, bemutatni is. Azok közül, amelyeket láttam, mégis a Merlin Szinhu vélkegyyelműje tetszett a leginkább, holott éppen ez állt, már csak annyiban is, hogy szövege, dramaturgiája volt, legközelebb a klasszikus előadásokhoz. Ternyák Zoltán először megértette, s csak azután adta elő a művet, beláthatóvá tette a dosztojevszkiji mélységeket. A legegzotikusabb produkciót éppen Balog József és társa Peter Péter produkálta, a Kálvin téri Fürdőben. Mint egy fedett amfiteátrumban, úgy ülhettek le a nézők a melegfürdő vízköves lépcsőire, megkockáztatva az aranyeret. Balogék Joyce Ulysseséből mondták el a kényelmetlenebb, erotikus, sőt pornográf szövegeket, néha elégedetlen sóhajra késztetve a nézőket. Munkadarabként hirdették művüket, ami azt jelentette, hogy a darab humorát esetlenségük, malőrjeik adták, ha adták. De, már csak a fürdő szépségei miatt is érdemes volt jegyet váltani. A Szárnyak Színháza szombati előadására pedig azért, mert ott volt látható a magyar színpadi élet legkomikusabb, legérdekesebb figurája: egy százötven centis, meghatározhatatlan korú kisember, fekete redingotban. Feje, fülei is játszottak, ahogy mondani szokás, külön életet éltek. A leghumorosabb, mégis kemény előadást az Utolsó Vonal nevű csoport produkálta. Nevük is Hajnóczy hírhedt művét a Last Traint idézte. A budapesti Arír társulat itt mutatta be először A konyhaasztal lovagjai című alkotását. Az orosz fellépők közül a leghíresebb, s nevéhez méltóan szereplő Derevo csoport volt. Ritka fát ültettek el a magyar színház talajába, mely remélhetően, s a nyári esőknek köszönhetően, szaporodni fog (Dyerevo oroszul fát jelent). A normalszínház egy meglepően középkori játékot adott elő, tűzijátékkal, égő kerekekkel, várjátékkal, vízreszállással. Az éjben felemelkedő tűzoszlopok, máglyák valóban az inkvizíció nem is oly messzi korát idézték. A zenei programok közül kétségtelenül, Jasm, a tatár énekes üres, felesleges produkciója okozta a legnagyobb csalódást. Pedig mindent megpróbált. Játszott tanklőszeren, talicskán, bádoglavóron, olykor akusztikus gitáron is, sok olyan dolgon, ami Novoszibirszkben helyettesíthette számára az igazi hangszereket. Lajkó Félix viszont! Koncertje ismét megrázó volt, virtuozitása lenyűgöző. Soha ennyi, és ennyire figyelő arcot nem láttam még. A cigaretták fénye olykor megvilágított szemeket, kezeket. Sötét volt. A Régi Hungária ablakain fekete posztó. Mellettem egy fiú ijesztően lassan dohányzott, mint aki mányában sírni készül. Ez a zene feltört, izzott, akár a népzene, a bús csángó népballadák, mint a spanyol férfiak dala. A vérükben vitték tovább, akik hallgatták. Lajkó Félix olyan fájdalmas dallamokkal kezdte, mint egy Bach szólószonáta, hogy dalai nekilendülve elérjék azt a pontot, amit a spanyol zenészek duendének neveznek. Itt kiáltanak fel önkéntelenül a flamenco táncosok, ez az a pont, aholelszabadul a pokol. Valójában semmi grapellis, semmi dzsesszes nem volt Lajkó Félix zenéjében. A duende volt benne, s mintha nem is a cigaretták, hanem ez vilította volna meg az arcokat. KOLOZSI LÁSZLÓ IAIKO FELIX Mit csinál Derrick? Horst Tapper, a Magyarországon is közkedvelt Derrick-sorozat 72 éves főszereplője már azon töpreng, mit csinál majd, ha a 21 éve forgatott és a 250 folytatásánál tartó bűnügyi sorozat véget ér. “Ha abbahagyjuk a Derricket, csinálok egy nagy játékfilmet” - idézi a Bild am Sonntag a filmszínészt -, “a sztori még titok, de a forgatás két évig tart majd. Azután itthagyom Németországot. A déli tájakat kedvelem, el tudnám képzelni a további életemet Rómában”. “Németorszgban nem érzem jól magam" - vallja be Tapper - “itt egyre kevésbé törődnek a másikkal, és folyton növekszik az erőszak. Másutt sokkal barátságosabbak az emberek” - véli Derrick megszemélyesítője. Makón Újra indul a tv-adás Egy hónap nyári szünet után -változatlan műsorszerkezettel - újra indul a makói városi televízió adása. Az UHF 51-es csatornán sugárzott műsor ma, kedden este 6 órától kezdődik. A Makói Hét című magazin tartalmából: Ha nyár, akkor strand - Tudnivalók a parlagfű virágzásáról - A hét legfontosabb eseményei: Mi újság a szeméttelep ügyében (interjú dr. Búzás Péter polgármesterrel) - Hogyan alakulnak a fogászati térítési díjak Makón? - Szőnyi találkozó - Maros-parti randevú és HBO TV előzetes. Szerdán este 6 órakor kezdődik a Cigánymagazin, majd a Sportszerda, melyben a Makó FC NB II-as labdarúgócsapat bajnokságra való felkészüléséről számol be. Csütörtökön este 6 órától a Handabanda TV összeállítása látható. A tartalomból: Egészségnevelési nap - Beszámoló a Frankfurti és a Szigetvári Videófesztiválról - Erdély - Bemutatkozik egy ifjú kapustehetség - Interjú Lőrinc L. Lászlóval - Londoni pillanatképek - Mi a művészet? - Egypercesek - Élő rejtvény - Nyeremények.