Szegedi Napló, 1890. március (13. évfolyam, 59-87. szám)

1890-03-01 / 59. szám

59. sz. Szeged, szombat. Szegedi Napló. Márczius 1. 1890.3 meghivás elfogadását szombaton jegyzék­ben is tudatni fogja, mely Herbette berlini franczia nagykövethez lesz intézve, válaszul a német birodalmi kanczellári hiva­tal írásbeli jegyzékére. A nagykövet föl lesz hatalmazva, hogy a jegyzéket illetékes he­lyen felolvassa és másolatban átadja. Spul- 1­e­r jegyzéke Francziaország nézeteit fogja tartalmazni ama kérdésekre vonatkozólag, melyek Francziaországnak az értekezleten való részvétele következtében előállanak és egyszersmind ismertetni fogja a kormány nézeteit a konferenczia programmját illető­leg.­­ A konferenczia valószínűleg márczius 15-én ül össze Francziaország képviselőinek számát és minőségét majd csak a többi ha­talmakkal való megbeszélés után fogják meghatározni. London, febr. 27. Salisbury kor­mányelnök ma délután Hatz­feld gróf német nagykövetet fogadta, ki átnyúj­totta a formális meghivást a munkásügyben tartandó érte­kezletre. Uj­donságok. S z e e p d, f­ebr. 28. Tájékoztató: Márcz. 2. Lloyd-társulat közgyűlése a saját he­lyiségében. — A Szeged-kerül­eti nyomdász-egylet lisztnyitási közgyűlése saját egyleti helyiségében.­ ­.. „Éva“ olyan, mint a többi kompro­mittált assszony, jóval jobb a hírénél, s hogy egyszer elbukott, az bizonyos pikáns glóriát fon szép homloka köré. Mindenképen nagyérdekű dolog ez a holnapi premiere. Kéznél van maga a tettes, a szerző, aki már minden édes keserűségét átérezte annak a banális közszólamnak, hogy „ma­gasból bukni is dicső.“ A második magyar színház kényes ízlésű közönsége föl van híva, hogy rehabi­litáljon egy asszonyt, akit, úgy mondják, az ellen­s­é­g­ei rontottak meg. A lejjebbezett ítélet ellen az elítélt vé­g többi vendégek elkotródtak. Bizonyára azt hitték, hogy dühöngő őrült vagyok. Ő azonban maradt. Sőt még mosoly­gott is. A kedvese azonban, akivel együtt ült, megijedt, de mivel a leány nélkül el­távozni mégsem akart, kiosont az udarra , egy kuczkóban lapult meg. Ekkor én odaléptem a leányhoz és igy szóltam: — Szedd föl a sátorfádat és jöjj ! Mikor aztán közelről látott, kidülledt szemekkel, remegve a szenvedélytől, kikelt ábrázattal, amelyből kiserkent a vér, meg­ijedt ő is, s meg sem moccsanva, félénken felelte : — Hová ? — Ne törődj vele! Velem jössz! — Nem tehetem ! Ráütöttem öklömmel az asztalra, úgy, hogy annak táblája megrepedt.­­— Azonnal jöjj, mert meghalsz te is, meg ő is ! ... — Kicsoda ?­­— A szeretőd, az a gyáva himpellér, aki kiszökött és­­ itt hagyott. A lány fészkelődött helyén. Borzasztóan rut lehettem ebben a pil­lanatban ! Utálatos! Egy ember, aki telje­sen kivetkőzött emberi méltóságából és for­májából. Férfi, ész, akarat és erő nélkül. Lavina, amelyet tehetetlenül sodor alá a deje, a nagy drámai művésznő azt veti, hogy az első fórum helytelenül ítélt, mert szándékosan félrevezettetett. Ez olyan alapos ok a perújításra, és olyan ajakról jön, amely egy kicsit ért a dologhoz és nem szokott a szavával tré­fálni , hogy a legjobb hangulat kész az új, az elsővel talán egészen ellentétes szenten­­cziához Szeged színházjáró közönsége minden­esetre áll azon a műveltségi színvonalon, hogy önálló ítélet bírjon alkotni egy dráma tényleges értékéről, emanczipálván magát minden előzetes balvélemény alól. Az „Eva“ szeretője pedig olyan szá­­mottevő írói tehetség, akivel érdemes komo­lyan és jóakarattal foglalkozni. * A színház nyara még mindig nyílt kérdés. Minden jel arra mutat ugyan, hogy a budapesti városliget berkeibe raknak egy nyárra fészket, ami énekeseink s ebben a reményben Makó nem is fogadta el a neki fölajánlott nagyváradi színkört, melyet pedig a legjobb nyári állomásnak tart a közhit. Hanem persze a központ vonzó ereje legyőzi még a hason kecsegtető re­ménységét is. Merje még valaki kétségbe vonni a mi direktorunk magas törekvéseit. Még egy kurta nap, és vége a dicső­ségnek. Az az intenzív ragyogású csilagpár, mely most megvilágítja a színpad poros szür­keségét, visszatér a maga rendes egére. A ilyen parádés csillogásnak az az utó­daja, hogy múltán még jobban szembeszö­kik a bántó homály. No de biztat az a reménység, hogy megvírrad még valaha,­­ vihar a magasból. Játékszer, báb, egy fék­telen, határt nem ismerő, embertelen szen­vedély kezében. A lány azonban mégis találhatott ben­nem valami vonzót. Mondom : elvetemült­­ volt és erkölcstelen. Fészkelődött a helyén és habozott, de ő nem felelt. Ekkor megragadtam, s ujjaim belemé­­lyedtek a busába. Fölkaptam, mint a pelyh­et, s harsá­­­­nyan kiáltottam:­­ — Megesküdtem rá, hogy az enyém­­ lesz, és nem menekülsz meg tőlem! . . . ! Ha egy légió ördög és egy sereg angyal­i testén keresztül is kell hozzád jutnom, de­­ birni foglak! . . . És ha a villám sújt és romjai alá temet a világ, még akkor is lesz annyi erőm, hogy magamhoz szorítsa­lak és — szeresselek . . . — Már ekkor szerelemről beszéltem ! . . . Aztán a karjaimba fogtam és vittem. Az eső a nyakunkba szakadt, s térdig gázoltam a sárban. Az emberek kitértek utamból. Mert rájuk kiáltottam, olyan ret­tenetes bömbölő hangon, hogy megfagyott ereikben a vér. Kalap nélkül voltam, ku­szált hajjal, tépett ruhában, fedetlen mellel. A szél arczomba csapott, de én csak for­­róságot éreztem s emésztő tüzet. — Márczius 15. A magyar szabadság születésének évforduló napját az alsóvárosi társalgókör is megünnepeli, és pedig az idén nagyobb szolemnitással, mint eddig. A ha­zafias ünnepélyt a kör ez­úttal az ipartes­tület nagytermében tartja meg s közremű­ködésre fölkérte a szegedi dalárdát is.­­ A szegedi rakpart ügye a pártok előtt. Az országgyűlési szabadelv­ű párt tegnap Podmaniczky Frigyes báró elnöklete alatt értekezletet tartván, tárgyalta a szegedi rakpart ügyében a földmivelési miniszter által beadott j­el­­­e­n­t­é­s­t, mely Tisza miniszterelnök föl­­szólalása után tudomásul vétetett.­­ A függetlenségi párt is tegnap fog­l­­alkozott a szegedi kopárt bedőléséről­­ szóló vizsgálati jelentéssel. Irányi Dániel nézete szerint e kérdésnél az a fő, kinek a hibája, mulasztása folytán történt a bedőlés. Ellenindítvány beadását javasolja, mely felhívná a közlekedési és pénzügyi minisztereket, hogy a kár okozói el­len indítsanak kincstári kere­setet. A párt U­r­á­n­y­i Imre, Orbán Balázs, Kapocsfy Jenő és Papp Elek felszólalása után Ugron Gábor indítvá­nyára elhatározta, hogy ez ügyben par­lamenti vizsgálatot kér s az in­dítvány megtételével Papp Eleket bizta meg. — A skontra. Az elnöki megnyitó sze­rint „szokatlan korai órában“, d. e. 10 órakor fogott hozzá a számonkérőszék a fő­ispán elnöklete alatt a múlt félév közigaz­gatási munkásságának számon kéréséhez, a­mit aztán a d. u. 5 órakor folytatott ülésen be is fejezett. Az idei skontra semmi neve­­zetesebb momentummal nem bírt. A köz­­igazgatás minden ágát a legteljesebb rend­ben találta a bizottság, sőt még az adóhi­vatalnál is fokozatos haladást konstatált a restancziák földolgozásában, miből az remél­hető, hogy nemsokára ez a közigazgatási szak is kurrensbe fog jutni. A számonkérő­ A lány reszketett karjaimban és hall­gatott. Mikor végre haza értem, letettem őt. A lakásom csupasz volt és sivár. A lány ajkait biggyesztette, s megvetőleg kérdé: — Itt lakói ? — Igen. — Barátságtalan szoba! — Ne törödj vele! — feleltem, — itt vagyok — én ! És megszorítottam a karját, úgy hogy felsikoltott. Gömbölyű fehér karján kék nyomot hagytak az ujjaim. Szemei kényesek voltak a fájdalomtól. És én reszkettem a gyönyörtől és­­ megcsíptem újra. Aztán magamhoz öleltem s csókolni kezdtem. Csak akkor eresztettem el, amikor már fuldokolni kezdett , arcza véres volt a harapásaimtól. Meg akartam ölni, hogy kiszívhassam a vérét. (folyt. köv.) Egy 31 merész­ tett. Angol regény. 4. folyt Szerzi! engedélyével fordítja: Boldizsár Ferencz. És most megjelent a menyasszony! Hosz- 870 uszályu tündöklő fehér atlaszruha födte minden egyéb ékesség nélkül, sötét hajában

Next