Szegedi Napló, 1890. március (13. évfolyam, 59-87. szám)

1890-03-29 / 87. szám

Szombat, márczias 29. 1890. Egyes szám ára 5 kr. Xni. évfolyam. 87. szám. SZEGEDI POLITIKAI, KÖZGAZDASAGI és IPODALMI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI AR: Egéei evre 14 frt — kr. I Negvedeyre 3 frt 50 kr. Félévre . 7 frt — kr. I Egy bóra . 1 frt 20 kr. SZERKESZTŐI IRODA ES KIADÓHIVATAL: Iskola-utcza. Dáni-ház 18. sz. Bérmentetlen levelek t-aak ismert kéztől fogadtatnak el. HIRDETÉSEKET nyílttéri közleményeket a kiadéhivatal mérsékelt árjegyzék szerint számit. A mérsékelt ellenzék. Sokat emlegetik a mérsékelt ellen­zék fúzióját a kormánypárttal. Vannak többen ezen ellenzék tagjai között is, kik immár, a Tisza bukása után sem­mi akadályt nem látnak abban, hogy kormánypárt és mérsékelt ellenzék esry polititikai tábort alkossanak az uj ka­binet támogatására. És vannak sokan az országban is, kik e lépésnek bord­ereit, súlyt tulajdonítanak s tőle az országra nézve kedvező eredményeket várnak. Alig lehetséges elitélőbb kritikát gyakorolni gróf Apponyira és a mér­sékelt ellenzékre, mint azt mondani, hogy most — miután Tisza megbu­kott — semmi sem áll útjában a kor­mánypárt és mérsékelt ellenzék fúzió­jának; mert ezen állitás egyenes taga­dása annak, mintha gr. Apponyi elvi alapon foglalt volna állást, és egyene­sen bizonyítéka amaz üres vádnak, hogy a mérsékelt ellenzék minden ne­mesebb politikai ambiczió nélkül, tisz­tán személyes indokokból, a hata­lomra jutás fő vágya által vezérel­tetve, folytatta eddigi küzdelmét. Az elhibázott kormányzati rend­szernek minden átka hazánkra neheze­dett tizenöt év óta. Megszűnt a jogélet A „SZEGEDI NAPLÓ“ TARCZAJÄ Sziiaészélet. Virággal és tapssal Üdvözölnek holnap, Harmincz hosszú évnek Jutalma egy jó nap. Száz életet éltél, Mind festett volt s hamis; Nekünk egy valódi Van csak, s nehéz az is. Száz életet éltél, Csak a magadét nem ; Api'ánként minékünk Adtad észrevétlen. De mi, amit kaptunk Összefűzve újra; Visszaadhatjuk-e Egy pár koszorúba? Körös Mihály. (3-3rermels;é-ved2. (Visszaemlékzés.) Irta: Siposné Dobozi Lina. Boldog gyermekkor! Mikor még min­den bánatot, minden fájdalmat oly gyorsan váltja föl a játszi öröm, boldogság érzete Oh, oly örömest emlékezem vissza reátok, boldog gyermekévek! . . . biztonsága, megrendült a közbecsület bitele, elveszett a törvényekben való bizalom, az ország nagy érdekei az egyéni törekvések kielégitésének apró pénzére váltattak föl; minden remény­ség a hatalomra volt bazirozva és egy sem az igazságra és a gazdasági in­tézkedéseknek nem közjóléti, hanem kizárólag íináncziális rugói voltak. Éhez járult a hatalom erőszakos fön- tartása, melynek kedvéért a parlamenti rendszert az alapzattól a tetőzetig meg­rontották s a nagy közönségben az erkölcsileg független polgári önérzetet kiirtották. A mérsékelt ellenzék egyetlen lét­joga az volt, hogy törekedjék a közer- kölcsükben lielyreállitani a megbom­lott egyensúlyt; hogy igyekezzék a közgazdasági állapotok javításával tür- hetőbbé, jobbá tenni az egyesek va­gyoni helyzetét s a pártadminisztrá- czió megszüntetése által a parlamen- tárizmust alkotmányos kerékvágásba terelni. Már most, liogy Tisza megbukott, vájjon megnyiit-e az ut arra, ho^y a mérsékelt ellenzék, létjogából folyó czéljait valósíthassa ? j íme a kormánypárt, és ime a I kormány. Kikből áll mind a kettő? | Megváltoztak az emberek? Megváltoz- : Drága jó anyám kissé szigorú, de ész- ; szerű növelésben részesített, mely hozzá­szoktatott, hogy a balsorsot vallásos meg- j adással tűrjem, segítve magamon lankadat­lan szorgalommal, s Istenbe vetve bizalma­mat a megpróbáltatás napjaiban. Az anyámtól örökölt szép elveknek kö- ■ szőnöm, hogy, bár a sors csapásaiból nekem is bőven kijutott, szép, de tövisekkel be­hintett imádott pályámon soha el nem csüg­gedtem s végtelen hálásan fogadtam a rokon- szenv legcsekélyebb jeleit is s araijszerencse, dicsőség ért, az mindig a legnagyobb öröm- mel töltötte be érzékeny szivemet. Talán gyerekes, de bevallom, hogy az a szigor ] mellett is oly meleg gyöngédség, melylyel j édes jó anyám, ki hála istennek még ma is , él, nevelt s az a gyöngédség, mely gyer­mek-éveimben mások részéről is mindig kö­rülvett, oly érzékenynyé tettek, hogy még ma is, ha valaki megbánt, sírok mint egy gyermek. Visszaemlékezve gyermekéveimre, kik is juthatnának inkább eszembe, mint ők, az a szeretett férfiú és neje, kik megosztva a gondot áldott jó szülőimmel, gyenge ifjúsá­gomat vezérelték! . . . S most, hogy gya­korlatlan kézzel a szerkesztői fölhivásnak engedve, nem minden röstelkedés nélkül for­gatom a tollat, a hála arra késztet, hogy néhány sorral azok emlékének adózzam, kik szülőim mellett tanácsadóim, jóakaróim voltak. P á r m á n Mihály színigazgatóról alig olvasunk itt-ott valamit, pedig ö mintaképe volt egy valódi színigazgatónak, ki mint jó szinész, példás férj és jellemes, müveit férfi tak az érdekek? Megváltoztak a gon­dolatok ? Tény, hogy a parlamenti többsé­get az erőszak szülte. Tény, hogy a kabinet ezen erőszakos szülött kebelé­ből alakult. Tiszával elveszett ugyan a fej, de a test megmaradt, és a gyomor is megmaradt, mely enni kér gr. Apponyitól épen úgy, mint Ti­szától. ügy de elfogadta a kabinet a mérsékelt ellenzék programmját az ál­lami adminisztráczióra nézve. Hát — isten tudja. Mert ez a szó, most még csak szó. Körvonalozva nincs. Sok minden belefér abba. Kér­dés, mit akar beletenni a kabinet; kérdés, mit akar beletenni Beöthy Ákos és a többi. He hiszen nemcsak a vármegye választotta el a két pártot egymástól. Hol a biztosíték, hogy a kormány­párt rálép olyan útra, mely az ő megsemmisülésével jár, mert léteiének fundamentumát támadja meg ? Mert ha politikai erkölcsökről és valódi al kotmányosságról beszélünk: akkor a kormánypárt nyoleztized részének leg­első kötelessége mandátumát letenni. És ezt kell, hogy tegyék a protegál- tak is. Zsíros sine curák maradnának azonnal üresedésben s általában az is egyaránt kiérdemelte mindenki tiszteletét, becsülését. Nemcsak igazgatója, de mintegy atyja is volt tagjainak, szigorú, gondos, s e mel­lett végtelen gyöngéd volt, de azért nem tűrt meg társulatánál semmilyen hanyagsá­got, léhaságot, aminthogy hanyag, léha férfi vagy nö nem is maradhatott társulatánál. A pontos, kötelességtudó, hü, jellemes egyéne­ket családja tagjaiul tekintette s valódi fáj­dalommal vált meg tőlük, ha valamely pa­rancsoló esemény őket válni kényszerűé. Gryöngyösi Pál mostoha atyám (ad­jon az ég minden árvának ilyen mostoha apát I) tizenöt évet töltött Páz- mán társulatánál, mint jó apaazinész és megbizott benső barátja s nemcsak ö volt az egyetlen, ki ily bosszú időt töltött Páz- mánnál. Pázmán gyakran mondogatta: — Csak összeszokott társulattal adha­tok jó előadásokat s érhetek el teljes si­kereket. Bár vagyonos ember volt, csak osztá­lyos társulatot tartott, ezt azonban úgy vezette, hogy nemcsak a megélhetés, de a jólét is biztositva volt. Hogyha valame­lyik városban nem mentek jól az előadá­sok, Pázmán fogta magát s kihirdette, hogy miután a pártolás nem áll arányban társulatának igényei­vel, ekkor meg ekkor utolsó elő­adást tart. Erre aztán többnyire az tör­tént, hogy néhány intelligens egyén, néha nők is, közökbe vették az iveket s olyan bérletet csináltak egymás közt, hogy a gázsi gyakran kétszeresen is bekerült ; ahol- ez nem történt, onnan rögtön elvitte tár­sulatát.

Next

/
Thumbnails
Contents