Szegedi Napló, 1890. március (13. évfolyam, 59-87. szám)

1890-03-29 / 87. szám

Szombat, márczius 29. 1890. Egyes szám ára 5 kr. Xni. évfolyam. 87. szám. SZEGEDI POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI és IRODALMI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egyes évre 14 frt — kr. I Negyedévre 3 frt 50 kr. Félévre . 7 frt — kr. I Egy bóra . 1 frt 20 kr. SZERKESZTŐI IRODA ÉS KIADÓHIVATAL: Iskola-utcza. Dáni-ház 18. sz. Bérmentetlen levelek t-nak ismert kéztől fogadtatnak el. HIRDETÉSEKET nyílttéri közleményeket a kiadóhivatal mérsékelt árjegyzék szerint számit. A mérsékelt ellenzék. Sokat emlegetik a mérsékelt ellen­zék fúzióját a kormánypárttal. Vannak többen ezen ellenzék tagjai között is, kik immár, a Tisza bukása után sem­mi akadályt nem látnak abban, hogy kormánypárt és mérsékelt ellenzék este polititikai tábort alkossanak az új ka­binet támogatására. És vannak sokan az országban is, kik e lépésnek hord­ereit, súlyt tulajdonítanak s tőle az országra nézve kedvező eredményeket várnak. Alig lehetséges elitélőbb kritikát gyakorolni gróf Apponyira és a mér­sékelt ellenzékre, mint azt mondani, hogy most — miután Tisza megbu­kott — semmi sem áll útjában a kor­mánypárt és mérsékelt ellenzék fúzió­jának, mert ezen állitás egyenes taga­dása annak, mintha gr. Apponyi elvi alapon foglalt volna állást, és egyene­sen bizonyítéka amaz üres vádnak, hogy a mérsékelt ellenzék minden ne­mesebb politikai ambíczió nélkül, tisz­tán személyes indokokból, a hata­lomra jutás fő vágya által vezérel­tetve, folytatta eddigi küzdelmét. Az elhibázott kormányzati rend­szernek minden átka hazánkra neheze­dett tizenöt év óta. Megszűnt a jogélet biztonsága, megrendült a közbecsület hitele, elveszett a törvényekben való bizalom, az ország nagy érdekei az egyéni törekvések kielégítésének apró pénzére váltottak föl; minden remény­ség a hatalomra volt batírozva és egy sem az igazságra és a gazdasági in­tézkedéseknek nem közjóléti, hanem kizárólag financziális rugói voltak. Ehez járult a hatalom erőszakos fön­­tartása, melynek kedvéért a parlamenti rendszert az alapzattól a tetőzetig meg­rontották s a nagy­közönségben az erkölcsileg független polgári önérzetet kiirtották. A mérsékelt ellenzék egyetlen lét­joga az volt, hogy törekedjék a közer­­kölcsükben h­elyreállitani a megbom­lott egyensúlyt, hogy igyekezzék a közgazdasági állapotok javításával tűr­­hetőbbé, jobbá tenni az egyesek va­gyoni helyzetét s a pártadminisztrá­­czió megszüntetése által a parlamen­­tarizmust alkotmányos kerékvágásba terelni. Már most, h­ogy Tisza megbukott, váljon megnyi­t-e az út arra, hogy a mérsékelt ellenzék, létjogából folyó czéljait valósíthassa ? ! íme a kormánypárt, és íme a­­ kormány. Kikből áll mind a kettő? ! Megváltoztak az emberek? Megváltoz­ : Drága jó anyám kissé szigorú, de ész-­­ szerű nevelésben részesített, mely hozzá­szoktatott, hogy a balsorsot vallásos meg-­­­adással tűrjem, segítve magamon lankadat­lan szorgalommal, s Istenbe vetve bizalma­mat a megpróbáltatás napjaiban. Az anyámtól örökölt szép elveknek kö- ■ szönöm, hogy, bár a sors csapásaiból nekem is bőven kijutott, szép, de tövisekkel be­hintett imádott pályámon soha el nem csüg­gedtem s végtelen hálásan fogadtam a rokon­­szenv legcsekélyebb jeleit is s aranyszerencse, dicsőség­ért, az mindig a legnagyobb öröm­­mel töltötte be érzékeny szivemet. Talán gyerekes, de bevallom, hogy az a szigor­­ mellett is oly meleg gyöngédség, melylyel­­ édes jó anyám, ki hála istennek még ma is , él, nevelt s az a gyöngédség, mely gyer­mek­éveimben mások részéről is mindig kö­rülvett, oly érzékenynyé tettek, hogy még ma is, ha valaki megbánt, sírok mint egy gyermek. Visszaemlékezve gyermekéveimre, kik is juthatnának inkább eszembe, mint ők, az a szeretett férfiú és neje, kik megosztva a gondot áldott jó szüleimmel, gyenge ifjúsá­gomat vezérelték! . . . S most, hogy gya­korlatlan kézzel a szerkesztői fölhívásnak engedve, nem minden röstelkedés nélkül for­gatom a tollat, a hála arra késztet, hogy néhány sorral azok emlékének adózzam, kik szüleim mellett tanácsadóim, jóakaróim voltak. P­á­r­m­á­n Mihály színigazgatóról alig olvasunk itt-ott valamit, pedig ő mintaképe volt egy valódi színigazgatónak, ki mint jó színész, példás férj és jellemes, műveit férfi­­ak az érdekek? Megváltoztak a gon­dolatok ? Tény, hogy a parlamenti többsé­get az erőszak szülte. Tény, hogy a kabinet ezen erőszakos szülött kebelé­ből alakult. Tiszával elveszett ugyan a fej, de a test megmaradt, és a gyomor is megmaradt, mely enni kér gr. Apponyitól épen úgy, mint Ti­szától, úgy de elfogadta a kabinet a mérsékelt ellenzék programmját az ál­lami adminisztráczióra nézve. Hát — isten tudja. Mert ez a szó, most még csak szó. Körvonalazva nincs. Sok minden belefér abba. Kér­dés, mit akar beletenni a kabinet; kérdés, mit akar beletenni Beöthy Ákos és a többi. De hiszen nemcsak a vármegye választotta el a két pártot egymástól. Hol a biztosíték, hogy a kormány­párt rálép olyan útra, mely az ő megsemmisülésével jár, mert lételének fundamentumát támadja meg ? Mert ha politikai erkölcsökről és valódi al­kotmányosságról beszélünk, akkor a kormánypárt nyolcztized részének leg­első kötelessége mandátumát letenni. És ezt kell, hogy tegyék a protegál­­tak is. Zsíros sine­curák maradnának azonnal üresedésben s általában az is egyaránt kiérdemelte mindenki tiszteletét, becsülését. Nemcsak igazgatója, de mintegy atyja is volt tagjainak, szigorú, gondos, s e mel­lett végtelen gyöngéd volt, de azért nem tűrt meg társulatánál semmilyen hanyagsá­got, léhaságot, aminthogy hanyag, léha férfi vagy nő nem is maradhatott társulatánál. A pontos, kötelességtudó, hű, jellemes egyéne­ket családja tagjaiul tekintette s valódi fáj­dalommal vált meg tőlük, ha valamely pa­rancsoló esemény őket válni kényszerűé. G­yöngyösi Pál mostoha atyám (ad­jon az ég minden árvának ilyen mostoha apát !) tizenöt évet töltött Páz­­mán társulatánál, mint jó apaazinész és megbizott benső barátja s nemcsak ő volt az egyetlen, ki ily hosszú időt töltött Páz­­mánnál. Pázmán gyakran mondogatta: — Csak összeszokott társulattal adha­tok jó előadásokat s érhetek el teljes si­kereket. Bár vagyonos ember volt, csak osztá­lyos társulatot tartott, ezt azonban úgy vezette, hogy nemcsak a megélhetés, de a jólét is biztosítva volt. Hogyha valame­lyik városban nem mentek jól az előadá­sok, Pázmán fogta magát s kihirdette, hogy miután a pártolás nem áll arányban társulatának igényei­vel, ekkor meg ekkor utolsó elő­adást tart. Erre aztán többnyire az tör­tént, hogy néhány intelligens egyén, néha nők is, közökbe vették az íveket s olyan bérletet csináltak egymás közt, hogy a gázsi gyakran kétszeresen is bekerült ; ahol­­ez nem történt, onnan rögtön elvitte tár­sulatát. A „SZEGEDI NAPLÓ“ TÁRCZAJA Szi­nészélet. Virággal és tapssal Üdvözölnek holnap, Harmincz hosszú évnek Jutalma egy jó nap. Száz életet éltél, Mind festett volt s hamis; Nekünk egy valódi Van csak, s nehéz az is. Száz életet éltél, Csak a magadét nem ; Apr­ánként minékünk Adtad észrevétlen. De mi, amit kaptunk Összefűzve újra; Visszaadhatjuk-e Egy pár koszorúba? Körös Mihály. (3-3 termels,é­ved). (Visszaemlékzés.) Irta: Siposné Dobozi Lina. Boldog gyermekkor! Mikor még min­den bánatot, minden fájdalmat oly gyorsan váltja föl a játszi öröm, boldogság érzete Oh, oly örömest emlékezem vissza reátok, boldog gyermekévek! . . .

Next