Szegedi Napló, 1890. november (13. évfolyam, 300-328. szám)

1890-11-01 / 300. szám

Szeged, szombat. guegedt Mapio. November 1, líiSO. 300 sa. magától elesik anélkül, hogy fölösle­ges és káros korlátozás érné a keres­kedelmi és ipari forgalmat, melyet a hitel, tehát a részletfizetések kizárása föl sem számítható mérvékben csök­kentené. És megnyugtató az is, amit a ke­reskedelmi miniszter egyúttal kijelen­tett, hogy ebben a nagy fontosságú kérdésben előterjesztéseit csak a ke­reskedelmi és iparkamarák s általában a­z­ szakkörök meghallgatásával fogja megtenni. Gyakorlati kérdésekben ez az egyetlen módja annak, hogy az al­kotandó törvény valósággal megfelel­jen a közönség érdekének, mely ez eset­ben is összevág a kereskedők­is ipa­rosok érdekeivel. Hiszen a szédelgők akár mint üzletemberek, akár mint közvetítők és úgy ártanak a közönség­nek, mint a becsületes konkurrencziá­­nak, mely lelkiismeretesebb, semhogy a szédelgést meg ne­vetné és épen azért, a mai viszonyok között mindig kárban és hátrányban marad a pisz­kos és lelkiismeretlen verseny ellen. Uj egyetemi tanár. A király dr. Wl­a­s­s­i­c­s Gyula főügyészi helyettest a buda­pesti tudomány­egyetemen a büntető jog és büntető eljárás nyilvános rendes tanárává nevezte ki. A hivatalos lapból. A király zalabéri Horváth János csász. és kir. altábor­­nagynak a titkos tanácsosi czimet pákosi Paxy Károly altábornagynak, honvédke­rületi parancsnoknak a Lipót-rend lovag­keresztjét, Kovács Kálmán II. oszt. hon­véd főhadbiztosnak a Ferencz József-rend lovagkeresztjét adományozta sok évi és buzgó szolgálatuk elismeréséül. Kereskedelmi és iparkamara. Költségvetés és ügyrend. — okt. 31. A szegedi kereskedelmi és iparkamarát elnöke , L­i 11­­­n Károly november 9 én, va­sárnap d. e. 9 órára hívta össze közös ülésre, ezúttal még a városi széképület termébe, elé, a­hol halott volt. Náluk is szokásban voltak a sirató asszonyok, úgy látszik tőlük származott át hozzánk is e szokás, mely még napjainkban is számos vidéken él. Rómában a holttestek égetése már a város építtetésének idejében szokásban volt, csak a hét hónapon aluli gyermekeket te­mették el. A megégetés utáni eltemettetésnél a pap a jelenlevőket háromszor vízzel hintette meg. A sírhalmokra köveket állítottak, me­lyekre rendszerint S. T. T. L. (Sit tibi terra levis, legyen neked könnyű a föld) betűk vésettek. De más jelmondatokat is véstek a sírkövekre és sirhantokat virág­­koszorúkkal ékesítették föl. A temetők az utak mellett voltak, hogy az utasok elol­vassák a föliratokat. A temetés után meg­mosakodtak és halotti tort ültek, játé­kokkal. A zsidók nem kevésbbé nevezetes gyászt ültek szeretteiknek elhunytakor. Megszag­gatták ruháikat és pedig, ha szüleik haltak meg, j­o­b­b r­a­l, ha rokonaik, balról,­­ tenyérnyi hosszúságra. Temetésről visszatér­­tekben három marék füvet szakasztottak s hátuk mögé visszadobták az újból való ki­­hajtás, vagyis a föltámadás jelképéül. A mohamedánoknál a Korán intézke­dett, hogy tizenkét órán túl el kell , ,a­melyet e czélra Pálfy Ferencz polgármes­ter a legnagyobb készséggel átengedett. A kamarának e közös ülése fogja le­tárgyalni az első, 1891-ik évre szóló költ­ségvetést és az ügyrendet. Az ügyrend tervezetéből, mely tizenkét fejezetre és 51 szakaszra oszlik, érdekesnek tartjuk közölni a következőket: 1. §. Az 1868. évi VI. t.-cz. 4. §-ában foglalt fölhatalmazás alapján a magy. kir. kereskedelmi miniszter 1/1890. számú ren­deletével alkotott szegedi kereskedelmi és iparkamara hatásköre kiterjed Csongrád­ és Bács Bodroghvármegyékre és Szeged, H.-M.­­Vásárhely, Szabadka, Zombor, Újvidék, Baja szab- kir. városokra. 2. §. A kamara ügykörét az 1868. évi VI. t.-cz. 3. §-a határozza meg. 3. §. A kamara 32 beltagból és 32 kültagból áll, kiknek megválasztásáról az 1868. évi VI. t.-cz. intézkedik. 4. §. Levelező tagokat lakhelyre és fog­lalkozásra való tekintet nélkül, egy tag aján­latára a kamara közös ülésben választ. A választás a kamarai tagok mandátu­mának lejártáig szól. Levelező tagok megválasztásához a tel­jes ülés jelenlevő tagjainak kétharmad több­sége kivántatik. Az 5—14 §-ok a kamara működéséről s a tagok jogairól és kötelességeiről szó­lanak. 15. §. A kamara hivatalos nyelve a ma­gyar. Levelezésében a kamara ott, ahol szüksége mutatkozik, más nyelvet is hasz­nálhat. Az ülések tárgyalási nyelve a magyar. Az elnök és az előadók magyar nyelven te­szik meg előterjesztéseiket, de a magyarul nem tudó tagok más nyelven is szólhatnak és tehetnek indítványokat. Az írott vagy nyomtatott jegyzőköny­vek, évi jelentések és statisztikai kimutatá­sok magyarul szerkesztetnek. 16. §. A kamara közegei a k­övetkezők : a) A közös ülés. b) A kereskedelmi és iparos­ osztály. c) Az elnök és két alelnök. d) A titkár és az iroda. e) A pénztárnok. f) A szakbizottságok. 17. §. A kamara működésének súly­pontja a közös ülésekre esik, melyekben ügyeit érdemlegesen elintézi. Érvényes ha­tározat hozatalára legalább tizenkét tag je­lenléte szükséges­­lottakat takarítani. A holttestet vízzel meg­mossák és fehér gyolcsba takarva, valami fakme (jázmin) bokorba temetik. Ha férfiú volt, fej fájára turbánt, ha nő volt, asszonyi ékességeket helyeznek és iden írják : „A Had legyen kegyelmes neki!“ Az irokézeknél a házbeliek fáj­dalmas jajgatással adták tudtára a szomszé­doknak, hogy halott van a háznál. Egy hétig volt a halott a föld fölött, azután el­temették és egy éven át hetenkint azon a napon, melyen a szeretett családtagot el­vesztették, keserves jajgatásokat vittek végbe, de itt is csak a nőkre tartozott a sírás és jajgatás kötelezettsége. C­hinában szintén kiváló gondot fordítanak az elhunytakra; agyag alakokat temetnek el velük, hogy ezek szolgálják őket a túlvilágon, s egyszersmind drágasá­gait is vele temetik el, nehogy ott szük­séget szenvedjenek valamiben. Dáko­méban is ez a szokás, csakhogy itt nem agyag, hanem élőalakokat, rabszolgákat te­metnek el a halottakkal. Ha király hal meg, nyolcz minisztere és több száz neje közül sorsolás utján 24-et szintén vele te­metnek el. Az ó­k­ori Mexikóban szintén a ki­rálylyal együtt a miniszt....it is eltemették, hogy a másvilágon tovat­anácskozhassa- 18. §. Rendes közös ülés legalább ha­­vonkint egyszer tartatik. 19. §. A közös ülésekre a bel- és kül­tagok és a levelező­ tagok meghívandók. A tagoknak szóló meghívók öt nappal az ülés előtt küldendők szét. A meghívókon közlendő a napirendre tűzött tárgyak teljes sorozata. A 20. és 21. szakaszok rendkívüli kö­zös ülés tartásáról szólanak. 22. §. A közös ülés hatásköre. a) A kamara hatásköréhez tartozó ösz­­szes ügyek fölött való tanácskozás és hatá­rozathozatal. b) Elnök és pénztárnok választása az ötéves cziklusokra és időközben beálló üre­sedéskor, szakbizottságok évenkénti megvá­lasztása. c) A kamarai titkárnak és h­ivatalnoki személyzetnek választása s javadalmazásuk megállapítása. d) A költségvetés megállapítása és a kereskedelmi miniszter jóváhagyása után an­nak keretében a kamara jövedelmei fölött való rendelkezés. e) Fegyelmi hatóság a kamara tisztvi­selői fölött, amelynek gyakorlására nézve a külön alkotandó fegyelmi szabályzat lesz irányadó. 23. §. A közös ülések rendszerint nyil­vánosak. Személyes vagy belügyek tárgyalásánál a közös ülés elzárható a nyilvánosság elöl és csupán a tagok és hivatalnok-előadók je­lenlétére szorítható. A 24. §. a közös ülés tárgyalási rendjét részletezi a 32 ig terjedő szakaszok az ülé­sek egész menetét kimerítik, a 33. és 34-ik szakaszok pedig az osztályok működéséről szólanak. 35. §. A kereskedelmi- és iparkamara élén az elnök és a két alelnök állanak. 36. §. Az elnök jogköre a kö­vetkező : a) képviseli a kamarát hatóságokkal és harmadik személyekkel szemben. b) Összehívja a közös üléseket és azo­kon elnököl. Szavazási joggal résztvehet a kamara kebelében tartott összes osztály- és bizottsági üléseken. c) Helybenhagyja a közös ülés tanács­kozási rendjét. d) Átveszi a kamarához intézett bead­ványokat és határoz azoknak elintézési módja, illetőleg kiosztása vagy az osztályok­hoz való utasításáról. A város általános gyászt öltött, olyan összekormolták at­­közben tart nak,­formán, hogy a lakosok czukat és e gyászszertartás csaptak. A lithvánoknál temetés után összegyűltek a rokonok a pappal együtt és az elhunyt házánál, ezt és a régebben el­halt rokonokat is meghiva­­­tott csaptak, s miután a pap ezeknek lelkeit illendőkép sorba megkínálta, minden fogással és egy pohár pálinkával azt mondta nekik : „Ette­tek, ittatok kedves lelkek, most már szépen elmehettek, s ekkor ők kezdték a tort és recerunt magnum áldomást. A kereszténység terjedésével sokféle változás esett a temetkezésen és a „föl­támadunk“ jelszó szentté avatta a ha­lottak iránti kegyeletnek igaz érzetét. A megégetés helyett csakhamar a te­metés jött szokásba és már Theodosus ide­jében illatos szerekkel mosták meg, vagy mézzel kenték be a halottakat, úgy temet­ték el őket a katakombákba vagy a czéd­­rusfákkal díszelgő temetőhelyekre. A későbbi időben mind díszesebbekké váltak a temetkezési helyek s mióta a Meg­váltó sírjából a szeretet fénye a föld kerek­ségére szétáradt, a mély tisztelet és kegye­let őrködik szeretteink és mindannyiunknak örök nyugalmi helyei fölött.

Next