Szegedi Napló, 1890. november (13. évfolyam, 300-328. szám)
1890-11-01 / 300. szám
300. sz Szeged, szombat. IK.Kedt Napló. November 1. 1890. e) Ellenőrzi a titkár által érvényesitendő közös ülési határozatok végrehajtását. f) Gondoskodik az ügyrend megtartásáról és arról, hogy a kamara határozatai, valamint a kamara területén belől a kereskedelmi miniszter ide vonatkozó rendeletei végrehajtassanak. g) Megállapítja a titkárral együtt azon ügyek elintézési módját, melyek elvi döntéstől nem függnek és a közös ülés határozata nélkül, utólagos bejelentés kötelezettsége mellett az elnök által elvégezhetők. h) Alkalmazza és elbocsájtja a dijnokokat és a szolgát. 37. §. Az alelnökök képviselik osztályukat mindazon ügyekben, melyek elintézésére az osztály illetékes. Hatáskörük ezenkívül a következő: a) Összehívják az osztályüléseket és azokon elnökölnek. b) Megállapítják az osztályülések napirendjét, melybe a kamarai elnökség által az osztályhoz áttett ügyek mindenesetre felveendők. c) Gondoskodnak arról, hogy az osztályukhoz utasított ügyek a kamara irodája által előkészíttessenek vagy az ülést megelőzőleg az osztály valamelyik tagjának jelentéstételre kiadassanak. d) Az elnök akadályoztatása esetén havonként váltakozó sorrendben látják el annak teendőit. E helyettesítés idejére az illető alelnök a kamara elnökének teljes hatáskörével bir. 38. §. A kamara irodája áll: a) Egy titkárból. b) Egy másodtitkárból. c) Egy írnokból. d) Egy irodaszolgából. 39. §. A titkár főnöke a kamara irodájának, rendelkezik a személyzettel ,és felelős a vezetése alatt álló iroda működéséről az elnöknek és a közös ülésnek. A titkár hatásköre a következő: a) Közös üléseken rendszerint minden ügynek előadója, kivéve a kamarai illetékek ügyét és azon eseteket, mikor a közös ülés különös szakismeretet igénylő kérdésekben mást biz meg az előadással. b) Rendes jegyzője a közös üléseknek és szerkeszti a jegyzőkönyvet. c) Előadója és jegyzője az osztályüléseknek. Az elnök és két alelnök jogköréhez tartozik azonban, hogy az osztályok vagy azok egyikének előadói és jegyzői tisztét A 19-ik század temetői a kultúra és művészet nagyfokú haladottságáról tanúskodnak, 3 Florenz, Róma, Pisa, Genua, Milánó, Páris, London, New-York, München, Bécs, stb. városok temetői bámulatra ragadják az embert és a holtak iránti kegyeletnek mély érzetéről tesznek bizonyságot. A Medicziek híres temetkezési helye túl tesz az ókor piramisain és mauzóleumain, mert hisz a hallhatatlan Michel Angelónak remekeit őrzi az a késő utódok csodálatának. Európa nagy városaiban kiváló gond van a temetők jó karban tartására és szépítésére fordítva, s elég sajnos azonban, hogy nálunk még sok helyen nagyon is el vannak hanyagolva, pedig bizonyizony nem sokba kerülne, hogy a megemlékezés napján a temetőknek egy virágtalan sírdombja se legyen ! Ne engedjük elenyészni szíveinkből a halottak iránti kegyeletet, ültessük be illatos virággal az örök nyugalom csendes birodalmát, hogy ne legyen annak tekintete sivár és kietlen, hogy míg egyrészről bár arra emlékeztessen, hogy minden múlandó a világon, másrészt tegyen bizonyságot, hogy egy nem múlik el soha : a szeretet, míg emberi szív dobban a föld fölött, esetleg egyes bizottsági ülések jegyzőkönyveinek vezetését a másodtitkárra bízzák. d) Végrehajtja a közös ülés határozatait és fogalmazza a fontosabb kiadványokat. e) Szerkeszti a statisztikai és évi jelentéseket, az irodai személyzet igénybevétele mellett. f) A törvény értelmében ellenjegyez minden hivatalos okmányt. g) Legjobb belátása szerint kiosztja a munkát az iroda személyzetének. h) Gondoskodik az áruvédjegyek és minták lajstromozásáról. i) Őre a könyvtárnak és annak leltározásáról gondoskodik. 40. §. A másodtitkár hatásköre: a) Támogatja a titkárt minden, a fogalmazási szakba vágó munkában és a statisztikai adatok beszerzésében és feldolgozásában. b) Megbízatásához képest előadója és jegyzője az osztályoknak vagy azok egyikének, esetleg jegyzője egyes bizottságoknak. c) Kezeli az ellenőrzés szempontjából vezetendő irodai pénztári naplókat. d) Kezeli a kamarai illetékek ügyét és vezeti az azokra vonatkozó könyveket. e) Mint az illetékügyek előadója résztvesz a kamarai ülésekben. f) Felelősség mellett felügyeletet gyakorol az igtató vezetésére és az irattár kezelésére. 41. §. Az Írnok kezeli az igtatót és kezeli az irattárat, a másodtitkár, felügyelete alatt, végzi az összes hivatalos ügyiratok tisztázását és kiadását s általában a reábizott irnoki teendőket. A többi szakaszok a pénztárnok teendőit és a szakbizottságok működését körvonalazzák és az ügyvitelre nézve tartalmaznak rendelkezéseket. Kovács János: Újdonságok. Ssieged, október 31. Tájékoztató. Nov. I. Értekezlet az ártézi gőzfürdő ügyében d. e. 10 órakor a városházán. Nov. 2. Az alsóvárosi társalgó-egylet évi rendes közgyülése d. u. 3 órakor. Nov. 4. A korcsolyázó egylet közgyűlése d. u 2 órakor a kaszinóban. Nov. 18. A helyőrség tisztikarának második estélye a ,Tisza-szállóban. Jól írt CTT— Vasúti kép. — Oda. A vaskerekek dühös kattogásába valami új hang vegyült. Mintha a vonat hirtelenében óczeánon úszó gőzössé vált volna és most hullámok paskolnák oldalát: egymásra törő nagy víztömegek zubogása, habbá kavarodott hullámok locscsanása hallatszott odakünn. Ketten ültek a kocsiban : egy nő és egy férfi. A nő a férfi ölébe hajtva fejét aludt, a férfi barnára sült, nagy, erős kezeivel gyöngéden fogta a skót plaiddel betakart alakot. Az alvó nő, amint a kocsi berdivánján apró czipős lábait fölhúzta, nagyobbacska kislánynak látszott, akit a bácsija most visz haza a növeldéből. A nagy fekete-zöld plaid alatt egészen elveszett a kis, gyönge teremtés. Az a tekintet, amivel a férfi lenézett a kocsi rázkódásától ingó-bingó, szőke főre, nem hagyott fenn kétséget az iránt, hogy ez a lányos kis alak felesége neki. Amióta ott fekszik ez az álmos fecske az ölében, le nem vette szemét róla. Szerelemmel s végtelen szomorúsággal nézte azt az átlátszóan fehér, finom arczot, azokat a hosszú, rezgő selymes szempillákat, azt a halványpiros, félig nyitott szájat, mely olyan gyorsan szedi a levegőt . . . Csak akkor vette le a szemét kis felesége arczáról, mikor a kavargó hullámok zúgása, vergődése riasztotta föl mély elmerüléséből. Anélkül, hogy megmozdulna, kitekintett a kocsi ablakon. Roppant zöld víztömeget látott odakünn, amely forrt, habzott, kavargott, mintha a pokol égett volna alatta. A vonat a Balaton partján robogott. A magyar tengernek ma viharos kedve volt. Minden cseppje lázasan sustorgott. Az őrülten kavargó hullámok egész a vonatig köpték tajtékjukat. A kocsiablak üvegén vízhólyagok támadtak. A férfi ebben a vadul háborgó, zöld vízben nem ismert rá a Balatonra, arra a szelíd, sima, kék vízre, amelyen a múlt nyáron egy könnyű caolnak siklott végig — egy pár boldog emberrel, akik daloltak és egymásra nevettek. A tó is velük nevetett ; olyan volt, mint egy nagy, mosolygó kék szem, mely visszanevet a derült nyílt égre. A mosolygó nyár odavan ... A Balaton nem nyájas kék többé, hanem mérges zöld, mintha a keserű, vén föld összes epéje belefakadt volna. A novemberi égen komor, hideg felhők rohannak — olyan őrült gyorsasággal, mintha szilaj démonok korbácsolnák őket előre ... A férfi elfordul a bántó látványtól, lenéz ismét a feleségére . . . Oh, a mosolygó nyár odavan itten is ! . . A férfi lelkében, mint valami halálosan bus elégia, megszólal egy fájdalmas hang: „Édes kis hervadó virágom ! Nyíló bimbó voltál, mikor keblemre tűztelek, nekem nyitottál, keblemen virultál.. . és kim, mivé lettél ! Hervadt, mint a rét virága őszszel. Az életem, a lelkem oda adnám, ha mindazt visszaadhatnám, amit Nov. 8. A szegedi dalárda dalestélye a Tiszasza-szállodában. Nov. 9. D. e. 9 órakor a kereskedelmi és iparkamara közös ülése a városi szénépület termében. Nov. 10. A köztrud. kir. rendű, közgy. d. UI. 46. Iv/Ca. Ezen a napon a sírok fölött áll meg a rohanó világ. Az élő jelen a halott múltnak áldozza ezt az egy napot. Azok az emberek, kik a föld színén járnak, lehajolnak azokhoz, akik a föld színe alatt fekszenek. Ez a világnak igazi forgása: a föld színéről a föld színe alá. De — az élők miatt — még ott is meg kell néha fordulni. * Többen vannak a földben, mint a föld fölött, csakhogy azokat a csöndes, hallgató embermilliókat nem vesszük észre. A figyelmünk fölfelé irányul, pedig a közös sors minket is visz minden nap, minden órában, föltartóztathatatlanul lefelé. Láttam egy érczbe öntött költeményt: három koponyát mutatott az a következő aláírással : „Melyik a király, melyik a koldus, melyik a nemes ember ?“ Kegyetlenül szép poézis ! Azonban a rideg tudomány, a craniologia ezt a poézist is elfujja. Azt mondja, hogy Memphisz mellett tömérdek ezeréves koponyát lehetett Herodot idejében látni, és megismerték mindegyiket, hogy melyik volt a perzsa, melyik az egyiptomi. A perzsának vékony a koponyája, mert vastag süveget viselt, az egyiptominak pedig vastag a kobakja, mert hajadon fővel járt. Ennek alapján aztán könnyű meghatározni, hogy a három koponya közül a királyé a legvékonyabb, mert a templomban is a fején van a korona; a koldusé a legvastagabb, mert ez a markában hordja a kalapját; a nemes emberé pedig se nem