Szegedi Napló, 1895. július (18. évfolyam, 157-182. szám)
1895-07-02 / 157. szám
Szeged, kedd Szegedi Napló. Tjj viszály dúlhasson és ily mérveket ölthessen. A pártegység létre fog jönni, vagy kéviselőtársaink akaratából, vagy a választók akaratából, mert a szent zászlót, melyet egy sírról emeltünk fel egy és fél év előtt, megtépátni soha, soha nem engedhetjük.“ A pártegység tehát létre fog jönni, vagy a képviselőtársak, vagy a választók akaratából. Ez az egyetlen korrekt felelet, amelyet Ugronéknak adni lehet és ebben nekik is meg kell nyugodniok. Mert ha meg nem nyugszanak, apellátásuk ugyanazon nép elé került, melyre Kossuth Ferencz hivatkozik, hogy mentse meg szavazatával az egységes föggetlenségi és 48-as pártot, és bizony a nép nem fog habozni, ezt megerősítheti társai előtt Meszlényi Lajos úr is, aki látta a magyar népet Kossuth Ferencz becsületes zászlója alatt. Ünnepély a szegedi táblánál. — Sélley Sándor képének leleplezése. — Szeged, július 1. A szegedi kir. táblának házi ünnepélye volt vasárnap délelőtt. Teljes tanácsülést tartott abból az alkalomból, hogy a kir. itélő tábla és a főügyészség tagjai Sélley Sándor volt elnök arczképét megfestették és ünnepélyesen átadták megőrzés végeit Bernáth Géza dr.-nak, a tábla jelenlegi elnökének. Bernáth Géza elnök, tíz órakor megnyitotta az ülést. Elmondta a teljes ülés tárgyát, melegen méltatta Sértey Sándor volt táblai elnököt, kiemelte főkép a szegedi tábla körül szerzett érdemeit, sőt „s. szegedi kir. tábla megteremtőjének* nevezie. Az ünnepélyre, — mint monda — meghívta magát Sékeyt is, ő azonban, bizonyára ismert szerénységénél fogva, kimentette magát s ad A „SZEGEDI NAPLÓ“ TÁRCZÁJA. Az utolsó mohikán. ( „Szegedi Napló* eredet tárczája.) Irta: Újlaki Antal. Az „asztaltárs“ szó megfelel a „czimbora“ szó fogalmának* Az „asztaltárs“-i viszony még nem kitejez barátságra, nem kötelez egyébre, minthogy az ember naponként kétszer, délben és este, elfoglaljon egy széket a fehér abrosz körül s lehetőleg ne untassa azokat, akik mindennap hűségesen épen annál az aszálnál foglalnak helyet s mind egy gondolattól vannak áthatva ; eleget és jól enni és eltölteni egy órát, lehetőleg kellemesen. A mi asztaltársaságunknak huszonöt tagja volt. Csak volt, mert, most csaknem valamennyi szék üresen áll a fehérabroszos, hosszú asztal körül; a poharak hónapszámra lefelé fordítvák ; a mindig mozdulatlan székekre üresen bámulnak alá a fogasok, amelyeken máskor délben és este huszonöt kivasalt czilinder asztaltársaságunk előkelő voltát hirdette ; a pénztárosnő pedig immár sohasem jártatja erre pillantásait, s ha véletlenül a hajdan pezsgő sarok felé vetődik tekintete, úgy rémlik, megvetően néz ream, utolsó mohikánra. A röpmezér, aki szintén megnehezült lélekkel járul a hajdan zajos asztalhoz, fejcsóválva mondja : h úgy elvesztek, mintha valami csata lett volna. Mondják, hogy a königgraetzi csata után is, a legnagyobb osztrák vendéglők is kongtak az ürességtől. Közletét és köszönetét küldte a tábla és ügyészség tagjainak. Bernáth dr. elnök fölkérte egyúttal Grecsák Károly dr. táblai bírót, hogy ünnepi beszédben méltassa a volt elnök érdemeit. Grecsák Károly kiváló szónoki hévvel mindenekelőtt ismertette a jog- és igazságszolgáltatás czélját és általában azt a nehéz hivatást, melyet a bírói karnak betöltenie kell. Büszkén mutat reá Sélley Sándor arczképére és jelzi, hogy a magyar bírói kar e dísze „akaraterejével, ósviási munkabírásával, jellemszilárdságával és kötelességtudásával“ nemcsak szervezte a szegedi kir. táblát, de megteremtette tagjaiban a munkakedvet, a testületi együttérzést és azokat a rendezett állapotokat, melyeket most ők élveznek. Az éljenzéssel fogadott beszéd után Bernáth Géza dr. elnök megköszöni a tábla és főügyészség tagjainak áldozatkészségét, melynek köszönhető, hogy a díszterem falát most a volt elnök életnagyságú képe ékesíti. Megemlítjük, hogy a sikerült képet Burger budapesti művész festette. Tanügy. A városi zenede díszvizsgájáról megjelent közleményünkhöz följegyezzük, hogy Orbán Irén, Mendelsohn G-moll hangversenyét dicséretesen és közmegelégedésre játszotta el. A szülök kívánságára erről Szögedi Endre igazgató nyilatkozatot is adott az intézet e jeles növendékének, ki zenei tanulmányainak folytatása végett a konzervatoriumba megy Újdonságok. Szeged, Julius 1. Tájékoztató: Julius 6. A szegedi magyar királyi dohánygyár munkásainak tánczvigalma a Gedó-féle nyári mulatókertben. Julius 25. A szegedi önálló magyar szabók társulatának tánczvigalma a Bruckner-féle kerthelyiségben. Julius 20. Asztalos -segédek szakegyletének tánczvigala. — Személyi hírek. Dániel Ernő kereskedelmi miniszter, vasárnap délelőtt, Budapestről Szegeden át Stars-Moraviczára utazott. A „Szeged“ pályaudvarán épen nagy élénkség volt, amely igen lekötötte a miniszter figyelmét. — Enyedy Lukács pénzügyminiszteri tanácsos, vasárnap délután Szegedre érkezett rokonai látogatására és ma visszautazod a fővárosba. — Barabás Béla országgyűlési képviselő ma Szegeden időzött. — Újlaki Antal, hirlapíró társunk, akit a szegedi társadalom már régtől fogva ismer, a mai nappal belépett a Szegedi Napló szerkesztőségébe. — A kultúrpalota építése. Ma foglalkozott a tanács azzal a javaslattal, melyet a kulurpalota építésének ellenőrzésére kiküldött bizottság terjesztett elő. A bizottság megállapodását lapunk tegnapi száma részletesen ismertette. E szerint a bizottság többségének véleménye az, hogy a mostani földszintre egy méteres magsságú homokot furkóztasson a vállalkozó és erre építtesse a betont. A kisebbség véleménye pedig az, hogy a mostani földszint egy méterre leássák, itt a talajt, ha rossz megjavítsák és a betont erre a javított talapra építsék föl. László Gyula gazdasági tanácsnok javaslatára fölhívta a tanács a mérnökséget, hogy az építkezés helyéül kijelölt telken próbaásatásokat rendezzen, készíttessen költségvetést a bizottság többségének és kisebbségének véleménye alapján és az ásatások eredményéről részletes jelentést tegyen. Elégtétel a tankerületi főigazgatónak. Dr. Platz Benifácz szegedi tankerületi főigazgatóról néhány lap egy pletykát közölt, melyről mi, ismerve a főigazgató irányát, tudomást sem vettünk. Azt mondta ez a pletyka, hogy a főigazgató elégtelenre osztályozta volna az újvdélki főgymnáziumnál egy szegedi fiú érettségi dolgozatát, mert az szabadelvű fejtegetéseket tartalmazott a reformáczió hatásáról és hogy ez a fiú meg is bukott, hiába könyörgött érte az Mustanában pedig világbéke járja, nem is képzelhető tehát, hogy az eltűnt huszonhárom férfin isten ments, dúló csaták mezején veszett volna el. Nem , nem gondolják ezt a „Kék nefelejtse vendéglőben Maga a vendéglős felesége, egy tüdőszintiruhás, nyulszemü, igen furfangos hölgy rezignáczióval festi meg a dolgot : — Oh, azok a jótékony mulatságok . . A humaniamua, az apátián, anyátlan árvák szent érdeke . . . Aztán a kaszinó-estélyek, szintén valamely jótékony czélra, aztán következnek a hazafias, a művészeti és egyéb czélú estélyek . . . Emlékezik, kérem a lázas készülődésekre, a legcsökönyösebb embereket is mint bujtatták frakkba, hogy olyikból valóságos majmot csináltak, azután következtek a virágcsokrok, a fiákerezések, mikorra kitavaszodott a kirándulások, és aztán a lobbi . . . A „Kék nefelejts“-ben mindezeket nehéz szívvel gondolják el, mert hát néhány jól sikerült farsangot, mely elrabolja az ifjúságot a vendéglőtől , nem könnyű kiheverni. — Szegények ! — sóhajtozott a vendéglős. — D, igen jószivű. — Úgy szerettem őket, mintha valamennyi tulajdon fiam lett volna. Elhiszem. Mind a huszonhárom, igen derék legény volt, s az ember úgy hirtelenében el sem képzelné, hogy mi vitte őket azon lépésre, melytől a „Kék neferejts“ tulajdonosa óva int minden becsületes abonánst, mivel sehogysem akarja megérteni, hogy mikép lehet a fiatalságnak más rendeltetése is, mint az ő jövedelmét szaporirítani. Ha aztán megtörténik, hogy szalmaözvegység idején egyik-másik renegát rövid időre visszakerül az asztalhoz a Kék nefalejtében még nagyobb szánalommal konstatálják : — Lefogyott, mióta nem a mi kosztunkon él , ezért házasodjék meg aztán az ember ! — És miért házasodott meg ön ? — kérdeztem egyszer bizalmas hangon a vendéglőst. A vendéglős elpirult. Képzeljék el a Kék netelejts tulajdonosát, egy csúcsos hasú, ormósan hátú, nagy fejű és nagy bajuszú embert, gyöngéden piruló arczcal. — Tudja, kérem, belenotlottam, de azt meg kell adni, hogy az én feleségem páratlan asszony. Olyan nincs több, annyi esze van, mintha nem is asszony volna . . . Később titokban megkérdeztem ő nagyságát, a tüdőszinüi ruhás hölgyet is : — Nagysád, gondolom, még most is szeretne leány lenni ? Mély sóhajtás, szemlesütés, pirulás és ismét mély sóhaj. — Oh, hiszen én nem is akartam férjhez menni, nem is mentem volna férjhez soha, de soha, ha véletlenül meg nem ismerkedem az urammal, aki páratlan ember. Olyan jó, mint egy darab kenyér és rendkívül finom . . . . . . Akaratlanul a huszonháromra gondoltam. Az is mind azzal indokolta nősülését, hogy: — Talált egy kincset! Tetszik tudni, ami az embernek drága, azt kincsnek nevezi. Mert húzódtak hát olyan sokáig attól a „kincs“-től. 1895. juliua 2. 157 az.