Szegedi Napló, 1895. július (18. évfolyam, 157-182. szám)

1895-07-02 / 157. szám

157. 8z. I’ Szeged, kedd Szegedi Napló 1195. június 2. egész tanári testület. Az egyik ujv­idéki lapban és több budapesti újságban közölt rágalomra vonatkozólag nyilatkozatot tesz közzé az újvidéki kir. kath. magyar főgym­­názium tanári kara. A n­yilatkozatból követ­kező részleteket közöljük . Nem felel meg a valóságnak, hogy bár­melyik tanuló is írásbeli dolgozatában a re­­formáczió fellendítő hatásáról s befolyásáról értekezett volna és azon tanulók is, akik a kitűzött más tárgyú tételek keretén belül a reformáczióról akár érintőleg, akár beveze­tésként írtak, csupán csak a reformácziónak hazánkban való elterjedéséről szólnak. A dolgozatok ezen része vallásszínezeti tekin­tetben elbírálás és elítélés alá nem esett, nem is eshetett, mert egyáltalán nem vallási, hanem csupán oly történeti adatokat tartal­maz amineket az intézetben használt tan­könyvekből tanulnak. Ebből folyólag tehát nem felel meg a valóságnak, hogy bármelyik tanuló ma­gyar írásbeli dolgozatának elbírálásánál akár a reform­áczióra, akár egyébb tárgyra vonat­kozó tartalmi adatok lettek volna a mérva­dók. Úgy az illető szaktanár, mint a tanker. kir. főigazgató elnöklete alatt tartott döntő tanácskozmány kizárólag a tanulók „nyelv­tani ismeretei, gondolkodása és gondolatai­nak írásban való szabatos kifejezése“, tehát a mondatadozás és a gondolatfűzés, egyszó­val a szerkesztés szempontjából ítélt. Nem felel meg a­­valóságnak, hogy a tanker. kir főigazgató valamely, a szak­tanár által jól osztályzott írásbelit elégtelen­re minősített. Nem felel meg a valóságnak hogy a tanker. kir. főigazgató akár az írásbeli, akár a szóbeli érettségi tanjegyeket önkényüleg állapította volna meg. Az összes ide vonat­kozó határozatokat a vizsgáló bizottság egyhangúlag hozta. Nem felel meg a valóságnak, hogy a tanári kar bármelyik tanuló számára is kü­lön kegyelemért esedezett volna a tanker. kir. főigazgatónál. A véghatározatok a vizsgáló bizottság hivatalos tanácskozmányá­­ban hozattak, ahol a felszólalások minden egyes esetben tárgyi indokokon alapultak,­­ a határozatok kimondásánál pedig úgy az egyes tanulók, mint az egész intézet jo­gos érdekei mindig kellő méltánylásában részesültek. Minősíthetlen ráfogás az, mintha akár a tanker. kir. főigazgató, akár általában az intézet más mértékkel mért volna az érett­séginél vagy bármikor más mértékkel mérne a nem rom. kat. tanulóknak, mint a róm­. katholikusoknak. Hisz a most lefolyt érett­séginél is a 4 jelesen érett közül 1 ev. református és 1 izraelita vallása van, — mindkettő mindenből jeles. Egyébként e tekintetben büszkén hi­­vatkozhatunk az intézet 22 éves működé­sére ! Az újvidéki kir. kath. magyar főgymna­­sium mindig egyenlő anyai szeretettel része­sítette a magyar nemzeti kultúra áldásaiban a 1egkülönbözők vallásu és nemzetiségű növendékeket Csak a magyar nemzeti kul­túra ellenségei támadhatnak föl ez irányban ellenünk, hogy az intézet békés munkálko­dásába a viszszavonás konkolyát behimsék s a tanuló ifjúság izmosodó nemzeti köz­szellemét megmételyezzék ! — Az államfogházból A szegedi állam­fogháznak két hétre új lakója mától fogva Reiner Mór, debreczeni nagykereskedő, akit a debreczeni törvényszék párdiadal vét­ségéért ítélt el. — Esküvő: Bart­oS Fülöp dr szegedi főreáliskolai tanár, június 30-án, vasárnap délután a hódmezővásárhelyi szr imaházban vezette oltárhoz bájos araját: A­u­s­c­h Janka kisasszony, hódmezővásárhelyi tani­óröt. Az esküvőn sokan voltak jelen Szegedről, Buda­pestről és Aradról is. — A szőregi csendőrös. A szomszéd torontálmegyei község már közel négy év óta szorgalmazza hogy közbiztossági érde­kekből csendőrőrsöt kapjon. Sokáig vártak reá, míg végre most megkaptak. A közsé­get a napokban értesítette a belügyminiszter, hogy a szőregi csendőrőrsöt felásítják. Az őrs a szegedi csendőrkerületi parancsnokság­hoz, F­ö­l­d­v­á­r­y báró ezredeshez tegnap Tóth Károly szőregi községi jegyző küldött­séget vezetett. deputáczió. megköszönte a kerületi parancsnoknak, hogy lehetővé tette a szőregi őrs felállítását. — Kézim­unka-kiállítás. A nőipariskola kézimun­ka kiállítása, mely az idén kiválóan tömeges látogatásban részesült, ma bezárult. Az utóbbi két napon a felügyelői tisztséget özv. Keméndy Nán­dorné, dr. Aigner Károlyné, dr Bósa Izsóné, özv. Kitkovics Károlyné, Vészits Lajosné, Zombory Antalné, dr. Szivessy Lászlóné, Schaffer Ida, Pálfy Margit, Kulinyi Zsigmondné, Tagányi Jánosné és Kiss Mórné urvők telje­­sitették. — Szabadságra menő kerületi orvos. M­a­c­h­o­l­d Miksa dr. kerületi orvos négy heti szabadságért folyamodott a polgármes­terhez és bejelentette, hogy távollétében G­y­u­r­i­t­z­a Sándor dr helyettesíti. — Küldöttség a törvényszéki elnöknél. A dorosmai közbirtokosság ügye sok dolgot ad a szegedi törvényszéknek most, közel a felosztás előtt is. Az ellenzék, mely lépten­­nyomon megjelenik akadékoskodásaival, utóbb a közbirtokosság ellen zárlatot kért, indokol­ván ezt azzal, mintha a közbirtokosság ügyei­nek intézői nem jól gazdálkodnának a köz­vagyonnal. Sok úgynevezett példát hord össze erre nézve a beadvány és mindenesetre jellemzi a többit is az, mikor a közbirtokos­ság intézői ellen abból is vádat kovácsolnak, ami helyes és vagyonmentő intézkedés volt, hogy artézi kutat furatott a dorosmai fürdő­ben. A beadványra egyébiránt a szegedi törvényzék szoros határidőt tűzött ki és ez hozott ma Szegedre egy tekintélyes doros­­mai küldöttséget. A közbirtokosság arányo­­sítási perében ugyanis egy 25 tagból álló küldöttség tisztelgett M­u­s­k­ó Sándor kúriai bíró, törvényszéki elnöknél és arra kérte, hogy a közbirtokosság ellen június 27 én kért zárlatra július 4-ére kitűzött tárgyalást halaszsza el, mivel ily rövid idő alatt a zárlat elrendelését kérők alaptalan állításai kellőképpen nem lesznek meggyöngíthetők, mert a vonatkozó okmányokat a közbirto­kosság képtelen lesz beszerezni. A törvény­széki elnök szívesen fogadta a küldöttséget és válaszában teljes pártatlanságáról biztosí­totta a küldöttséget s maga is pártolta, hogy az elhalasztást maga a közbirtokosság kérel­mezze a július 4-iki tárgyaláson. A küldött­ség szónoka T­a­j­t­h­y Kálmán közbirtokos­­sági elnök volt, tagjai pedig : Bálint József, Palik József, Jerney Zoltán, Tajthy Ferencz főj­egyző, Eszes Mátyás, Nagy Zakár plébá­nos, Czékun Imre főbíró, Varga Imre, Zá­­dory Mátyás, Dudás Béla, id. Maróti István. Pedig, világosan emlékezem, a boldog­ság után való nagy vágyakozásokban is olyan sokáig húzódott a házasságtól mind a huszon­három, hogy az első négy nem merte hírül adni eljegyzését, hanem egyszerűen meg­szökött az asztaltól s csak később lapokból értesültünk róla, hogy elhagyta huszonnégy czimboráját egy parányi leányért. Aztán egymásután ürültek, ürültek a székek, míg végre olyan üres lett az asztal, hogy egy este megdöbbentem a nagy csön­­dességtől , a czigánybanda pedig, nem lévén, akinek hegedüljön, hűtlenül elhagyta a Kék nefelejtset. Most már a legutolsó asztaltárs is el akar hagyni. Minden héten meginvitálják néhányszor. Keserűen kérdezem : — Ti­ mi üli Brutus? Ő szemérmesen hunyorít. Ez föllázít. Nyomorult ! Ő nem kér elégtételt, mivel ellágyult állapotában tehetetlen. Elveszítette akarat­erejét. 0 félembernek kezdi magát érezni a ez veszedelmes állapot. Még mentegetődzik : — Ezelőtt mintegy két héttel . . . Torkán akad a szó, hallgat és sóhajt. Én folytatom : — A hold sütött, a csalogány bömbölt és az istállóban a tehenek andalítóan éne­keltek . . . — Nem, —­ sóhajtja ő, — egyedül ma­radtunk a szobában s ez olyan véletlenül történt . . . A »Kék neferejts“ tulajdonosa pillantást vált velem ; tekinte­tvel emlékeztet arra a bizonyos véletlenre, melyben az ifjú néhány pillanatra egyedül marad a leánynyai nyitott ablaknál, alkonyati időben, mikor az ég pe­remén szivárvány tündöklik . . . Önök tud­ják, mi az, nyitott ablaknál nézni a szivár­ványt először az égen, azután egy szép leány szemében. Az­ „asztaltárs“ félőrülten kerül haza és felmondja először a bútorozott szobát, azután a vendéglői kosztol és azután felmond min­dent, ami a múltjához fűzte. Ebben a frigyben még van poézis. De azért még nem következés, hogy ami hétszínti ragyogó szivárvány­nyal kezdődik, nem fog-e menydörgős viharral végződni. A többi házasság indító okaiban az evolúció, a poézis, a túláradó érzékenység kevesebb szerepet játszott. Ezek, egy mérnök-asztaltárs szavai szerint, a logika törvényein alapultak. Engem bár sohasem érdekelt a logika, de azért az ilyen házassá­gok iránt is érdeklődöm. Ezeknek hősei, úgy emlékezem, igen elfoglalt emberek voltak. Mindennap verej­tékes arc­c­al ültek asztalhoz. Keveset be­széltek és sietve ettek. Valahányszor mu­latságba hívtuk­ őket, mindig azzal vágták ki magukat, hogy nincs idejük, nyakig vannak a munkában , úsznak , elveszítik már a fejüket is. Fitymálva beszéltek gyöngé­­debb dolgokról és nembánomsággal a csa­ládi életről is. Évek röppentek el fejük fö­lött , a vadak még mindig nem szelí­dültek-Úgy rémlik, egy néventén történt, mikor szóba került, hogy ki hány éves és ekkor láttam, hogy egy néhány agglegény­társam hümmög és úgy elmélyed, mint aki gondolkozik. És a homlokára ütött az egyik: — Hám, meg kellene házasodni. A másik lecsapott öklével az asztalra : — Vigyen el az ördög, ha meg nem házasodom. Megházasodni ! Volta kép már régen lap­pang fejükben, ez a gondolat. Valakit fele­ségül kellene venni, de kit? Nincs idő, nem érnek rá az ismerkedésre, de türelmük sincs , mert megszokták a gyorsaságot, ha­marosan nekivágnak. Legtöbbször néhány nap alatt megvan az eljegyzés. A lakodalom pedig marad későbbre. Tehát egy pár nap alatt döntik el az úgynevezett legkomolyabb urak is, hogy az egész életükben kivel fognak va­csorázni és ebédelni és kinek a számláit fog­ják kifizetni. Eljegyzés után mind a huszonhárom, most már huszonnégy asztaltársam boldog volt. Kijelentették, hogy ők a legboldogab­bak az egész világon, kijelentették azt is, hogy a menyasszonyuk tüneményes je­lenség. Következtek a részletes jellemzések. Szívéről, kedélyéről, nemes lelki világáról egész legendákat beszéltek. Komolyan ér­deklődni kezdtem mind a huszonnégy meny­asszony iránt és fáj a szivem, ha elgondo­lom, hogy abból a huszonnégy angyalból huszonnégy anyós lesz. De mégis vigasztal a gondolat, hogy a régi angyalokat majdan új angyalok váltják föl s igy az emberi­séget mindig őrizni fogják az ördögök ellen. Most a „Kék neferejts“ tulajdonosa, a fe­leségével együtt úgy vigyáznak rám, mint a szemük fényére. Kívánságomat kitalálják és gondolatomat ellesik. Vigságom földeríti, bá­natom pedig kétségbeejti őket. És milyen remek kosztom van, ha r ' I I ?’nIHífIPI

Next