Szegedi Napló, 1895. szeptember (18. évfolyam, 209-231. szám)

1895-09-02 / 209. szám

A Szeged­, vasárnap Szegedi Napló: közvetlenül a termelőtől szereztesse­nek be azonnali készpénzfizetés mel­lett, a­mivel két előny kapcsolatos. Először az, hogy a katonaság é­elme­zése tetemesen olcsóbbodnék, mert elkerültetnék az élelmi­szerek felfu­­varozása a központi élelmezési rak­tárakba­n az onnan való visszafuva­­rozás, ami által igen nagy összegek volnának megtakaríthatók. Másodszor pedig a mezőgazgazdák igényei elégít­­tetnének ki méltányosan, akik e ter­ményeiket könnyebben és jobb áron értékesíthetnék. De előnyére válnék ez végül a vidéki iparnak is, mely a nyerstermények feldolgozása által szin­tén több keresethez jutna s ez nem megvetendő hasznot juttatna a már szintén a tönk szélére jutott vidéki kisiparnak. A katonaság közvetlen ellátásá­nak ügyével a lapok nem egyszer foglalkoztak már s a kérdés ma már sürgős megoldást igényel. A katona­ság intéző körei ellenzik ugyan, mert több kényelmetlenséggel jár a jelen­legi állapotoknál, de a nemzet zö­mének érdekei előbbre valók néhány kardbojt kényelménél. Az országgyű­lés őszi időszaka, mint halljuk erős mezőgazdasági akcióra készül, ezek között nem utolsó helyet foglalahat el a katonaság közvetlen ellátási kérdé­sének a megoldása. rendes tanárává, C­z­a­k­ó Adolfot, a József­­műegyetemen constructeuri teendőkkel meg­­bízott miniszteri főmérnököt, a József­­műegyetemen a mérnöki szerkezettan nyil­vános rendkívüli tanárává nevezte ki. Uj püspök. Ő felsége dr. M­a­u­r­o­v­i­c Antalt, a zágrábi Ferencz József-egyetem hittudományi karának nyilvános rendes ta­nárát a zengg-modrosi törvényesen egyesí­tett egyházmegye püspökévé nevezte ki. Egyetemi tanárok. Ő felsége dr. P­e­c­z Vilmos kolozsvári tudományegyetemi nyilvá­nos rendes tanárt a budapesti tudomány­­egyetemhez a 3. classica-philologia nyilvános­ból való gép miatt strikeot mondott, levága­tott a vasból való kard által. A tömeg feltá­madt és forrong és nap nap után iszonyatos szerencsétlenségek történnek. Egy város­ a tóba sülyed, mást vizát visz el, a harmadik alatt reszket a föld, a negyedik alatt behor­pad. És a gyilkosságok tengere veszi körül mindezt. A revolver olcsó s ennélfogva az élet is olcsó. Azelőtt soha nem halott töme­gekben épülnek börtönök, fegyházak és még mind kevés, a bűnnek oly rettenetes sokasága hemzseg a földön, hogy a birák nem győzik kimondani az ítéleteket. Uj foglalkozások, uj egzisztencziák uj bűnöket teremtenek s az egyre szaporodó bajok ellen az egyre szapo­rodó törvények már oly sokaságban vannak, hogy nincsen ember, aki azokat a fejében tartani tudná. És az élet a század elejétől kezdve egyre viszásabb, egyre kevertebb, egyre izgalmasabb s íme az éjjelek lettek nappalok. A fény és a pompa él, apáink fagygyúgyer­­tyája ma már csak fürészkenésre alkalmatos s disznóbőr székeik a padlásra kerültek. A föld, hogy ne láttassák, kővel rakatik be, a szobákban padlóval, a padló szőnyeggel, a szőnyeg fehér vászonnal s valószínű, hogy még erre a vászonra is következni fog valami modern dolog. Modern minden és új s kabát­ját, mit két hónap előtt csináltatott, eldobja a gavallér, mert már nem divat. Újat min­denben és modernt, feltűnőt bármi áron, akár­hogy. Ezen új dolgok fölött tobzódik aztán féktelenségével az erő, a gőz, a villám. Ten­­gerek eresztetnek egymásba, hegyek hordálnak le s hegyek emeltetnek, itt kiszárítják a ten­gert, amit partot építenek bele s kényszerí­tik, hogy tovább vonuljon. A földbe lyukat fúrnak, oly nagyokat, hogy­­János írótársunk szerint a föld túlsó oldaláról áthallatszik raj­tuk a kutyák ugatása­, az emberiség egyik része lázasan fúr és farag, a másik könnyedén él azokból, kik fúrnak és faragnak és mindenki siet, siet dolgozni és siet élni, soha nem ismert idegbajok támadnak és mindenki izgatott és kivesz az egyenes és őszinte modor, amely ósdi­s helyébe utat tör magának a czifra vi­selkedés, az afektáczió, amely annyira általános, hogy szinte ez látszik természetesnek s amaz afektáltnak. S annyi az őrültek háza, hogy már nem is merik annak hivni, hanem hidegviz-gyógyintézet a neve és ismeretlen néven nem ismert bajok támadnak, mikben rendszer van s egyiket az apától örökli a fia, a másikat a nagyapától az unoka, mig a köz­­bül eső ivadék egészséges marad. Lázas, iz­gatott, forrongó, csodás élete ez a lehunyó századnak. És ezen épült föl s nőtt nagyra a mai társadalom. * A régi társadalom a bűnöket a társada­lom salakjának nevezte s volt is benne igaza, mert e bűnök lent tanyáztak a mélyben s csak akkor kerültek elő, ha erőszakos kézzel föltépték róluk a fátyolt. Ma nem salakjai, hanem parafa-dugói vannak a társadalomnak, amelyek a felszínen úsznak. Az öreg Lesseps­­től kezdve végig a világon, mindenütt akad elsőrendű ember, aki valamely tévelygésbe ele­gyedett s az is bizonyos, hogy ki sem merné Crispit oly ocsmány bűnökkel vádolni, ha leg­alább részben igaza nem volna. Bacon lord óta, ki korának legnagyobb megvesztegetettjei közé tartozott, mindig volt bűnös s ezek után annál könnyebben másztak bele a szenny vi­lágába a Herz Kornélok, a Tanlongók, oláh praefektusok, spanyol urak, magyar előkelő­ségek, török efendümök, meg muszka minisz­terek. Egyetlen kivétel ebben a dicső magyar nemzet által oly pokoli módon megvetett né­met, amely addig, amíg a gloire nemzete a Panama-csatornába fulad, megnyitja a kieli csatornát, amely ép oly lapos, becsületes, őszinte és unalmas, mint az egész németség. És a nagy elődök nyomán a társadalom felszínre veti a maga többi parafa-dugóit, Bok­­ross­, a képviselőházi elnököt, a Lory-genie bankárait, azután a sikkasztó gavallérokat, akik egy revolverlövéssel szaldózzák a fölvett pénzeket s jönnek utánuk szép sorrendben a társadalmi osztály minden rétegén keresztül azok, akik ilyenforma módon élnek meg eb­ben a kellemetes és lovagias országban. Jön­nek a Bereczek, a magánhivatalnokok osztá­lyából, jön a szabadkai postafőnök, azután jönnek a Radimetzky-fajta jegyzők, jönnek az írnokok közül néhányan s hogy végig menjen minden rangosztályon a bűn fekete fekélye, utoljára előtűnik Csombor, az ő nagy hasa­ A román liga és Lukácsinék­ — A szegedi államfogház titkai. — (A Szegedi Napló saját tudósítása.) Nyílt titok az oláhság között, hogy a ve­zető emberek között lazulnak a kapcsok. Az elhidegülés oka a sok híres csalódásban kere­sendő. Az ultra oláh álmok örvénybe vezettek. Anyagi és erkölcsi örvénybe. Az oláh liga kincses bányája kiürült s ma, midőn Lukácsinnak összesen még ötöd-­­ félévet kell ülnie, már nincs pénzbeli segítség. Szegedre már hónapok óta nem érkeznek számára nagy pénzek, de e helyett az állata fogház ajtaján sűrűn vándo­rolnak be Lukácsin prolongált váltói. A „mártír« pillanatnyi pénzzavarokban szenved. Egy oláh származású, de magyar érzelmű volt államfogoly, aki a viszonyokkal ismerős, a napokban itt Szegeden tudósítónknak ebben az ügyben a következő szenzácziós felvilágo­sítással szolgált: — A liga jövedelmi forrása bedugult, a bolgárok nem érdeklődnek a dolgaik iránt. — Honnan került a liga vagyona ? Ta­lán orosz pénz. — Orosz pénz a legkevesebb benne. Az oláh nép álhatatos az orosz gyűlöletben. A liga pénze részben adományokból, részben hagyományokból állott. — Másonnan nem jött pénz ? — De igen, sokat támogatta őket egy ma már holt kéz, mely engesztelhetlen ellensége volt a magyarnak. — És ez a kéz ? — Ez a kéz gyöngítette a magyart 48-ban is, mikor a szabadságért harczoltak. — Ha nincs az oláh matadoroknak pénz­forrásuk, akkor miért csináltak nemzetiségi kongresszust, hiszen ez roppant pénzt emész­tett föl, mert ha más költséget nem számítunk is, mint a külföldi sajtó alarmirozását, már az is rengeteg pénzt emésztett föl. — Csalódik, erre most már nem igen telt a ligának s a külföldi sajtó nagyon rövi­den bánt el velük, alig néhány sorban. A nemzetiségi kongresszus eszméje a szegedi állami fogházban fo­gam­zott meg a Lucáciu pápa fe­­j­ében. — Mi czéljuk volt a vezéreknek a nem­zetiségi kongresszussal ? — Czéljuk volt új pénzmagra szert tenni. Azt hitték, sikerül egy szűz alá csoportosítani Magyarország nemzetiségeit. De keserűen csa­lódott. A német, ruthén népből egyetlen hí­vet sem tudtak nyerni annyi százezer ember közül; a szerb és tót nép java része pedig élénken demonstrált a nemzetiségi kongresz­­szus ellen. Eucáciu most már belátja, hogy ez a törekvésük is megbukott. — Mi igaz abból, hogy a metaorandis­­ták legnagyobb része szánja-bánja, hogy esz­köze lett Eucáciu nagyravágyásának és pénz­sóvárgásának. Lucáciun kívül, akinek egyre rosszabbod­nak a viszonyai, úgyszólván valamennyi me­­morandista szánja testét. Leginkább az asszo­nyok zúgolódnak, hogy Lucáciu az anyagi tönk felé vezette férjeiket s a memorandum­­per miatt tömérdek régi jó viszony szakadt meg. Lucáciu a nemzetiségi kongresszussal biztatta őket. A nemzetiségi kongresz­­szus tervét minden részletében ő készítette elő. A kongresszus előtt meg­jelent a szegedi államfogházban Kareszi Györgye, a nemzetiségi kongresszus elnöke s óraszámra tanácskozott Lucáciuval. A kong­resszus előtt különben igen sok oláh pápa fordult meg Szegeden. Éjjel jöttek és mentek, nappal nem találkoztak. Az oláh agitátorok a Hatia-házban gyülekeztek. 1895. szeptember 1. 209. sz.

Next