Szegedi Napló, 1896. november (19. évfolyam, 263-287. szám)

1896-11-01 / 263. szám

263. sz. Szeged, vasárnap ezt, jeléül annak, hogy a költségelőirányzat­tal hosszabb ideig és alaposan akarnak fog­lalkozni. Sokan zúgolódtak, hogy a költségelő­irányzatot a közgyűlés előtt két nappal kéz­besítették a tövényhatósági tagoknak, úgy hogy azt kellőkép át sem tanulmányozhatták. De ez bizony, valljuk meg, csak aféle ko­molykodás. A főjegyző szentül meg van győ­ződve, hogy azt a nagy kötet­számot úgy sem tanulmányozta volna senki. ♦ I­may"­József, Tóth Gyula, Tóth János, Tóth Mihály dr., Tóth Pál, Totzer Ferencz, Vajda J. Füilöp, Vajda Sándor, Varga Ferencz, Vasa Károly, Várnay Lipót, Vöneky Pál, Weiner Miksa, Winkler József köztörvényhatósági bi­zottsági tagok. A tápéi komp, László Gyula gazdasági tanácsnok elő­terjeszti, hogy a tanács azt javasolja, hogy a tápéi kompot, melyről korábban Csongrád­­megye részére lemondott, tartsa meg és há­zilag kezelje. A közgyűlés a tanács előterjesztést el­fogadta. A tápéi rév vámszedési tarifája. László Gyula gazdasági tanácsnok: A városnak a tápéi révben gyakorolható vám­szedési joga ez év végén lejár. Azon tanácsi javaslatot terjeszti elő, hogy a közgyűlés a következő három évre emelje föl a vám­szedési tarifát, hogy legalább a kiadások megközelitően megtérüljenek s a közgyűlés a tarifa emelését a kereskedelmi minisztertől kérelmezze. Pillich Kálmán : Nem fogadja el a ta­nácsi javaslatot. Emlékezteti a tanácsot arra, hogy két év előtt azt indítványozta, hogy két kompot állítsanak föl. Indítványát elvileg el­fogadták, de nem vitték keresztül, holott a puszta hírre is, hogy jó közlekedési eszközök lesznek, emelkedett a tápéi földek bérjöve­delme. Nem az a kérdés, hogy a kompra ki­adott összeg megtérüljön, hanem az a fontos hogy az olcsó és jó közlekedési eszközök ré­vén a városnak másik oldalán levő 4000 hold földjének bérjövedelme emelkedjék. Nem fo­gadja el a tanácsi javaslatot. Szobszka Vilmos: Azt javasolja, hogy kivétel nélkül mindenki fizessen mérsékelt vámszedési díjat. Obláth Lipót: Nem barátja a tarifa­fölemelésnek, mert ez a földek bérösszegén megbosszulja magát. A tápéi komp azért kerül oly sokba, mert a város a vámszedés­sel egy egész személyzetet foglalkoztat. Indít­ványozza, hogy a város a vámszedési jogot adja bérbe olyan alacsony árért, mint a­milyenben most van: tesznek egy nagyító üveget, ahol a golyó be­ment, meg a búbjához, ahol kijött: egész ren­des tábori látcső lesz a fejéből. De a Varga No. II. humora nyomán semmi nevetés nem fakad. Inkább szomorú és nagy csönd terjeng szét a szoba fiatal le­gényei között. Lám, ő igy elhalt és holnap már nem rukkol ki többet. Meg van merevedve, meghalt, a puskája is véres s ezt reggel vala­melyiknek ki kell tisztítani. Lent az udvar nagyszemü kavicsán kard­­csörgés van. Jön a napos tiszt, meg az or­vos. Az utóbbi mérges, mert a hajnali álom a legjobb, abból fölkelteni az embert nem illik s ennélfogva némi szakkermenteket emle­get. Szava halotti beszéd gyanánt hallatszik föl a tetemhez. László Gyula tanácsnok tagadja, hogy a város jövedelmi forrásnak tekintette a tápéi kompot. A külön komp léte­sítését nem pár­tolja. Elismeri, hogy a vámszedés kezelésével megbízott személyzet költségbe kerül, de egy törvényhatóságnak a vámszedési jog kezelése mindig többe kerül, mint magán­embernek, mivel ellenőrt is kell tartania. A közgyűlés többsége a tanács javaslatát fogadta el szavazás útján. László Gyula tanácsnok előterjeszti, hogy az országos raktárházak részvénytársasága arra kéri a közgyűlést, hogy a várossal kö­tött szerződését helyesen úgy magyarázza, hogy a czimére érkezett és általa továbbított áruk után városi fogyasztási illetéket és kö­vezetvámot ne fizessen a társaság, akár be­raktározza az árut, akár beraktározatlanul továbbítja. Szekerke fölolvassa az említett szer­ződést. László Gyula tanácsnok: Mivel a rész­vénytársaság azt panaszolja, hogy a város jogtalanul szedette a vámot, a tanács részé­ről javasolja, hogy a közgyűlés oldja föl a kövezetvám ügyében hozott tanácsi határoza­tot és a részvénytársaságot utasítsa a bíró­sághoz. Lábdy Antal pártolja a részvénytársaság kérelmét, mert a szerződés intenc­iója is az volt, hogy minden a társaság által közvetí­tett áru vám és fogyasztási illeték alól men­tes legyen. De ezt kívánja az ipar és keres­kedelem istápolása is. Csere Ede dr. Itt jogtalan vámszedésről panaszkodik a társaság, tehát a kihágás­ bírósághoz utasítandó, de joga van a közgyű­léshez külön folyamodni a szerződésnek reá kedvező értelemben magyarázása iránt. Balassa Ármin Dr. A társaság kérelmét formailag és lényegileg is helyesnek tartja. Szobodka Vilmos : Ha másfél krajczárral drágítjuk az átmeneti forgalmat, azt sújtjuk, aki gabonáját eladja. Húsz év óta sülyedt a gabonakereskedelem s még ez évben vett némi lendületet a szegedi piac­on. A rész­vény­társaság kérelmét jogosnak tartja. A közgyűlés­­82 szó ellenében 49 szava­zattal a tanácsi javaslatot fogadta el, pedig múzeummá alakítják, s csak a siri csend, melyet a távoli város zaja s a tenger moraja is csak alig zavar, emlékeztetik az embert, hogy hol jár. A Vezúv gyengén világító veres füstje közé egyszerre sötét füstgomoly vegyült, mely felé sietve, a »Tempio di Crematione«-hoz értem. Fekete márvány oszlopos előcsarnoká­ban gyengén villágitó csillár nyugtalan fényé­nél csak egy görnyedt fekete férfi alakot lát­tam a kőpadon, miután sem a pap, sem a gyászkiséret nem várja meg az elégetés végét. Jó szó s jó pénz a kemencze nyilasához jut­tatott, melynek már vörös izzó falai közé ép akkor tolták be a vasrácson fekvő, lepellel borított holtat. A légszeszcsövek háromszáz lángnyelve villámgyorsan perzselte le a szemfödőt s egy ifjú nő gyönyörű teste tűnt elő e rémes vilá­gításnál, félig csukott ajakkal s nyílt, a lán­gokban perzselődő szőke hajjal. Borzadálylyal fordultam el e mindinkább szenesedő alaktól, s mire ismét be mertem nézni a zöld üvegü nyíláson, már az őr seperte össze eme ma­roknyi szép fehér csonttörmeléket, mi a ke­mencze aljában maradni szokott, s egy ezüst urnába rakva, kivitte azon irattal együtt, a mit annak kell aláírni, aki a »földi maradvá­nyokat« átveszi. A folyosón végig haladva, elmesélte, hogy egy ifjú franczia nő volt ez, ki nászúton halt meg lázban. Ingadozó léptekkel jött elénk a fekete alak, s csak most láttam mily daliás szép férfi. Remegő kezekkel, zokogva nyúlt az aszta­lon álló urna felé, s térdre roskadva borult föléje. Hosszú várakozás után végre kinyitotta a fedelét s bele tekintett E pilanatban kihul­­lott kezébe a kehely, s halántékaihoz kapva erős bőgéssel hanyatt vágódott a márvány, padozaton. A közgyűlésről a következő tudósítás számol be : Elnök : Pálfy Ferencz polgármester. Jegyző : Tóth Pál dr. főjegyző. Jelen voltak : Rainer József főkapitány, dr. Lázár György h. polgármester, László Gyula, Zombory Antal, Pálfy Viktor, dr. Fo­dor Károly tanácsnokok, Endrényi Antal árva­széki elnök, Kelemen Antal árvaszéki ülnök, dr. Faragó Odön t. főorvos, Tóth Mihály fő­mérnök, Farka János főszámvevő, Szendrey Pál aljegyző, Szekerke Lajos aljegyző, Szeles Kálmán alügyész, Balogh József közgyám, Huszka Lajos alszámvevő, Várady Jenő könyv­­vivő, Babarczy József, dr. Balassa Ármin, Ba­logh Ferencz, Bába Sándor, Bokor Adolf, Bo­kor Pál, Brauswetter János, Burger Alajos, Csányi János, Csere Ede dr., Csonka Ferencz Fenyvessy Jenő, Fodor István, Gál Ferencz id., Gál Ferencz ifj., Gál János, Gál Kálmán, Grasselly László, Gulyás Ferencz, Hodossy Lajos dr., Jászay Géza, Katona András, Ker­tész Sándor, Kis Arnold, Kis Gyula, Kis Ká­roly, Koszó István dr., Kovács István, Kovács János, Kreybig Károly, Kulinyi Zsigmond, Lábdy Antal, Magyar Gábor, Magyar Miksa, Marosi Mór, Mayer Jenő, Obláth Lipót, Pap Sándor, Pu­l­ch Kálmán Pocsátkó Károly, Po­litzer Sándor, Rátz Ferencz, Reiner Mór dr., Rigó Endre dr., Rosenberg Mihály, Rózsa Béla, Salamon Zsigmond, Schütz János, Schwarcz Emánuel, Seismann Mór, Szarvady Lajos, Szécsi István ifj. Szécsi Márton, Szi­­vessy László dr., Szobonya Kálmán, Szobotka V­ilmos, Tápai János, Temesvári István, Tho­eles, ami annak idején a káplár fegyverében is ázott. A hold a szélső ablakon utolsót köszön s fehér világossága lassan halad ki a szobá­ból. Mindenki alszik és csak nagy, hosszú lélekzetvételek hallhatók. A griffmadárral is­merős torony a három fertály kettőről tesz tanúságot, idebenn a szobában pedig egy lélek nagy útra készülődik. Biz nem nézheti tükör­ből miként illeszsze halántékához a revolvert, amit ezt gavallérok teszik, hanem inkább borzasztó csendben kell történnie az egész­nek, hogy senki semmit észre ne ve­gyen. A puska kissé esetlen szerszám az ilyen dolgokhoz, bár az megint bizonyos, hogy nem nagyon kell ismételgetni. Hanem azért csak csend és figyelem. Mereven kell feküdni, a csövet jól odaszorítani a nyak alá. Most hirtelen egy nagy dörrenés. Min­denki fölriad és az ágy vasába üti a fejét. Kevés puskaporszag van, valamint a zuhanás is hallható, amint a test lefordult az ágyról. Ugrik a napos és szalad az inspekcziós a lámpával és nézik most már valahányan. Biz ennek vége van végképp. Közeli szobák népe is oda csődül. Az mondja Mikael Varga No. II.: — úgy nézem, ennek volt legfölül a sza­­b­adságos könyve. Leghamarabb kikapta Sovány, lefogyott ujonczok meredten bá­mulnak a testre. Az este még kipuczolta a csizmáját. Minek puczolta ki, minek? — Látják bentek — adja ismét fel a szót Varga No. II., a regrutákhoz intézvén ta­nító szavait — ha most ennek a nyakához Szegedi Napló. i' 4-I • 1 ' j (u aiií-X ii. (, f’•Tf»T¥ rrT TI n r r t't i A ntüzes asszony“ csókja. Örökbe kapott rég bevett szokásom, hogy ha utazásaim alatt idegen városba érek, első utam a temető, s bizony sokszor a halottak tanyája szebb, mint azon város, melynek ki­egészítő része. Különösen Itáliában, ahol a temető részére a legszebb helyet válogatják ki s több gondot s anyagot fordítanak rá, mint­­ a városra, hol a szobrászat és kertészet jó­részt a temetőnek dolgozik. Egy holdfényes est Nápoly temetőjén az »ezeregy éj« részlete. Domblejtőjén terasszok­­ban emelkedő pik­ák és cyprusok fekete lomb­jai közt kísértetiesen fehérlenek a márvány­­szobrok, keresztek százai, s a mauzóleumok kupolái mint sötét colassok nyúlnak a csilla­gos égbe. A vadon növő leanderbokrok ezer virágának bóditó illata s a tenger felőli lan­gyos sós szellő édenkertté varázsolja e helyet, a szobrászat és érczöntészet remek­művei 1896. november 1.

Next