Szegedi Napló, 1911. augusztus (34. évfolyam, 182-207. szám)
1911-08-01 / 182. szám
Szeged, kedd ÜZBÖBDS iISJAPm 1911. augusztus 1. m2 A válaszidjogért, A budapesti nagygyűlés. Rendőri brutalitások. Vasárnap délután tartották meg a főváros impozáns népgyűlését. A független érzésű polgárok és a szociáldemokraták együttes tiltat-kozása volt ez a katonai javaslatok ellen és követelése az általános választójognak. Beláthatatlan sokáéi gyűltek egybe a Külső Kerepesi-út mentén levő hatalmasszabad térre, amelyen 4 órakor,a gyűlés kezdetekor vagy 20,000 ember lehetett együtt. A népgyűlés. A Tattersall fedett csarnokja Szorongásig megtelt. A tömeg nagyrészt szocialista munkásokból állott, igen nagy számban volt képviselve a főváros és a környék függetlenségi érzelmű polgársága is. A rendőrség nagy elő-készületeket tett, mert már napok óta be-iszelték, hogy a munkásjág ma tüntetésre készül. Az összes kerületi kapitányságokon nagy lovas és gyalogos készenlétek voltak s az ttvonal mentén a házak Udvarán is mindenütt rendőrcsapatok voltak elhelyezve. A Tattersallban Bónis István kapitány ügyelt fel nagy segédlettel a rendre. Pontban négy órakor automobilon érkezett meg a gyűlésre Juath Gyula, Batthyány Tivadar gróf, Justh Jánosi, Barabás Béla, és Lovászy Márton országgyülési képviselök társasgában. Lelkes ováció fogadta őket, mely akkor sem akart megzúnni, mikor Justh és kísérete fölmentek az elnöki emelvényre s Buchinger Manó szólásra emelkedett, hogy javaslatot tegyen az elnök személyére nézve. Batthyány Tivadar grófot ajánlotta elnöknek s indítványát a gyűlés el is fogadta. Batthyány elfoglalta az elnöki széket s hosszabb beszédet tartott, melybena többi közt a következőket mondotta: — Magyarország jövendő gazdasági függetlensége csak úgy teremthető meg, ha a nép széles rétegei, a milliók bekerülnek a törvényhozásba. Ezért kell minden energiánkkal, minden eszközzel az általános, titkos választójogot kivívnunk. Sohasem viszi többre... Ellárogatott a házukhoz , Asztalos bácsi szívesen vette volna, ha teszem fel, Hedviget... Csakhogy ez régen volt, valamikor a szépen felsarjadt kalászok előtt... tegnap. Mikor volt az! Máskor nyájasan felelt, most azonban csak félvállról vetette oda: — Rendes emberhez illő dolog, hogy ne maradjon utolsónnak. Nem? Hadd értsen belőle ha akar! Lassan kint felgyülekeztek a többiek is. Nagy kérőre Kocsis Lajos ,székét közelebb tolta Asztalos bácsihoz s halkan beszélni kezdett: — Újságot akarok mondani. Házat néztem magamnak. — Szép... Eleget spórolt reá! — mondotta Asztalos bácsi. — Nem valami palota, csak olyan szegény embernek való. Meguntam... — Hm, hm! — köhintgetett Asztalos bácsi. Kocsis Lajos mégis csak elmondta, amit el akart mondani, ámbár a formáján törte egy kissé a fejét. — Meguntam a nőtlen életet. Megházasododom... ! —■ Csak rajta, öcsém! "Van elég lány a világon. — Ha meg nem sérteném. Jártam a házukhoz, ismerem mindnyájukat, önök is ismernek, hogy nem vagyok korcsmás, kikapó. .. Hedviget szeretném, ha ki nem kosaraznának! ' ^ ‘ — Hedviget? — s Asztalos bácsi közel volt hozzá, hogy felkacagjon, hogy kinevesse ezt a jámbor óhajtású, becsületes embert, aki ilyen vakmerőségre vetemedett. Hát nem látja azokat, a szép búzakalászokat? — Elkésett, kedves öcsém... Hedvig már menyasszony! — mondta aztán, hogy valami szánakozásféle kerekedett felül a szivében. — Tehát elkéstem!... Pedig azt hittem, hogy boldogok leszünk! — mondogatta Kocsis Lajos szakadozottan, amolyan hülye módon s aztán visszavánszorgott az asztalához. Asztalos bácsinak eszébese jutott, hogy megvigasztalja. Vacsora alkalmával nem álhatta meg, hogy ne említse fel a Kocsis Lajos esetét s jókedvűen kacagott hozzá. De hamarosan végeszakadt a kacagásnak. Ekkora sértés a mai napon, amikor csaknem tenyerükön hordhatják a gazdatisztet vagy talán a grófi rokont! Mert amióta Sári asszony is meglátta azokat a buzakalászokat, Isten ments, hogy grófnál kisebb emberről álmodoztak volna. — A szemtelen! — sikoltott Hedvig méltatlankodva. — Ostoba az inkább leányom, különben tudná, hogy kik s mik vagyunk! — mondotta Sára asszony csillapítólag. Azonban ő is haragudott. — Jaj, csak meg ne tudná valaki ezt a gyalázatot! Mindnyájan megegyeztek, hogy hallgatnak róla s ellensúlyozásul nyíltan hirdetik a Hedvig eljegyzzést. Milyen jó gondolat volt az apjuktól, hogy ezzel riasztóim vissza a tolakodót. Kivel is legyen az eljegyzés? Erre nézve az Asztalos bácsi javaslatát fogadták el: a gazdatiszttel. Ez úgyis valósainűbb. Legalább annál nagyobb lesz a meglepetés,, ha a mároik, a gróf lesz a ,vála!:atott. Másnap aztán szállt a hit házról-házra, sogy Hedvig kisasszonyt eljegyezték. Hozományáról a grófnő gondoskodik. Előkerülek a drága selyemruhák. Az Asztalos-lányok úgy pompáztak, minta pávák. Jártak mindenfelé, mutogatták magukat a a szerencsekivonatban itt-ott elhangzott sebző nyilat nem vették észre. Kocsis Lajos maga is értesült az eljegyzésről. Busább, levertebb lett utána. Kerülte az Asztalosék utcáját s párszor delingélve, mámorosan ment a hivatalba, Asztalos bácsi el is mondotta róla otthon: — A szegény bolond! Miért is nem tudott magához valót keresni. Még elcsapják, az lesz a vége! — Másképp azonban nem igen vigasztalta a Szegény fiút- Hiszen, ha elcsapják, megél az a jéghátán is. S aztán meg nem lesz a pápa hírével. Hedvig ennyitsem szólt, csak a vállát vonogatta, hogy mi köze az ilyen bolond fickóhoz. .. Bánja is, ha szőrcsuhát ölt is magára a nagy bujában...! Ezenközben az idő telt, telt. Asztalos bácsiék reménylő szívvel várakoztak a grófnő levelére. Elégnek tartották a forró óhajtásukat. Justh Gyula beszéde Zugó helyeslés követte Batthyány grófszavait. A következő szónok Juzthi Gyula volt. — A parlamentben — mondta — ezidőszerint a hajuknál fogva előráncigált katonai javaslatokat tárgyalják. A kormány és a viszkegésze lézj'távaössetoborzott tő'.baóg exprusísz akarja szállítani az országgyilkos, a népet békéba verő katonai követelése-ikét. Ezt azonban nem akarja tűrni az önér-zetes, a győzelmében biztos, az igazságért har icoló ellenzék, amely minden erejével, minden lehető eszközzel küzd, hogy az országot a végső pusztulástól megmentse. A mai állapotok Regízsége az általános választójogban rejlik. A parlamentnek az a feladata, hogy a trónbeszédben megígért választói reformot megalkossa. A megkezdett komoly harcot habozás nélkül, semmitől viasza nem rettenve folytatnunk kella parlamenten belül kívül egyaránt. (Zajos ellenzés.) Kötelez erre nemzetünk jövője, amelyet az erkölcsi és anyagi végromlástól meg kell mentenünk.. (Élénk helyeslés.) Meg kell akadályoznunk la véderőjavaslatnak törvényerőre emelkedését, hogy odavezethessük a nemzetet a demokratikuss haladás ösvényére és ha ez sikerül — és ennek sikerülni kell (kitörő éljenzés és taps.), akkor még jönni kell, még jönni fog egy jobb kor, mely után buzgó imádság epedez százezrek nyakán. Percekig tartó és megújuló lelkes tapsvihar, éljenzés követte J U',sth Gimra rendkívül hatásos beszédét. Milí a babbi szónok. Ezután a magyarországi szociáldemokrata párt nevében Bokányi Deza mondott rendkívül nagy jelzéssel fogadott, gyújtó hatású beszédet, amelyet feszült figyelemmel hallgattak, helyenként pedig az éljenzés és tapsvihar alig akart véget érni. Bokányi Dezső előbb Tisza István gróf minapi beszédjével foglalkozott, mely a katonai követelések nél talan voltát vitatta. Barabás Béla, Krejtsi Rezső dr., Fogarassy István, Lénárth István, Horovitz Jenő és Bédy Schwimmer Róza beszéltek még igen nagy és lelkes hatással. Végül határozati javaslatot fogadtak el, mely szerint a nagygyűlés helyezés elfogadja a függetlenségi és 48-as pártnak magatartását és követeli, hogy a kormány a katonai javalatoknak a napirendről való levétetésével haladék nélkül terjessze be az általános,é egyenlő és titkos választójog javaslatát. A nagygyűlés felhívja a választójog valamennyi parlamenti hívét, hogy annak érdekében alegerélyesebb akciót fejtsék ki, a polgárságot és munkasságot pedig, hogy mindent megtegyenek annak demonstrálására, hogy az ország igazi közvéleménye, a választójogi reform elsőbbségét követeli, annál ió inkább, mert a nagygyűlés meg van győződve, hogy csakis népparlament terelhetiaz országot a fejlődésnek arraaz útjára, amelyen egyrészt a magyar államiság jogai, másrészt a népjólét követelményei érvényeslühetnek. Kimondja a népgyűlés, hogy ezen határozatát kérvényileg juttatja a képviselőházhoz. (Zajos éljemités.) A bruini rendőrség Hömölyögve, lasasan egy tömegben ír'''indultak az amberek a külső Kerepesi-nti ít 3 város felől a Rákóczi-út irányában. Fektivek nyomban telefonhoz siettek " atették a dolgot a Jókai itánya-ágnak .""kovich Ince rendőrtanácsos mnv a kerületi kapitányságokon levő készenlétek nyomban vonuljanak ki :a Rákóczi-útra és oszlassák szét a tüntetőket. A hetedik keresleti kapitányságról Peregriny Sándor rendőrtanácsos és Wolkenberg Gyula felügyelő egy szakasz gyalogrendőrrel kivonultak a Népszínház elé, ahova a mosonya-utcai lektanyából vágtatva érkezett meg Pausi Emil felügyelő egy szakasz lovasrendőrrel. Időközben a tömeg, melyben ötezernél több ember volt, a Baross térre ért. Itt Katona Rezső rendőrfogalmazó, aki 8 gyalogos és két lova rendőrrel állott, a téren, odaasapott a menet elé. A törvény nevében felszólítont az urakat,, hogy oszoljanak szét! Hatalmas kiáltozás volt rá a válasz. — Éljen az általános választói jog! — Figyelmeztetem, hogy erőszakká fogják önöket szétoszlatni! Feleletként orkánszerűen zúgott fel a Marseillaise, a tömeg egy pillanat alatt elsöpörte a néhány szál rendőrt s az úttestet egész szélességben elfoglalva, vonult a Rákócz'-utba. A Né^pszinháztól ezalatt már felvonult fét kendőr ég az Aggtelek-utcáig. Itt Peregritty tanácsos kiadta a rendeletet: — Elállani az utat. A rendőrök rajvonalban elállották egészszélességében a Rákóczi-utat. Peregriny taná-