Szegedi Napló, 1911. november (34. évfolyam, 260-285. szám)
1911-11-01 / 260. szám
Szeged, szerda, 1911. november 1. Egyes szám ára 10 filér. IIV. tvfalvam. 260. szám. SZEGEDI NAPLÓ POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS IRODALMI NAPILAP ELŐFIZETÉSI ÁR: B^sz évre . . 28 kor. I Neg edévre 7 kor. — 1111. . . 14 kor. I Egy hóra . 2 kor. 40 1111. PólTT» KIADÓTULAJDONOS, EIST .3-33 X. Szerkesztőség és kiadóhivatal: TELEFON DUGONICS-TÉR 12. (Szegedi Naplóháza.) 94. Megvett seregek. Szeged, október 31. Azt mondja az öreg biblia: szeressétek egymást és sokasodjatok. Európa népei nem valami, túlságosan szeretik egymást, mégis sokasodnak s kevés már nekik az a föld, ami itthon van a kontinensen. Anynyira sokasodtak, hogy már nem férnek el rajta. A kivándorlók emigrációja egyre tart és ma már szinte rendes folyamata a népelhelyezkedésnek. Akik már a vén Európában nem férnek el, mennek tovább más hazát keresni. Néha nem is hazát, csak megélhetést. Van hely, ahol elférnek. Hiszen a földgömb területének egy negyedrésze még ma is néptelen. A tengerparti gyarmatosító államok politikája oda terjed, hogy az emigráns, ha kivándorol is, ne legyen hontalanja a hazájának. Csak a hon földje változzon a talpa alatt, de azért csak a honban maradjon s nemzetének továbbra is tagja legyen. Ezért veszik meg a gyarmatokat más világrészekben, ahol néptömegük fölöslegét elhelyezhetik a nélkül, hogy az emigrálás nemzeti veszteségnek volna nevezhető. A fiatal olasz királyság is ezért keres magának gyarmatokat Afrikában, hogy minden vércsapolás nélkül elhelyezhesse ott a kivándorlóit Már évtizedek óta tapogatódzik és nyújtogatja ki az állami szervezet csápjait a diplomácia útján. De hát nem könnyű dolog ez ma már. Régente a tengerjáró nemzetek kevesebb bajjal boldogulhattak a gyarmatok megszerzésénél, mert csak csekély ellenállásra találtak. Ma azonban már az olasznak, ha gyarmatot,akar szerezni, verekedni kell érte. Évek előtt Afrika keleti partjain kísérletezett. Az abessziniai szerecsencsászár földjéből akart elragadni egy darabot. A szerecsencsászár védekezett, esdekelt és könyörgött, hogy vele ezt ne tegyék, népe földjét ne rabolják. Emlékezetes, hogy még a pápához is levelet írt, amiben arra kérte, intézkedne, hogy reá, az ő keresztény birodalmára ne eresztesse rá a kereszt jelében az olasz hadakat Róma püspöke azonban nem tehetett ez irányban semmit sem, az olasz hadak Eritreában partra szálltak. Amire az elkeseredett szerecsencsászár az ő félmeztelen harcosaival úgy szétverte őket, hogy nyomuk sem maradt ott, ellenben a sok vérbe és pénzbe került kaland megmaradt elmefuttatás tárgyául jól nevelt vezérkari stilisták számára. De hát az idő múlik, a vereséget elfeledték, a diplomácia csápjai megint mozogni kezdtek. Föltűnt a távoli reménység ködében Tripolisz. Ami nem ment a keleti Afrikában, talán sikerülni fog most az északin. A töröké, hát el kell venni tőle. Rómában a papiroson mindent szépen kiszámítottak, az új honfoglalásra négyszázmillió órát elő is irányoztak. Megindultak a hadakkal a büszke tengeri páncéloshajók, városokat bombáztak, embereket ölettek és akasztattak . Italia Unita — a szociáldemokratákat kivéve - örömmámorban úszott, mert meghátráltak a törökök. De azután megint csak előjöttek a törökök. A lenézett „beteg ember“ csapatai. Akiknek csak kukoricamálé, hagyma, meg datolyaszilva van a tarisznyájukban és mégis verik az olaszt, pedig Rómában ez egészen másként volt kitervezve a papiroson. Mintha csak ezek a szegény és elhagyatott török katonák a mi szomorúan folyó védőerővitánkban akarnák megmutatni, hogy mit ér egy rongyos bár, de nemzeti hadsereg, amelyet szent tüzek lelkesítenek. Verik az olaszt és a pompásan felszerelt európai csapatok hátrálnak a mezítlábasok elől. Rómában most már főnek a fejek és szomorúságok uralkodnak, bármiként hordozzák is a nápolyi halászok az utcákon szent jelvényeiket. Sok vér elfolyt, sok derék fiatal élet elpusztult és oda van már a Egy arckép. Kissinyke kép bár: mégis egy világ. Tavaszi édes álmokkal tele. De jött a tél, a nyár az elmaradt, S az édes álmok eltűntek vele. Kicsinyke kép: csak egy csokor virág. Letűnt reményeim határjele. Nincsen már vágyam, nincsen álmom Siratlak téged, lelkem szebb fele. Siratlak téjed, s hívlak vissza Elröppent édes, szép világom; Éledj !még egyszer, illatozzál Elfonnyadt rózsám, szép virágom. Legyek még boldog, csak egy percre, Mikiet veletek voltam valaha. Nem fog hullni többé a könnyem: Megyek veled, halálnak angyala. Ortutay litván. Mikor a mamát ümettük... — Elmeséli a kis lánya. — Irta: SZ. SZIORTHY VILMOS. Az egész házban csak minálunk, meg Ilonkáéknál vannak gyerekek, de a Laci nem számit, mert ő már gimnáziumba jár és nem szeret velünk játszani. Legtöbbnyire így csak szűkebb körben maradunk: Én, Ilonka, Zsófi és Zoli. Ilonkáék két fiúja is ritkán jön közénk, mert mindig olvas. Én nem tudom, mit tesz az olvasni és miért jó azt csinálni, mikor játszani jobb. A folyosó a miénk és ott vagyunk mindig. Ilonka kihozza a főzőedényét és az olyan, hogy tüzet is lehet benne gyújtani. Zoli sonkát kért a papa boltjában a segédektől és csokoládét is hoz és mi akkor főzünk neki. Ilonka mindig azt mondja, hogy elveszi utánaik a Zolit, mert övé lesz a bolt és akkor mindig csokoládét ehetik és ott ülhet a kasztszában, ahol fizetnek és kiválogatja mindig az arany krajcárokat. És ez nagyon jól van így, mert van üveggolyónk is, amivel nyerni lehet sok más üveggolyót. A gangon csináltunk a kövek közé lyukakat és aki abba belegurítja a másikét is, az a nyertes. Az apa nagyon haragszik ezért, mert a gangon már sok lyuk van és Fekete bácsi, aki hegyes sarkat visel, a múltkor beleakadt egybe és majd elesett. Mi ott voltunk és nagyon nevettünk és kértük, hogy lépjen bele még egyszer, de ő bement a papához és akkor minket szidtak. Édes mama azt is mondta, ha még egy lyukat csinálunk a gangba, meg fog verni. Ami, azt hiszem, Ilonkánál ügy is történt, mert mikor később átjött a főzőedényért, vörös volt a két szeme. Ő ugyan azt mondta, hogy füst van a szobában, de ez nem se igaz, mert a papa, aki itten nálunk a szsár, a múltkor vett nekik is új kályhát. Én igazán nem tudom, hogy miért vesz apa másoknak kályhát! Nagyon féltem, hogy én is kikapok, azért este sokáig imádkoztam, mert valahányszor baj van itthon, mindig imádkozás előtt, vagy az után kerül rám a sor. Apa ezalatt vége. költözködik figyelmébe! Legnagyobb választék mindennemű teremén futószőnyegek, tüll, csipke és szövetfüggönyök, teríték, paplanok, vas- és rézbutorok stb. Közvetlen beho- Pgp^Sa 88 Smyma tatalu eredeti szőnyeg, butorszövet és ágynemű gyárosoknál. Szeged, Kárászutca 10. — Hitelképeseknek kedvező fizetési feltételek" mellett. Iiapaok millfrAma is oldal"