Szegedi Napló, 1922. február (45. évfolyam, 26-48. szám)

1922-02-01 / 26. szám

Aki az elbocsátás következtében egy év leforgása alatt a szent korona országainak határain belül más községbe költözik át, annak tényleg fölmerült költözködési költségeit meg kell téríteni. Az elbocsátott ideiglenes alkalmazott és dijnok részére két évet meghaladó közszolgálat esetén összes járandóságainak hat havi összegét, kevesebb közszolgálat esetén pedig évi járandóságainak három havi összegét kell végkielégítésül megállapítani. A porba hallott trágagyöngy Magyar ember csak sajgó szívvel léphet Fiume földjére és minden lépésénél új vércseppet halajt. Fiume ! Mi volt nekünk ez a város, mennyi szerető gonddal öveztük körül, hogyan dédelgettük, hogy büszkélkedtünk egyre növekvő, egyre bővülő hajóforgalmával és szinte órára számítottuk ki, hogy mikor fogja elérni a vetélykedő Trieszt tonnaforgalmát. És most mit látunk? Egy elhagyott, üres pályaudvart, ahová busán, hangtalanul fut be naponta négyszer a St. Pietro del Carso felől jövő, 4—5 félig üres vagonból álló vonat. Gyom lepte el a nagy kiterjedésű pályaudvar sínpárjai közötti területeket és nyomasztó csend fogadja a beérkező utast. Az útlevél reviziójával megbízott tisztviselő magyar szóval fogad. Fiatal ember, fiumei származású, kit irredentista érzelmei juttatták álláshoz és most szinte örömét leli abban, hogy magyar embert magyar szóval fogadhat; a hangulatváltozásnak jele ez? A szállodában öreg portás fogad. Jól ismerem még abból az időből, amikor különös kegyképpen juttatta szobához az utast és amikor egy árva magyar szót nem értett. Németül szólítom és ő magyarul válaszol. Ilyet fordult volna az idők kereke? Fiumének drága lett a magyar szó, amikor már messzire elkerült a magyarságtól. Hej, szomorú itt minden. A kikötőben egy pár árva hajó mozdulatlan fekszik. Az utcát legfeljebb ha átvonuló olasz katonák, vagy tornászok, sportolók felvonulása teszi élénkké. A gyárak kéményei nem füstölnek, a munkátlanság szomorú csendje lebeg a város felett. A pénztárak üresek és a bizonytalanság ködje nyomasztólag hat a kedélyekre. Nyilvánvalóvá lett, hogy a nagy változás nem hozta meg és nem hozhatja meg az ábrándok megvalósítását. Fiume Magyarországnak ékesísége volt, dédelgetett kedvence, akire két kézzel szórta szeretetének pazar kincseit. Leste, várta kívánságait és boldog volt, ha azokat teljesíthette. A boldog, a ragyogó, a viruló, a jólétben fejlődő, szépülő Fiume irigykedés tárgya lett. Mohó szemmel kacsintott feléje itália és í mézédes szóval csábítgatta, jönne átölelő karjába, hol földöntúli gyönyörűségekben bőven lesz része. A sokaktól megkívánt Fiume szivében felébredt a kacérkodás ördöge és ösztökélte — engedjen a csábításnak. A fiumei irredentizmus mérge megmételyezte a lelkeket és a leghűbb város elsőnek fordított hátat az anyaországnak. Most három évi hánykodás után elszállt a mámor, a város szeme kinyilt és most látja a meztelen valóságot. Látja tisztán, mit dobott el magától és visszasírja elvesztett édenjét. Magyar lelkemnek lehetetlen elgondolnia, hogy örökre elveszett. * SZEGEDI NAPLÓ Szerda, 1922 febrár 1 amit a sors kegyetlensége tőlünk elszakított és kényes szemmel nézem ezt a porban heverő drága gyöngyöt, Szent István koronájának büszke ékességét, melyért marakodás folyik a kufárok seregében. Mert kufárok vetnek kockát e porba hullott gyöngy birtokáért. Nem a fénye, nem a ragyogása, nem a szépség kell nekik, hiszen egyikük sem tudja visszailleszteni ama fénygyűrűbe, amely ből le." Ji, nekik sok az a fontos, hogy milyen tüket tudnak bőle kovácsolni. Ezt érzi Fiume lakossága is, ezért lábad könybe a szeme, ha magyar hang üli meg a fülét és bátran ki lehet mondani a szót: Fiume sohse volt annyira magyar, mint amióta megszűnt magyar lenni. Färber. — 10 perc alatt megtanítják a shummire a február 4-én és 5-én a Kassban rendezendő művészest után a fővárosi táncosnők és táncosok. X Bútorvásárlók figyelmébe I Műbútorok és polgári berendezések Braun Mihály cégnél, Kelemen u. 11. X Ön még talán nem is tudja, hogy ha előfizet 3 hóra február 1-től Az Est, Pesti Fiapró és Magyarországra, akkor egy újság csak egy koronájába kerül és azért az egy koronáért vonatérkezés után azonnal lakására küldjük ezeket az újságokat. A lapokat vasárnap is kézbesítjük. Előzetést felvesz Szalay hírlapiroda Kigyóutca 1, vagy telefon 437. X »Schaffhausen“ arany óráért, brilliánsért, aranyért ismét igen nagy árakat fizetnek. Fischer Testvérek ékszerészek, Szeged. X Tavaszi kesztyűk, harisnyák, kötött nyakkendők megérkeztek Lampel és Hegyinél, Püspökbazár. X Spanyolnátha ellen legjobban védekezik, ha a Hágiban az újonnan csapolt verteliniből iszik. Olcsó abonoma. X Wolfn«r-f6la I. pépüljtk 6«nMl*k bfrk«r«ik*dSnél, Tisza Lajos-körat 4. 1909 Korzó-mobi Telefon Igazgatóság 4-55. Pénztár 11-85 Február hó 2-3-4-5-én Lady Hamilton monumentális történelmi dráma két részben, hat hat felvonásban. II. IjazatFÜTÖKÖTT LORD NELSON utolsó szerelme. Történik a XIX. század elején, a nagy francia forradalom idején Londonban, Nápolyban, Rómában, a szicíliai partokon és a tengeren. Előadások kezdete fél 5, fél 7 és fél 9 órakor. A szegedi halászat. A Szegedi Napló Vasárnapi számában megemlékezett a megfogyatkozott szegedi halállományról, a halászat érdekesebb körülményeiről. Az újságban rendelkezésünkre álló kevés hely nem engedte meg, hogy részletesen foglalkozzunk egy közlemény keretében a kérdéssel, ezt pótolja, ami alább következik. Meghallgattuk ugyan a másik érdekeltséget, a halászokat, akiknek ez az álláspontjuk. — Soha sem hirdették, hogy mind tiszai hal, amit árulnak. A most eladásra kerülő tükörpontyokról, úgymond, egyébként is köztudomású, hogy tógazdaságból származnak, tehát senki nincs félrevezetve , az nem vág a tisztességtelen kereskedelem körébe. A nemesebb hal, nyáron a kecsege, elkél Szegeden is, fölösleges elszállítani. A vendéglősök minden mennyiséget megvesznek. Azt pedig természetesnek tartják, hogy télen Budapestre viszik azt, aminek ott jobb árát adják. Csakhogy ez sem mind szegedi hal, hanem jórészt felsőtiszavidéki, sőt Kőrösvidéki. Az említett 472 kilóról azt állítják, hogy Szegeden fogyott el, csak a Karácsony és Újév között kifogott mennyiséget szállították Budapestre. Ez a tél egyébként is olyan szenzációt hozott, ami csak 25-30 évben egyszer esik meg. Mindenekelőtt folyvst sose fagy be, csak beáll. Megindulnak a jégtáblák, aztán elakadnak valamire, a többi csatlakozik hozzájuk. Rendes körülmények között az olvadás napi másfél méteres áradással jár, — ezen a télen kis vízzel indult meg Karácsony táján a jég. A közúti híd és aMaros torkolata közötti részt fenékig elzárta a sok darab jég, csak igen szűk kis meder maradt s mivel a híd örvénylő része, meg a Maros torkolata egyaránt jó haltartó, a torlódás elől a hal menekült a vasúti hídon túli részekre. Ilyen ritkán előforduló körülmények között lehetett kihalászni az említett nagy mennyiségeket. Mindamellett a halászok azt mondják, hogy nem kifizető mesterség a mesterségük, legalább is nem a nagyban, sok költséggel dolgozóké . Halászás közben rengetek hal megsérül, mivel pedig roppant érzékeny, hamar pusztul. Sietni kell ezért az értékesítésével. Jó dolga a kis halásznak van, aki rezsi nélkül nekünk adja el halát. Az bizonyos, hogy a foglalkozás alaposan megapadt emberi létszám tekintetében. Szegeden van alig él 15—16 hivatásos halász, a többi más foglalkozást vállalt. A Tiszának falvak melletti részein földműveléssel is foglalkoznak a halászok, annyira visszament a mesterség. Pediig valamikor 3—4000 ember élt meg Szegeden a halból, akkoriban mlég voltak még a holt medrek, a tápéi rét, amin mind eltűntek a szabályozással, mikor is a Tisza rendes mederbe szorult. Ez a sok ember is úgy tudott megélni, hogy a horribilis halmenynyiséget hasította, besózta, az egész Délvidék oláhsága Szegedre járt besózott szárított halért, amire alkalmasan csúszott a pálinka. Volt olyan halásztanya, amely két kerítőhálóval heteken át bőségesen elhalászhatott De egy háló húsz kilométernyi szakaszon sem tud megélni. A víz lefolyik, nincs ártér, ahol a hal zavartalanul ivhat, tavaly Beszélgetés a spanyollal. A spanyol egyéni betegség. — Ha három nap alatt le nem zajlik, akkor baj ma. — Egyet más a borkuráról. Hatósági intézkedésre nincs szükség. E Borok Sz erény írója a minap bedagadt torokkal, könybelábbadt szemekkel és hideg borzongással gyér télikabátja alatt — mélabúsan ballagott korai alkonyattal a párás utcákon. Híg latyak szivárgott be halkan a cipőjébe, az ereszekről nyakába csurgott a hólé és mig halovány emlékekkel némi eltöltött vizelőtti házak korláttalan farkasvermeire gondolt, hirtelen az egyik utcakeresztezésnél előtte állott a rém. Rövid mente körítette a vállait, illatollas bársony barrett volt a fején, oldalán toledói penge, gallérja és kézelője hófehér, arca sima és méltóságos. Megszólított: — A Sevillai Borbélyból jövök, kezdte, csapnivaló rossz előadás, közönség sincs és nem végezhettem semmit. Most az Emkébe megyek — ott még mulat néhány vidám férfiú, ellenem védekeznek, de majd teszek róla. — De az istenért, kicsoda az úr ? kérdeztem és összeverődött a fogam a kezdődő hidegleléstől. — Na nem kell félni tóta, felelte és megveregette a vállamat. Ujjai merevek voltak, mint a megfagyott csontok, a szavam pedig úgy sziszegett, mint köhögés után a tüdő fáradt hörgése. — Don Rodrigo Espagnole Morto a nevem, grand vagyok és rettenetes. Pedig kifogástalanul táncolom a shimmyt és bejáratos vagyok a legelőkelőbb családokhoz. Ám a gyülekezetét szeretem legjobban és demokrata érzelmeim ellen sem emelhetnek kifogást. Orvosokkal előszeretettel barátkozom, kedves emberek és mulatságosak, mindig összetévesztenek valaki mással, sokat kacagok rajtuk. — És hogy érzi magát városunkban? kérdeztem még a titokzatos idegentől. — Komisz fészek, felelte, pugrisok laknak benne ötszobás lakásokban. Nincs egy becsületes táblásháza színháza, mozija, vagy bárja. Ha nem pályáznék néhány kitűnőségre — nem árulom el, kikre gondolok —, már régen otthagytam volna. Azzal elővette finom csipke keszkenőjét, elegánsan megtörölte orrát és búcsúzóul hármat prüsszentett . Voala, kedves barátom, még hallani fog rólam, mondotta és könnyed léptekkel indult el a ködben. Mikor fölébredtem, kétségbeesve öltöztem föl és rohantam városunk tiszti főorvosához, aki úgy is mint az egészségügy legfőbb őre, úgy is, mint tornatanár a legautentikusabb ebben a kérdésben. — Drága főorvos úr, lihegtem neki, mentsen meg bennünket. Mindenki spanyolbeteg a városban, az anyakönyvi hivatalban naponta 20 halálesetet jelentenek be. Az isten szerelmére adjon nyilatkozatot, mit kell tenni a szegény páciensnek ? — Gyermekem, felelte az ifjú főorvos, bagatel dolog az egész. Csak semmi animozitás. Egy dolog van a világon, ami nagy és ez Kant Imánuel filozófiája és egy megoldatlan probléma: a zsidókérdés. Most ezekkel vagyok elfoglalva. Nyájasan megsimogatta őszülő például a megmaradt kubikgödrökig sem jutott fel a víz, olyan alacsony volt az állása.