Szegedi Napló, 1922. március (45. évfolyam, 49-74. szám)

1922-03-01 / 49. szám

I' 'N­­­V­U­T­M­I ' 'ITCTI' 'm­i'Tri TÜKO». A Mpsi­­a nem veszi készpénz­nek azt a hitt, hogy a kormány a nyilt szavazás mellett döntött volna, — de ha igaz, akkor a kormány­nak „se az esze, se a szive nincs helyin'­. Ideig- óráig sikerülhet ugyan a munkapárti rémuralom folytatása, a hatalommal lehet visszaélni, de nem célszerű. A munkásság most is tudni fogja a kötelességét s ,ha azután ebből bajok származ­nak, ha a szélsőséges állásponton le­­vők igazolva látják majd az ő elmé­letük helyességét, amely szerint a demo­krácia módszerei Magyarországon egy fapitykét sem érnek, ha ezzel éltető nedveket bocsátanak ebbe a már­­már kiszikkadt irányba s lehetővé t­­eszik neki túlsúlyba jutását, akkor majd magukra vessenek, akik csi­­­­nálták s ne tegyenek szemrehá­nyást azoknak, akik látták és el akarták hárítani a veszedelmet.. . Jó lesz ezen egy kicsit elmélkedni­­ az utolsó pillanatban elkerülni a végzetes utat Isten őrizzen tőle, hogy a kor­mány még mindig elmélkedjen egy kicsit. Eddig csak arra jött rá, hogy a magyar ember természeté­vel ellenkezik a titokban való szavazás. Ha még tovább elmél­kedik, rá fog jönni, hogy a ma­­gya­r ember természete egyenesen a képviselőknek a miniszterelnök által életfogytig való kinevezését kívánja. A kormány lelkiismereti alibi gyanánt közzétette az alkotmány­­jogi értekezleten elhangzott beszé­deket, amiből mindenki láthatja, hogy az ország legkiválóbb jogá­szai neki adnak igazat Erre a Magyarság megszólaltat három jogi professzort akik legalább is van­nak olyan jogászok, mint az érte­kezleten megjelent református püs­pökök és ezeknek a véleményéből megtudhatja a kormány, hogy nincs neki igaza. Ámbár hiszen ezt esetleg a saját jogászaitól is meg­tudhatta volna, mert azok való­színűleg a saját állításuk ellenke­zőjét is be tudták volna bizonyítani. Amivel nem a tárgyilagosságukat és elfogulatlanságukat akarjuk két­ségbe vonni, csak nagyszerű és minden körülmények közt helytálló jogi tudásuk mellett akarunk val­lomást tenni. Károlyi Imre gróf, a volt munka­párt és a belőle kivirágzott egysé­ges­ párt kiváló vezéregyénisége a 8 Órai Újság­ban cikket írt a poli­tikai helyzetről. A cikk természete­sen a konszolidáció, a társadalmi béke és a tekintélytisztelet ügyét kívánja szolgálni, ennélfogva a kö­vetkező kifejezéseket használja: .Arcátlan, sületlenség, kutyauga­tás, firkász, szőrcsukás, bárgyúság, szemenszedett valótlanság, ostoba­ság, csatlós, viziborjú, utálatos, idio­­tikus, nyegle, banda, féleszű, gaz­ember, bornirtság, nyávogás, ka­landor, degenerált, szamárság, ha­zugság, bérenc, sunyi, bolond, alá­való, fegyenc, otromba, hazaáruló, szélhámos, perverz, hülye.“ A dí­szítőjelzőkből, valószínűleg a ro­konság révén, Károlyi Mihály kapja ugyan a legtöbbet, de azért nem lehet oka a panaszra Andrássy Gyu­lának, Friedrich Istvánnak és Károly királynak sem. A Magyarság azt állapítja meg, hogy az előkelő stilista határozottan lepipálta a Bé­csi Magyar Újságot, Gábor Andort és Göndör Ferencet. Apponyi Albertet alig fél évvel ez­előtt mint a legnagyobb élő ma­gyart ünnepelte az ország, élén a kormányzóval. A legkisebb, amit mondtak róla, az volt, hogy próféta. Ezek után senki se csodálja, ha a Nemzeti Keresztény Liga vasárnapi ülésén Gömbös Gyula, aki napjaink­ban szintén prófétai rangra emel­kedett, éles támadást intézett Ap­­ponyi ellen. — El fogunk söpreni minden akadályt — mondta, — legyen az idegen faj, vagy álkeresztények so­kasága. Nekem ezek jobban fájnak, mint a faji érdeküket szolgáló zsi­dók. Ez az a típus, amely állandóan a külföidnek beszél és ekkor gondolok Apponyi Albertre is . . . Itt mindenki azt várta, hogy az elnök, Teleki Pál gróf rendre fogja utasítani a szónokot, mert végre Teleki Pál ismerhette legjobban Apponyi versaillesi szereplését is. Teleki Pál talán mégis illetékes lett volna azt kijelenteni, hogy Ap­ponyi nem álkeresztény azért, mert az anyaszentegyház ötparancsolatát nem toldja meg pogrommal. Mind­­azáltal Teleki Pál gróf hallgatott és Gömbös Gyulát nem ő utasította rendre, hanem a hallgatósága, a keresztény liga keresztény tagjai. ,A közönség mint egy ember zú­dult föl, „Írják a lapok“ és izgatot­tan kiabáltak Gömbös felé: — Apponyiról maga ne beszéljen ilyen hangon!“ A karzatokon azonban volt né­hány lelkes hazafi, aki Gömbösnek adott igazat: — Igaz! Úgy van! Le Apponyi­­val, La vele ! Még szép, hogy azt nem kiabál­ták, hogy „föl vele No, ami késik, nem múlik. Ha tovább is így erő­södik a keresztény testvéri szere­tet, még odaérhetünk. A budapesti ébredők gyűlése után, amely a Himnusz és az Erger­ber­­ger dallamaival oszlott fel, tudva­levőleg hazafias szellemű vereke­dést rögtönöztek a „fiatalabb fele­lőtlen elemek“ a Király­ utcában. A „teljes biztonság“, amelyről­­a belügyminiszter gondoskodott (akit különben az ébredők vezérszónokai állandóan gróf Strebersberg­nek em­legettek) egy rendőr volt, aki 300­­felelőtlen elemmel­ szállt szembe. Az Az Újság megállapítása szerint a belügyminiszter gondossága leg­inkább abban nyilvánult meg, hogy a felelőtlen elemeknek csak egy féltégla esett keze ügyébe s igy csak a sapkáját ütötték le a rend­őrnek; ha egész téglájuk van, biz­tosan agyonütik. A rendőrség hiva­talos jelentése szerint egy eddig is­Bethlen István gróf miniszterelnök a kormánypárt intéző­bizottsági ülésén közölte, hogy milyen lesz a választójogi két rendelet, amelyek azonban minden részletükben a nagyközönség előtt csütörtökön vál­nak csak ismeretesekké, ha majd a hivatalos lapban megjelennek. Főbb elveit már ismertettük s közlésünk helyességét most egy félhivatalos jelentés is megerősíti. A kormány­­ a választójogi bizottság módosításait­­ is csak a legkisebb mértékben hono­rálta. De Bethlen azzal némított el minden ellenvetést a kormánypárt­ban, amely engedelmességben máris alkalmazkodik a régi munkapárt legszebb hagyományaihoz, hogy a párt úgy sem felelős, hogy úgyis csak a kormány felelős s hogy a választói rendeletek alapján úgyis csupán ezt az egyetlen, most követ­kező parlamentet hívják össze, aztán jön majd olyan helyre választójogi törvény, amilyent csak akarnak (ha ugyan tudnak már majd akarni). A kormánypárti intéző bizott­ság értekezlete. Budapest, február 28. Az egy­séges kormányzópárt intéző­bizottsága ma délelőtt gyűlést tartott. Bethlen gróf miniszterelnök bejentette, hogy a párt legutóbbi értekezletének határozata alapján Gömbös Gyulát kérték fel az ügy­vezető alelnöki állás elfoglalására. Az intéző­ bizottság a bejelentést tu­domásul vette. Ezután az üresen hagyott párt­elnöki állásra Perényi Zsigmond bárót, az alelnöki állásra Molnár Dezső nyugalmazott altábornagyot, az intéző bizottságba pedig Lerch Vilmos bárót, Károlyi Imre grófot és Almássy Lászlót választották be. Gömbös Gyula ismertette a párt szervezeti szabályzatát a párt szer­vezkedésének előkészítésére vonat­kozóan. Ezt az intéző­bizottság lé­nyegtelen módosításokkal elfogadta. Majd megalakították a tagfel­vételi bizottságot. Bethlen miniszterelnök ismertette a minisztertanács által elfogadott választási rendeletet. Leszögezte álláspontját a nyílt szavazás kérdésében és hangsúlyozta, hogy mivel itt választási rendeletről van szó, a kormány viseli azért a teljes fele­lősséget és a pártot semmi felelős­ség nem terheli. A párt nem kény­szeríti tagjait, hogy a választások alatt egyik vagy másik álláspont mellett foglaljanak állást. Mindenki szabadon nyilváníthatja nézetét a vá­lasztójog jövő megalkotásáról. Az új választási rendelet az új nemzet­gyűlés összehívására szól, amely hivatva lesz olyan választójogi tör­vényt alkotni, amely az ország ér­dekeinek megfelel. Ágyatádi felszólalására rövid ér­demleges vita folyt le, amelyen a nyílt és titkos szavazás mellett ál­lásfoglalások hangzottak el. Bethlen miniszterelnök végül is­mét kijelentette, hogy miután a kormány a teljes felelősséget vál­lalja a választási rendeletért, a párt egyes tagjai nyugodtan elfogad­hatják azt. Az intéző­bizottság határozatot nem hozott, mert a választójogi kérdést nem kezelték pártkérdés­­ként. Bethlen miniszterelnök ismertette ezután azt a kiáltványt, amelyet a párt a magyar nemzethez intézni fog. Ennek végleges megszövege­zésére egy szűkebb bizottságot küldtek ki, amelyben Schandl Ká­rolyt, egri Nagy Jánost, Dömötör Mihályt és Meskó Zoltánt választot­ták be és amelynek tagjai azonkí­vül a pártelnökség tagjaiból kerül­nek ki. Az intéző-bizottság ülésének vé­gén örömmel állapította meg a párt vezetősége és az intéző-bizottság, hogy a választások a teljes har­mónia jegyében fognak lefolyni. Az intéző-bizottság legközelebbi ülését csütörtökön délután 5 órakor tartja. A vála­stójog félhivatalos ism­ertetése: Budapest, február 28. (MTI) A Bethlen miniszterelnök által ismer­tetett választási rendelet alapelveit a sajtó már közölte. Ezek szerint titkos szavazás csak Budapesten és a törvényhatósági városokban lesz, egyebütt pedig nyílt lesz a szava­zás. A szavazás mindenütt egyé­­nenkénti jelöltekre történik. A kor­mány a választási rendeletben, amely csütörtökön jelenik meg, általában honorálta azokat a kívánságokat, amelyek a választások tisztaságának tekintetében a kompromisszumos tárgyalások során fölmerültek. Így a bírói funkcionárius szerep két eset­ben érvényesült: az ajánlóliszták átvételénél és a szavazatok össze­­számlálásánál. Az ajánláshoz a vá­lasztópolgárok minimum 8, maxi­mum 10 százaléka szükséges, de legföljebb 1000 ajánló kell a vá­lasztásokhoz. Az ajánlók leszava­zottaknak tekintendők. A női vá­lasztójog terén nem szükséges a háromgyermekes családanyaság an­nál a nőnél, aki a választójogi ál­talános feltételek mellett a hat elemi iskolát sikeresen elvégezte. A mai intéző­bizottsági ülésen a jelölésekről még nem volt szó, ezt az intéző-bizottság csak azután fogja eszközölni, miután a vidéki párt­­szervezeteket meghallgatta. A­ kormánypárt kiáltványt intéz az országhoz. Dömbör a kormánypárti intéző-bizottság alelnöke. sasztójog félhivatalos ismertetése. A vá­ I . ^ Ara 3 korona. Pályaudvaron 3.50 korona. Szerda. 1922 máreius 1 * ILY. árf. 49. szám mJBfiaETm­ÁS. tfisz érte SG#.— 9* „ 41»­N«gyenl 240 — Így híre 80.—SZEGE POLITIKAI, KOZGAZDASAGI ES IRODALMI NAPILAP Megjelenik raggal. Szarkeszt.és tdadóhíT. Dugonics-tér 12. sa. Talefon: szark. 340. kiadóhiv. 84. s­ meretlen egyén rá is lőtt a rend­őrre. A személyleírás szerint egye­temi sapkát viselő és „görbe orrú egyén volt“. Ki fog derülni előbb­­utóbb, hogy az összes ébredő hec­ceket álruhás zsidók csinálták.

Next