Szegedi Napló, 1922. szeptember (45. évfolyam, 200-223. szám)

1922-09-01 / 200. szám

Ara 6 korona. Pályaudvaron 6.50 korona. Péntek, 1922 szeptember 1. * XLV. évf. 200. szám Egy hóra 100.—SZEGEDI NAPLÓ POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS IRODALMI NAPILAP ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 1200.— Fél Negyed 6oa 300.Megjelenik reggel, Szerk. és kiadóhiv. Tisza L. ki. fűt 71, Telefon: szerk. és kiadóhiv. 102. Gyölölség-híúság Szeged, aug. 31. Sok, nagyon sok tekintetben elérkezett már az a tizenkettedik óra, amelyben még segíthetünk magunkon, mi korrigálhatjuk sorsunk gonoszságát, de ha ez az óra lemúlik felőlünk, akkor majd láthatjuk mulasztásunk következményeit. Megértés, együttérzés, összetartás, — olyan szavak ezek, melyek az utóbbi három évben mindenütt és mindenkor hangsúlyozottan csendültek fel, polntírozottan íródtak le. Mindenki mondotta őket, sokszor a megdönthetően meggyőződés mellhangján, de csak a legkevesebben érezték állandó, stereolip ismételgetésük végzetes mélységét, fontosságát, szükségességét. És még sokkal kevésében cselekedtek ezek szerint. Ha a dolgok mélyére tekintünk, ha boncolgatni kezdjük, mi lehet a megértés ily katasztrofális hiányának igazi oka, akkor két ősmomentumra akadunk, amely ezt a vigasztalan és vészes állapotot produkálta. Az az ázsiai nagy betegség, a turáni átok az egyik ok, amely a gyűlöletre olyan nagyon fogékonnyá gyúrja a magyar lelket s amely a magyar szemet vakká, a magyar füleket süketté teszi minden ellenkező bizonyíték felfogására és megértésére. A turáni átok az, amelyet szemtelen és gonosz demagógia mindig és széles e hazában mindenütt meg bírt nyerni a maga eszközévé, amelyet innen is, onnan is felszítanak a magyar lelkekben, míg a gyűlölet fellobban és perzselő lángjában hamuvá poruk sok szent akarat, becsületes munka és céltudatos igyekvés. A dac, a „csak azért is" elve pedig a másik ok, melyből a meg nem értés fakad. Hiúságok hiúsága terpeszkedik a magyar glóbusz lakóinak lelkében, olyan féktelen és olyan nagy hiúság, mely a maga blamázsának megtorlásáért kész az egész ország romlását is kockáztatni. És ez a hiúság épp úgy megvan itt is, mint az a turáni átok, mely a lelkeket a demagógia karjaiba hajtja. Ez a hiúság okozta azt, hogy kis bajokkal, sérelmekkel, amelyeknél ezerszerte szörnyűbbeket teremt a külföld, ugyanez a külföld elé huzakodnak. Ez a hiúság okozza azt, hogy használható és hasznos energiák kikapcsolódnak a közéletből és az ország érdekében való együttmunkából csak azért, mert úgy érzik, hogy ők valami nagyobbra volnának hivatva, mint amit tenniök kellene. Ez a hiúság okozza azt is, hogy osztályok, néprétegek, fajok és felekezetek nem akarnak asszimilálódni, sőt valami falnak ugró daccal „most már csak azért sem helyezkednek el abban a keretben, amely a vesztett háború és a reá elkövetkezett forradalmakból természetszerűleg kijegecesedett. Mind a két ok, amelyben mi a magyar balszerencse mozgató rugóját látjuk, mind a két ok olyan, melyet máról holnapra nem lehet kiirtani a lelkekből. Terheit, átkos hatását ennek a két szomorú motívumnak érezni fogjuk időtlen időkig, de vala mennyire le kell győznünk a magyar lelkekben, a saját lelkünkben a gyűlölséget és a hiúságot, hogy ne legyen olyan szuverén ura az akaratunknak és akkor hozzáférhetőbb lesz a gondolatvilágunk a másikéhoz, akkor kiformálódik bennünk, itt is, meg ott is. A haza minden előtt! A kisántánt gáncsoskodása a népszövetségbe való fölvételünk ellen Budapest, aug. 31. Miután a kisántánt konferenciáján megállapították, hogy a genfi konferencián Magyarországra nézve a hangulat kedvező, a kisántánt nem fogja ellenezni Magyarországnak a népszövetségbe való fölvételét, azonban föl fogja hívni a népszövetségi tanács figyelmét arra, hogy Magyarország belső viszonyai még most sem elégítik ki a követelményeket s indítványt terjeszt elő, hogy amely állam a népszövetség elé nem megfelelő javaslatokat hoz, azt zárják ki a népszövetségből. Megállapítható, hogy a kisántantnak ezen utóbbi szándéka kifejezetten Magyarország ellen irányul. Magyarországnak a népszövetségbe való fölvétele ellen. Róma, augusztus 31. A kormányhoz közelálló körökben arról értesülnek, hogy Olaszország ragaszkodik ahhoz, hogy Magyarországot ez alkalommal a népszövetségbe fölvegyék. Olaszországnak ezt a fölfogását Anglia is támogatja, úgy, hogy a kisántánt magatartása ellenére számítanak Magyarországnak a népszövetségbe való fölvételére. Megszűnik az olasz-jugoszláv konfliktus Ausztriát a népszövetségnek kell megsegítenie Budapest, aug. 31. Olasz és jugoszláv csapatösszevonásról Írtak már az újságok, háborús veszedelemről, amely a miatt a kérdés miatt támadt, hogy ki segítse meg Ausztriát: Olaszország-e vagy a kisámánt és nevezetesen a jugoszláv-cseh szövetség. Szó volt vámunióról Olaszország és Ausztria között, amely esetben Ausztria persze olasz hegemónia alá kényszerülne s erre az esetre Jugoszlávia Ausztria megszállásával fenyegetődzött, Olaszország viszont tiltakozott és szintén fenyegetődzött. Szó volt Ausztria és Csehország gazdasági uniójáról, amit Olaszország nem akar eltűrni. Az éles konfliktus most már úgy látszik elvesztette élét. Sem Olaszország, sem a kisántánt nem fogja megsegíteni Ausztriát. Ennélfogva békesség lesz — emiatt az ügy miatt — Olaszország és a kisántánt között. Már most csak az a kérdés, ki segíti meg Ausztriát? A válasz egyelőre az, hogy — mindnyájan: a nagyántánt és a kisántánt, a népszövetség. Szegény Ausztriai Bécs, augusztus 31. (MTI) Az olasz sajtó az osztrák kérdésben általános visszavonulást kezdett. Olaszország állítólag egyelőre semmit sem tehet Ausztria érdekében a hitelnyújtáson kívül. Ma délután Schüller dr osztályfőnök kétszer tartott megbeszélést Paratora pénzügyminiszterrel. Hír szerint ez az utolsó volt. A minisztertanács jóváhagyta a 70 millió hitel folyósítását, ami az eddigi hírek szerint nem egyszerre, hanem részletekben történik. Schüller dr osztályfőnök tegnap beszélte meg Facha miniszterelnökkel az utolsó részleteket s szombaton el is utazik. Olasz politikai körökben a következőket mondják: Segíteni akarunk Ausztrián és meg akarjuk menteni az összeomlástól, döntést azonban nem hozhatunk, míg az osztrák probléma a maga nemzetközi vonatkozásaiban végérvényesen ki nem tisztul. A kisántánt kebelében tervek merültek fel arra, hogy miképen lehetne hathatósan és igazán segíteni Ausztrián. Eltökélt szándéka a kisántantnak, hogy a népszövetség ülésén kezébe fogja venni a kezdeményezést és fel fogja vetni Genfben azt a kérdést, nem lenne-e célravezetőbb, ha a szövetségesek, főleg a nagyhatalmak, félretéve az eddigi féltékenykedést és áthidalva a tátongó ellentéteket, amelyekkel úgyszólván szabotálták Ausztria támogatását, összefognának és a kisántánttal vállvetve dolgoznák ki az osztrák köztársaság megmentésének programját. Minden remény megvan arra, hogy ezúttal sikerülni fog Genfben dűlőre juttatni az osztrák problémát és akkor a kisántánt azt fogja legközelebbi feladatának tekinteni, hogy szorosabb kapcsolatot keressen Ausztriával, bárha egyelőre csupán gazdasági téren is. Újabb török támadás kettészelte a görög frontot Pois, augusztus 31. Angolai jelentés szerint a görögök ellentámadást kíséreltek meg, de kudarcot szenvedtek és súlyos veszteségeik voltak. A török főhadiszállás jelentése szerint az egész görög frontot a török támadás valósággal kettészelte. Zavargás volt Berlinben a drágaság miatt Berlin, augusztus 31. Berlin külvárosában, Neukölnben a hetipiacon ma az élelmicikkek drágasága miatt komoly zavargás tört ki. A tömeget, amely a magas árak miatt amúgy is izgatott volt, annyira felboszantotta az a körülmény, hogy ugyanazért az áruért a vevők szeme láttára szinte óráról-órára emelték az árakat, hogy megrohanta a piaci bódékat és feldöntötte. Nagy rendőri készültség jelent meg és szétoszlatta a tömeget, azután pedig a hetivásárt megszüntette. ipponyi felhőszínű lord Heard Balet, az interparlantárismílitisztel Etli Blie Hil Bécs, aug. 31. (MTI.) Az interparlamentáris unió delegátusainak tiszteletére tegnap Bécs városa a Konzerthaus nagytermében bankettet adott, amelyen Apponyi Albert gróf a következő felköszöntőt mondta: — Néhány szót kívánok szentelni a mi tiszteletbeli elnökünknek, lord Weardeale-nak, mint az interparlamentáris szellem legkiválóbb megtestesítőjének. — Mi az interparlamentáris szellem? Az interparlamentáris szellem összekapcsolása annak a hazafiasságnak, amit mi, nemzeti képviselők, magunkkal hozunk, az internacionális szellemmel. — Lehetséges ez az összekapcsolás? Igenis lehetséges, ha a hazafiasságnak a legmagasabb tartalmat adjuk. Olyan egyéneknek is, akiket szeretünk, barátainknak, fiainknak, kívánjuk ugyan, hogy boldogok legyenek és vagyoni állapotuk jó legyen, hogy egészségesek legyenek, de mindenekelőtt kívánjuk, hogy őket magas erkölcsi színvonalon lássuk. A hazaszeretetnek legmagasabb koncepciója azt kívánja, hogy mindenkinek tulajdon hazája magas erkölcsi színvonalon álljon s elől járjon az emberiség nagy eszméinek megvalósításáért folyó munkában. Ez a szintézis könnyűnek látszott a háború előtt, azonban a háború ezt megzavarta, egy időre lehetetlenné tette és a békekötés által teremtett állapotok rendkívül megnehezítették annak újjászületését. — Beszéltek az értekezleten a lefegyverzésről , helyesen említették, hogy lefegyverzésnek kettősnek kell lenni, anyaginak és erkölcsinek. Ezt az utóbbit vagyunk hivatva keresztülvinni. A mi feladatunk, kinekkinek a maga otthonában előmozdítani a szellemi leszerelést, de kell, hogy ezt nekünk lehetővé tegyék. Kell, hogy olyan állapotok teremtessenek, amelyek mellett a legyőzött népek anyagilag is megéhetnek, szellemleg pedig megnyugváshoz kell jutni. Ennek létrehozatala a dolgok természete szerint lassú, de a processzus megindult. Az interparlamentáris unió egyáltalán hivatva van arra, hogy amikor eljutottunk lelkünk egyensúlyának teljességéhez, a nemzetek szövetségének népháza legyen. — Ezt a fejlődést látom magam előtt s ezt a kérdést beszéltem meg jóval a háború előtt lord Weardeale barátommal, ezért lelkesedett ő, aki típusa az angol gentlemannak. Arra ürítem poharamat, hogy ennek a mi vezérünknek egészsége mielőbb helyre álljon, hogy tovább vezethessen minket ama nagy cél felé, amelynek halvány képét óhajtottam önöknek megmutatni. Kigyulladt a Glouwerm Budapest, aug. 31. Kedden délelőtt a Glouwerm angol ágyúnaszád, amely annak idején IV. Károlyt Magyarország területéről elvitte, úton volt Bécs felé és út közben kigyulladt. Személyzete megmenekült.