Szegedi Népszava, 1945. június-szeptember (1. évfolyam, 1-86. szám)
1945-06-19 / 1. szám
Ellentmondó tanúvallomások Lippai Imre fűrészárugyáros népbírósági tárgyalásán ítélet kedden várható A Népbíróság hétfőn délelőtt, immár nem a Kereskedelmi és Iparkamara tanácstermében, hanem a Törvényszék II. emeleti tárgyalótermében folytatta üléseit. Ez a terem kis befogadóképességű,és nem elegendő ahhoz, hogy a nagyobb érdekességű perek közönsége benne elférhessen. Bozsó Ferenc tárgyalási elnök fél 10 órakor nyitja meg a tárgyalást a népellenes bűntettel vádolt Lippai Imre fűrészárugyáros ügyében.A vádat dr. Biró Sándor ügyész képviseli, aki azzal vádolja Lippait, hogy a jogos munkabérüket követelő munkásokat kommunistáknak nevezte és csendőrséggel és internálással fenyegette. A védelmet dr. Gráf Andor ügyvéd látja el. Az elnök kérdéseire az őszbajuszu vádlott elmondja, hogy földjét, mint hábonis szerzeményt, elvették és felosztották. Ez ellen fellebbezéssel élt. Fellebbezését azzal indokolta, hogy az oroszok bejövetele után dr. Valentiny Ágoston polgármester felhívására tizenhetedmagával aláírt egy proklamációt, amely megcáfolta, a Szálasi-kormány hazugságait és megadásra hívta fel a fővárost védő magyar katonákat. Ezt a proklamációt röpcédulák formájában ledobták Budapestre és ezért őt a többi aláíróval halálra ítélték. Fellebbezése alapján birtoka felosztását a felebbezés eldőltéig felfüggesztették, őt magát azonban őrizetbe vették, kihallgatták, később szabadon bocsátották, majd egy hónappal ezelőtt ismét letartóztatták és azóta őrizetben van. Bozóki népbíró tüzetesen kérdezi a vádlottat abban az irányban, hogy betartotta-e a minimális munkabéreket, kifizette-e, azokat pontosan és jelentett-e fel munkást fasiszta hatóságnál. A vádlott a leghatározottabban jelenti ki, hogy a megállapított munkabéreket pontosan fizette és 41 éves munkaadói múltja alatt egyetlen munkást sem jelentett fel, csupán egyszer fordult elő, hogy egy Csányi József nevű fiatal munkást hirtelen haragjában tettleg bántalmazott. Ezekután megkezdődött a tanuk kihallgatása. Daróczy Vince fűrészgyári tőkemester vallomásában előadta, hogy két év előtt mint kommunistát hosszabb ideig őrizetbe vették, Lippai Imre azonban, bár jól halla, hogy mivel vádolják, esedékes munkabéreit felszólítás nélkül feleségének és családjának kifizette. Fábián Albertné magántisztviselő, aki Lippai letartóztatása alkalmával a jegyzőkönyvet vezette, elmondta, hogy a vádlott ellen több gazdasági cselédje terhelően vallott Szeles György gyárimunkás tanúvallomása szerint 1933- ban a munkások fizetésjavítást kértek, amit a vádlott megtagadott. Arrról nem tud közvetlenül, hogy Lippai szidalmazta volna a munkásokat, vagy bármivelmegfenyegette volna őket. Förgeteg János műbútorasztalos hallotta, amikor a vádlott kommunistáknak és lacibetyároknak nevezte a munkásokat. Az elnök felmutatja a tanú előzetes rendőri és ügyészségi vallomásait, amelyek jelenlegi vallomásával szöges ellentétben vannak. A tanú azzal magyarázza ezt, hogy előző vallomásaikéor beteg volt a fia és dúlt lelkiállapotban volt. Klablik Ferenc anyagosztályvezető ugyancsak tud arról, hogy a vádlott a fizetésemelést kérő munkásokat kommunistáknak nevezte. Keszeg Ferenc és Fátyol József lényegében érdektelen vallomása után Csury Mihály, a vádlott kocsisa tesz tanúállomást és teljes egészében megtagadja azokat a terhelő állításokat, amelyeket Algyőn az ő aláírásával jegyzőkönyvbe foglaltak. Az elnök szigorúan meginti a tanút: Maga miatt ül a vádlott, nem veszi ezt a lelkére ? ! Milyen ember maga ? ! Víg Máté vallomása után az elnök szünetet rendel el, majd folytatódik a tanúkihallgatás. Daróczy János szerint avádlott két munkást, Szeles György és Sörös Ferencet, akiket indulatában meglökte. Margit munkaidő alatt halászáson értek, feljelentett a hadiüzei parancsnokságnál. Faragó István, Lehák Sándor, Király Lajos, Szabó Lajos, Törönc Aiklós munkások annyit tudnak, hogy Jippai a fiatal Csányit megütötte és Szabó Lajost egyizben Daruba Lajosné és Brezina tisztviselőnők a vádlott jó szivéről tanúskodnak. Mellette vall Bidik István gyári munkás is. Csányi József elmondja, hogy miként ütötte meg jelenleg távollevő fiát, amiért később tőle bocsánatot kért. A leghatározottabban jelenti ki az egyik népbíró kérdésére, hogy nézete szerint olyan munkaadóra, mint Lippai nincs szükség. Faragó Pál, Erdei Sándor és Deutsch Imre tanúvallomásai után az elnök déli háromnegyed 2-kor a tárgyalást berekesztette. Kedden reggel 8 órakor folytatják a tárgyalást. SZEGEDI NÉPSZAVA Szeged, 1945 június 19. A jövő hétfőn jelölik ki a szegedi főkapitányt A rendőrség minden taggja megtalálja a tisztességes megélhetést Mint ismeretes, a magyar államrendőrség megszervezésével kapcsolatban, dr. Szerbenyi Endre miniszteri tanácsos vezetésével Budapestről repülőbizottság érkezett Szegedre, amely körülbelül két hétig marad itt és célja az, hogy karöltve az itteni hatóságokkal előkészítse a rendőrség átszervezését. Tekintettel arra, hogy a főkapitány és a politikai osztály vezetőjének személyét a törvényhatóság jelöli ki, a rendőri tisztikar tagjainak kinevezésére pedig javaslatot tesz, a törvényhatósági bizottság június 25-én, a jövő hétfőn délelőtt 10 órakor rendkívüli ülést tart. A két vezető mellett 17 fogalmazói, 8 felügyelői, 3 detektívfelügyelői, 2 számvevői, 23 kezelői és 12 altiszti állás betöltése kerül a tárgysorozatra és akkor választja meg a közgyűlés a rendőrlegénységet és a detektívtestületet toborzó négytagú bizottságot is. Megjegyzendő, hogy úgy a tiszti állások betöltésénél, mint a legénység toborzásánál különös figyelembe veszik azoknak a személyét, akik a felszabadulás óta szolgálatukat hűségesen teljesítették és tették ezt igen jelentéktelen fizetések ellenében. A jövőben az államosított rendőrség minden tagja megkapja nehéz munkája ellenében a tisztességes megélhetést biztosító javadalmazást. Civitas Libertatis Romok, amelyeket el kell takozítani, célok, amelyekért dolgozni kell Március Lén fáradt, rettenetesen kimerült vándorral vánszorgott be a vonat a szegedi állomásra. Pontosan négy napig tartott az út Budapesttől Szegedig. Kezdődött vonaton, folytatódott gyalog. Aztán jött egy szekér, amelynek gazdája felvette, majd Nagykőrösnél egy orosz soffőr könyörült meg rajta, hogy végül Kecskeméten ismét vonatra szállhasson. Minden lépés, minden kerékfordulás délebbre juttatta s méterről-méterre távolodotta főváros helyén füstölgő romhalmaztól. A pokoli vizió hegyes körmökkel szaggatta a lelkét s nem mert viszszanézni észak felé. Félt, hogy látni fogja az utcán heverő holttesteket, a Dunába lógó hidakat, a menydürögve összeomló égő bérpalotákat, hallani fogja a kínzókamrákból feltörő halálhörgést. Tűl volt mindanon, ami önfegyelmezésre kötelezhette volna s nem tartotta vissza a szeméből patakokban folyó könnyeket. Arra gondolt, hogy ilyen lehet az, amikor valakinek a szeme előtt küldik halálba szenvedélyes szerelemmel szeretett kedvesét. Nincs többé Pest, nincs Buda, nincs Margitsziget, csak bunkerek vannak a föld alatt s a bunkerekben kifosztott, testben, lélekben meggyötört emberek. Az évekkel előbb elhagyott régi otthon visszahivta a Tisza partjára. A földalatti menedékhelyeken átvergődött éjszakák marcangoló nosztalgiát szültek a lelkében s ez ellenállhatatlan erővel űzte dél felé. Milyen csodálatos érzés volt találkozni az ép Szegeddel, égő villanylámpákat látni, tiszta szobában, ágyban aludni. Megfürödni meleg vizben, kádban. A Duna partján még füstöltek a kiégett házak, éhínség volt s a megmaradottak nem tudták, hol kapaszkodjanak bele az életbe. A Tisza partján a körvonalak ekkor már bontakoztak. A gép kerekei forogtak, látszott, hogy az erőfeszítések roppant nagyok, de ez senkinek sem fájt s a demokratikus új magyar élet itt már megkezdte az országépítést. (De nehéz leirni ezt a szót: országépités. Az elmebajos tébolyának tetőfokán álló „nemzetvezető testvért“ asszociálja, aki ezzel a címmel tette közzé országpusztító programját.) A márciusi tavasz azóta júniusi nyárba fordult s egy este összetalálkozott véletlenül a cigányzenés Széchenyi-téren valakivel, aki ugyanabból az infernóból jött, ahonnan ő hónapokkal ezelőtt. Kapcsolatukat a közös sors és a közös küzdelem kovácsolta össze s jól esett megszorítaniuk egymás kezét a túlsó parton, ahová nem tudták, várjon megérkeznek-e, amikor elindultak. — Szép a város — dicsérte a vendég Szegedet. — Nincsenek megtépázva az utcák, a háborúnak alig-alig látszik valami külső nyoma. Az újjászületés minden energiáját a szellemi és társadalmi rekonstrukcióra lehet fordítani, így kezdődött a beszélgetés. — Igen, a város sértetlen maradt, de a szerencsés helyzetbe került városnak egy rendkívül nyomasztó tér het kell leráznia magáról, mielőtt kibontakozhatna falai között a szeplőtetlen, tökéletes demokrácia. Az 1919 ős ellenforradalomnak ez a város volt a fészke. Ami tulajdonképpen maga az ellenforradalom volt, az már nem itt zajlott le, mert innen csak elindult s a folyamatok és összefüggések tárgyilagos felderítése a most következő történetírás feladata lesz. A dolog vége azonban az volt, hogy a hordószónokok Szeged ,,dicsőségével“ telekiabálták a világot. Kiagyaltak utólag egy fikciót, a „Szegedi gondolatot“, feldeámázták a várost, mint egy karácsonyfát az ellenforradalmi „hősköltemény“ minden sallangjával. És a maszlagot szép lassan mindenki bevette, vállalta és elhitte. Huszonöt esztendő múlva a luftballon szétpukkadt s ugyanez a hely volt az elsők között való, ahol a bilincsek lehullottak. Emlékszel milyen sóvárogva néztünk októberben Szeged felé a rádió fölé hajolva, pattanásig feszült izgalommal lesve a gép minden szavát, amikor a város kapitulált? A bálványok ledőltek , s a negyedszázados kábulat és a néhány hónapos szégyenteljes rémuralom után a szabadságot, az igazságosságot, a tiszta humánumot, a fejlődés nagy eszményeit, az emberi egyenlőség és testvériség szent alapelveit sugárzó nap felé fordíthatta arcát a város. Most aztán felmerül a kérdés : Mi lesz a Szegedi Gondolattal ? A háború förgetege Budapestet úgy elpusztította, hogy az ostrom utáni első pillanatokban vajmi kevesen voltak azok, akik hinni tudtak a főváros gyors talpraállásában. És íme: a holtnak hitt kedves, akit olyan keserves könnyekkel elsirattunk, él és a beteg tagokban szétáramló friss, egészséges szellem vitalitással tölti el. A Szegedi Gondolatról azért beszéltem, nehogy azt hidd, hogy mert itt épek maradtak a házak, nincs roppant erőfeszítésre szükség ahhoz, hogy a város megtalálja a helyét nemcsak a jövendő évtizednek, hanem a következő évszázadoknak dolgozó demokratikus újjáépítésben. De az építészeti rekonstrukció helyett itt a lelki rekonstrukció a feladat. Zadravetz püspök, aki letatóztatásakor azt mondta, hogy elkábította a hangos propaganda, elnevezte Szegedet „Civitas Solis“-nak a Nap Tárosának. A mi feladatunk az, hogy ezt az építeten ornanst kirtsuly minden hozzátapadó képzettelés gondolattársítással egyetemben és megteremtsük a Tisza partján a „Civitas Libertatis“-t, a Szabadság Városát. A feladatot roppant körültekintéssel szívós akarattal, lángoló hittel, céltudatos felkészültséggel kell megoldani, hogy ne csak a jelszó változzon meg, de a lényeg is, amit takar. Tiszta lélekkel, a múlt bűnbánó megtagadásával, konstruktív építőmunkával így vezekelheti le Szeged a Szegedi Gondolat határtalan nagy történelmi és politikai eltévelyedését. " — A vihar elmúlt — mondta a vendég — az eszmények, amelyeket eddig csak titokban, lopva, veszélyekkel dacolva szolgálhattunk, ma már körülragyognak bennünket. Megnyíltak előttünk a kapuk. A vihar megtépázott mindent. Bennünket is elválasztott. De a cél közös és annyira magasztos, hogy térbeli távolság nem választhatja el azokat, akik a demokrácia szolgálatába szegődtek. Még sokáig beszélgettek ezekről a dolgokról a Széchenyi-tér platánjai alatt. A cigányzenekarok édes-bús nótákat muzsikáltak a Tiszáról, az Alföldről, a szegedi boszorkányokról, a csárdabeli szépaszsonyról... Osváth Tibor