Szegedi Uj Nemzedék, 1921. január (3. évfolyam, 9-24. szám)

1921-01-22 / 17. szám

Szeged, 1928 január 22. Hl. évf. 17. **. Szombat előfizetési árak: Egy évre 31 180 kor. — Negyedévre 90 kor. kor. — Pelérre Egy hóra 30 kor. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Ká­vár ta-uc*a Telefon 153 szám. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában. Hiszek egy isteni örök igazságban. Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen! Embervásár Nem is régen, még mint a múltak sosem felelevenedhető emlékei zsongtak a lelkünkben a magyar gályarabok régi magyar éneke, a „Térj magadhoz drága Sion“ . . . Elmerengve hallgat­tuk e dal fájdalmas sirámait s lelki szemünk előtt feltűntek a láncravert magyarok, amint messzi szakítva az édes hazától sóvárognak honjuk és otthonuk után. Íme­ a magyar sors szomorú fordulása, hogy a magyar Fortuna szekere újból a mélység ká­tyújába zökkent, a magyarok bús éneke újból­ idő­szerűvé lett, időszerűvé lett a bujdosó magyarok éneke épenugy, ahogy időszerű a gályarabok éneke. Jönnek a magyarok, jönnek, a bujdosók, a kiüldözöttek. A kitelepítő vonatok szeme csak nem akar elfogyni, a bosszút lihegő gyűlölet csak nem akar lohadni, míg egyetlen muskátlis ma­gyar házban cseng-bong a magyar szó. Az eddigi borzalmakhoz már szinte hozzászoktunk. A va­gonlakás már annyira beleékelődött a tudatunkba, hogy meg se lepődünk, ha a marhakocsikból, melynek ajtajára írva vagyon, „lovak“-nak­­­­egy-egy ványadt női arc, avagy egy sápkóros gyerm­ektekintet fürkésző pillantásával akad össze a szemünk. De a sors úgy látszik — még mindezzel nem elégelte meg. Alig van nap, mely új meg­próbáltatásokat ne tartogatna számunkra. Tegnap még nem is álmodoztunk arról a merényletről, melyre Take Ionescu úr készült a magyarság ellen. Nem is sejtettük, hogy az oláh államférfiúnak még ez a Csonka-Magyarország is szálka a szemében és hogy főtörekvése volt, hogy Lengyelországot megnyerje tervének. Hogy mi volt ez a terv? Nem kevesebb, minthogy Csonka-Magyarország teljesen oszlassék fel a „hóditók“ között. Nem eleget raboltak — legalább is Take Ionescu ur­nak az étvágya még mindig nem csillapult. Ne­kik nem elég Erdély, nem elég a Bánát, nem elég Bukovina és Besszarábia. Nekik a Tisza vo­nal kell. S hogy ezt elérhessék, nosza, rajta! Uj támadásra, uj darabolásra. Krisztus köpönyege lett Magyarországunk, melyen minden felelőség nélkül osztozkodhatnak a latrok. De hogy még ez sem minden, azt a leg­jobban az a hír igazolja, mely szerint az oláh kormány szerződést kötött a Cunard hajóstársa­sággal és a franciákkal. Szállításra kötöttek itt egyezséget a dicső oláh urak. A szállítandó áru ezúttal nem petróleum, se szén, se búza. Ember­hús szállítására kötöttek egyezséget, még pedig magyar emberek testét szállítják ki Erdélyből Amerika bányáiba s a tropikus vidékek francia gyarmataiba, az idegen légióba, malária zsák­mánynak, vadak céltáblájának. Kikötötte az oláh kormány, hogy vihet az amerikai is, a francia is annyi embert, amennyi csak neki tetszik. De csak magyart, de csak székelyt. A nemes és drága oláh életet — természetesen — kíméli az oláh kormány. Hogy is ne, mért is ne kímélné, mikor kell az ember. Hogy ne kellene. Ki szállaná meg a gazdátlanul maradt falvakat, ki rabolná a gazda nélküli kúriákat, ha nem az oláh? Kell neki az ember, hiszen nem tudja, nem jöhet-e ismét a Tiszáig — vagy esetleg a fővárosig, ha majd — aratni kell. Mert mikor a szántásról, vetésről volt szó — akkor visszavonult a nyomorult toportyán féreg, de hogy nem kivánkozik-e vissza, ha majd az élet gépének, a cséplő­gépnek a bugását hallja, azt nem tudhatjuk. Hiszen mindig koncra lesett, mindig a más véréből, dicsőségéből és erejéből élt, mért ne akarna egy újabb — látogatást? Hogy ezt megtehesse — biztosítani akarja a portát. Minél több magyart, minél több székelyt tesz el láb alól, annál biztosabb feje alatt a párna. S igy hullanak szét a magyar élet dús kévéi. Egyik részét Lőkösházán dobja ide hoz­zánk a kitelepítő vonat, másik része jó a francia gyarmatra, Cunard hajóra szenet lapátolni, bánya mélybe szálni . . . Mintha a világ minden gyilkos Herodesének a magyarság életére fájna a foga ... És ezért hangzik a rab magyar bas éneke: — Térj magadhoz, drága Sión . . . Vájjon e sok gyilkos szándék célt ér-e, vagy meghiúsul egy magasabb akaraton? . . . Ha gyilkosainktól függne — bízvást nem volna kétséges a válasz. De mivel nekünk is beleszólásunk van a dologba, tanuljuk meg az üldözött és elnyomott népek erényét, mely létüket nemcsak hogy biztosítja, de fájdalmaikat kagyló gyönggyé változtatja, tanuljuk meg az összetartást és a „csak azért is-t“ ! " is. Sigray gróf Nyugatmagyarországról Sigray Antal gróf Nyugatm­agyarország kor­mánybiztosa, aki ma Szombathelyen a hivatalve­zetőivel tárgyalt, a Magyar Távirati Iroda mun­katársa előtt a nyugatmagyarországi kérdésről a követ­kezőképpen nyilatkozott: — Nyugatmagyarországról a magyar nemzet sohasem mond le, bennünket erre semmi nem kényszeríthet. Úgy látom, minden­­ reményünk meg­van a nyugatmagyarországi kérdésben a megoldásra. Bízom benne, hogy a kormány az antanthatalmakkal és Aus­zr­iával is békés tárgya­lások útján rendezheti az összes függő kérdése­ket és így Nyugatmagyarország kérdését is, ter­mészetesen a magyar álláspontnak megfelelően. A főkormánybiztos ma felhívást intézett az elcsatolásra ítélt területek lakosságához. Megnyug­tatja a lakosságot és kijelenti, hogy minden kérést vagy panaszt a lehetőséghez képest teljesíteni, illetve orvosolni fog. Kéri, hogy mellőzzék a folytonos küldöttségeket, mert az ünnepiesség nem illik bele a mostani nehéz napokba. Felhí­vásának nagy hatása volt egész Nyugatmagyar­­országon, még a lakosság azon rétegeire is, ame­lyek titokban hívei az elszakítási­ak. Benes Rómában Benes cseh külügyminiszter a napokban Ró­mába érkezik. Útjának közös célja van: 1. Hogy a rapallói szerződés ellen kifogásokat emeljen, 2. Hogy a cseh katholikus egyháznak az államtól való elválasztását keresztülvigye. Ám 2 kormm A kultuszminiszter kihallgatása az egyetem ügyében Debrecen a kormányzó támogatását kéri Horthy Miklós kormányzó tegnap délután hosszabb kihallgatáson fogadta Vass József kul­tuszminisztert. A kultuszminiszter a menekült egye­­mek elhelyezéséről számolt be a kormány­zónak. Vass József az Uj Nemzedék munkatársá­nak a következőket mondotta: — A menekült egyetemeket mint egyénisé­geket tekintem és ezért mindenkép méltányolni kivárom a saját óhajtásukat. Megvárom, mig közli velem kívánságát a kolozsvári egyetem tanári kara is és a döntés jogával csak akkor élek, ha eltérő kívánságok állnak egymással szemben. — Épen tegnap járt nálam Debrecen vá­ros küldöttsége és kérte, hogy a menekült egye­temek Debrecenben nyerjenek elhelyezést. Debre­cennek nagy a jelene és nagy a jövője is, de nem szabad azt sem felejteni, hogy a kitűzött célt annál könnyebben érjük el, minnél több egyedi tényező törekszik annak megvalósítására. A menekült egyetemek kívánságának méltánylása mellett tehát azon az állásponton vagyok, hogy a menekült egyetemeket, amennyire az állam hely­zete megengedi a lehetőséghez képest tartsák meg a maguk külön egyediségükben. A kormányzó ur­atométósága tegnap délu­tán 4 órakor fogadta Debrecen város társadal­mának és a debreceni egyetemnek küldöttségét is, amely gr. Dégenfeld József vezetése alatt" a pozsonyi és kolozsvári egyetemek Debrecenibe való elhelyezésére­ irányuló kérelmet terjesztette elő. A kormányzó a küldöttséget kegyesen fo­gadta és az ügy iránt a legmelegebb érdeklődést tanúsította. A szakszervezetek ügye A belügyminisztériumban elkészültek a szak­­szervezetek összeírási munká­­taival. A pontos kimutatást, amely a magyarországi szakszerveze­tek címeit, székhelyét, tagjainak számát és min­den egyéb adatait feltünteti, a belügyminiszter betekintés és áttanulmányozás végett * eljuttatta Teleki Pál gróf miniszterelnökhöz, aki az adatok tüzetes felülvizsgálása után a szakszervezetek ügyét a minisztertanács elé terjeszti. Mint illeté­kes helyről értesülünk, a minisztertanács legköze­lebb foglalkozik a szakszervezetek ügyével és meghozza döntését a szakszervezetek felfüggesz­tése tárgyában. Csak népszavazás döntheti el Nyugat-Magyarország sorsát Wiesner Frigyes dr. volt követ és meg­hatalmazott miniszter röpiratban foglalkozik a nyugatmagyarországi kérdéssel. Kijelenti, hogy Ausztria joga Nyugatmagyarországra a saint­­germainei és trianoni békeszerződések, után két­ségbevonhatatlan, ugyanilyen kétségbevonhatatlan az is, hogy ezt a jogot csak a nyugatmagyar­országi lakosság önrendelkezési jogának tekintetbe vétele mellett érvényesítheti. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Nyugatmagyar­­országnak népszavazás nélkül Ausztriához való csatolása súlyosan érintené Ausztria viszonyát keleti szomszédjához. _________________ . • ‘W&ml Wmmi Soha? '2|| \ A kalandok és trükkök egész sorozatát láthatja A repülő autóban, mely a Széchenyi-mozi műsordarabja ma és holnap.

Next