Szegedi Uj Nemzedék, 1921. április (3. évfolyam, 75-97. szám)

1921-04-12 / 81. szám

Szeged, 1921 április 12., kedd. Keresztény politikai napilap. Előfizetési ára: Egész évre . . Fél évre . . . Negyed évre . Egy hónapra . Egyes szám ára 2 kor. Ára 2 korona. m­­ ik évfolyam, 81. szám. Szerkesztőség és kiadó­hivatal : Szeged, Kálvária­ utca 10. szám. Telefon 153. Felelős szerkesztő ZSIRKAY JÁNOS Kiadja: A Szegedi Új Nemzedék Lap vállalat Részv-Társ. Nem! Nem! Soha! A politikai helyzet Hegedűs miniszter a válság megoldását­­ sürgeti. — A kisgazdák elfogadják Teleki miniszterelnökségét. — Kószó István dr. belügyminiszter jelölt. A kormányválság­­ körül még mindezidáig nem sok változás állott be. Döntés egy-két napon belül nem is várható. Hosszabb ideig azonban nem húzódhat el a válság, mert az összes poli­tikai tényezőknek egyhangú törekvése, hogy a válságot a lehető legrövidebb időn belül tisztáz­zák. Ennek a sürgős elintézésnek legközvetlenebb oka Hegedűs Loránd fellépése, aki a kisgazda­­párttal közölte, hogy a válság további húzásával veszélybe jutnak pénzügyi tervei. De a külpolitikai események csoportosulása is a gyors elintézést teszi szükségessé. Küszöbön áll ugyanis az osztrákokkal Nyugatmagyarország ügyében és a csehekkel a gazdasági ügyekben való tárgyalások újra való felvétele. Gróf Teleki Pál miniszterelnök ma délelőtt a helyzetet illetőleg a következő nyilatkozatot tette: — Ami a konfliktus magvát, ama kijelentést illeti t. i. hogy a kormány az 1920. 1. t.-c. alap­ján áll-e vagy sem, arra nézve csak annyit tartok szükségesnek megjegyezni, hogy a kormánynak már a legelső megnyilatkozása a mostani incidens alkalmával is az volt, hogy elfogadásra ajánlotta azt a határozati javaslatot, amelyet a kisgazdapárt legutóbbi értekezletén elfogadott, mert hiszen a kormány ezen az alapon áll. Egyébként is a kor­mány ennek a törvénynek alapján lett kinevezve és egész mostani alkotmányos berendezkedésünk ezen nyugszik. Miniszterelnök jelöltként emlegetik Bethlen Istvánt is, de a kisgazdák között ez a kombináció még kevesebb szimpátiára talált, mint Teleki új vállalkozása. Telekit tehát a párt ma hajlandó elfogadni miniszterelnökké, természetesen ha a párt kíván­ságait teljesíti. Ezekkel a kívánságokkal szemben Teleki arra az álláspontra helyezkedik, hogy a személyében minden követelést kész honorálni, ha a kisgazdák ezek tekintetében a másik párttal megegyezésre tudnak jutni. Ez annyit jelent, hogy Teleki miniszterelnöksége teljesen biztosítva van, a tárgyi kérdéseket a pártok maguk között intézik majd el. Eszerint a legújabb Teleki kormány a követ­kezőképen alakulna meg: Miniszterelnök és külügyminiszter gr. Teleki Pál, belügyminiszter Kószó István, honvédelmi Beli­ska Sándor, pénzügyminiszter Hegedűs Lóránt, kereskedelmi Hegyeshalmy Lajos, földművelésügyi nagyatádi Szabó István, igazságügyi Tomcsányi Vilmos Pál vagy Bernblák Nándor, vallás- és közoktatásügyi Vass József, közélelmezési Mayer János, népjóléti Huszár Károly. Ez a miniszteri liszta ma már politikai körökben közismert. A kereszténypártnak egyetlen kívánsága az, hogy az igazságügyi tárcát a maga számára hó­dítsa el. Ebben az esetben Bernolák Nándor lenne az igazságügyminiszter. A kisgazdapárt előtt ez a liszta nem nagyon népszerű, különösen mert ragaszkodnak ahhoz, hogy a belügyminiszter az ő régi jelöltjük Gaál Gaszton legyen. Kószó István nevének felbukka­nása rendkívül meglepetést okozott a pártban. A külügyminiszterség kérdése teljesen tisz­tázatlan. Ha Teleki miniszterelnök marad, akkor a külügyminiszterséget is magának tartja. Az a kombináció, hogy esetleg Apponyi Albert gróf lesz a külügyminiszter, megakadt magának Apponyinak az ellenkezésén. Apponyi ugyanis nem vesz részt olyan kabinetben, amelynek politikája nem teljes mértékben fedi az övét. Kereskedők kongresszusa Szegeden A kerekedő világ előtt két napon keresztül nagyjelentőségű gyűlés színhelye volt Szeged vá­rosa. Szombaton és vasárnap összegyűltek a vá­rosban Szeged és az ország kereskedői, hogy módozatot és eszközöket találjanak a kereskedelmi érdekek védelmére és fejlesztésére. A gyűlés melynek szombati eseményeiről már beszámoltunk, vasárnap délelőtt 9 órakor a városháza közgyű­lési termében folytatódott. A gyűlést Ottovay Károly nyitotta meg, ki beszédében főleg ama nálunk divatos szokást ostorozta, hogy Magyarországban többnyire csak azt küldik kereskedőnek, aki más pályán nem fe­lel meg. Majd a kereskedelmi szakoktatás ferde­­ségeit bírálta, mely nem kereskedőket, hanem hi­vatalnokokat nevel. Boda Bertalan azt a jogfosz­tást tette szóvá, melynek alapján a kiskereskedők­től elveszik a dohányárusítási engedélyt. Utána Glücksthal Samu dr. az adópolitikát bírálta. A kereseti és jövedelmi adó megállapítása körül számos viszásság van. Ennek kirovását a törvény csak a jövő évekre engedi meg, a pénz­­ügyigazgatóság azonban az elmúlt évekre is ki­veti. A vagyonadó kivetésénél pedig az összeíró bizottság v­eménye a döntő, noha ezek az adó­zót sem ismerik. Végül határozati javaslatot ter­jesztett elő, mely szerint az ingatlanokra az ipar és kereskedelemhez hasonló váltság vetessék ki. Több felszólaló után Balkányi Kálmán dr. a szövetkezetek térfoglalásáról beszélt. Szerinte a szövetkezetek káros versenyt támasztanak a ke­reskedőknek (! ?) Határozati javaslatokat terjeszt elő, mely tiltakozik a szövetkezetek térfoglalása ellen és a helyzet orvoslását a pénzügyminiszter­től várja. A szövetkezeti eszme úgy látszik nagyon fájt a kongresszus résztvevőinek, mert e tárgyban Balkányi után még hárman is felszólaltak és egyikük még azt is kimondani kívánta, hogy a szövetkezetek csak saját tagjaikat szolgálhassák ki. H­orváth István az OMKE főtitkára az olcsó­­sági hullámról beszélt. Az olcsósági hullám fel­tartóztathatatlan, ez ellen a kereskedők semmit sem tehetnek és ez a magyar valuta javulását gátolná meg. Majd követelte a tisztviselők köz­ponti ellátásának megszüntetését illetve annak készpénzben történő megváltását. A kongresszus délután 2 órakor ért véget. Este 8 órakor a Tisza-szálló éttermében 300 terítékes banker volt, melyen jelen voltak a fő­városi és vidéki kiküldötteken kívül dr. Aigner Károly főispán, dr. Somogyi Szilveszter polgár­­mester, dr. Szalay József ker. főkapitány, dr. Bottka Sándor főkapitány, Kelemen Béla ny. főispán. Az első felköszöntőt a kormányzóra mondották. Majd Aigner Károly dr. főispán mondott beszédet, az iparkamara vezetőségére ürítve poharát, melyre a magyar nemzeti kereskedelem fellendítése vár. Somogyi Szilveszter dr. polgármester fel­köszöntőjében azt hangsúlyozta, hogy a város nem kér semmit a kormánytól, csak engedjék meg, hogy a kereskedelem nyugodtan fejlődjék. Utána még igen sokan mondottak felköszöntőt. Köztük dr. Kelemen Béla és dr. Kószó István. A kereskedők országos kongresszusán szá­mos vidéki ipartestület is részt vett. A kiküldöt­tek vasárnap délután az Ipartestületben tartottak gyűlést, melyen főleg az iparosság szervezkedé­sének szükségességét hangoztatták. A gyűlés Körmendy Mátyás elnök és mások felzólalása után elhatározta, hogy a szervezkedés előmunká­lataival az ipartestület elnökségét bízza meg. Gyiva Magyarország elpusztul, Bátor Magyarország folwi­ul. Ma vanLélekidomár Jókai Mór örökbecsű QuónhürtTi-lanziban Mindkét rész egy előadás regényének bemutatója a Diutlulluilli­­­lllUulllulli keretében látható, fősze­­repben Hattyasovssky Ilona, Rajnai Gábor, Törzs Jenő és Nakai Margit, ,a legjobb magyar művészek. Előadások fél 5, fél 7 és fél 9 órakor. Telefon 16:33. Fásítsuk be a Máv­ vonalait Hazánkban a gyümölcstermelés és faültetés érdekében nagyon kevés történt. Nagy mulasztá­sokat kell helyre hoznunk boldogulásunk érdeké­ben. Bár a törvényhozás 1893. évben foglalkozott ezzel az igen fontos országos üggyel, törvényt is alkotott a községek és úttestek fásításáról, de mindez csak eleddig — sajnos — írott malaszt maradt. Ennek meg is van a maga könnyen ért­hető és természetes oka. A törvény kivitelét ugyanis a néptanítókra ruházták, akiknek 100—200­0 úgynevezett „juta­­lomdíj“ fejében kellett ellátniuk e nagy gondot igénylő és igen fontos munkakört. A Máv. ismerve ez intézmény magyar lekét és szellemét, valamint azt a leleményes ügyességet, mellyel minden cél­ját a megvalósulás felé sietteti — a Máv. e te­kintetben is igen nagy szolgálatot tehet hazánk­nak. Itt az ideje, hogy a Máv. felkarolja és az 1893. évi törvény jogaival élve rendeletileg minél előbb meg is valósítsa a maga vonalain a fásí­tást, úgy hogy pár év leforgása alatt a gyümölcs­fák paradicsomi gazdagsága között siklanának mozdonyaink a külföld irigységére s a mi hasznos gyönyörű­ségünkre. Így a gyümölcsfásítással a Máv­ vonalait minden vagyoni megerőltetés nélkül rövidesen ál­dást és kincset hozó területekké lehetne vará­zsolni. Véleményünk szerint az egész pályatestet a talaj minőségének megfelelőleg különböző gyü­mölcsfákkal kellene szegélyezni, pl. az Alföldön leginkább kajszinbarack fákkal stb. Hogy ez a Máv.-nak anyagi megerőltetésbe ne kerüljön, előbb megfelelő nagyságú faiskolákat kellene létesíteni, még pedig az ország különböző részein. Ezen munkálatokat a már alkalmazásban lévő Máv. kertészek könnyen elláthatnák. 2—3 év leforgás alatt a facsemetéket ki lehet ültetni s pár év alatt gyümölcstermő fákká fejlődnének, s a Máv­­­nak több milliós új jövedelmi forrása fakadna. Tegyünk hozzávetőlegesen egy kis számítást. Például 10.000 darab kajszin-barackfa, mely a pályatest mentén lévő üres terület kis hányadát foglalná csak el, már egymagában is horribilis összeget biztosítana a Máv.-nak és személyzeté­nek. Számítsunk. Egy darab kajszin-barackfa ho­zama közepes termés mellett, minimálisan szá­mítva 100 kg., csak 1 K-val számítva kilóját, 1 fa évi hozama 100 K, tízezeré egy millió korona. Ehhez a bevételhez hozzájárulna még a gyümölcsíz és a cefréből főzendő pálinka értékesítése is. A fák kezelését felelősséggel a pályán lévő személy­zet és családtagjaira lehetne bízni. A vizenyős helyeket kosárfonó fűzzel kellene beültetni, melyre égetően nagy szükség lenne a kosarak fonásához és a gyümölcs továbbításához. Ahol a talaj és helyi viszonyok nem engednék meg a gyümölcsfa fejlődését, eme helyeken eper­fát és akácfát lehetne ültetni. Az eperfákat selyem tenyésztésre kellene használni, mely 5—6 hét le­forgása alatt a vonalon lévő személyzetnek és családtagjainak igen szép és könnyű mellékkere­setet nyújthatna. A selyemgubókat az üzletvezető­ség székhelyein kellene gyűjteni, hol a személyzet és azok­ családtagjai megfelelő kioktatás és gya­korlat után a selyem­gubókat fonallá, majd szö­vetté dolgoznák fel. Az akác­ pedig nemcsak hogy a méheknek ingyen és legbőségesebb táplálója, de gyors fej­lődésével és igénytelenségével nagyban megköny­­nyítené az ország tűzifával való ellátását addig is, míg Csonka-Magyarországból egész ország nem lehet. A felsorolt műveletek és munkálatok kivite­lére és annak végrehajtására valamelyik vasutas szövetséget, az ellenőrzéssel pedig az igazgatóságot kellene átruházni.

Next