Szegedi Uj Nemzedék, 1924. július (6. évfolyam, 150-175. szám)

1924-07-03 / 151. szám

Szeged, 1924 Julius 3., csütörtök. Keresztény politikai napilap. Előfizetési ára helyben és vidékem Egy hónapra , 20.000 K Negyedévre ,­­ 60.000 K Egyes szám ára 1000 kor., vasárnap 1500 korona. Szerkesztőség és kiadó­­hivatal : Szeged, Allíria­ utca 10. n. Telefon: 153. Ára 1000 korona. Ví-ik évfolyam, 151. szám. Főszerkesztő: DOBAT GYULA dr. A Baross-SzATBisii Segedt liAlitaak, a MANSz, a idagirar Neszeti SztTetstg is i Tvrti- Szdiatski kifataios iMja. Megjelenik minden nap korán reggel. Merénylet a nemzet ellen Eddig még meg nem erősített hírek szerint a politika boszorkánykonyhájában újabb meglepetéssel óhajtanak szolgálni az ország ámuló közvéleményének. Egyelőre még hihetetlenül hangzik s mivel már hozzászoktunk az egyre sű­rűbben bekövetkező meglepetésekhez, célszerűnek találjuk jó eleve a nemzet önérzetére apellálni s rámutatni annak a veszélynek nagyságára, amelyet a magyarországi szabadkőművesség életre hívása jelentene. Kétségt­en, hogy hatalmas külföldi erők, nagy pénzkapacitások mozdultak meg a szabadkőművesek nyeregbe se­gítése mellett, de ez még nem elég in­dok arra, hogy az ország vezető em­berei ezt a kívánságot honorálják s a nemzetet , egy újabb bacilustelep méte­­lyező munkájának tegyék ki. Ha nem csalódunk ennek a nemzetközi protek­torátusnak a védelme s a mi bűnös nemtörődömségünk miatt jöhettek haza eddig is a Weltner Jakabok, a Kondor Bernátok, s még néhányan azok közül, akik főbűnösei az októberi összeomlás­nak és minden mai­ nyomorúságunknak. Ma már egész irodalom fejlődött ki annak bizonyítására, hogy a világ sza­badkőművesei föltétlenül részesek a há­ború felidézésében, tehát Magyarország szétdarabolásában is. És most anélkül, hogy a nemzetet megkérdeznék, lassan, titokban készítik elő az egész machi­nációt. Nos, hát mi tiltakozunk ez ellen, til­takozunk az egész nemzet nevében, de tiltakozunk elsősorban a kath. egyház nevében is. És amikor tiltakozásunkat kifejezésre juttatjuk, apellálunk a kath. közvélemény s főleg a kath. papság önérzetére, mert a szabadkőművesség fészkeiből indult körútra a szekulari­záció gondolata, ezeken a tanyákon ítélték halálra a kath. szellemet, a sza­badkőművesek páholyaiból bocsátották útra a hazaáruló galileai fiókákat s ma már mindenkinek tudnia kell, hogy a nemzetközi szabadkőművesség egyene­sen a kath. egyház ellen alakult, mert ebben az egyházban, ennek a vallás­nak a dogmáiban, hierarchiájában látják a kereszt ellenségei legnagyobb ellen­felüket, melynek megvívhatatlan várait évezredek óta hiába döngetik a maguk ötágú csillaggal ékesített kalapácsával. Céljaik elérésére új vallásokat kreál­nak, a humanizmus és intellektualizmus hangoztatásával szankcionálják a leg­­ocsmányabb, legförtelmesebb bűnöket s anyagiakkal bőven ellátott sajtójuk napról-napra olyan destruálást visz vég­hez, melyhez foghatót alig látott még a világ. A liberalizmus vörös köpönyege alatt tolakodnak a jóhiszemű emberek közé, hogy hatalmuk megerősítésével gúzsba kössenek mindenkit, aki isten­telen programjuknak behódolt. Nem tudjuk tehát megérteni hogy milyen belső vagy külpolitikai okok tették szükségessé az arra illetékesek­nek azt a szándékát, hogy a szabad­kőműves páholyokat ismét a régi nem­zetrontó törekvéseknek bocsássák ren­delkezésére s miniszterileg jóváhagyott engedéllyel működéshez segítsék az emberiségnek ezt a legalját. Egyet azonban tudunk. Még­pedig azt, hogy ha ez a hir, amely akármilyen hihetetlenül hangzik is, csakugyan meg­felelne a valóságnak s joggal kellene attól félnünk, hogy a vakoló testvérek újból munkába állanak, ez az intéz­kedés elsősorban a katolikus közvéle­ménnyel, másodsorban az egész magyar nemzettel fogja magát szembe találni, amely jogos haragjában nemcsak a tipikus nemzetrontókat, de a pártfogói­kat is elsöpri a föld színéről. Jó lesz tehát kellő mérlegelés tárgyává tenni a velük való kibékülést addig, amíg nem késő. A milliós számok helyett egyszerűbb számításra térnek át Korányi pénzügyminiszter egy angol lapban nyilatkozik a pénzügyi feladatokról London, július 2. A Financial Times Korányi Frigyes pénzügym­iniszternek a magyar kölcsön ügyében tett nyilat­kozatát közli, amelyben a miniszter többek között a következőket mon­dotta : " A magyar Nemzeti Bank politiká­jának értelmében a lehető legrövidebb idő alatt teljesen fel fogjuk szabadítani az összes pénzbeváltási és értékforgal­­omat, úgy hogy a külföld teljesen sza­badon rendelkezik Magyarország üzleti tranzakciójának eredményével. A ma­gyar kormány és a magyar közvéle­mény a legnagyobb hálával tartozik Angliának a kölcsön folyósításában való döntő jelentőségű közreműködéséért. A magyar pénzügyi helyzet általában olyan egészséges, hogy a kölcsön jegyzésé­nél igen kedvező feltételeket tudtunk elérni. Európában az utolsó hónapok­ban mutatkozó gazdasági és pénzügyi depresszió ellenére is sikerült az, hogy a népszövetségi delegáció által kon­­templált jövedelmeket felülmúltuk. A forgalmi adónál 90 százalékkal, ami a becslés szerinti 3.072.000 font sterling, illetve 65 és fél millió aranykorona helyett az 1924 január 1-től júliusig terjedő időre a havi átlagok szerint számítva 5,600.000 font sterlinget, kb. 120 millió aranykoronát fog kitennni. A külföldi kölcsön biztosítására lekö­tött jövedelmek is 50 millió aranykorona helyett kereken 80 millió koronát ered­ményeztek. A Nemzeti Bank átvette azt a négy millió font sterlinget a meg­szűnt devizaközponttól, ami a külföldi kölcsön első részlete és England tar­tozásként mutatkoznék. A legközelebbi jövőben a magyar kormmánynnak módjá­ban áll fokoznia a korona iránt a bizal­mat és képesek leszünk azt olyan ár­folyamon stabilizálni, amely megfelel az ország gyakorlati érdekeinek és ké­pesek leszünk a további ugrásszerű emelkedést megakadályozni. Egyik beavatott előkelő pénzügyi politikusunk az aktuális pénzügyi prog­ramról szintén igen érdekes nyilatkoza­tot tett. Minden jel arra vall — mon­dotta, — hogy most már nem kerül sor az elmúlt évek veszélyes ingado­zásaira és nyugodtan állíthatom, hogy hirtelen zuhanásoktól sem kell tartani. Most meg van a mód arra, hogy ilye­nektől megvédjük a pénzünket. Most a korona sorsáról gondoskodik a Nem­zeti Bank, teljes bizalommal számít­hatunk a javulásra, mert hisz az or­szágot életre valónak és életképesnek tartják még azon külföldi államok is, akik egyébként elfogultak irántunk. Rá kell térni a szigorúan értelmezett állami takarékosságra. A kormánynak tudo­másom szerint eltökélt szándéka, hogy a milliós és milliárdos számokat rövid időn belül eltüntesse a számításokból és hogy az egyszerűbb számítási egy­ségre térjen át. Olaszország magyar kölcsön jegyzése Róma, július 2. A magyar kölcsön olasz jegyzését kitevő 340.000 darab egyenként 460 lira névértékű 7 szá­zalékos kötvény 170 millió lira érték­ben július 10-én kerül kibocsájtásra. London, július 2. A lapok jelentése szerint a magyar kölcsön részjegyzé­sére vonatkozó jegyzés tervezetet a B­aring Testvérek, Rotschild fiai és Schroe­­der Henrik és társa cég bocsájtotta ki. Anglia túljegyezte a magyar kölcsönt London, július 2. A nemzetek szövet­ségének hivatalos közlése szerint a magyar külföldi kölcsön angol részletét a kibocsájtáskor számított két órán belül bőségesen túljegyezték. A jegy­zést ma délben zárták le. Vihar az Esküdt-üagy körút Részleteiben is letárgyalták az indemnitást — Megkezdték a fő­városi törvényjavaslat tárgyalását — Homonnay interpellációja a Máv­ szegedi tápintézete ügyében A nemzetgyűlés szerdai ülését 11 órakor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. Az indemnitási vita részletes tárgya­lása során az első szakasznál Kiss Menyhért szólal fel és a népjóléti mi­nisztérium megszüntetésére vonatkozó­lag terjeszt elő indítványt. Korányi Frigyes báró az indítványra vonatko­zólag kijelenti, hogy teljesen felesleges az indemnitási törvényt olyan intézke­désekkel megterhelni, amelyek nem tar­toznak hozzá. Kéri az indítvány el­vetését. A nemzetgyűlés ily értelemben határoz. A többi szakaszt változatlanul, vita nélkül fogadják el, csak az 5. sza­kasz után Orffy Imre előadó egy új szakasz felvételét kéri, amely szerint a büntető igazságszolgáltatás egyszerűsí­téséről szóló 1921. évi 29. t.-c. hatálya a törvényhozás további rendelkezéséig meghosszabbíttassék. A nemzetgyűlés ezt az indítványt elfogadja. A nemzet­gyűlés az indemnitást részleteiben is letárgyalta. Ezután a fővárosi törvény­hatóság újjászervezéséről szóló törvény­­javaslat tárgyalására tér át a Ház. F. Szabó Géza ismerteti a javaslatot. A javaslathoz elsőnek Farkas István szociáldemokrata szólal fel. Szerinte a törvényjavaslat jogfosztást jelent. Benne csak reakciós törekvést lát. Majd áttér a legutóbbi fővárosi uralom bírálatára. A villamos vasút, a közvilágítás és a vízellátás kérdéséről beszél és azt a gonosz és ostoba felfogást igyekszik bizonyítani, hogy Budapest a városi kultúra szempontjából lezüllött a leg­utóbbi keresztény uralom alatt. Beszéde közben Petrovácz Gyula és Buday Dezső állandó közbeszólásokkal zavar­ták, ami kisebb incidensekre ad alkal­mat a jobboldalon, úgy hogy az elnök kénytelen többizben energikusan be­avatkozni. A javaslatot nem fogadja el. Az elnök ezután a vitát félbeszakítja, napirendi indítványt tesz, mely után áttérnek az interpellációkra. Az első interpelláló Györki Imre az Esküdt ügyet teszi szóvá. Ugyancsak ezen üggyel kapcso­latban interpellálja az igazságügyi mi­nisztert is. Ezután Eörs Szabó Dezső személyes kérdésben szólal fel. Úgy látja, hogy politikát visznek ezen kérdésbe, sze­mélyes feljegyzései és naplója alapján kötelességének érzi, hogy az ezen ügy­gyel kapcsolatos adatokat a nemzet­gyűlés elé tárja. Ezután részleteket olvas fel a naplójából, amelyek szerint Ulain Ferenc Esküdt előbbi védője közölte vele, hogy Esküdtnek 1 millió koronát, útlevelet, sőt állást is ígértek csak men­jen ki Amerikába. Tudomása van arról, hogy Neubauer Ferenc képviselő, aki nincs érdekelve ezen ügyben, tár­gyalásokat folytatott Esküdttel. 1923 veszély elhárításáról ? Interpellációját kiadják a kultuszminiszternek, november 28-án fenntárt a földmive­­lésügyi miniszternél és kérte őt, hogy legyen bizalommal hozzá, szeretné meg­tudni a valóságot. A földmivelésügyi miniszter azt mondta, hogy Esküdt kel­lemetlenkedett neki, pedig ő csak jót akart. Nagy összegekről beszélt, ame­lyeket Esküdt követelt: ígértek Esküdt­nek 100 milliót, de ő milliárdokat kért, amikor ő — tudniillik Eöri Szabó — azt mondta, hogy hátha ma már meg­elégedne ennyivel is Esküdt, — a föld­­mivelésügyi miniszter örömmel vála­szolt, arról lehet beszélni. Nagyatádi föld­mivelésügyi miniszter Eöri Szabó felé, erre majd válaszaink. (Erre nagy zaj tört ki a Ház minden oldalán; Eöri Szabóval több kormány­­párti képviselő nagy szóvitába kevere­dik. Pickter szociáldemokrata a kor­mánypárt felé kiáltja : egy református pap csak nem hazudik.) Eöri Szabó: Azt hiszem az hazudik, akinek érdeke. Nagyatádi Szabó: Én nem jártam el vacsorára Esküdthöz, mint a tiszte­lendő úr. Eöri: Mindaddig, amíg a szavahihe­tőségem kétségét bebizonyítani nem tudják, jogom van követelni, hogy ne kételkedjenek a szavamba. (Ismét nagy zaj tör ki a kormánypárti oldalon. Cso­portokban kiáltják Eöri felé. Tessék kérem bebizonyítani az állításait.) Eöri Szabó folytatja naplójának az ismertetését és felolvassa, hogy novem­ber 29-én fenn volt Esküdtnél éss ott találta Zeöke Antal képviselőt is. Eörs hat szem között jelentette ki, hogy együtt csinálták a panamát. November 30-án Esküdt nála járt és közölte vele, hogy Neubaer képviselővel kell tárgyalnia. Végül felemlíti, hogy Esküdtet azon a napon tartóztatták le, amelyen ezen ügyben — amely Zeöke képviselőt igen érdekli,­ döntő vallomást kellett volna tennie. Lelkiismeretének tett eleget, amikor ezen dolgot ismertette. Nagyatádi Szabó földmívelésügyi miniszter válaszol: Eöri Szabó vagy nem jól emlékszik, vagy nem írta jól a naplói adatait. Kétségbe vonja az állításait, mert jól tudja, hogy a beszél­getések, amelyek bizalmasak voltak, azok nem úgy folytak le, mint ahogy azt Eöri elmondotta. (Nagy zaj a kor­mánypárton, szégyelje magát, kiáltják Eöri Szabó felé.) Mindenki az önér­zetére bízza, hogy bizalmas beszél­getéseket nyilvánosságra hoz-e vagy sem. Eöri egy ízben kérte őt, hogy a Futuránál egy millió koronát járjon ki a részére. (Ismét óriási zaj tör ki az egész vonalon és .a pfusz kiáltások hangzanak Eöri Szabó felé. Rassay Károly feláll és elhagyja a termet.) Nem állami, pénzről van szó. Eöri a gabona üzletben szenvedett kárt szerette volna vissza­szerezni. Pesthy Pál igazságügyminiszter szó­lal fel ezután és kijelenti, hogy tudo­mása van az egyezkedési tárgyalások­ról, de az Esküdtek részéről indult ki. A következő interpelláló Hegymegi Kiss Pál, aki szóvá teszi, hogy a deb­receni rendőrség nem engedélyezi az ellenzéki képviselők beszámolóját. Rakovszky belügyminiszter válaszá­ban kijelenti, hogy a rendőrség helye­sen járt el, mert olyan helyen akarták a gyűlést megtartani, amely rendőrható­sági szempontból nem volt erre alkalmas. Ezután Erődi Harrach Tihamér inter­pellál a nemzeti múzeum egyes osztá­lyainak a válságos helyzete tárgyában. A múzeum számtalan műtárgya olyan helyiségben van elhelyezve, hogy az időjárás, valamint az egerek és a pat­kányok garázdálkodása folytán romlás­nak és pusztulásnak van kitéve. Kérdi a kultuszminisztert, hogy milyen intéz­kedéseket óhajt tenni a katasztrófális

Next