Szegedi Uj Nemzedék, 1925. január (7. évfolyam, 3-25. szám)

1925-01-04 / 3. szám

Szeged, 1925., január 4., vasi Keresztény politikai napilap Előfizetési éra: Ezy iiőnspra , 30.000 R Egyes «(ára ára 1500 kor., vasár* és ünnepnap 2000 K Szerkeszifiseg és kiadő- bivatal: Kilnria-Btcs )0. S2. Telefon: 153, V, /Í Ára 2000 korona. < ^ ífUí • • . V: í9>. *■ Fősierkesifö: DOBAT QTULAdr. A Blfsss-Szifetsii szegeit nullásak, I MANSz, a Kagyar IISBzet) Sztoeiségés a Tirái- IzSrstsig kifsiales inja. Megjelenik ssinden nap troráo reggel. Postatakarékpénztári számla 8815 Vll-ik évfolyam, 3. szám. Gazdasági erödreadszeit! I. (L M.) Senkisem tagadhatja, hogy az elmúlt öt esztendő úgynevezett ,keresztény, nemzeti“ fellángolásá­nak, de főleg ez alatt a cégér alatt produkált országkormányzásnak ne lettek volna meg a maga súlyos hi­bái, amelyek részben az alavizmus örök törvénye szerint voltak sajá- taink, részben pedig tőlünk idegen, külső hatóerők céltudatos sulykolása folytán kerültünk bele. Hogy ezekről a hibákról ma kőtelességszerüen beszélnünk kell, a iegszomorubb eredménye az elmúlt öt esztendőnek. Am ha élni akarunk s ha a népek nagy családjában elakarjuk foglalni a bennünket joggal megillető helyet, ha nem akarjuk megérni, hogy a magyar nemzet rövid egynéhány év­tized alatt a teljes gazdasági meg­semmisülésbe jusson, ezeket a hibá­kat föl kell tárnunk s olyan gazda­sági Organizációt kell teremtenünk, amely, ha hosszú évek alatt is, de visszaadja gazdasági súlyát és jelen­tőségét a nemzetnek s amely kizá­rólag magyar vagyonnal táplálkozva egészségesebb helyzetet teremt és lecsapolja a mostani elkeseredés és kiábrándulás fenyegető indulatait. javára kell jwiuíik az e.uivtt 01 esztendőnek, hogy a nemzetet fokoza­tosabb öntudatra serkentette s fel­keltenie érdeklődését olyan problé­mák iránt, melyek az élet szem­pontjából nagy horderejűek ugyan, de amelyeket a zavartalan emésztés és a jóiava.ó restség miatt eddig nem akart észrevenni. Ez utóbbiban talán nem is annyira a nemzet a hibás, hanem azok, akik a fórumra tola­kodva kormányozni próbáltak egy megtépett és elalélt népet. Az első egy-ket év jelszavakban élte ki ma­gát. Azt hittük, a sült galamb ön­ként, saját jószántából fog majd a szánkba repülni és mig a parla­mentben és parlamenten kivül tép­tük, martuk egymást, nagy görög- tüzes ünnepségeket rendeztünk, elfe­lejtettük megcsinálni a legfontosab­bat: elfelejtettük kiépíteni a keresz­tény magyarság gazdasági erődrend­szerét, elfelejtettünk választani telje­sen a nemzet érdekeinek megfelelő parlamentet, elfelejtettük minden po­zícióba a magunk emberét beléhe- lyezni akkor, amikor még lehetett volna. Azok a keresztény gazdasági intéz­mények, amelyek ma megvannak és teljesitik kötelességüket, csak igen kis erecskéi az ország vérkeringésé­nek s egy hatalmas megmozdulás esetén nem lehetnének elégséges hinterlandjai annak a döntő harcnak, melyet a keresztény politikának min­den vonalon való érvényesülésért fogunk majd megvívni. Az első két-három esztendőben mig a jelszavak tartották fogva a lelkeket, megelégedtünk azzal, ha valaki politikai és életfelfogásában vallotta magát intranzigens keresz­ténynek. S ebben a kellemes érzés­ben ringatózva az internacionális banktőke olyan offenzivát kezdett ellenünk, melynek lendületes rohama letarolta gazdasági mezőinket, kegyet­lenül végigkorbácsolt a pénzünkön s teljes defenzívára kényszeritette a magyarságot, s különösen legérté­kesebb, legműveltebb részét: a ke­resztény középosztályt. Akkori kor­mányunk meg sem kísérelte az ellen­állást s mint a legutóbbi szégyen- teljes paktum nyilatkozat is bizo­nyítja, olyan elemekkel lépett fegy­verszünetre, amelyek legelsösorban felelősek az ország elpusztításáért. Az internacionális banktőke rohama mindjárt az első intrádára 25 szociál­demokrata képviselőt küldött a par­lamentbe s a maga erejét azóta is megmutatta a győri, a debreceni és a miskolci választásokon. Azonban nem­csak politikai téren helyezte el a maga harcos embereit, de ott látjuk mindenütt kezenyomát, ahol gazda­sági értékekről csak beszélni lehet. Miatta ma szuverénitásunk csak a papíron van meg. Legfontosabb bel- ügyeinkbe beleavatkozik és sokszor vitatja jogát a magyar államnak attól, hogy közönséges bűnösöket megbüntethessen. E legutóbbiért ki­zárólag a mai kormányzati rendszer felelős, amely egyetlen esetben sem emelt vétót a bankoligarchia túlka­pásai ellen és sohasem fájt neki a nemzet önérzetének arculverése, mint- ahogy teljes közönnyel nézte azt is, hogy az ezeresztendös apostoli ko­rona viselőjét törvény és jog elle­nére ellenségeinknek kiszolí<á!tassa és megalaztatasba kergesse. A bankoligarchia tehát 2—3 év alatt megszerzett magának minden olyan pozíciót, amelyre tovább va- gyonosodása szempontjából szük­sége van s melyeknek segítségével minden nehezebb erőfeszítés nélkül megtudja fojtani az eddigi keresz­tény gazdasági alakulatokat. E foly­tonos offenzivával szemben csak úgy védekezhetünk, ha minden vonalon a megfelelő embert, a megfelelő tudást, a megfelelő energiát, a meg­felelő tehetséget, a megfelelő közgaz­dászt, a megfelelő pénzembert, a meg­felelő újságírót, a megfelelő könnyű és nehéz sajlóütegeket és a mi a leg­főbb, — a helyzet követelte anyagi és erkölcsi áldozatkészséget vonul­tatjuk szembe az ellenfél harci törek­véseivel. Az a harc, amelyet ma ez­zel az ellenséggel folytatunk, a mi részünkről ha nem is teljesen med­dő, legalább guerilla-szerü. Ideig- óráig okozunk talán nekik kisebb- nagyobb kellemetlenséget, de az egy­séges, nehéz és könnyű tüzérséggel támogatott csatárláncot se meg­ingatni, se áttörni nem tudjuk. Ad­dig, amig mi is egységes és tömött hadsorokban az Összes gazdasági erőforrásaink segítségével, de főleg az idegen banktőke iránt való leg­I teljesebb passzivitással nem állunk föl ellenük, nem lehet győzelemre kilátásunk. Ennek a harcnak minden magyar ember energiájára szüksége van. Akik nemtörődömséggel veszik az egészet, azok nem jelentenek erőt a csapatban, gyengítik a magyarság ellenállását és csökkentik offenzív erejét. Hiszen a hivatalos kormány­zat segítségére nem sokat számít­hatunk, a keresztény társadalom min­den egyes tagjának teljes öntudattal kell betölteni helyét, hová magyar katonai kötelessége állította. Ez a felszabadulási harc nemcsak gazda­sági téren, nemcsak az életben, ha­nem a politikában is éppen úgy, mint a művészet minden ágában: az irodalomban, a festészetben, a szobrászatban, a zenében, az újság- irodalomban stb., stb. meg fog in­dulni erőteljesebben a mainál s hova jut a támadás akkor s egyáltalán elérjük-e céljainkat, ha nem áll mö­göttünk olyan gazdasági erődrend­szer, amely mind végig ellátja muní­cióval vállalkozásainkat? Prohászka Ottokár, a magyarság lángoló lelkű főpapja mondotta a gyulai katolikus nagygyűlésén, hogy a mai európai kultúra beteg. Vérbajos. S mi hozzá tesszük, hogy beteg Európában min­denféle élet. Nekünk az életet tehát a kultúránkkal együtt meg kell tisz­títani a vérbaj bacillusaitól, ki kell harcolni minden vonalon a keresz­tény etika érvényesülését, ezt azon­ban csak a kereszténység anyagi megerősödésével érhetjük el. Min­dennapi életünk irányításában két­ségtelenül a pénz az egyik legna­gyobb hatalom, hiszen azt kell lát­nunk minden nap, hogy akié a pénz, az parancsol és az erőszakolja aka­ratát, erkölcsi felfogását mindenkire, aki fölött rendelkezhetik. Nekünk tehát azt kell akarnunk, hogy saját magunk fölött mi rendelkezhessünk keresztény és nemzeti akaratunkkal és életfelfogásunkkal. Heiyrehozhatatlanok az ellentétek a klsantantban Románia most Angliától akar kölcsönt felvenni, az angolok pedig a kölcsön feltételéül a balkáni anti-bolsevista blokk megalakítását állították fel, ezért a volt kisantant taejainak utjai teljesen különvállnak és Csehország magára marad. Ez őszinte beismerés nyilván­valóan sugalmazásra látott napvilágott. Prága, január 3. Egy lap a kisan­tant bomladozásáröl hosszabb cikket közölt. A bomladozás első tünete a lap szerint az, hogy Románia elfor­dult Csehországtól és Franciaország­tól, amidőn a besszarábiai kérdésben nem tudott velük megegyezni és Francia- ország a szovjet-kormányt elismerte. A parlamenti béke meghinsniésának a passzivisták az okai A költség'^etési vfta 3—4 hétig tart Budapest, január. 3. A passzivitás ügyében mára újabb igen érdekes fordulat történt. Az ellenzék mérsékel­tebb száma szívesen ragadta volna meg a házelnOknek, mint pártok felett álló fórumnak kezdeményezését, hogy a meddő és nagyon népszerűtlen passzi­vitásból valahogyan kilábaljon. Egy csoport állt össze magában a demok­ratikus ellenzéki szövetségben és nyíl­tan mozgalmat indítottak a passzivitás feladására. A pártközi értekezletről egyébként az egységes pártban az a felfogás alakult ki, hogy az esetre, ha nem jár is eredménnyel, honorálják Apponyi Albert grófnak azt a kíván­ságát, hogy a többségnek kell a békü- lést kezdeményezni és ennek meghiú­sulásával a felelősség teljesen az ellen­zékre hárul. Temesvári Imre a költségvetés főelő­adója a következőket mondotta: — Ha a pénzügyi bizottság január 7-iki ülésén megkezdik a költségvetés tárgyalását, akkor véleményem szerint minimum egy hétre van szükség a tárgyalás befejezéséhez, január 13— 14-re tárgyalhatjuk le a költségvetést általánosságban és tárcánkint is. Tu­domásom szerint január 13-án nem lesz ülés, 14-én pedig több kisebb javaslatot fognak tárgyalni. A pénz­ügyminiszter azt a kívánságát fejezte ki, hogy délelőtt és délután ne tartson a bizottság ülést, mert így intenzív munkával mielőbb átmegyünk az egész anyagon. Mi a magunk részéről kész­ségesén vállalkoztunk is erre, a plená­ris tárgyalást az uj házszabályok értel­mében 8 órás üléseken folytatják le. Az ellenzék távolmaradása esetén ugylát- szik még sem kerül sor a kloiür alkal­mazására, legalább 3—4 hét lesz még is szükséges a bűdzsévita befejezéséhez. ,^Az Igazságflgyminiszter programja ^ Pesthy Pál igazságügyrainiszter a következőkben vázolta ez évi munka- programját: — Munkaprogramomat csak vázla­tosan ismertethetem, mert egyenlőre még nincsenek kidolgozva teljesen azok a tervek, amelyeket az idén megsze­retnék valósítani. Programom első pontja, hogy azokat a javaslatokat, amelyek már a ház első ülésszaka alatt Is szerepeltek, most ismét be­nyújtom és letárgyaltafom. így tehát elsősorban a büntető novellát fogjak benyújtani, amely az első javaslattal teljesen azonos lesz. A legfontosabb intézkedés adologház felállítása,amelyre nélkülözhetetlen szükség van. A felső­házi reformról szóló törvényjavaslat a miniszterelnök ur előtt fekszik. Tudo­másom szerint a miniszterelnök ur vál­toztatni fog a Tomcsányi-féle javas­laton, de hogy mikor kerül a javaslat a Ház elé, még nem lehet tudni. Ami bizonyos, hogy ezt a javaslatot a mi­niszterelnök terjeszti be. Jelenleg más törvények előkészítésével nem foglal­kozom. Egyik fővárosi lap egy cikket közölt, amely szerint január 3-án a pénzügy­minisztériumban Búd jános pénzügy- miniszter elnöklete alatt ankétot tar­tottak, melynek tárgya a londoni Ethel- burga Sindicate Ltd által, a magyar mezőgazdasági célokra nyújtandó köl­csön. Illetékes helyről kijelentik, hogy a pénzügyminisztériumban ilyen tár­gyalást nem tartottak, mert a pénzügy- miniszter a mezőgazdasági hírek kér­désében teljesen a londoni, erre illeté­kes tényezők álláspontja szerint jár el. Csonka Abaujmegyeu] székhelye. Miskolcról jelentik: A trianoni béke- szerződés alapján a csehek közel 10 millió korona összeggel fogják kárpó­tolni a csonka Abauj-vármegyét. Ezen összegből építenék fel csonka Abauj uj székházának épületét. Csonka Abauj- ben most két párt küzd: az egyik azt akarja, hogy Szikszón maradjon a köz­pont, a másik párt azonban Forró- encset óhajtja. A vármegye vezetősége Forróencs mellett foglal állást. A tár­gyalások a legközelebbi napokban megindulnak és előreláthatóan május­ban be is fejeződnek, uphogy június­ban megkezdhetik az uj megyei szék­ház építését. Apró Jókai szobrok a pozsonyi Mária Terézia szobor roncsaiból. A csehek vandalizmusának áldozatul esett pozsonyi Mária Terézia szobor romjai még mindig egy sirkőraktárban kallódnak. A pozsonyi magyarság most elhatározta, hogy a szobor romjaiból sok apró Jókai szobrot fog faragtatni és azokat a centennárium alkal­mával forgalomba hozza.

Next

/
Thumbnails
Contents