Szegedi Uj Nemzedék, 1925. november (7. évfolyam, 249-273. szám)

1925-11-01 / 249. szám

Keresztény politikai napilap. EISfizetési ára: így hónapra . 35.000 K Postán küldve 37.000 K ■gyes szám ára 1500 E sasár- és ünnepnap 3000 E Szerkesztőség és kiadóhivatal: iHgld, UlTária-utea 10. uiio felefon: 153, éjjel 17—19. faeged, 1925., november 1., vasárnap í Ara: 1500 korona. Vn-ik érfolyam, 249. szám. Főszerkesztő: DOBAY GYULA dr. Főmunkatárs: PUSKÁS JENŐ. i Baross-SzSretség uegaű flóljinak, a HANSz, a lagyar Nemzeti SzSzeteég és a Tnrin- SzSfétség bliatalos lapja. Postatakarékpénztéil számla 8819 Halottak ai élők siriánál (pj.) Vasárnap este Európa min­den keresztény sirkerjében kigyullad az emlékezés mécsviiága; szimbó­luma az Életnek, amely elolthatatlan és a lúivilágón is folytalödik. Az emberek stirü rajokban zarán­dokolnak el az Elet földi szakaszá­nak határdombjaihoz és elrévedez a tekintetűk a nagy Csönd szélén, megszólal a lelkiismeret csengetyűje, hogy félelmes összehasonlításokat ébresszen ott belül a lélek mélyén, gondolatokat, melyekben több a fáj­dalom, mint az engesztelödés. halottakat engesztelünk, soha többé jóvá nem tehető bűnöket gyó­nunk bele a nagy csöndbe és vér­zőnk, vezeklünk, egyszer, egyetlen­egyszer egy esztendőben mindany- nyian, még azok is, akiket a po­gány közömbösség csak egy napra szabadit fel az Örökkévalóság kö­zelébe. A történelmi materializmus hang­zatos cégére alá csoportosult östa- gadás is megtorpan egy pillanatra és elhallgat a kritika a nagy tömeg- mozgalom elölt. Engedi, — mint mondani szokás, — hogy a diadal­mas élet áldozzon az elmúlásnak. A sirdombok körül zsongó embe­riség valahogy egészen fonák képét adja az Örökkévalóságnak. Legalább magyar vonatkozásban. Törpe, vány- nyadt, Trianon-verte, létszámapasz­tott, koldusbotrajutolt emberkék si­ratnak nagy halottakat, akik valami­kor egéiz emberek voltak. Egy sir- halomország gyújtogat részvétlán­got a magyar élet történelmi repre­zentánsainak. Mintha itt a diadalmas halottak könnye mosná az élőnek csúfolt Magyarország beteg maszkját . . . Mintha a halottak állanának az élők sírjánál . . . Rapszodikusan röppennek fel az emlékezés szárnyai. Tisza István. Návay Lajos és a többi milliónyi névtelen a wolhyniai mocsarakban, a doberdői sziklavermekben . . . Halottak, akik többet jelentenek, mint a magyar temetők minden éiő látogatója. A halottak számonkérő- széke a gyáva élők felett. És az a sokezer néma, sötét fel nem gyújtott sir, melynek leszárma­zottját elüldözte a megszálló sereg, mint szemrehányó jogfolytonosság az elszakított főidben. Halottak napja ? Nem. Élők sira- tása ez. A mi hitványságunk nagy temetője, amelyben a kompromisz- szumok meddő kórói burjánoznak és minden életet kiöl a megbékélés vizenyős békenyála. Az utolsó magyar élet ott lob- bantott Európát járó fénykévét Ti­sza István gróf városligeti halijában és önkezével ásott sirt magának Ná­vay Lajossal. Ezek azok a halottak, akik ma is élnek és mi vagyunk az eltemetettek, akik megbékéltünk 30 ezüsipénz kölcsönén s ma már nincsen kon­cepció, amely mást hirdetne, mint a várakozást, a legförtelmesebb em­beri tulajdonságot. Ha Désy Zoltán olyan kontem­plativ lélek lett volna és a gorlicei halálroham névtelenjei abba a mo­dern nemzetmentö teóriába takarták volna életüket, hogy várjunk, nekünk dolgozik az idő, akkor egy viiáglör- ténelmi másodperccel hamarább is­mertük volna fel önmagunk vesztett ügyét. Nem. Ez a szégyenletes nemzet­vesztő meghunyászkodás, félénk szürkeség nem mehet mécset gyúj­tani a sírkertek nagy történelmi vi­lágosságának. Emberek, akik kőrózsával párná­zott sírokat locsoigattok, láttatok-e haldokló harcest a gránícon túl? Akit nyitott szemmel ástak el jelte­len göröngyök közé, hogy a föld alól is lásson és Ítéljen a feláldozott élet jogán? Milyen gondolattal kö­zeledtek az ő emlékéhez, pengőn-ga- rason vitázó magyarok? Van-e lébolyíióbb rapszódia, mint az a gondoiatbeli mérkőzés, amely hitvány őszirózsával akarja kien­gesztelni azt, amit ő áldozott a nem­zet életéért. Halottak napja! — Lehet engesz­telödés olt, ahol a természet törvé­nye aratta le a száradó levelet, de Magyarországon — lázadás. A ha­lottak bujtogatása a mai életrend ellen. ügy van ez emberek. A mi han­gunk hamis, akik békét, poshadő nyugalmat mímelünk. A mi sírunk a mélyebb; ők az igazibb aposto­lok, akik a leliport ország fejfájánál állanak és a kiontott vér jogán lec­két hirdetnek az élő-halott ország feltámadásához. Azt hirdetik a halottak az élők sírjánál: Aki ezek után is elég me­rész és letökélt meghalni; — az élni fog. A háború ás forradalmak vértanúinak ünnepe A nemsatgyBlés gyissflyOléi k«r«fAbcn leplMla I« a parlamant hSai halotlalaak lowAbbá Tiua Uiv&nnak éz NAway Lajeznak emléktáblAjii Budapest, október 81. A nemzetgyűlés szombati ülését ünnepi csendben nyitotta meg né­hány perccel 11 óra után Scltovszky Béla házelhök. Az ülésen a kormány tagjai jelen* ^voltak és a nemzetgyű­lés padjai s^fétlenek az ünnepé­lyes csöndben lijd képviselőktől. A baloldal padjai, ahol a szociálde­mokraták ülnek, teO^etesen üre­sek maradtak. ^ Scltovszky: A halottak emlékének szenteljük a mai ülésünket, hogy kegyeletes érzésünkkel a nemzetünk életéért küzdő hősök és vértanuk emlékének áldozzunk. Csaba vezér táborának szomorú legendája a hősi áldozatokban válik időről-időre meg­újuló valósággá, ök megállták he­lyüket a nagy megpróbáltatásban a mi szent és igaz ügyünkért, ami emberi erőiktől kitelt és csak növeli az emléküket az a szomorú tény. hogy véreik nyomán nem fakadt a győzelem virága. Az elesett hősök neve mellett lévő két évszám gigá­szi korszakot Örökít meg, a másik történelmi rendeltetésünk tragikus valóságát OrOkití meg az elbukást követő szomorú idők két áldozatá­nak vértanuságával. Ma van a 7-ik évfordulója azon gyászemlékü nap­nak, amelyet kitörülni szeretnénk történelmünkből és amely napon vér- lanuságot szenvedett Tisza István, majd nemsokára követte őt Návay Lajos, akiknek örök időkig tartó ke­gyelettel tartozunk. A leleplezés tar­tamára az ülést felfüggesztem. A parlament hősi ha­lottal Ezzel az elnök az ülést felfüg­gesztette, majd a kormány tagjai, a képviselők a házelnök vezetésével ezután átvonultak a delegációs terem A Szegedi Uj Nemzedék tárcája MUKl Majomhistória Irta: Dr. Dobay Gyula A Jocke Club egykori szolgája, a nagy urak közt elsajátított előkelő mozdulattal felém fordulva, szerény, de határozott hangon tiltakozott be­avatkozásom ellen. Majd udvariasan folytatta: — Én a kiejtéséről tudom, hogy Uraságod magyar ember. Egyik nagy honfitársától — Szemere Öméltóságá­tól hallottam, hogy részleges igazig nem létezik. Ha sokat szeretnék be­szélni, szívesen megindokolnám, hogy miért egyezik meg az én felfogásom is e tekintetben Szemere Öméltósága nézetével, de a jelen esetben ez telje­sen felesleges, mert a tényállás tiszta. — Isten mentsen, hogy kalauz urat tiszteletre méltó nézetétől eltántorítani óhajtanám. Ezért engedje meg, hogy hasonló szűkszavúsággal csak annyit jelentsek ki, hogy hajlandó vagyok a 80 korona bírságot én megfizetni, csak az az ur szabaduljon meg a további kellemetlenségtől. — Azt hiszem ilyen alakban a ki­vitel technikai nehézségbe ütköznék, mert Uraságod neve nem szerepel az előző iratokban. Ellenben ha átadná ezt az összeget Wurmkopf urnák és ö a saját nevében fizetné azt le nálam, az ügy befejezhető lenne. — Nem bánok én már semmit — szólt közbe Wurmkopf ur — csak ebből a kellemetlen helyzetből kisza­baduljak. A 80 korona csakhamar a kalauz ur feneketlen táskájába, a hivatalos nyugta pedig Wurmkopf ur tárcájába vándo­rolván, hátra maradt még Mukinak az öt megillető állat szakaszba való át­szállítása. Ezt is könnyebb volt elrendelni, mint foganatosítani. — Muki az egész diskurzus alatt várakozási álláspontra helyezkedett. Mintha megértette volna, hogy róla van szó. Feszülten figyelt minden mozdulatunkra. Tárcámat ka­bátom belső zsebébe visszahelyezve, óvatosan felé nyúltam, hogy a némileg újból összetákolt kalitkájába helyez­zem el. Muki azonban megérezte a szabadsága elleni merényletet. Egy akrobatát megszégyenítő lendülettel a folyosón termett. A fűtőkészülék pere­mére felugorva, két hátulsó lábára ült és védelmi álláspontba helyezkedett. Wurmkopf ur nem akarván elsza­lasztani az immár neki is drága álla­tot, kellő orvossággal feléje tartott és felkioáíta a kalitkát Mukinak, mintha felszólította volna : tessék besétálni. Muki azonban nem állt kötélnek. Sót miután más menekvés nem volt, a zajra épen e percben kinyílt másik szakaszba ugrott és a az ajtónál fel­akasztott egyik IQszter porkOpenyeg ujjéban tűnt ei. Mint ahogy a derült tiszta égből minden előzmény nélkül lecsapó menykó megdermesztené a mit sem gyartítö halandót, úgy hatott Muki megjelenése is az ajtót kinyitó tisztelendő urra és ae upanazon szakaszban utazó há­rom iskola nővérre. Kimondhatatlan nyomasztó hatású pár pillanat következett be, melynek sietfem végét vetni azzal a megnyugta­tással, hogy csak egy ártatlan kis el­szabadult majomról volt szó, tehát fé­lelemre nincsen ok. Az imént még a rémületet vissza­tükröző arcok vonásai lassan megeny­hültek, majd — midőn gyors elhatá­rozással Mukit a porköpOnyeg ujjának a befogásával foglyul ejtettem és a veszély elmúltnak látszott, mosolygóra is váltak. Wurmkopi kezéből a másik kezemmel kiragadva a kalitkát, a ka­bát ujját annak ajtajába tolva be, Mu­kit szép csendesen a kabát ujjából a rá gyakorolt szelíd nyomással ki és a kalitkába bekényszerítettem. Wurmkopf a nem egészen megbíz­ható kalitkát, egy hatalmas — inkább diszQ), mint használatra szolgáló — piros zsebkendővel átkötve, engedel­mesen vitte a kalauz után, hogy mint most már semmi veszélyt magéban nem rejtő tulajdonát a szabályzatban megjelölt podgyász kocsiban helyezze el. Én pedig — miután mégis csak az én goadatlanságom Indította meg az összes veszedelmeket — Wurmkopínak visseafizetve a többi bírságot is, 119 korona 80 fillérrel szegényebben, de a vasúti üzlet szabályaat bizonyos pont­jaival nyert tapasztalatokkal gazdagab­ban kiszálltam az épen Laibachhoz érkező vonaibói. A hosszas izgalmak után egy korsó fries sör csábüásának ellenállni nem tudván, letelepedtem a verőfényben ragyogó vasúti restauratíó egyik asz­talához, amelynél már boldogan .ször- csOite az árpalevet, a lompos juhász kutya, a vékony dongáju véreb és a függetlenségi és Kossuth-párt hangza­tos címe alatt megjelenő, de tényleg a nemzetközi szociaiista és radikális-párt és a szabadkómOvesek érdekeit szol­gáló egyik alföldi magyar lap nagy befolyású redaciora is. Alig hangzottak el a redactor lelhető nyájas üdvözletei — mellyel az otthon nagy hatalmú, de az idegen államantíszemita góc pont­ijain tőlük ur különösen szerény­séggel meghúzódó urak hazai is­merőseiket fogadni szokták, hogy azok védszárnyai alatt a fanattkus Lueger kővetők esetleges kellemetlenségeit el­kerülhessék. Valami megmagyarázha­tatlan elöérzet kezdte a telkemet nyug­talanítani. Nem tudom Ben Akiba úr­tól lanultam-e, vagy boldogult Pillich Kálmán collegám csepegtette lelkemba azt a bölcs érzelmet, hogy aminek rossz a kezdete, kellemetlenül fog végződni, tehát tanácsos azt abba hagyni, még áldozatok árán is, de tény, hogy a majom história nem ha­gyott békében. Végtelenül boldog let­tem volna, ha sorsom Mukival öesze nem hoz. Sejtelmem nem csalt meg. Alighogy a müncheni korsó habzó tartalmából egy bosszú kortyát lenyeltem, át sem adhattam magamat a szomjúságtól epedö ajkaira várva-várt gyönyörének, hirtelen orditás, vlsitás, csaholás, uga­tás, szűkülés, morgás, nyávogás és más állati hangok szörnyű egyvelege tört ki a szemben lévő állatokat szál­lító vasúti kocsiból. Az egész söröző közönség kínos meglepetéssel ugrott fel helyéről. A vasúti kocsik ablakai hirtelen felnyü- i tak, a kiváncsi fejek százai forog'tak

Next

/
Thumbnails
Contents