Szegedi Uj Nemzedék, 1934. december (16. évfolyam, 278. szám)
1934-12-09 / 278. szám
agegeft, 1934 december 9. vasárnap Keresztény politikai napilap Előfizetési ára: egy hónapra . , P 2-80 Postán küldve . P 3 — Közalkalm. kedvezmény. Egyes szám ára 10 fillér. Vásár-és ünnepnapi fillér Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szeged, Bugonics-tér 12. szám. TELEFON: Szerkesztőség, kiadóhivatal és,nyomda: 1153 Ara 10 fillér SVI. évfolyaai, 278 szám. A Katolikus Akció csanádegyházmegyei szervezetének, a Társadalmi Egyesületek Szövetségének, a Baross Szövetség szegedi fiókjának, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének és az Államvasúti Alkalmazottak Országos Szövetsége szegedi üzletvezetőségi kerületének hivatalos lapja. Postatakarékpénztári számla 8815. Magyarország genfi emlékirata sorra megdönti a délszláv állam alattomos vádjait Meg kell védenünk a nemzet becsületét a politikai fondorlatokkal szemben • Nyilvánosságra hozták Genfben a magyar válaszjegyzéket AZ olasz és a lengyel főmegbízott magyarbarát beszédet mondott a népszövetségi tanács vitájában Genf, december 8. Eckhardt Tibor magyar főmegbízott szombaton benyújtotta Genfben a délszláv panasziratra adott magyar válaszjegyzéket. A magyar emlékirat szövege a következő : " Már a marseillei merényletet követő napon a legádázabb vádakat kezdték szórni Magyarországra, a magyar kormányra, valamint a magyar polgári és katonai hatóságokra. Mintha parancsszóra történt volna: egyes országok sajtója hosszú heteken keresztül nem beszélt másról, mint Magyarország felelősségéről a marseillei bűncselekményben és az ádáz hadjárat, amelynek Magyarország a marseillei események óta prédája volt, sokban hozzájárult ahhoz, hogy olyan politikai légkört indtson A jugoszláv kormány azt kéri, hogy derítsenek világosságot azon körülményekre, amelyek között a marseillei gyalázatos merényletet elökészítették és végrehajtották. A magyar kormány sem kér egyebet. Magyarországra és a magyar kormányra nézve ebben az ügyben életbevágó fontosságú, hogy megvédje a magyar nemzet becsületét olyanpolitikai fondorlatokkal szemben, amelyeknek nincs más céljuk, mint az, hogy Magyarország hírnevét és erkölcsi integritását kompromittálják. A magyar kormány azt kérte, hogy a jugoszláv kormány panasziratát a tanács vegye sürgős megvizsgálás alá és hogy a marseillei ügyet, valamint annak egész hátterét tárgyilagossággal derítsék fel. Ha Magyarországnak az említett okokból különös érdeke fűződik ahhoz, hogy az ügyet a lehető leggyorsabban tárgyalják, a nemzetek közösségének szempontja ugyanezt kívánja. Tényleg, azok a vádak, amelyeket a belgrádi kormány Magyarország ellen emelt és amelyekhez Csehország és Románia csatlakozott, alkalmasak arra, hogy megzavarják a nemzetközi viszonylatok rendszerét és általában a világ békéjét. Nem lehet fenntartani a mostaniállapotot és nem lehet Magyarországot, a magyar kormányt és a magyar hatóságokat hosszú ideig ki, amely tele van komoly veszedelmekkel, nem csupán azért, mert látrányosan érinti bizonyos európai államok normális viszonyát, hanem azért is, mert olyan természetű, hogy megzavarhatja az ország békéjét. Ilyen körülmények között történt az, hogy a jugoszláv kormány szükségesnek vélte, hogy a népszövetség elé vigye ennek az ügynek bizonyos különösen súlyos oldalait, amelyek megzavarhatják a jó egyetértést és a békét Jugoszlávia és a szomszédos Magyarország között. A belgrádi kormánynak ez a lépése, amelyhez csatlakozott a csehszlovák és a román kormány, nem volt egyéb, mint további fejleménye diplomáciai téren annak a gyűlölködő hadjáratnak, amely a kisantant sajtójában már hosszú hetek óta folyt Magyarország ellen, különböző féktelen izgatásoknak és alaptalanvádaskodásoknak kitenni, anélkül, hogy abból ne származzanak komoly következmények a népek közti békére nézve, amelynek fenntartása fő feladata a népszövetségnek. A nemzetközii közvéleményre tartozik tehát, hogy követelje a marseillei merénylet ügyének és igazi okainak haladéktalan tisztázását. Megvizsgálva azt a levelet, amelyet a jugoszláv külügyminiszter november 22-én a népszövetség tanácsához intézett, a magyar kormány mindenekelőtt kénytelen megállapítani, hogy a jugoszláv panaszirat és az azt kísérő emlékirat szövege túlnyomó részben nem tesz egyebet, mint megismétel távoli időszakba visszanyúló régebbi panaszokat, amelyek megszűntek vita tárgyát alkotni a két állam között. Nincs tehát másról szó, mint olyan mesterkedésről, amely hasznot akar húzni régi és már rendezett incidensekből, hogy tévedésbe ejtse a közvéleményt és fegyvert kovácsoljon az események által meghaladott ama Incidensek és a marseillei bűntény között, amely bűntény egyedül kell, hogy a tanács elé hozott ügy tárgyát képezze. Meg kell említeni, hogy miután a határincidenseket a belgrádi megállapodással rendezték, a magyar kormány nem késett a megegyezés szellemében megtenni és becsületesen végrehajtani mindazokat az intézkedéseket, amelyeket 1934. április 26- án a jugoszláv kormányhoz intézett jegyzékében részben már foganatba vettnek célzott, részben pedig a jövőre nézve kilátásba helyezett. A magyar kormány április 26-iki jegyzékében felsorolt intézkedések a következők : . 1. A magyar kormány közölte a jugoszláv kormánnyal, hogy jóval a jugoszláv kormány lépése előtt megtette a szükséges intézkedéseket abból a célból, hogy Jankapusztáról a jugoszláv politikai menekültek és emigránsok eltávozzanak. 2. A magyar kormány ugyanebben a szóbel jegyzékben jelentie hogy eltávolítják Magyarországró mindazokat a jugoszláv emigránsokat, akik vétettek a Magyarországon élvezett vendégjog kötelezettségei ellen. A jugoszláv kormány legsúlyosabb vádja az emigránsok jankapusztai tartózkodására, ottani bűnös üzelmeikre, továbbá a magyar hatóságok feltételezett segítségére és bűnrészességére vonatkozik. Elégséges, ha ezekkel a vádakkal szembeállítom a tényeket. A magyar jegyzék ezután fölsorolja azokat a tényeket, amelyek mindenben megdöntik a délszláv panaszirat állításait. Fölsorolja a magyar jegyzék azokat az adatokat, amelyeket Eckhardt Tibor magyar főmegbízott már pénteki beszédében ismertetett a tanács előtt, így rámutat arra, hogy Jankapusztán sohasem volt tábor, de különben is a 30—40 itt lakó horvát emigráns bérletét is likvidálta a magyar kormány. Annak ellenére, hogy az emigránsok ellenőrzése nehézségekbe ütközött, a magyar hatóságok mindig kötelességüknek tartották az emigránsok fölötti rendészeti ellenőrzését, mert a magyar kormány nem tűrt és nem tűr meg semmiféle visszaélést. Itt megemlíti a magyar emlékirat Premec esetét, akit a magyar bíróság 13 évi fegyházra ítélt egy merényletért. A marseillei bűncselekményben való állítólagos részvétel miatt Franciaországban letartóztatott három emigránsról nem tudták a magyar hatóságok, hogy azok Jankapusztán lettek volna valamikor is. De mindenképpen összeomlik az a vád, hogy a marseillei bűntényt Magyarországon készítették elő és Magyarországon húztak sorsot a merénylők kijelölésére. A következőkben a magyar jegyzék fölsorolja a hat pontba foglalható délszláv vádpontokat. A magyar kormány a marseillei merénylet igazi okainak haladéktalan tisztázását kéri Válasz a délszláv állam vádpontjaira A vádpontokkal szemben a magyar jegyzék a következő megjegyzéseket teszi : 1 1. Minden olyan személy, akit rajtakaptak azon, hogy engedély nélkül lépte át a határt, a polgári és katonai hatóságok elé került. A hor-,vát emigránsok megérkezésük után szintén ilyen elbánásban részesültek. 2. Soha a magyar polgári, vagy katonai hatóságok nem foglalkoztak Jankapusztán, vagy másutt élő horvát emigránsok oktatásával és megszervezésével. 3. Soha a horvát emigránsok nem kaptak fegyvert vagy lőszert sem Jankapusztán, sem másutt a magyar polgári vagy katonai hatóságoktól és soha ilyet nem szerezhettek be Magyarországon. Egyébként semmiféle biztosítékot nem terjesztettek be erre nézve, hogy ezeket Magyarországon gyárthatták vagy vásárolhatták volna. 4. A magyar polgári és katonai hatóságok sohasem nyújtottak erre támogatást a horvát emigránsoknak és a jugoszláv emlékirat maga is tartózkodik attól, hogy ezeknek állítólagos pénzsegélyezésével bárminő, konkrétumot állítson. Lehetetlen tehát ennek a vádnak megvizsgálásába bele bocsátkozni. — Mindamellett van két ,mint, — folytatja a magyar főmegbízott jegyzéke —, amelyekre nézve már most nyilatkozni kivánok . — A jugoszláv kormány azt állítja, hogy az Ustasa tagjai között forgalomba hozott ércpénzt Budapesten, a magyar állam pénzverdéjében verték. A leghatározottabban kijelentem, hogy soha a magyar állam pénzverdéjében nem vert pénzt az Ustasa részére. Ami másfelől a jugoszláv emrlékirat függelékében közölt két jugoszláv fényképet illeti, ezek amennyiben hitelesek, egyszerűen csak azt bizonyítják, hogy az Ustasa szervezet maga rendezte a saját maga ügyeit. Itt kell