Szegedi Uj Nemzedék, 1934. december (16. évfolyam, 278. szám)

1934-12-09 / 278. szám

1934 december 9., vasárnap SZEGEDI ÚJ NEMZEDÉK Közel háromezer embert eddig a Délvidékről Szombaton reggel 41, este 137 menekült érkezett Szegedre . Kelebiánál és Magyarbolynál is tovább folynak a kiutasítások Szeged, december 8. A délvidéki magyarság szörnyű kálváriája egyre tovább tart. A határon keresztüljövő vonatok állandóan ontják Szegednél, Magyarbólynál és Kelebiá­nál a földönfutóvá tett magyarok százait. Az elmúlt négy nap alatt kiüldözött magyarok száma már közel jár a háromezerhez, így nem lehetetlen, hogy bekö­vetkezik a kiűzött magyaroknak az az értesülése, hogy a szerbek húszezer ma­gyart akarnak áttőni a határon. A szombati nap eseményeiről az alábbiakban számol be a Szegedi Új Nemzedék munkatársa: . .. „Sírok az örömtől, hogy a Ham nem lesz szerb katona .­i. Soha megrázóbb, szívbemarkolóbb je­lenetet nem lehet elképzelni, mint a Ju­goszláviából kiüldözött magyarok szom­bat reggeli érkezése volt. Nem maradt szem szárazon, nem bírta senki mély­séges megindulás nélkül végignézni ezt a jelenetet. Menetrend szerint, pontosan negyed nyolckor érkezik meg a szabadkai vo­nat. Az ablakokon megtört arcú magya­rok, kisírt szemű asszonyok és álmos­­szemű gyerekek néznek ki. A perron előtt áll a magyar hangosfimfelvevő hatalmas gépkocsija, tetején állványra szerelve a felvevőgép. A sínek előtt mintegy hatvan főnyi turulista, emerica­­nus és szentistvános egyetemi bajtárs áll felsorakozva. Néma csendben, könnyes szem­ekk­el szállnak le a kiüldözött magyarok két kocsiból. Negyvenegyen jöttek, férfiak, asszonyok és gyerekek. Az egy­­ik fiú, lehet úgy hétéves, állandóan hangosan sír. Amikor valamennyien le­szállanak, Buócz Béla dr. főkapitány­­helyettes áll elébük és rövid beszédet intéz hozzájuk. Nem a rendőr szól a közönséghez. A magyar testvér szól a magyarhoz. Szeretetteljesen üdvözli őket a magyar földön és megnyugtatja őket, hogy mindenkiről­­gondoskodás történik. Beszéde alatt már fel-feltör egy-egy hangos zokogás a menekültek között, s a meghatottság akkor lesz a legmélyebb, amikor egy magas, szikár, harminc év körüli ur, egy magyar ez­redes Bácskában élt földbirtokos fia leveszi kalapját, s nyolcéves gyermekét kézenfogva szaggatott mondatban be­szélni kezd: — Csak pár szót akarok maguknak mondani, magyar testvéreim... Soha nem sírtam, most se sírnék, de az öröm könnyei törnek elő szememből... örü­lünk, hogy itt vagyunk újra, magyar földön, örülük, hogy kisfiam, aki itt van mellettem, nem lesz szerb katona... Sajnos én voltam... aztán sírásba csuklik a hangja, nem tud többet szó­­lani... A következő percben az egyetemi­ hallgatók elkezdik a Himnuszt énekelni, s velük énekelnek a kiűzött magyarok is, ha nem fojtogatná torkukat a zoko­­gás ... Elhangzik a Himnusz utolsó akkordja, az egyetemi hallgatók vállukra veszik a menekültek csomagjait és beviszik a várótermekbe. Néhány perc múlva­­már a gyerekek tejet kapnak, a moz­gókony­­hán pedig teát főznek a felnőtteknek... Nagyon jól esik nekik a meleg, hisz egy nap óta nem ettek... A váróteremben anyja és két kis­testvére mellett fekszik a padon az a szerencsétlen kisgyermek, aki a megér­kezés pillanata óta állandóan sír. Kér­dezzük tőle miért, nem felel, csak riad­tan reánk néz és még jobban sírni kezd. Kérdezzük az édesanyját. — Még tegnap este történt, hogy a szabadkai állomáson felvette a gyereket egy szerb csendőr, labdázni kezdett ve­le a levegőben, olyan magasra feldobta, ahogy csak bírta... Megvizsgálja a gyereket Oláh tisztior­vos, de segíteni nem tud ... Idő­­kell a kicsinek, amíg újra megbarátkozik az emberekkel... Esetleg kapott egy egész életre szóló szívbajt... Itt van egy tizennégyéves fiúcska. A szüleit már három nappal ezelőtt áttet­ték. Ő vidéken szolgált egy gazdaság­ban, csak most tudták előkeríteni, s azonnal dobták át őt is a határon. A reggel érkezett menekülteket a ró­­kusi tornacsarnokban helyezték­ el. 7.000 dinár ellenében ígérték meg, hogy ■kieszközlik a kiutasítás visszavonását. Ki is fizették a kért összeget, de azért ma estére már ők is a rókusi állomásra érkeztek. A vonat megérkezése után negyedórá­val a Szent Vince Egyesület hölgyei­­és a szeretetház apácái már osztották a menekültek vacsoráját. — Mintha a mennyországba jöttünk volna, úgy érezzük itt magunkat — mondja egyik kiutasított. — Nagyon jól esett tizenöt év után újra hallani a magyar Himnuszt —■ mondja a vacsoraosztásnál tört magyar­sággal egy németpalánki iparosember. Az este érkezett menekültek na­gyobb részét még az éjszaka folya­mán Budapestre szállították, kisebb Eszék, Kevevára, Horgos, Német­palánk, Topolya .. . Amint reggel jelezték, az esti vonat újabb menekülteket hozott. Hat órakor érkezett meg a rókusi pályaudvarra a horgosi vonat és 137 kiüldözött magyart hozott magával. A vonat fogadására ki­ment a pályaudvarra Pálfy József dr. polgármester is, de többezer főnyi kö­zönség is várakozott az állomás előtt. A vonat beérkezése után a közönség elénekelte a Himnuszt, majd a mene­kültek leszálltak a vonatról. Ismét igen sokan jöttek Horgosról, továbbá Eszék-Tő­ről, Keveváráról, Németpalánkáról, Bólyáról és a többi községekből. A­­kiüldözöttek között két hetven éven felüli, súlyos beteg asszony volt, akiket a mentők azonnal kórházba szállítottak­. Németpalánkáról négy németajkú család érkezett, akik húsz év óta laktak a­­köz­ségben.­­ Gogolák József elmondta, hogy kihall­gatta két szerb rendőr beszélgetését, akik megdöbbentő dolgokat mondtak el a csetnikek jövő terveiről. A fosztoga­tást máris megkezdték ezek a fegyveres bandák az előző napokon kiutasított magyarok házaiban. A kiutasított magyarok közül többen voltak, akik a rendelkezésükre álló né­hány óra alatt el akarták adni ingatlanu­kat. Egy földmives 15.000 dinárt érő házát ötszáz dinárért volt kénytelen eladni. A hatósági emberek rettenetesen zsa­rolják a tehetősebb kiutasított magya­rokat. Az egyiknek 10.000, a másiknak I­LTAROSI mozi Vasárnap és hétfőn CLEOPATRA Mille nagy világfilmje Claudette Colbert-tel vasárnap 3, 5, 7, 9, hétfőn 5, 7 és 9 órakor. SZÉCHENYI MOZI Vasárnap és hétfőn 3-AS huszárok Gustav Fröohlich nagyszabású filmje a galíciai nagy harcok ide­­jéből van. 3, 5, 7, 9, hétfőn 5,7, 9 Grap­icionalak legolcsóbbak Tisza Áruházban Püspök ba­zár. # Ingyen tanítjuk horgolni, kötni # részét pedig a rókusi tornacsarnok­ban helyezték el. A város társadalma szombaton is megható áldozatkészséggel sietett a menekültek segítségére. A legmeg­­hatóbb talán mégis a püspöki tai mne­­otihon növendékeinek az elhatározása. Azt határozták ugyanis, hogy egy hétig nem esznek húst és az így meg­takarított összeget ajánlják fel a me­nekültek számára. Felhívás a menekülekhez Szeged, december 7. A rendőrhatóság felkéri azokat a ki­­utasítottakat, akik Szegeden maradtak, sorsuk elintézése céljából jelentkezzenek a külföldieket ellenőrző hivatalban. Szé­­chenyi-tér Kiss Dávid-palota 1. emelet 1. vagy 3. sz. alatt Terstyánszky István rendőrtanácsosnál. Jugoszlávia retorzióként alkalmazza a kiutasításokat (?) Budapest, december 8. A napok óta Budapestre érkezett kiüldözött magyarok száma szomba­ton hajnalban újabb csoporttal gya­rapodott. A nyugati pályaudvarra a szegedi személyvonattal a kora reg­geli órákban 192 menekült érkezett és ezekkel ma már SOótra szaporo­dott a fővárosban lévő kiüldözöttek száma, akikrő­l a székesfőváros gon­doskodik. A szerb üldözések áldozatait a nap folyamán a Népszállóból és több át­meneti szállóból a mezőgazdasági ki­állítási telep vendéglője és igazgató­­sági épületébe vitték át és ott szállá­solták el. Szombaton kezdték meg a­­"Fehér­­sas-téri iskola berendezését, a föl­dönfutóvá lett bácskai magyarok szá­mára. " A Délszláviából kiutasítottak száma több mint 600-al növekedett, úgy hogy közel 3000 kiutasítottat tarta­nak nyilván. A kiutasítottak nagy­részt nem magyar anyanyelvűek, ha­nem svábok, bunyevácok, sokácok és horvátok. Budapest, december 9. Egyes jugoszláv lapoknak azzal a híresztelésével kapcsolatban, hogy a Ju­goszláviából való tömeges kiutasí­­tások megtorló rendszabályokat je­lentenek Magyarország részéről kez­deményezett kiutasításokkal szemben, illetékes helyen a következő felvilá­gosítást adták: — A magyar hatóságok az idegen rendészetet minden nemzeti megkü­lönböztetés nélkül gyakorolják. Azok­nak a jugoszláv állampolgároknak a száma, akik a fennálló törvényes előfeltételek híján tartózkodást nem nyertek, illetve kiutasíttattak, teljesen normális keretek között mozorg és­ nem haladja meg a más országokkal szemben és más években­ előfordult átlagot. Az 1934. év folyamán kiuta­sított jugoszláv állampolgárok száma összesen 66. A lakhatási engedélyt pedig 31 esetben vonták be. Ezzel szemben Jugoszlávia az utolsó négy nap alatt 2689 egyént tett át elfogad­ható indok és nagyrészt okmányok nélkül a magyar határon. A Katolikus Nővédő Egyesület választmányi ülése — Szegedi Új Nemzedék munkatársától — Szeged, december 8. , tetlen szociális munkásságukért. A Szegedi Katolikus Nő­védő Egye­sület tegnap délután 5 órakor választ­mányi ülést tartott az egyesület szék­­házában. Az ülésen a választmány tagjai csaknem kivétel nélkül meg­jelentek. Az ülés megnyitása előtt dr. Reg­­dán Károlyné alelnök meleg szavak­kal üdvözölte dr. Raskó Istvánné alapító elnökasszonyt, aki a fél év­vel ezelőtt történt baleset óta most jöhetett csak először Szegedre. Dr. Raskó Istvánná meghatottan köszönte meg az üdvözlést, s egyben köszönetet mondott mindazoknak, a­kik hosszas gyengélkedése alatt jó­kívánságaikkal keresték fel. A választmányi ülés megnyitása után Fehér István titkár terjesztette elő jelentését, majd Török Sámdor­­né a patronesz testület lelkes és szé­leskörű munkásságáról számolt be. A beszámolóhoz Pólyák Károly lelkiigazgató szólt hozzá és köszö­netet mondott a patronesszeknek ...­Buőcz Béláné alelnök tette meg ezután jelentését a Napközi Otthon­ról, majd dr. Regdán Károlyné a Szent Erzsébet internátus vezetéséről számolt be. Dr. Raskó Istvánné alapító elnök­­asszony ezután kegyeletes szavakkal parentálta el Aigner Károly dr. ny. főispánt, aki szivvezésekkel támo­gatója volt mindenkor az egyesület munkájának­. Nevét az egyesület tagjai szivükbe zárják és emlékét örökké szeretettel megőrzik. A választmányi tagok ezután egy Miatyánkot imádkoztak el boldogult Aigner Károly főispán lelki üdvéért. Dr. Csikós Nagy Józsefné elnök­helyettes terjesztette ezután elő­re­­jelentését. Dr. Raskó Istvánné alapító elnök tette meg ezután elnöki előterjeszté­seit. Kifejtette, hogy a legfontosabb feladatnak a patronesz-testület to­vábbi fejlesztését tartja. Ezért fontos, h­ogy a patronessz-testület élén, 14

Next