Szegedi Uj Nemzedék, 1944. augusztus (26. évfolyam, 183-192. szám)
1944-08-13 / 183. szám
1944. augusztus 13. vasárnap SZEGEDI U. NEMZEDÉK Építünk, vagy rombolunk ? Egyik budapesti napilap nyomán a Szegedi Új Nemzedék is hírt adott arról az otrombaságról, amely szerint a Madách Színházban műsoron lévő «Ártatlanok?» című színdarab plakátjának karikatúrájaképpen Budapest utcáin házfalaira és hirdető oszlopaira olyan gúnyplakátokat ragasztottak, amelyeken az eredeti kép zsidó figurája helyén Magyarország hercegprímásának arcára emlékeztető rajz került, míg, a másik két alak közül az egyik Im-Brédy Béla képmása, a másik egy galíciai zsidóé. Amikor Magyarország első közjogi méltósága és rajta keresztül az Egyházellenes intézeterről a minősíthetetlenül durva és ízléstelen támadásról olvasunk, az első felháborodás némi csillapodása után kérdően néztünk magunk elé. Mi ez? Hiszen a bolsevizmus mai korifeusai is kereken tagadják, hogy világnézetük a katolikus Egyház ellen irányulna, annál harsányabb cáfolatot kiáltanak azok, akik a szocializmusnak nemzeti irányú kifejlődéséért küzdenek? Napról-napra olvasunk cikkeket ennek az utóbbi irányzatnak sajtóorgánumaiban, amelyek hevesen tiltakoznak, valahányszor hasonló vádakkal illetik őket. Ezt eddig bizonyos mértékig megnyugtatónak is találtuk. El sem tudtuk tehát képzelni, hogy akadjon a keresztény Magyarországban egyetlen keresztény ember, aki ilyen cselekmény elkövetésére kapható volna és tenné ezt abban a bizakodásban, hogy ezért senki felelősségre nem vonhatja. De hiába minden igyekkezünk, hogy e földit hitetlenkedjünk, a hitvány lelkületet eláruló plakát mégis csak kikerült az utcára, a házak falára és hirdető oszlopokra. Ime, tehát ennyit eredményezett az egységre törekvésnek minden oldalról megnyilvánuló vágya. íme, ilyen választ adtak nekünk a mi becsületes szándékunkra. A magyar lejektől ennyire idegen, undorító és arcpirító «szellemi» merénylet meggyőzhet mindenkit: mit ér a józan emberek igyekezete, a világosabban látók egységes erőre törekvő fáradozása ott, ahol mindenekelőtt való a pártérdek, ahol többet érőnek tartják a széthúzást az összetartásnál, a durva kamasz vicceket a férfias kézszorításnál, a nemtelen rágalmazó szándékot a felebaráti szeretetnél. A világért sem akarunk ezeknek a lelkükre beszélni. Aki rágalmazni akar, azt ettől eltéríteni szép szóval nem lehet. Annak még a törvény szigora se mindig elegendő, mert beteges fanatizmusában talán még mártíromságnak is venné büntetését. Az ilyenekkel szemben a magyar keresztény közvélemény mélységes megvetését kell éreztetni és tudomásukra hozni azt, hogy ma már ebben az országban nincs is más közvélemény, mint keresztény és magyar, tehát semmiféle rabulisztikával sem beszélhetik ki magukat ez alól a vád alól. Most, hogy a zsidókérdés elintéződött és azt hittük, egyszer s mindenkorra mentesültünk az idegen faji behatás alatt egykor napvilágot látott ilynemű sajtótermékektől, az a látszat üti fel fejét, mintha egyetlen erényt, az összetartás erényét amely amazon az oldalon olyan megalkuvás nélkül volt, ami magyarok és keresztények nem tudjuk megvalósítani! Nem! Ez nem lehet igaz! Nem lehet igaz, hogy ide jutottunk volna. Nem lehet igaz, hogy egymást akarjuk marni, egymást tiporni, gyötörni, holott —ann,d i*~azi ellenség vesz körül bennünket! Merjük hinni és feltételezni, így csak egy-két magáról megfelednie :et tévelygő követte el ezt a his tényt, ezt a szégyenletes botrányt. Egyelőre azonban nagyon megnyugtatónak találnánk, hogy megfélyegeze a pakzát termelésnek ezeket az egyelőre még ismeretlen szegénylegényeit. Elég ételt követünk az egész magyar katolikus társadalom, de minden jóérzésű és jóízlésű magyar emlőén nevében is! Mert ez már nem pártpolitikai harc, ez nem elvek csatája, nem is komoly politikusok szabad gondolatainak megnyilvánulása, hanem leplezetlen destrukció és olyan mértékű tekintélyrombolás, aminől semmiféle párt, vagy mozgalom nem tekinthet a maga fegyveré-ek s amiket ez a szenvedő, de még mindig erős és ütőképes ország sem nézhet ölhetett kézzel. (Ky.) Vilon J. Ferenc úri- és hölgyfodrász üzletemet Koronautca 15 sz. alól I Tisza Lajos körtt 42. sz. alá helyeztem át. Kedves vendégeim szives párologását kérem. | Vlsi éfrit eladóknak enp^amény'T Beszerzésről tHeknita*; NOVINYVÉDELMI SZEREK ELŐSÍÍÖJH HÍXU.HOJÍU M n OK G W UJ ViX) É » A magyar társadalombiztosítás a reformok útján A magyar társadalombiztosítás és intézményei jelenlegi álapotukban is felette állnak az egyes gazdagabb, számban nagyobb és kultúrában is idősebb nemzetek hasonló intézménei felett, mégis a szolgáltatások mértéke és azok nyújtása tekintetében több változtatásra van szükség Általánosan ismert dolog, hogy a társadalombiztosítási intézmények ellen a munkaadók, de főképpen a munkavállalók részéről — több valljuk be jogos — panasz hangzott el. Az illetékesek megállapítása szerint a legtöbb panasz és kifogás azöregségi biztosítás rendszerét érte. A sérelmek legfőbb pontjaként a 65. életévben meghatározott korhatárt, ezenfelül az öregségi és rokkantsági járadékok alacsony voltát emlegették. A kormányzat megvizsgálta a felmerült panaszokat és azokat jogosnak találva, a legrövidebb úton, rendeletben intézkedett az öregségi biztosítási korhatárnak 65-ről 60 évre való leszállításáról. A járadék összeg felemelésére is intézkedés történt. Eszerint az eredeti évi 120 pengő járadéktörzs helyett — amit állami hozzájárulásnak is neveznek ,— és ami időközben 150, majd 180 pengőre emelkedett, most ms.d 480 pergő lesz a járadéktörás összege is ehhez számítódik a befizetett járulékok után esedékes foltozódó járadékrész. Az eddigi havi 20—30 pengő körül mozgó járadékokkal szemben tehát csupán az állami hozzájárulás, a járadéktörzs összege havi 40 pengőt tesz ki. Ha ezen összeghez hozzávesszük az eddigi befizetett járulékok után esedékes fokozódó járadékrészt, úgy a havi járadék összege az eddigi 20—30 pengő helyett 60 pengő körüli összegre emelkedik. A járadékok összegének ez a százszázalékosnak mondható emelkedése a jelenlegi járandóságok létszámának figyelembevételével mintegy 16 millió pengővel több kiadást jelent az OTI öregségi ágazatában. A megrokkant, a kiöregedett magyar munkáshoz egy év alatt 16 millió pengővel többet juttat el az új rendelkezés. A másik nagy horderejű kérdés, amely ezeken keresztül foglalkoztatta az illetékeseket, a háztartási alkalmazottak kötelező öregségi biztosítása volt. Ez ■ ■égi kívánság egy gyors intézkedéssel szintén a megvalósulás útjára lépett. Nemcsak a kifizetett járadékösszegek nagysága jelenti a kérdésnek fontosságát, hanem az is, hogy 137.000 háztartási alkalmazott feje felül elvonul a gond, hogy mi lesz velük, ha megrokkannak, ha az öregség kiüti kezükbe a munkát.A legszükségesebb módosítások tehát a legrövidebb időn belül a megvalósulás útjára lépnek. Ezek az intézkedések azonban még nem oldanák meg a legnagyobb problémáját a szociális biztosításnak. A társadalombiztosítási intézmények racionalizálására feltétlenül szükség van. Közel 40 különféle beteg,ségi biztosító intézet és közalap látja el a magyar dolgozók szociális biztosítását. Hacsak arra gondolunk, hogy minden egyes intézménynél, külön vezetősége, tisztviselői vannak, már célszerűtlennek kell ezt az állapotot minősíteni. De ezenfelül a különböző biztosító intézetek különböző szabályok szerint, különböző módon látják el a biztosítottak segélyezését. A belügyi kormányzat felismerte a kérdés nagy fontosságát és máris foglalkozik a betegségi biztosítás szabályainak egységesítésével, valamint a teherviselőknek egyetlen nagy szervezetbe való egyesítésével. A háborús kézségek sok mindent akadályoznak, de komoly, tudatos munka folyik a végső cél, a magyar betegségi népbiztosítás eszményének megvalósítására A szociális biztosítást szabályozó tör- vények meghozatalában sok nagy nemzetet megelőztünk és ha a népbiztosítás megvalósult, akkor hazánk a szociális rendezések terén sokkal előbbre, a legelső helyre kerül, amit a háború utáni béketervekben szereplő ,,Bevedigre terv“ sem biztosíthat (t. 1.) Gobelin ágygarnitúra, flanel takaró színes női zohni, leányka és fiú pulóver, gyermek harisnya, gumírozott baby nadrága és pelenka, női siak és nyakkendők Bodola tejgulkereskedő Gr. Apponyi A. & 13.