Szegedi Uj Nemzedék, 1944. október (26. évfolyam, 223-226. szám)
1944-10-01 / 223. szám
1944. októbber 1. vasárnap. SZEGIDT IT.IT»rtMZED«K TEKINTSÜNK MAGUNKRA! Mint ismeretes, Magyarország !bíboros hercegprímása kezdeményezésére jövő vasárnap, Magyarország Nagyasszonya ünnepénbűnbánó és engesztelő könyörgéssel fordul a keresztény magyarság a Boldogságos Szűz közbenjárásáért, s az egyházmegyék valamenynyi templomában tartandó ilyen irányú ájtatosságok során magyar hazánkat Jézus és Mária Szivének fogják felajánlani. Ma,a háború hatodik esztendejében, amikor csak nemrégiben is hazánkban a keresztény és magyar szellemnek győzelemre jutását ünnepeltük és a keresztény és magyar lelkület istápolását tűztük ki célunkul, szomorúan kell tapasztalnunk, hogy ennek a szellemnek és lelkületnek tökéletes kifejléséhez lealkudhatatlanul szükséges keresztényi morál megalapozása legfeljebb csak kezdeti stádiumában maradt. Még mindig ott tartunk, hogy legtöbben a kereszténység jelszavát csak politikai pajzsként használják, de annak megvallását már feleslegesnek, gyakorlását pedig gyengeségnek minősítik és csendes agyonhallgatással mellőzik. Aki csak némileg is magáévá tette a keresztény megújulás szükségességét és annak gondolata fölött komolyan elmélkedett, s azután nyitott szemmel járt a világban és úgy szemlélte a mostani társadalmi viszonyokat, annak nemkerülhette el figyelmét, hogy a mai társadalom — talán anélkül, hogy tudna róla, — sok tekintetben hasonlít az ókori pogányvilág szociális képéhez. Ha csak kissé is tisztában vagyunk a keresztény morálisnak követelményeivel, fel kell ismernünk ezt apogány színezetet a mindennapi életbéli, az emberek gondolkozásmódjában, és egész lelki beállítottságában. Az első szimptóma az anyagelvűség, a rozsdának és mélyrágásnak kitett földi kincsek faragott képe, vagy rongybálványa, amelynek megarthatásáért, vagy kevéssé erkölcsös úton való megszerzéséért ádáz harcoktól sem riadunk vissza. A másik a tóunkának igazságos megjutalmazásától, illetve a becsületes igyekezettel végzett jó munkának megbecsülésétől való idegenkedés, ami mármár a rabszolgasors szomorú és embertelen fogalmát idézi emlékünkbe. A harmadik az ugyancsak pogányvilágra emlékeztető, kilengésekig űzött test-kultusz, amely akár az öltözködésben, akár a nyíltan gyakorolt meztelenkedésekben, a vagy kendőzésekben és egyéb divatokban mutatkozik, nem is szólva az ilyirányú úgynevezett művészi és irodalmi megnyilatkozások kinövéseiről. Vaft-te valaki, aki ne ismerné be, hogy mindezeken a szomorú állapotokon változtatni kell, hogy mindezekben az emberi önzésből, kevélyégből, vagy hiúságból szártalmazó bűnökben mindannyian többé-kevésbbé felelősek vagyunk és mind a bűnbánatra, mind pedig az engesztelésre nagyon is megértünk?.. Mert mindezek a társadalmi elfajulások a keresztény szellemnek, keresztény lelkületnek és keresztény erkölcsnek mellőzéséből származnak és bármennyire lázadozunk is e vád ellen, az alól magunkat bűnbánat és engesztelés nélkül ki nem vonhatjuk. Amíg pedig be nem látjuk, hogy erre a bűnbánatra és engesztelésre szükségünk van, mégpedig kivétel nélkül, addig fennáll a keresztény szellemtől legtávolabb álló pogány lelki megnyilatkozás, a gyűlölet, minden ellentétnek, minden viszálynak, háborúskodásnak elindítója. Végeredményében tehát minden egyéni és társadalmi bűnnek gyökere az elpogányosodott szellem, a hitélet elsekélyesedése és csak külső látszatokra szorítkozása. Isten és a felebarát szeretetének mind kirívóbb kikapcsolása életünkből. . Éppen azért a legnagyobb mértékben vagyunk ráutalva mindannyian arra, hogy bűbánatot tartsunk és engesztelésért fohászkodjunk, ha a mostani gyűlöletdzsungelből ki akarunk lábolni. Ez alól azok sem vonhatják ki magukat, akik úgy érzik, hogy tisztán és gáncstalanul állanak a fentebb felsorolt bűnök elkövetésében és azok következményeinek felidézésében, mert engesztelő imáikat felajánlhatják a bűntelennek mindazokért is, akik nem tudnak bűneik súlyáról, s így az engesztelést maguk részéről elmulasztják. Zúzzuk tehát össze az Én-imádatnak pogány bálványát, ismerjük be, hogy keresztény szellem a keresztény erkölcs gyakorlása nélkül főként szeretet nélkül zengő érc, vagy pengő cimbalom és siessünk a meghirdetett igaz színvallásra olyan lelki felkészelséggel, amilyennel legbiztosabban érhetjük el az isteni Gondviselésbe vetett, bizalomnak sikerét és mindnyájunkra nézve áldásos eredményét: az isteni igazságosságon alapuló boldog békét. El kell távolodnunk a pogány ókor felelevenítésének útjáról és a világos elme, valamint józan belátás felismerő képességével hozzá kell látnunk az ellanyhulásnak indult keresztény érzület renneszszánszához, amit csak keresztény alázatosságtól áthatott őszinte magunkbaszállással érhetünk el. Csak egy kis erkölcsi bátorság kell hozzá. Rá kell szánnunk magunkat, hogy bátran lépjünk be az újjászületés vizének felfrissítő, ébresztő tavába, hogy azután megnyugvásra szomjúhozó lelkünk megerősödve boruljon az Élővizek Forrásához, Krisztushoz akinek elsősorban tartozunk bűnbánattal, akitől ezek után bízvást várhatjuk a felszabadító engesztelést és akinek mindezekért, imáink teljesítéséért, a beléje helyezett bizalmunkvalóra válásáért, úgysem tudunk majd eléggé hálát adni. ÜZENET... Egyszer már írtunk az önfegyelemről helyesebben mondva, az ötfegyelmezetlen emberek viselkedéséről, akik nemcsak a maguk idegrendszerének váltak ellenségévé, hanem mások idegeit is néha valóban súlyos próbára tették. Most ismét kénytelenek vagyunk felemelni szavunkat a fegyelmezetlen emberekkel szemben, mert amióta, a háború, vihara itt söpör végig közvetlen közelünkben, azóta újra és még nagyobb számban megszaporodott az önmagunkon uralkodni nem tudó vagy talán éppen, nem is akaró emberek száma. Pedig a magyar napisajtó hetek óta szinte alig győzi hangoztatáni a minden vonalon oly nagyon fontos helytállás szükségességét. Amikor az ellenség betört határainkon, egyszeribe száz felé is szétszakadtak a háború továbbfejlődését illető vélemények, melynek következtében bekövetkezett az a helyzet, hogy az emberek, sajnos, elég nagy tömegének megrendült, a bizalma, megingott a a hite és olyan, szinte majdnem megmagarázhatatlan cselekedetekre ragadtatták magukat, amely bizony könnyen káros hatássá válhatott volna valamennyiünkre. Hála fajtánk természetének, — tudnillik, hogy amilyen érzékeny és nyughatatlan a veszély megérzésének és megértésének első perceiben, éppen olyan higgadt, önmagán is felülkerekedni tudó, erős a veszéllyel való szembenézés alkalmával — lassan csillapodni kezdenek a kedélyek, s az öntudat is kitisztul. Azok pedig, akik nem tudnak, vagy, mint mondottuk,' nem is akarnak megszabadulni Iflki-béklyóiktól, bár tudjuk , számuk meglehetősen nagy Tnarac, az elkövetkezendő időkben hyár'-’ní5n 'Számítanak 'mételynek’.. Raawinkat is' csak' azért emeljük Vek fel velük szemben, hogy megpróbáljuk velük megértetni, ha jtűk az önfegyelmezettség talaja végkép kicsúszott a lábuk alól, maradjanak veszteg. Nekünk, akik mégis az erősebbek táborába laktozunk, szent a meggyőződésünk, hogy a rendíthetetlen helytállás és mindenekelőtt a lelki megingathatatlanság éppen olyan erős velünk minden ellenséges miggyőzniakarással szemben, histi honvédeink kezében a fegyver. Hisszük, hogy az annyi bajt keresztülvészelt, s az oly sok megpróbáltatást kiállott magyarságunk most sem hagy bennünket cserben, még ebben a vésztjóslóan a nehéz órákban sem. Ezer esztendőn keresztül csak a harc és a sok ellenségünkkel való farkasszemetnézés volt osztályrészünk, s amíg más nemzetek békében és jólétben éltek, addig mi hol a kívülről fenyegető, bennünket elsörörni akaró veszedelmektől hol a belső, egymást megértetni nem akaró viszálykodó, sőt sokszor komolyan, ellenségeskedő erők megértetéére, kibékítésére, elcsitítására és elfolytására kényszerültünk. És most is, amikor pedig neka félnapokon át vagy egy-egy egész éjszakán közvetlen közelünkből hallatszik az ágyúdörgés, aszerint hogyan, merre tolódik, hullámzik a bennünket letiporni akaró ellenség támadása, álljuk a helyünket nyugodtam, mondhatnók, elszántan, s mondhatnak tőlünk képtelenebbnél képtelenebb dolgokat kitartóunk azon a helyen, ahová sorsunk állított, mert így kívánja becsületünk és így parancsolja a magyar helytállás. Az Úristen szeret bennünket, szerd a magyar nemzetet és ép- Publiht ezeresztendőn keresztült meát i* m'*swv ■m-ajil hermütiketi 5 Használj OOOL! S ép morcul szájad torkod és fogod