Székely Hirlap, 1871 (3. évfolyam, 1-103. szám)
1871-04-08 / 28. szám
Idézi erre nézve a zsidó congressus határozatait, melyek a szentesítés daczára sem hajthatók végre s azokra nézve, kik magukat alájuk nem vetik, kötelezőknek egyáltalán nem tekinthetők. E súlyos vádakat kötelességének tartja indokolni: parancsolja ezt „a congressus, mint nagytekintélyű gyülekezet iránti tiszteletet is sok más egyéb között. Előtte a közjogi szempont illetékes s mint képviselő, az állam érdekeinek alárendelni tartozik a felekezeti érdeket. Ezután elemezve, előadja a congressusi munkálatot. Hogy az itt lefektetett alapelvek ellenkeznek a korona, király jogaival, az alkotmánynyal és törvényeinkkel, az kitűnik a 3-ik §-ból, mely a magyar királynak római képviseletét a congressussal leendő egyetértéssel határozza kinevezendőnek. Ez csonkítja az államjogokat, s a törvényekbe ütközik, mert az állam képviselete helyébe egy felekezetet juttat. § 4. §3. az összes úgynevezett egyházjavakat, mint az egyház kizárólagos vagyonát, jelöli ki. Ez ezélzatos ignorálása a képviselőház azon múltkori határozatának, mely az egyetemi, vallási alapok és alapítványok megvizsgálását egy bizottságra bízta. Továbbá az egyházjavak legnagyobb része kir. adomány, már pedig törvény szerint ingatlan birtokot nem nevezhet tulajdonul a „holt kéz.“ Ezen a congressus a „hitbizomány“ szójátékkal vélt segíthetni , midőn ezt tette azonban, vagy helytelenül magyarázza a „hitbizomány“ értelmét, vagy a törvényben nem gyökerező uj jogczimet alkotott — Az eddigiek helyett szervezett uj hatóságok hatásköre is a törvénybe és államjogokba ütközik. — Az egyházi javakat eddig ő felsége az 1848-ks törvényekben megszabott korlátozással adományozta, fentartva a felügyeletet: a congressusnak tehát a „hitbizomány“ s a többi az egyházjavak jövendő kezelését illető határozatai is sértik a törvényeket s az állam jogainak csorbitását foglalják magukban. — Midőn az intercalaris jövedelmeket a congressus jövőre az autonómia számára foglalja le, csonkitja az állam pénzügyeit s a törvényekkel ellenkezőleg cselekszik. A nevelési stb. adókivetés körüli határozatok, nevezetesen, hogy a kivetendő kulcsát is az illető felekezeti határozza meg, az 1868. 38. tc. 11. §-ával van ellentétben. A kath. egyház e szervezet szerint állam lesz az államban. — A kath. lelkészek az autonómiát nem vehetik ép úgy igénybe, mint a többi felekezetek, mert nincs meg az erre nézve okvetlenül szükséges viszonyegyenlőség s mindaddig, mig a többi felekezetek kizárásával a kath. egyház birtokában marad a legnagyobbrészt királyi, tehát állami javadalmazás útján nyert javaknak, melyekre nézve a felügyelet feltartatott, mig a katholikusok feje külföldön lesz, mig a püspökök e minőségeknél fogva oly kiváló állásban részesülnek, addig az állam nem mondhat le az egyház irányában jogairól s az alapok, úgy alapítványok feletti felügyeletet nem bocsáthatja ki kezei közül. Az ő meggyőződése tehát az, hogy a törvényhozás hozzájárulása nélkül e szervezet nem kötelező, nem hajtható végre, s végrehajtásának a kormány részérőli megkísérlése az alkotmány nyílt megsértése. (Folyt köv.) Helyi dolgok. N. t. évnegyedes előfizetőinket kérjük, méltóztassanak előfizetéseiket mielőbb megújítani, nehogy a lap küldésében fennakadás történjék. TÁRCZA. Felolvasás a színekről. a m.-vásárhelyi jótékony nőegylet estélyén tartotta Gencsi József. (Folyt, és vége.) A legtisztább kék a kecs és nyugalom érzetével van összekötve, e szin a nézőtől mintegy távozni sőt maga után vonzani látszik; azért nézünk oly szívesen az égre s a távoiról kékellő hegyekre A kik e szint választják rendesen szelídek és ábrándozók, ha ifjak szívük tiszta és ártatlan, ha öregebbek gyűlölik az erkölcsi gyengeséget. Szögletes és veszekedő természetűeken nagyon visszatetsző, úgy hogy a szende nyugalom e kék színében valakit durvának és szilajnak látni, a leggunyorosabb behatást gyakorolja ránk. Jelenti a hűséget talán az égbolt állandó kék színéért (?) Pedig e kék színt gyakran borítják el szemeink elől barna felhők, épen úgy, mint némelykor a házas életbeni hűséget látjuk a féltékenység vagy gyanúsítás jellegeivel megzavarni, mikből aztán a végén villám is szokott kiütni. A kékre festett szobák rendesen tágasabbaknak látszanak, de egyszersmind üreseknek és hidegeknek. A vörös kék nem elégít ki, hanem inkább nyugtalaná tesz; a szem oly pontot óhajt, midőn ezen szint szemléli, hol kinyughassék. Ily szinű szőnyegek kiálltatlanok a szemnek. A veres és kék egymás mellé téve is visszatetsző hatást szülnek pl. kék capuchon, veres köntös együtt rosszul áll, mint a mely színek különben sem kiegészítői egymásnak. Ritkított állapotban a vörös kék lilaszínt ad; erről azt mondják, hogy többnyire oly aszszonyok viselik, kik egykor szépek valának s többé már nem azok, vagy kik mindig szépek maradnak. Ez olyan nők nyugalmazása, kik nagy hódítások után, magukat visszavonták. Különben e színnek némi vidámság nélküli elevensége van. A bíbor a komolyság és méltóság érzetét kelti fel ; benne valami tiszteletre méltót találunk s láttára a pajkoskodó és gyermekes magaviseletét kerüljük; nem ok nélkül tartják fejedelmi színnek. A szemnek azonban fárasztó és fájdalmas. Mint piros szint különösen kedvelik a vadnépek és gyermekek, azt lehet mondani, hogy általában tetszetős, mig némely állatokra ingerlően hat. Ritkított állapotban adja a rózsaszint, mely a gyermekded nyájasság és gyönyör érzetét kelti fel; kis leánykákon azért ily szinü köntös igen jól áll, mint a napot megelőző rózsa hajnal fénye: ők is az élet hajnalát oly szépen tüntetik fel e svinben! Jelentősége a szeretet. A zöld a két legegyszerűbb szint a sárgát és kéket egyesíti magában s épen azért, mily hatást e két szin külön-külön eszközöl t. 1. A derültséget és nyugalmat : a zöldben együttesen talájuk fel ; szemünk örömest tekint rája s nem igen kívánkozik tovább. Jól tudjuk mindnyájan, mily örömest siettük ki a zöldbe, hol még az öreg is szeret játszadozni s feledni látszik éveinek terhét, mely őt nem sokára a zöld gyep színéről annak sötét talajába temeti. Mivel az annyira várt tavasz e színben köszönt be, azért jelezni szoktük vele a reményt. Természetes, hogy az elősorolt szikek különféle árnyalatokban jőnek elő és egymással vegyítve a színek végetlen fokozatát, illetőleg tarkaságát adják ; e szerint tehát hatások is a szem és kedélyre nagyon különböző, de kisebb nagyobb mértékben mindig az alapszén teszi bennük a főbb hatást. Miután a szem is, melylyel a színeket felfogjuk többféle sajátságos színnel bír, némelyek ebből is következtetni szoktak a belsőre. Például Hafis így ír: A szürke szem Csalfa szem, A szemeknek barnasága A kedély csintalansága. A melyek égszint viselnek Azok hűséget jelelnek. Csak az, mely feketén ragyog Csak az marad örök titok. Hanem ez csak költői ábránd; a szem bármilyen színezetű is szolgálhat az tiszta szivnek tükréül s ekkor sugaraiban bizonyosan feltaláljuk a kedves benyomást. 110 II. Közlemény székely vértanuk Török-Gálfy-Horváth emlékszobrára adakoztak : 1. ) Damjanich János özvegye ivén Pesten: gr. Zichy Pál Ferenczné 5 frt. Damjanich János özvegye 2 frt. Holtán Ernőné 2 frt. Rózer Miklós 2 frt. János Józsefné 1 frt. Glatz Antallal 2 frt. Návay Mihályné 2 frt. Wirszbicki Lorginné 1 frt. Pauler Tivadarné 2 frt. Mednyánszky Sándor 2 frt. Összesen 21 frt. 2. ) Lázár Vidám Ivén Pesten: Csanády Sándor 10 frt. Matkovich Tivadar 5 frt. Kállay Ákos 5 frt. Csernovich Péter 20 frt. László Imre 2 frt. Majoros István 2 frt. Altvásy Sándor 1 frt Irányi Dániel 1 frt. Kállay Ödön 1 frt. Petay István 1 frt. Henszlmann Imre 1 frt. Bobory Károly 1 frt. Madarász József 1 frt. Máriássy Béla 1 frt. Simonyi Ernő 1 frt Deáky Lajos 1 f. Vidats János 1 frt. Jámbor Pál 1 frt. Ivacskovics György 1 frt. Vállyi János 1 frt. Körmendy Sándor 1 frt Madarász Jenő 1 frt. Tisza László 10 frt. Tisza Kálmán 5 frt. Nyáry Pál 1 frt. Clementis Gábor 1 frt. Huszár Imre 1 frt. Kiss Lajos 1 frt. Péchy Tamás 1 frt. Szontagh Pál (csan.) 1 frt. Jókay Mór 3 frt. Halász Boldizsár 1 frt. Salamon Lajos 1 frt. Csernátoni Lajos 2 frt. dr. Simonyi Lajos 2 frt. Várady Gábor 2 frt. Hevessy Bertalan 2 frt. Luksics Bódog 1 frt. Györfy Gyula 1 frt. Pap Lajos 5 frt. Összesen 101 frt. 3. ) Lázár Ádám és Deák Lajos idén Pesten: B. Vay Béla 10 frt. gr Eszterházy Pál 5 frt. br. Bánfy János 2 frt. gr. Bethlen János légid. 2 frt. Császár Bálint 1 frt. dr. Kemény István 1 frt. Gajzágó Salamon 5 frt. Mocsonyi Jenő 2 frt. Harkányi Frigyes 1 frt. Wodiáner Béla 1 frt. Németh Berczi 1 frt. Csiky Sándor 1 frt. Széky Péter 1 frt. Kiss Miklós 1 frt. Mocsonyi Antal 1 frt. Mocsonyi Sándor 1 frt. Horváth Sándor 1 frt. Ghyczy Kálmán 2 frt. Perczel István 2 f. Móricz Pál 3 frt. Vidliczkay József 1 frt. Ivánka Imre 2 frt. Zeyk Károly 2 frt. id. gr. Teleky Domokos 15 ft. Pulszky Ferencz 2 frt. Wahlmann Mór 2 frt. br. Inczédy Zsigmond 1 frt. Mocsonyi György 1 frt. br. Podmaniczky Frigyes 1 frt. Baldácsy Antal 20 frt. Összesen 91 frt. A helyi egyenlőségi kör által rendezett tánczvigalomból bejött 56 frt. és igy összesen 413 frt. 26 kr., mely a helyi takarékpénztárba kamatozólag van elhelyezve..Vásárhelyit 1871. ápril 4-én a szoborügyibizottság nevében Lázár Idám nincs ifj. Dániel elnök, pénztárnok. — Tegnapelőtt, ápril 6-án hallottuk az idén az első égdörgést, melyet lanyha tavaszi eső követett. Gazdáink megörvendtek a szép tavaszi napoknak, de ugy látszik elsietve, mert a szántásra nálunk még ma készülni nem lehet, oly vizes még a föld. — Györffy színtársulata April. 5-én hagyta el városunkat, hol gyengén folytak dolgai ! De hogy minőkép folyhat azon három színésznek s kettejük családjának dolga, kiket sorsuk a directio szegény konyhájáról itt szorított? erre nem merek műszót keresni. ... A társulatnak két legjobb tagja Szabó A. és Rubert A. ugyanis itt szorultak nejeik betegállapota miatt; a harmadikat, Szentmiklósit pedig, már tudjuk mily balsors marasztá itt. Kolozsvárit a nemzeti nyelv és közművelődés munkásait és most koszorúzta meg dús részvéttel a műveltség és kegyelet : nálunk három szerény, de munkás napszámosa ugyanazon ügynek — és most átkozza talán pályáját, ha nem létesét. . . Ellentétekből áll a világ dolga! — Hír szerint Szabó és Ruber a húsvétharmadnapi dalárda-előadásban közreműködni ajánlkoztak, s apró komikus jeleneteket adnának elő. — Ígéretünk szerint a legilletékesebb forrásból tudósítjuk lapunk t. olvasóit a megveretett színész Szentmiklósi K. ügyének további folyamáról. A sértés elkövetői ellen a büntetőper megindíttatott, és pedig vizsgálati fogság alatt. A törvényszékhez beadott orvosi vélemény „súlyos testi sértést“ állapit. A tettesek már kihallgatva vannak s tettüket bevallották, a bűnper további folyamatában van. Szentmiklósi állapotja némi javulást mutat, veszélyen kívüli, de még mintegy három heti gondos orvoslást igényel. A helyi lutherán népiskola építési alapja javára f. hó 16-án vasárnap, jótékonysági hangverseny fog rendeztetni. Volt alkalmunk a program vázlatos hatalmából azon kellemes meggyőződést meríteni, miszerint e hangverseny a városunkban elérhető műélvezetnek legmagasabb fokát fogja nyújtani, miután abban városunk legkitűnőbb műkedvelői, hölgyek és urak, fognak classikus zene- és énekdarabokat előadni. Addig is, míg részletesebb tudósítást adhatnánk, figyelmeztetjük közönségünket a jótékony czélra és a kellemes műélvezetre. — Múlt számunkban jeleztük, hogy a marosszéki tizkármentő társulat felkérése folytán a helyi Tkts. tanács személyenkénti nyomtatott meghívókkal egy gyűlésre hívta egybe mindazon városi polgárokat, kik a nevezett marosszéki társulatnál tűzkár elleni biztososítást kötöttek. E gyűlés oly czélból hivatott egybe, hogy a városi biztosító felek és a társulat között már több mint tíz év óta függőben lévő kötelezettségi és tartozási viszonyok nyilvános és együttes megegyezés útján eldöntessenek. A városi polgárok és a társulat közötti vitakérdésekről röviden a következőket mondjuk el. Marosszéken még 1848 előtt alakult egy kebeli társulat, mely a kölcsönösségi elvek alapján tagjainak esett tűzkárait rovatai utján pénzben kárpótolta. Az akkori időviszonyokhoz képest, ezen társulat igen áldásos munkálkodást fejtett ki, s e miatt a m.-vásárhelyi polgárok is kedvet kaptak azon intézmény jótékonyságából részesülni. Tömegesen beásottak tehát a városiak is a társulatba, s az ötvenes évek alatt is még folytonosan járultak az elválalt kötelezettségekhez, fizették a ravatalokat, s a károsok élvezték a biztosított kárpótlást. Azonban, sok biztosított fél ez időszak folytán is elmaradt köteles tartozásainak befizetésével, míg végre 1860-s 1861-ben a legtöbb városi fél végkép beszüntette a társulathoz való befizetéseit, mert amint mondják, ők ezen társulatból kiállottak, határozott nyilatkozattételük mellett. A társulat ellenben számos ilyen városi biztosított ellen követeléseket mutat ki saját lajstromai alapján, mely követeléseinek megtörtént példák tanúsága szerint — végesetben a törvény útján is érvényt szerezni képes. A társulat ilynemű követeléseinek elejtésére pedig azért nem válalkozhatik, mert más oldalt vannak a városi biztosított felek között olyanok, kik az ötvenes években leégtek, odáig és még azután is a reájuk eső ravatalokat készséggel és pontosan fizették, tehát a társulattól a kötelezett kárpótlást jogosan követelik. Ebből világosan látszik két dolog: t. i. 1) A társulat ügyei, illetőleg ezek ügykezelése és számvitele oly hiányosan voltak vitetve, hogy tág mező nyithatott a mindennemű kétségekre, rendetlenségekre, elvitatásokra, szóval a jogi anarchiára. Ennek illustrációjára elég annyit megemlíteni, hogy az egész tűzbiztosítási ügykezelést egy néhai öreg úr vitte egy rongyos vén defterben, minden rendű krikszkrakszokkal, melyeknek megfejtő és lajstromozó táblája az öreg úr emlékező tehetségének már korhadozó táblája volt. A befizetett jutalékokról a századik ember sem kapott nyugtát, hanem átadta a pénzt patriarchaliter a kiküldött hajdúnak, s ez aztán beszámolt urának a pénzzel more patria. Azoknak, kik a társulatbóli kiléptüket bejelenték az öreg urnák, csak annyit szokott volt mondani: „el van igazítva, nincs semmi baj.“ 2. Az előbbinél nem kevésbé tisztán látszik mindazonáltal az is, hogy valakik a társulatnak ötvenes évbeli tagjai közül, néhányan, sokan, vagy mindnyájan, de minden bizonnyal mai napig is tartoznak oly matatok befizetésével, melyekre magukat eredetileg vagy megújítva kötelezték. Látszik pedig ez két dologból, ugyanis: először, vannak — mint már fennebb mondók — még az ötvenes évekből olyan leégett városi tagok, kik sem akkorában sem később nem kárpótoltattak, míg mások, kik ugyanaz időtájban szintén tűzkárt vallottak, részint egészen, részint pedig csak részben, de mégis valami kifizetést kaptak a társulattól. Világos tehát, hogy a nem, vagy nem egészen kárpótoltak azért nem fizettethettek ki, mert a megtörtént károk után esetenként kirótt ravatalokat nem mindenki fizette be még azon években sem, midőn a városi tagok legelső öt évi beállási tartamuk még le nem járt volt, tehát a fizetési kötelezettségük még kérdés alá sem jöhetett. Hogy sokan tartoznak mindenesetre és minden körülmények között ravatali befizetésekkel, másodszor még abból is világosan látszik, hogy a múlt vasárnapi, legalább két vagy háromszáz városi polgártól látogatott gyűlésen még csak egyetlen hang sem nyilvánult a mellett , hogy valóban tartoznék a társulatnak valamivel, hanem ellenkezőleg, egy szívvel s egy szájjal vallotta az egész gyülekezet, hogy semmivel sem tartozik, hogy minden ember régesrég kilépett a társulatból, hogy rajta igaztalanságot akarnak elkövetni stb. stb. ...és végre mégis, ennyi tiltakozással szemben, belenyugszik a gyülekezet, hogy minden városnegyedből öt-öt bizalmi férfit küldessék ki, akik a társaság számviteleiből szoros vizsgálat folytán tisztázzák ki, hogy ki, és mennyivel tartozik az elmaradt ravatalokkal ? Nincs tehát kétség, hogy valóban sok városi polgár tartozik a marosszéki tűzbiztosító társulatnak , s bármenynyire nem tetszenék is az illetőknek ily régi tartozás kifizetése, fel nem tehető polgáraink jogérzete-