Székely Hirlap, 1871 (3. évfolyam, 1-103. szám)
1871-09-16 / 74. szám
tekintélyesebb státusokkal szemben, ki tudta vívni magának. Hol az állam beléletének rendesen kifejlett állapota megszilárdulva van, a parlamenti többség és kormány változása néha még óhajtandó s egyes kérdésekre nézve még szükséges is, romboló, a nemzeti élet fejlődését veszélyező hatása legalább nem lehet, ha szinte tévesztett volna is. Nem így van ez nálunk, hol az államélet újjáfejlődése első korszakának nehézségeivel kell küzdenünk. S ám legyen, mi nem vonjuk kétségbe az ellenzék kormányképességét, de a felett sem lehetünk egy percig is kétségben, hogy mindazon aspiratiok és azok által szított törekvések, melyek a jelennel már halványulni kezdettek, bármely kormányváltozással elől kezdik azon kísérletek sorát, melyekkel a küzdelem jó darab ideig lekötötte a jelen kormány tevékenységét is. Mi nem akarjuk kétségbe vonni az ellenzék hazafiságát, s meg vagyunk győződve, hogy az ország és nemzet egységével össze nem férő követeléseket épen úgy visszautasítni törekednék, mint a jeleni kormány, de kételkedünk abban, hogy miután az épen azokkal kaczérkodás játékán emelkednék fel, egyszersmind annyira képes volna is. Mindaz, amit elmondottunk, a nemzetet komoly megfontolásra utalja. Alig néhány hó választ el az új választás sorompóitól, addig még van idő mélyebb magunkba szállásra s mi nem mulaszthattuk el idejekorán figyelmeztetni erre, mert meg vagyunk győződve róla, hogy ha volt a nemzetnek szüksége valaha higgadt, és komolyan meggondolására elhatározásának most van a legtöbb. Ezelőtt öt évvel azon állapotban voltunk, melyben sokat veszteni nem lehetett, ma ott állunk, hol igen sokat veszthetünk már. Nekünk nagyon vigyáznunk kell magunkra, hogy ne szaladjunk, mint gyermek, a csillag után, s csak midőn a hegynek tetején összeroskadunk, vegyük majd észre, hogy a csábító fény elérhetetlen messziségre távozott. Mi nem törekszünk az ellenzék törekvéseinek lehangolására, kit fényes illusiók megvalósítására a hatalom vágya kerget, bajos volna feltartoztatni, de intjük a többség embereit, hogy vetkezzék le közönyüket s őrködjenek éber figyelemmel a nemzet sorsa fölött, melynek vezetését nem hálátlan szerencsével vették kezükbe. Az ellenzék által netalán kivívandó győzelem most egyszer nem annak érdeme, hanem a többség férfias lanyhaságának bűne lesz, mely a szász nemzet hagyományos eszélyességi politikáját Magyarország mai alkotmányában is a többi között még legerőteljesebben s a tapasztalati iskolához leghivebben követni képes. Mi igen jól és közelről ismerjük azon erkölcsi és értelmi elemeket és főtényezőket, melyek nevezett lapnak a jelzett czélra a kellő alapot oly mérvben képesek megadni, miszerint a szász nemzet soraiban sem a magyarizmus kokettériája az egyik, sem pedig a merev privilegizmus a másik oldalon túlsúlyt ne nyerhessen s ezáltal a valódi eszélyességi politikának ártalmára ne válhasson. A tapintat gyakorlatára megkivántató erővel a többi szászföldi német lap nem rendelkezik oly mérvben mint a „Kr. Ztg.“ Épen ezért mi mindig kiváló figyelemmel kisértük e lap nyilatkozványait mint olyanokat, melyek a szász nemzet belső politikai életműködésének legérvényesebb s legbiztosabb külső jelzői. A ,, „ г. Ztg.“-nak utóbbi időben meglehetősen izgatott hangjából közelebbről egy elütő lágy és meleg akkord vált ki szeptember 2-iki 139 számának vezérczikkében, melyet ha a szász nemzet ezidőszerinti politikai érzületének vehetnék, — úgy annak valóban nem csekély része volna azon nagyon is óhajos munkában, hogy az erdélyi népek kedélye a jelen átalakulási nehéz küzdelmek közepett megnyugtatva legyen, eltekintve a lényegtelen polemikus indoktól, mely ezen eszmenyilvánulást előidézte, — ismertetni kívánjuk a czikket a következőkben : „Mi szászok, székelyek, románok magyarok stb. — képletben szólva — egy tarkán vegyült néperdőt képezünk, mely erdőben minden nemzet egy-egy faját az „előfának“ képezi. Ha itt a fényű: egy a lehetőségig szép fényű; a tölgy: kömény, törzsekig tölgy, és a bükk: szép, sugár, lombdús bükk akar lenni, úgy mindhármuknak nagy igazuk van! Mert mindnyájan a természetes fejlődés útján törekszenek oda, hogy az eszmét, melyet bennük az anyatermészet megvalósítói akart, a lehetőségig szépen és tisztán állítsák elő. Midőn azonban minden fa törekszik önnön sajátlagos lényét a lehető legmagasb tökélyre fejleszteni, egyidejűleg az egész erdőnek melyhez tartozik szépségét emeli s az egésznek saját módja szerint használ.“ „... Hagyjuk azért, hogy az érd. szász németnek (germánnak) érezze magát, miként a román románnak s a magyar magyarnak. Habár a szász — e vegyes erdőbe gyökerezve — benső szeretettel gondol is a „nagy német“ anya-erdőre, melyből századok előtt e helyekbe átülteték, — ezt ne vegyék zokon nékie! Hisz ő (a szász) nem tehet másként, mint ékíteni ezen erdőt itt, melyben fennaradásának föltételeit: világosságot, levegőt és földet talál, melyben meggyökerezett teljesség amaz értelemben : „itt élned s halnod kell!“ , nem tehet másként itt a Magyar birodalomban , mint hogy magyar állampolgárrá váljék ; de kinek — jól megyjegyzendő — meg kell hagyni német egyediségét, önfaját, hogy valóban derék magyar állampolgár, és saját nemében hasznos ékessége lehessen a hazának aként, mint a mások az ők saját módjuk szerint.“ a nagy Németország győzelmei iránti rokonszenvező hangulatra vonatkozólag czikkíró egy szép költői hasonlat után így folytatja: „Ha ily időkben szellemünk föl nem magasulna , valóban uraim! egy elhalt ága lennénk a germán tölgynek, pártütők lennénk saját lényünk ellen; s és ezért képtelenek is volnánk élő tényezőként föllépni s közreműködni a magyar haza felvirulására! Mert csupán a saját fajában fennálló: él, és csak az előbb életet idézni és munkálkodtatni. „Önmagát ékesitvén a rózsa: a kertet is ékesíti!“ Árt-e a kertnek, ha a rózsa rózsának érzi magát? Valóban nem! Hisz csak igy érezve akar tökéletesen rózsává fejlődni, s csak igy a kertet díszíteni.“ „Hagyjátok meg azért a szásznak az ő „németségét,“ s a hazának öröme lesz benne!“ Eddig a „Kr. Ztg.“ czikke. Ez valóban mind igen szép, nemes és gyönyörű. S ha a szász testvérnemzet igazán igy gondolkozik s igy érez, úgy bizonyára egyetlen magyar embernek sem lesz kifogása ez ellen, még úgy sem, ha a kert király a M.-Vásárhely, 1871. szept. 15-én. (Id.) Nem tartózkodunk kimondani, hogy az erdélyi német (illetőleg szász) politikai lapok között a „Kronstädter Zeitungot“ tartjuk részünkről azon orgánumnak, kiHDZi, a „Kelet“ I. évi augustus 31. és September 1. számaiban Várady Károly igazgató tanártól két figyelemre méltó és ránk, maros-vásárhelyiekre nézve, kik magunk is városunk kebelében egy polgári iskola felállítását szándékoljuk, különösen időszerűleg tájékoztató czikket hoz e czímen : „Kiknek való a polgári iskola, s minő képzést ad ez növendékeinek ?“ Közöljük ezekből az alábbi szakavatott ismertető részeket. „E sorok czélja az, hogy feleletet adjon a kérdésre, vagyis, hogy az illetők tájékozására felmutassa: kiknek való tulajdonképen a polgári iskola, s minő képzést ad ez növendékeinek?“ a polgári iskola — oly tervezettel, mint a minő szerint Kolozsvár városa akarja berendezni a magáét — valókör oly gyermekeknek, akik aránylag rövid ideig tartó, de azért a gyakorlati életre mégis elégséges, mert bizonyos pontig már magában is befejezett és összhangzatos egészet tevő, értelmi és szellemi képződés után egyenesen az iskolából akarnak a szorosabb értelemben vett polgári életpályákra kilépni; és 2-or való olyanoknak, akik magukat az előbbiekhez képest jóval több előkészületet igénylő szakpályákra szánták, mintsem hogy ezekre már magából az iskolából egyenesen átléphetnének ; épen ezért ezeknek, ha iskolánkat teljesleg végzik és folytatólagos képzésükért még шаgasabb szakintézetekben is kell tanulmányaikat folytatniok, s illetőleg ott kell ezeket betetézniök, hogy elválasztott szakmájukhoz illő készültséggel foghassanak. Az ilyeneknek tehát intézetünk csak e magasabb szakiskolákra nyújt előkészítést. Példákkal világosítva az elmondottakat . Az 1-ső sorozatba esnek az oly gyermekek, kik mesteremberek, iparosok, vagy kereskedők akarnak lenni. Az ilyenek már iskolánk 3 alsóbb osztályán keresztül is szerezhetnek maguknak annyi ismeretet, amennyivel gyakorlati életpályájukra tanonczoknak becsülettel kiléphetnek. A 2-ik szorozatba sorozhatjuk azokat, akik gazdászatra, gépészetre, műiparosságra, építészetre v. mérnökségre készülnek , s ezért iskolánk végeztével v. felsőbb gazdasági tanintézetbe, vagy pedig technikára (műegyetembe polytechnicumba) akarnak menni. Utóbbiak ugyan iskolánk végezte után közvetlenül a polytechnicumba nem léphetnek, hanem igenis felvétetnek ennek egy éves előtanfolyamára, melyet rendesen a gymnasium végzett növendékei is igénybe szoktak venni, hogy tulajdonképeni polytechnicumi tanulmányokat könnyebbekké tehessék, s illetőleg biztosabb alapra fektethessék. Megjegyzem még, hogy a helyesen berendezett polgári iskola végzett növendékei mehetnek, a felsoroltakon kívül, felsőbb kereskedelmi tanintézetekbe, tanítóképezdébe, gyógyszerészetre, távirdai tanfolyamok hallgatására, tengerészeti tanodákba, vagy pedig aránylag kevés ideig tartó gyakornokoskodás és magán szakkészület után — nyerhetnek tiszteséges állomást a vasutaknál, postánál s a biztosító- és pénzintézeteknél. Szóval : aki iskolánkat jó sikerrel végzi, az előtt elég sok és szép pálya nyílik meg, ha épen pap, doktor, ügyvéd, közigazgatási és törvényszéki hivatalnok nem is lesz belőle. Egyébiránt ettől sincs elzárva, sőt törvény által van biztosítva arról, hogy ha a latin nyelvet, mint magántanuló tanulja, iskolánkból a gymnasium egy megfelelő osztályába bármikor átléphet, hol aztán érettségi vizsgát is tehet. Az első kérdésre ezekben, úgy hiszük eléggé megfeleltünk , de hátra van már most arra adni feleletet , minő képzést nyújt e czélokhoz képest növendékeinek intézünk. Erre, azt hiszem, legvilágosabban megfelelek azzal ha legalább főbb vonásaiban megismertetem az érdeklődő t. közönséget iskolánk szervezetével és tantervével. Lesz iskolánknak a tervezet szerint egészben véve a rendes, s ezenkívül a mutatkozó részvéttől függőleg — valószínűleg még egy rendkívüli osztálya is, az úgynevezett kereskedelmi szakosztály. Ez utóbbi, ha életbe lép, intézetünk 3 alsóbb és 3 felsőbb osztálya közzé — úgy szólva — egészen elkülönítetten fog beállíttatni, úgy hogy ebbe 3-ik osztályt végzett növendékek közül csak azok lépnének, kik kereskedelmi pályára készülnek, míg a többiek ettől egészen önállólag folytathatnák a többi rendes osztályon keresztül tanulmányaikat. A 6 rendes osztály tanterve, az egészre egybeállítva, a következő: A.) Kötelezett tantárgyak: 1. Hit- és erkölcstan, tanítva minden felekezetűnek saját papja által, oly terjedelmben és beosztással, a mint ezt az ilető egyházi hatóság megszabja.“ (Vége köv.) 298 nak, ha „rózsának érzi magát“ mert a „kert“ méltó a világ legpompásabb rózsájára! De ám a rózsa, midőn ily áthatóan illatoz, töviseit egy kissé jobban rejthetné dús lombozatával, mert így még az ábrándos leányzó is csak félve nyújtja ki feléje kezét... . Maros-Vásárhely képviselő-testületének f. é. szeptember 11-ki tartott közgyűlése. A múlt ülés jegyzőkönyve még elkészítve nem levén, annak hitelesítése a jövő gyűlésre hagyatik. Antal P. K. főbíró felolvassa a m.-vásárhelyi főispán ő méltóságának szept. 5-ki levelét, melyben értesíti, hogy itteni működését e hó 16-kán fogja megkezdeni, s ekkorra a városi képviselő-testületnek egybegyűjtését kéri. Egyszersmind főispánnak a 14-kén leendő bevonulása alkalmára egy üdvözlő küldöttség kimenesztését indítványozza, mi határozattá is vált, azon eltérő nézettel szemben, hogy ne bizonyos kijelölt küldöttség, hanem a képviselő testület tagjai közül önként vállalkozók fogadják a bevonuló főispánt. Ezután egy igen fontos tárgy kerül tanácskozás alá. i. a helyi város környezetéből lefoglalt földterületnek (esplanade) visszaadása iránt szept. 12-kén d. e. 9 órakor legmagasabb intézkedés folytán a helyszínen tárgyalás tartotik, melyen a magyar kormány is a marosszéki főtiszt által résztvesz, továbbá a hadparancsnokság és a katonai kincstár megbízottai is már megérkezvén, a városi képviseletnek is egy kiküldendő bizottmány által meg kell jelennie. A Tanács már tett lépéseket, hogy az ügyre vonatkozó irományok a levéltárból kikerestetvén, a bizottmány kezébe adassanak. Az eredeti okmányok reversalis mellett, kiadatván, a legkitartóbb küzdelem daczára is soha többé vissza nem kerültek, most azonban kéz alatt értesítés történt, hogy ezen hiányzó originális okmányok legalább részben a katonai parancsnokság által kiküldött főhadnagynak kezénél vannak. Dobolyi S. Ezen helyzet ismeretének jogi oldalára tekintettel egy 3 tagú bizottmány kineveztetését javasja. Dr. Knöpfler szerint, a képviselő-testület első kötelessége lenne mindent elkövetni, hogy a város jogai mellett szóló eredeti okmányok visszakerüljenek. Tudvalevőleg azok időközben a magyar minisztériumnál voltak, most pedig a katonai hatóság, tehát ez ügybeni ellenségünk kezei közé kerültek ; utasítsuk ennélfogva a küldöttséget, hogy az okmányok visszakerülte előtt lényeges tárgyalásokba ne bocsátkozzék, a Tanács pedig kérje meg a belügyért, hogy azon okmányokat vagy pedig a más hatóságok kezére juttatott irományaink lajstromát rögtön küldje le. Dobolyi szerint, a másolatok meglévén a tárgyalást az adandó alapon meg lehet kezdeni, s a szükséghez képest, azt megszakasztva tanácskozás folytatása iránti jog fentartathatik. Kovács Áron fegyver nélkül a csatába nem merne belemenni ; az üggyel ismeretes Petri Ádámot a bizottmányba beneveztetni indítványozza. Antal F. a ref. egyháznál levő ügyirományokat is átkéretni javasolja. Kovács L. megjegyzi, hogy itt nem a várnak hanem csak az explanade-nak átadásáról van szó, mit Fehérvártt és Aradon is megtettek. A bizottmány megkezdheti a tárgyalást, s ha látja a dolgot, rögtön összehivathatja a közgyűlést. A kormány képviselője pedig Mikó főtiszt távollétében Sándor László alkirálybiró lesz, ki a városi bizottság tagjainak még ma leendő közlését kéri. Közkívánatra kineveztettek: Dobolyi, Petri, Ajtai M., Hines L., Kovács L. és Farkas Elek mint a ref. egyház községnek, levéltárnoka. Tudomásul vétetik a belügyéri leirat, melyben értesittetik a városi közönség, hogy a szervező közgyűlés a kinevezett v. főispán elnöklete és 30 nap alatt megtartandó. Filep tanfelügyelő közli a m. kir. oktatásügyi minisztériumnak leiratát, melyben az itteni polgári iskola 2 osztályának életbeléptetését jóváhagyja, s a tanári pályázat kihirdetését sürgeti ; a tanfelügyelő továbbá tudatja, hogy az általa megkeresett iskolaszék a pályázatot már kihirdette, s kimondta, hogy a polg. iskola nov. 1-jén megnyílik. (Helyes.) A szükséges előköltségekre nézve a Tanács bízatott meg. (Vége követk.)