Székely Hirlap, 1871 (3. évfolyam, 1-103. szám)

1871-09-16 / 74. szám

tekintélyesebb státusokkal szemben, ki tudta vívni magának. Hol az állam beléletének rendesen kifejlett állapota megszilárdulva van, a parlamenti több­ség és kormány változása néha még óhajtandó s egyes kérdésekre nézve még szükséges is, rom­boló, a nemzeti élet fejlődését veszélyező hatása legalább nem lehet, ha szinte tévesztett volna is. Nem így van ez nálunk, hol az államélet újjá­­fejlődése első korszakának nehézségeivel kell küz­­denünk. S ám legyen, mi nem vonjuk kétségbe az ellenzék kormány­képességét, de a felett sem lehetünk egy perc­ig is kétségben, hogy mind­azon aspiratiok és azok által szított törekvések, melyek a jelennel már halványulni kezdettek, bár­mely kormány­változással elől kezdik azon kísér­letek sorát, melyekkel a küzdelem jó darab ideig lekötötte a jelen kormány tevékenységét is. Mi nem akarjuk kétségbe vonni az ellenzék hazafi­­ságát, s meg vagyunk győződve, hogy az ország és nemzet egységével össze nem férő követelé­seket épen úgy visszautasítni törekednék, mint a jeleni kormány, de kételkedünk abban, hogy mi­után az épen azokkal kaczérkodás játékán emel­kednék fel, egyszersmind annyira képes volna is. Mindaz, a­mit elmondottunk, a nemzetet ko­moly megfontolásra utalja. Alig néhány hó vá­laszt el az új választás sorompóitól, addig még van idő mélyebb magunkba szállásra s mi nem mulaszthattuk el idejekorán figyelmeztetni erre, mert meg vagyunk győződve róla, hogy ha volt a nemzetnek szüksége valaha higgadt, és komo­lyan meggondolására elhatározásának most van a legtöbb. Ezelőtt öt évvel azon állapotban vol­tunk, melyben sokat veszteni nem lehetett, ma ott állunk, hol igen sokat veszthetünk már. Ne­künk nagyon vigyáznunk kell magunkra, hogy ne szaladjunk, mint gyermek, a csillag után, s csak midőn a hegynek tetején összeroskadunk, vegyük majd észre, hogy a csábító fény elérhe­tetlen messziségre távozott. Mi nem törekszünk az ellenzék törekvései­nek lehangolására, kit fényes illusiók megvalósí­tására a hatalom vágya kerget, bajos volna fel­tartoztatni, de intjük a többség embereit, hogy vetkezzék le közönyüket s őrködjenek éber fi­gyelemmel a nemzet sorsa fölött, melynek veze­tését nem hálátlan szerencsével vették kezükbe. Az ellenzék által netalán kivívandó győzelem most egyszer nem annak érdeme, hanem a többség fér­­fias lanyhaságának bűne lesz, mely a szász nemzet hagyományos eszélyességi politikáját Magyarország mai alkotmányában is a többi között még legerőteljesebben s a tapasztalati iskolához leghivebben kö­vetni képes. Mi igen jól és közelről ismerjük azon er­kölcsi és értelmi elemeket és főtényezőket, melyek ne­vezett lapnak a jelzett czélra a kellő alapot oly mérv­ben képesek megadni, miszerint a szász nemzet soraiban sem a magyarizmus kokettériája az egyik, sem pedig a merev privilegizmus a másik oldalon túlsúlyt ne nyer­hessen s ezáltal a valódi eszélyességi politikának ár­talmára ne válhasson. A tapintat gyakorlatára megki­­vántató erővel a többi szászföldi német lap nem rendel­kezik oly mérvben mint a „Kr. Ztg.“ Épen ezért mi mindig kiváló figyelemmel kisértük e lap nyilatkozványait mint olyanokat, melyek a szász nemzet belső politikai életműködésének legérvényesebb s legbiztosabb külső jelzői. A ,, „ г. Ztg.“-nak utóbbi időben meglehetősen izga­tott hangjából közelebbről egy elütő lágy és meleg ak­kord vált ki szeptember 2-iki 139 számának vezérczikké­­ben, melyet ha a szász nemzet ezidőszerinti politikai ér­zületének vehetnék, — úgy annak valóban nem csekély része volna azon nagyon is óhajos munkában, hogy az erdélyi népek kedélye a jelen átalakulási nehéz küzdelmek közepett megnyugtatva legyen, eltekintve a lényegtelen polemikus indoktól, mely ezen eszmenyilvánulást előidézte, — ismertetni kívánjuk a czikket a következőkben : „Mi szászok, székelyek, románok magyarok stb. — képletben szólva — egy tarkán vegyült nép­erdőt képezünk, mely erdőben minden nemzet egy-egy faját az „előfának“ képezi. Ha itt a fényű: egy a lehetőségig szép fényű; a tölgy: kömény, törzsekig tölgy, és a bükk: szép, sugár, lombdús bükk akar lenni, úgy mindhármuknak nagy igazuk van! Mert mindnyájan a természetes fejlődés útján törekszenek oda, hogy az eszmét, melyet bennük az anya­természet megvalósítói akart, a lehetőségig szépen és tisztán állítsák elő. Midőn azonban minden fa törekszik önnön sajátlagos lényét a lehető legmagasb tökélyre fejleszteni, egyidejűleg az egész erdőnek melyhez tartozik szépségét emeli s az egésznek saját módja szerint használ.“ „... Hagyjuk azért, hogy az érd. szász németnek (germánnak) érezze magát, miként a román románnak s a magyar magyarnak. Habár a szász — e vegyes erdőbe gyökerezve — benső szeretettel gondol is a „nagy német“ anya-erdőre, melyből századok előtt e helyekbe átülteték, — ezt ne vegyék zokon nékie! Hisz ő (a szász) nem tehet másként, mint ékíteni ezen erdőt itt, melyben fennaradásának föltételeit: világosságot, levegőt és földet talál, melyben meggyökerezett teljesség amaz értelemben : „itt élned s halnod kell!“ , nem tehet másként itt a Magyar birodalomban , mint hogy magyar állam­polgárrá váljék ; de kinek —­ jól megyjegyzendő — meg kell hagyni német egyediségét, önfaját, hogy va­l­ó­­ban derék magyar állampolgár, és saját nemében hasznos ékessége lehessen a hazának aként, mint a mások az ők saját módjuk szerint.“ a nagy Németország győzelmei iránti rokonszen­vező hangulatra vonatkozólag czikkíró egy szép költői hasonlat után így folytatja: „Ha ily időkben szellemünk föl nem magasulna , valóban uraim! egy elhalt ága lennénk a germán tölgynek, pártütők lennénk saját lényünk ellen; s és ezért képtelenek is volnánk élő tényezőként föllépni s közreműködni a magyar haza felvirulására! Mert csupán a saját fajában fennálló: él, és csak az elő­bb­ életet idézni és munkálkodtatni. „Önmagát ékesitvén a rózsa: a kertet is éke­síti!“ Árt-e a kertnek, ha a rózsa rózsának érzi ma­gát? Valóban nem! Hisz csak igy érezve akar tökéletesen rózsává fejlődni, s csak igy a kertet díszíteni.“ „Hagyjátok meg azért a szásznak az ő „német­ségét,“ s a hazának öröme lesz benne!“ Eddig a „Kr. Ztg.“ czikke. Ez valóban mind igen szép, nemes és gyönyörű. S ha a szász testvérnemzet igazán igy gondolkozik s igy érez, úgy bizonyára egyetlen magyar embernek sem lesz kifogása ez ellen, még úgy sem, ha a kert k­irály a­ M.-Vásárhely, 1871. szept. 15-én. (Id.) Nem tartózkodunk kimondani, hogy az erdélyi német (illetőleg szász) politikai lapok között a „Kron­­städter Zeitungot“ tartjuk részünkről azon orgánumnak, kiHDZi, a „Kelet“ I. évi augustus 31. és September 1. szá­maiban Várady Károly igazgató tanártól két figyelemre méltó és ránk, maros-vásárhelyiekre nézve, kik magunk is városunk kebelében egy polgári iskola felállítá­sát szándékoljuk, különösen időszerűleg tájékoztató czik­­ket hoz e czímen : „Kiknek való a polgári iskola, s minő képzést ad ez növendékeinek ?“ Közöljük ezek­ből az alábbi szakavatott ismertető részeket. „E sorok czélja az, hogy feleletet adjon a kérdésre, vagyis, hogy az illetők tájékozására felmutassa: kik­nek való tulajdonképen a polgári iskola, s minő képzést ad ez növendékeinek?“ a polgári iskola — oly tervezettel, mint a minő szerint Kolozsvár városa akarja berendezni a magáét — való­k­­ör oly gyermekeknek, a­kik aránylag rövid ideig tartó, de azért a gyakorlati életre mégis elégséges, mert bizonyos pontig már magában is befejezett és összhang­­zatos egészet tevő, értelmi és szellemi képződés után egyenesen az iskolából akarnak a szorosabb értelemben vett polgári életpályákra kilépni; és 2-­or való olyanoknak, a­kik magukat az előbbiek­hez képest jóval több előkészületet igénylő szakpályákra szánták, mintsem hogy ezekre már magából az iskolából egyenesen átléphetnének ; épen ezért ezeknek, ha iskolán­kat teljesleg végzik és folytatólagos képzésükért még ша­gasabb szakintézetekben is kell tanulmányaikat folytat­­niok, s illetőleg ott kell ezeket betetézniök, hogy elvá­lasztott szakmájukhoz illő készültséggel foghassanak. Az ilyeneknek tehát intézetünk csak e magasabb szakisko­lákra nyújt előkészítést. Példákkal világosítva az elmondottakat . Az 1-ső sorozatba esnek az oly gyermekek, kik mesteremberek, iparosok, vagy kereskedők akarnak lenni. Az ilyenek már iskolánk 3 alsóbb osztályán keresztül is szerezhetnek maguknak annyi ismeretet, a­mennyivel gya­korlati életpályájukra tanonczoknak becsülettel kiléphetnek. A 2-ik szorozatba sorozhatjuk azokat, a­kik gazdá­­szatra, gépészetre, műiparosságra, építészetre v. mérnök­ségre készülnek , s ezért iskolánk végeztével v. felsőbb gazdasági tanintézetbe, vagy pedig technikára (műegye­tembe polytechnicumba) akarnak menni. Utóbbiak ugyan iskolánk végezte után közvetlenül a polytechnicumba nem léphetnek, hanem igen­is felvétetnek ennek egy éves elő­­tanfolyamára, melyet rendesen a gymnasium végzett nö­vendékei is igénybe szoktak venni, hogy tulajdonképeni polytechnicumi tanulmányokat könnyebbekké tehessék, s illetőleg biztosabb alapra fektethessék. Megjegyzem még, hogy a helyesen berendezett pol­gári iskola végzett növendékei mehetnek, a felsoroltakon kívül, felsőbb kereskedelmi tanintézetekbe, tanítóképez­­débe, gyógyszerészetre, távirdai tanfolyamok hallgatására, tengerészeti tanodákba, vagy pedig aránylag kevés ideig tartó gyakornokoskodás és magán szakkészület után — nyerhetnek tiszteséges állomást a vasutaknál, postánál s a biztosító- és pénzintézeteknél. Szóval : a­ki iskolánkat jó sikerrel végzi, az előtt elég sok és szép pálya nyílik meg, ha épen pap, doktor, ügyvéd­­, közigazgatási és törvényszéki hivatalnok nem is lesz belőle. Egyébiránt ettől sincs elzárva, sőt törvény által van biztosítva arról, hogy ha a latin nyelvet, mint magántanuló tanulja, iskolánkból a gymnasium egy meg­felelő osztályába bármikor átléphet, hol aztán érettségi vizsgát is tehet. Az első kérdésre ezekben, úgy hiszük eléggé meg­feleltünk , de hátra van már most arra adni feleletet , minő képzést nyújt e czélokhoz képest növendékeinek in­tézünk. Erre, azt hiszem, legvilágosabban megfelelek azzal ha legalább főbb vonásaiban meg­ismertetem az érdek­lődő t. közönséget iskolánk szervezetével és tantervével. Lesz iskolánknak a tervezet szerint egészben véve a rendes, s ezenkívül a mutatkozó részvéttől függőleg — valószínűleg még egy rendkívüli osztálya is, az úgy­nevezett kereskedelmi szakosztály. Ez utóbbi, ha életbe lép, intézetünk 3 alsóbb és 3 felsőbb osztálya közzé — úgy szólva — egészen elkülönítetten fog beállíttatni, úgy hogy ebbe 3-ik osztályt végzett növendékek közül csak azok lépnének, kik kereskedelmi pályára készülnek, míg a többiek ettől egészen önállólag folytathatnák a többi rendes osztályon keresztül tanulmányaikat. A 6 rendes osztály tanterve, az egészre egybeál­­lítva, a következő: A.) Kötelezett tantárgyak: 1. Hit- és erkölcstan, tanítva minden feleke­zetűnek saját papja által, oly terjedelmben és beosztás­sal, a mint ezt az ilető egyházi hatóság megszabja.“ (Vége köv.) 298 nak, ha „rózsának érzi magát“ mert a „kert“ méltó a világ legpompásabb rózsájára! De ám a rózsa, midőn ily áthatóan illatoz, töviseit egy kissé job­ban rejthetné dús lombozatával, mert így még az áb­rándos leányzó is csak félve nyújtja ki feléje kezét... . Maros-Vásárh­ely képviselő-testületének f. é. szeptember 11-ki tartott közgyűlése. A múlt ülés jegyzőkönyve még elkészítve nem le­vén, annak hitelesítése a jövő gyűlésre hagyatik. Antal P. K­. főbíró felolvassa a m.-vásárhelyi fő­ispán ő méltóságának szept. 5-ki levelét, melyben értesíti, hogy itteni működését e hó 16-kán fogja megkezdeni, s ekkorra a városi képviselő-testületnek egybegyűjtését kéri. Egyszersmind főispánnak a 14-kén leendő bevonulása al­kalmára egy üdvözlő küldöttség kimenesztését indítvá­nyozza, mi határozattá is vált, azon eltérő nézettel szem­ben, hogy ne bizonyos kijelölt küldöttség, hanem a kép­viselő testület tagjai közül önként vállalkozók fogadják a bevonuló főispánt. Ezután egy igen fontos tárgy kerül tanácskozás alá­­. i. a helyi város környezetéből lefoglalt földterületnek (esplanade) visszaadása iránt szept. 12-kén d. e. 9 óra­kor legmagasabb intézkedés folytán a hely­színen tár­gyalás tartotik, melyen a magyar kormány is a maros­széki főtiszt által résztvesz, továbbá a hadparancsnokság és a katonai kincstár megbízottai is már megérkezvén, a városi képviseletnek is egy kiküldendő bizottmány által meg kell jelennie. A Tanács már tett lépéseket, hogy az ügyre vonatkozó irományok a levéltárból kikerestetvén, a bizottmány kezébe adassanak. Az eredeti okmányok re­­versalis mellett, kiadatván, a legkitartóbb küzdelem da­czára is soha többé vissza nem kerültek, most azonban kéz alatt értesítés történt, hogy ezen hiányzó originális okmányok legalább részben a katonai parancsnokság által kiküldött főhadnagynak kezénél vannak. Dobolyi S. Ezen helyzet ismeretének jogi oldalára tekintettel egy 3 tagú bizottmány kineveztetését javasja. Dr. Knöpfler szerint, a képviselő-testület első kötelessége lenne mindent el­követni, hogy a város jogai mellett szóló eredeti okmányok visszakerüljenek. Tudva­levőleg azok időközben a magyar minisztériumnál voltak, most pedig a katonai hatóság, tehát ez ügybeni ellenségünk kezei közé kerültek ; utasít­suk ennélfogva a küldöttséget, hogy az okmányok vissza­kerülte előtt lényeges tárgyalásokba ne bocsátkozzék, a Tanács pedig kérje meg a belügyért, hogy azon okmányo­kat vagy pedig a más hatóságok kezére juttatott iro­mányaink lajstromát rögtön küldje le. Dobolyi szerint, a másolatok meglévén a tárgyalást az adandó alapon meg lehet kezdeni, s a szükséghez képest, azt megszakasztva tanácskozás folytatása iránti jog fentartathatik. Kovács Áron fegyver nélkül a csatába nem merne belemenni ; az üggyel ismeretes Petri Ádámot a bizottmányba benevez­tetni indítványozza. Antal F. a ref. egyháznál levő ügy­irományokat is átkéretni javasolja. Kovács L. megjegyzi­, hogy itt nem a várnak hanem csak az explanade-nak át­adásáról van szó, mit Fehérvártt és Aradon is megtettek. A bizottmány megkezdheti a tárgyalást, s ha látja a dolgot, rögtön összeh­ivathatja a közgyűlést. A kormány képviselője pedig Mikó főtiszt távollétében Sándor László alkirálybiró lesz, ki a városi bizottság tagjainak még ma leendő közlését kéri. Közkívánatra kineveztettek: Dobolyi, Petri, Ajtai M., Hines L., Kovács L. és Farkas Elek mint a ref. egyház községnek, levéltárnoka. Tudomásul vétetik a belügyéri leirat, melyben ér­­tesittetik a városi közönség, hogy a szervező közgyűlés a kinevezett v. főispán elnöklete és 30 nap alatt meg­tartandó. Filep tanfelügyelő közli a m. kir. oktatásügyi mi­nisztériumnak leiratát, melyben az itteni polgári iskola 2 osztályának életbeléptetését jóváhagyja, s a tanári pá­lyázat kihirdetését sürgeti ; a tanfelügyelő továbbá tudatja, hogy az általa megkeresett iskolaszék a pályázatot már kihirdette, s kimondta, hogy a polg. iskola nov. 1-jén megnyílik. (Helyes.) A szükséges előköltségekre nézve a Tanács bízatott meg. (Vége követk.)

Next