Székely Hirlap, 1871 (3. évfolyam, 1-103. szám)
1871-04-08 / 28. szám
Harmadik évfolyam. 18. sz. M.-Vásárhelytt, 1871. szombat, ápril 8. SZÉKELY HÍRLAP. Politikai és társadalmi lap s a „Jogász-egylet“ közlönye. Ssr.©r*KOSZtÓI szállás: Hirdetési díj : Egy háromszor kusábozott garmond sor ^ ^ . . 1 Megjelenik a lap Kazinczi-utcza 811 sz. hova a lap szellemi részét \ aza 6 kr . belyegilletek minden hirdetés után külön 30 kr. s illető czikkek küldendők. \ \ minden szerdán és szombaton egy egész íven. ír tabló—lhivatal • ' Hirdetéseket elfogad : helyben a kiadóhivatal; Pesten: ' ELŐFIZETÉSI ÁR : ....... . .... . ' Zeisler M. (Király utcza 60. sz.) Bécsben: Hausenstein és Vogler Félévre..............................................4 „ Wittich József könyvkereskedése, hova az előfizetési pénzek év s és reclamatiók küldendők. " (Neu-Markt 11. sz.). ) Kettévre....................................2 „ az ELŐFIZETÉSI FÖLHÍVÁS „SZÉKELY HÍRLAP“ politicai és társadalmi lapra s a „JOGÁSZ-EGYLET“ KÖZLÖNYÉRE. Előfizetési ár: Félévre.....................4 frt. Negyedévre .... 2 frt. Tiz előfizetőt gyűjtőknek tiszteletpéldánynyal szolgálunk. Az előfizetési pénzeket kérjük Wittich J. könyvkereskedéséhez, mint a lap kiadójához bérmentve küldeni. Rápolty Károly: Maros-Vásárhely, ápril. 7. Nagypéntek van. Háromszáz, millió emberi lénynek együvé tartozása, e napnak majdnem kétévezredes emlékezetén alapszik. Megszédül maga a legóriásibb lángész is e fogalom nagyszerűségén és magasságán, mely mellett az emberiségnek többi, s bármi magasztos czéltól vezetett üzelmei a mai napig, — a föld porához törpülnek ! E nagy eszme : a kereszténység. A mai nap, az eszme teremtőjének vértanú halálát örökíti tovább; hivők és hitetlenek, akarva vagy önkéntelenül, megilletődve állnak, egy pillanatig bár, a Messiás sirja előtt, ismerkedni f innen sirjuk borzalmas rejtelmeivel. . . . Használjuk fel e futó pillanatot, s gondolkozzunk. Vessünk egy látó pillantást nem a sírba vagy azontúl, — de a síron innen, hol számunkra lakik az élet és a halál. Mi történik itten? mi történik velünk? Érezzük a pezsgő, nyugtalan, és mégis a fövényóra csöndességével lefolyó életet ; érezzük ezt magunkban, érezzük az egész világban , mert az egész világot magunkban élni érezzük. Az egész világ remek alkotmányában minden, de minden vonz bennünket, amit csak el nem taszítunk magunktól; vonz még az is, amit sem elérni sem eltaszítani nem áll hatalmunkban: az áldó nap s a miriád csillagokkal ékeskedő végtelen égbolt. A mi csak él, hozzánk közeledik ; s a mi mozdulatlan, ahol mi hajlunk le önként, vagy akaratunk ellen is. Az egész észlelhető mindenség, egy öröktitkú, láthatlan és változhatlan törvény uralma alatt áll ; egymásból és egymásért támad és enyészik minden, a tér és idő végetlen gyűrűjében. Az ember, a kis kéksötét bolygón , a földön, befut egy arasznyi tért az időknek egy másodpercze alatt , küzd, szenved, fölemelkedik, érez, alkot, csudákat művel, s végre : egy maroknyi por a föld kebelében, jelöli letűnt létezését. . . . A nagy világtestek létpályája is ugyanilyen forma, s csupán az időtartam változik, a test mérvének nagyságához képest. Mi ez? Káprázat csupán? Ezt, senki sem hiheti, mert a lét: érzett csalhatlan valóság. Az ember, ámbár a leggyámoltalanabb s legtörékenyebb lények egyike, — mégis, sajátságos, önálló tudatával bir a létnek; s ez ösztönzi, hogy erről önmagának számot adjon. Az ész,e magasabb világokból eredni látszó szikra, mint pislogó bányamécs, egyetlen nyomnyira is csak alig derenget egy kétes világosságsugárt az önnönlét, fekete ételébe. . . Millió nemzedék támadott és enyészett; valamennyi csordultig öntő az akarat és vágy lángtermő olaját ama kis bányamécsbe, hogy az csak egyszer, bárcsak egy pillanatra egy nagyobb lobbot vessen, hogy csak egy, csak egyetlenegy lépést világítson be amaz éjszakából, mely a nagy törvény sötét betűit rejti ... és hasztalan — mind hasztalan!. Megfélemülve állt az ember, sok ezredév előtt már, a kérlelketlen éj kapuján, s e félelem; ez emelte fel őt az állatok sorából, s tette emberré! mert e félelemből fakadtak létének legszebb virágai: a türelem, az érzés és a boldogság. A czél igy meg volt találva, mely megérdemelte a küzdelmet; a czél: a boldogság jön. Millió alakban tűnik föl és leng e czél ma is az emberiség előtt; a gyönyörű földi éden kifogyhatlan gazdagságban és választékban kínálkozik vele. Nincs oly nyomor ember, hogy számára is ne jutna belőle, s alig van mégis oly dús vagy tökéletes ember, ki elvesztésén ne panaszolhatna. Kivált a mai ember! De hát a mai ember miért inkább? hisz a jólét, a boldogság szülője, s a mai ember a jólétnek véghetlenül több anyagával és eszközével bir mint az ezelőttiek? Korunk az emberi szellem diadalának, a fölvilágosodásnak és polgáriasodásnak fényes korszaka! Igaz, — igaz. De korunk egy szerencsétlen pillanatban, amidőn a halvány kis bányamécsnek, az észnek egy véletlen perczegése alatt, előre tárt karokkal állván, ujjával érinteni vélte a természet titkos törvénykönyvének kapcsát : — elbizakodva berontott a teremtés kapuin, a kezdet sötétségébe.......... előre rohant , de vissza, a kezdethez jutott , melyen innen kezdődik az ember maga, melyen innen fekszik czélja: a boldogság. Így történik az, hogy a mai ember, midőn napról napra többet bir, napról napra kevesebbet talál! Azt mondják korunk bölcsei, kik a kezdet sötét meredélyein lobogtatni vélik gyönge mécsüket; hogy az emberiség idáig ábrándok és előítéletek békéi alatt nyűgözte önnmagát; hogy az ész követeli jogát; hogy tisztán lássuk létünk indokait és czélját ; hogy csak gyáva önaltatás tarthatja vissza az embert a világos határozott tudástól ; és hogy végre csak tőlünk függ a leleplezett teremtés új, fényesebb honában magunkat véghetlenül jobban és boldogabban érezni, mint az eddigi kiskorú fogalmak gyámsága alatt. Vajha igazat mondanának! De alig tett még amaz új próféták nyomdokain a sötétség rejtélyes ingerétől vonzatva, egy pár ingadozó lépést az emberiség , és máris oly jelenségek uralkodnak az emberi élet erkölcsi értéke felett, amilyenekre csak a társadalom bölcsőkorában akadunk. Az erősebbnek kérlelhetlen joga a gyöngébb fölött; az önnön fajnak, a fenevadaknál százszorta féktelenebb pusztítása; minden testi, lelki és erkölcsi tulajdonnak föltétlen áruba bocsájtása: ezek oly renditő, napi renden lévő rákfenéi az újabb próféciának, melyeket a a többi, bár napként ragyogó humanismusnak silány rongyai eltakarni képtelenek. . . . Vagy hogy mindezek csak az átalakulás mulékony kellemetlenségei volnának? és majd, ha az uj elvek és uj eszmekor felfogására a tömegek is megérnek, majd ekkor viruland fel a világon az uj éden, a tiszta humanismus ideálja? Nem vitatom. Csak attól az egytől lehetne tán tartani, hogy igy haladva, mire az új földi menynek beboltozásáig kerülne, addig úgy el talál korhadni az alap ,az emberi természet, hogy a fényes szivárványiv terhét többé el nem birja. . . . De ekkor is, ha minden kötelék, mely az embert kétségtelen földi czéljához valaha fűzte, — meglazult vagy elszakadt: két örök idege a teremtésnek, egyik a földből, másik az égből: a fájdalom és a remény, megtartandják őt, és visszavezetik ismét az örök czélhoz , az emberi bodogsághoz ! Rápolty Károly, ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ápril 2-iki üléséből. Pest megye jelenti, hogy a nazarénusok feltűnő módon szaporodnak s evégből a vallásszabadságot s polgári házasságot mielőbb behozatni kívánja. Iványi ennek kapcsán az Eötvös által a vallásszabadság behozatala tárgyában beadott törvjavaslatot mielőbb tárgyaltatni kéri. Napirend : az úrbéri törvények tárgyalása, az I., II. és III. fejezet több módosítás mellőzésével változatlanul elfogadtatik valamint a IV. fejezet is Ghiczy Kálmánnak a 15. §-ra vonatkozó azon módosításával, miszerint a zsellértelkek a zsellérek által megváltandó maradvány földekül tekintendők, mennyiben az úrbéri táblában kitett mennyiséget meghaladják. Következik a 16. §. Marad az eredeti szerkezet. A 17. §-nál szót emel Tisza K., Paczolay, Justh József, Kerkapolyi, Péchy Tamás, Huszár Imre, mely után a szakasz Horváth B. azon módosításával fogadtatott el, hogy ez „egyharmadot“ a földesúr köteles elfogadni. 18. §: Paczolay módosításának elvetésével változatlanul elfogadtatik. A többi §§-ok is egész a 60-ig némi módosításokkal elfogadtatnak. A képviselőház ápril 3-iki és 4-iki üléseiben — minthogy a ház minden elvi vélemény különbség nélkül folytatta az úrbéri törvényjavaslat részletes tárgyalását — a főeseményeket Ghiczy Kálmán, Hoffmannn Pál és Zichy Nándor interpellate képezik, melyek eléggé érdekesek arra, hogy rövid kivonatban közöljük. Ghiczy Kálmán interpellatiót intéz a cultusminiszterhez: szándékozik-e a kormány a kath. congressus által készített szervezetet előbb végrehajtatni engedni, mielőtt azt a törvényhozás jóváhagyása alá terjesztené. — Ez interpellate, miután fősulya az általa felhozott érvekben fekszik, hosszan, hasábokra menő indokolással kiséri, melyből kiemeljük a momentuososabb részeket. A congressus által alapított szervezet szerinte a törvényekbe ütközik, s végrehajtása csakis ez utóbbiak megváltoztatásával válik lehetővé. A szervezet sérti az ország, király, korona jogait s ellentétben áll az alkotmánynyal és alaptörvényekkel. Már maga a congressus nem törvényes módon alakult, miután a törvényhozásnak előleges engedélyét, mint ez a többi felekezetek autonómiai gyűlése tette, nem nyerte meg.