Székely Hirlap, 1871 (3. évfolyam, 1-103. szám)
1871-09-16 / 74. szám
V. Harmadik évfolyam 14. 8Ж. M.-Vásárhelytt, 1871. szombat, szeptember 16. SZÉKELY HÍRLAP. Politikai és társadalmi lap s a „Jogász-egylet“ közlönye. Szerkesztői szállás : Kazinczi-utcza 811 sz. hová a lap szellemi részét illető czikkek küldendők. írladóihivatal : Wittich József könyvkereskedése, hová az előfizetési pénzek és reclamatiók küldendők. Hirdetési díj : Egy háromszor hasábozott garmond sor ára ii kr. bélyegilleték minden hirdetés után külön 30 kr. Hirdetéseket elfogad, helyben a kiadóhivatal. Pesten: Zeisler M. (Király-utcza 60. sz.) Bécsben : Hausenstein és Vogler (Neu-Markt 11. sz.). ■ ÁPV Megjelenik: e lap minden szerdán és szombaton egy egész íven. ELŐFIZETÉSI ÁH: Félévre........................ 4 „ Negyedévre...................................2 „ Előfizetési fölhívás a „Székely Hírlap“ polit. és társadalmi lapra s a „jogász-egylet“ közlönyére. Előfizetési ára: Oktober—decemberi évite yedre 2 frt. A jogász-egylet tagjainak . . . „ Lapunk, eddigi iránya mellett mint a Székelyföld speciális érdekeinek buzgó szószólója, a jövő évnegyeddel tekintélyes szellemi erőkkel ismét gyarapodván, csupán a t. székelyföldi közönség további és még élénkebb anyagi és szellemi pártolásától függ , hogy jövő év kezdetével — az eddigi ár mellett, — hetenként legalább hár оmszá г jelenjék meg. Mi erngedetlenül folytatjuk terhes munkánkat ebbeli legjobb reményünkben, s mindent elkövetendünk, hogy a küszöbön álló szervezési munkában is hasznos szolgálatot tehessünk a Székelyföldnek. Nem ajánlgatjuk sok szóval lapunkat, a Székelyföld higgadt fiai ismerik és becsülni tudják azon tiszta és minden mellékes érdekektől ment gondolat- és érzelemforrást, melyből merítjük minden szavunkat ; és ez : a Székelyföld boldogítása! Mapolty Károly, szerkesztő. Az előfizetési pénzeket kérjük mielőbb beküldeni, hogy a lap küldésében évnegyed kezdetével tájékozva lehessünk s a kellemetlen reklamációkat, megelőzhessük. Wittich J. könyvkereskedése, kiadó. Főispánunk városunkban. Folyó hó 1.4-kén délután négy óra felé érkezett meg városunknak főispánja Méltóságos Thuri Gergely ur, ki a határszélhez ünnepélyes fogadtatására indult kumunitási küldöttség kocsisorával a Koronka felé vezető úton szembe találkozván, az őt körülsereglő küldöttség részéről igen nyílt és szívélyes fogadtatásban részesült. Dr. Knöpfler Vilmos intézte hozzá a következő üdvözlő beszédet: Méltóságos főispán ur ! Maros-Vásárhely szab. kir. város közönsége nevében, van szerencsénk méltóságodat városunk határán üdvözölni. Királyunk ő Felsége nevezte ki méltóságodat a városok szervezéséről szóló törvény értelmében, e város főispánjává. Elismert tény az, miszerint e város, a székelység egyik legkitűnőbb tulajdoságához híven, mindenekfelett tiszteli királyát és alkotmányos törvényeit. De tény az is, hogy népek és államok csak akkor jutnak a műveltség, valódi polgári szabadság, jóllét és tekintély magaslataihoz , ha a polgári vagy középosztály hangya-szorgalmának szabad mozgása minél több várost, mint a czivilisatio mindanyi ggú pontjait, az államnak teremt, föntart és nevel , melyekben a munka, az ipar és a tudomány szabadon mozogva, egyedül képesek a nemzetet nevelni, mivelni, szellemi és anyagi jóllétét emelni és ezáltal az államnak erőt és tekintélyt szerezni. Hazánk gyéren szórt városai nagyobb részének fejlődése még a kezdet nehézségeivel kénytelen küzdeni, mert polgár osztályunk csak most kezd szabadított alkotmányunk szárnyai alatt szabadabban fejlődni és hivatását felfogni; és most midőn városaink ezelőtt lekötött szárnyaikat az átalános civilisatió nagy áramlatában repülésre kifeszíteni igyekszenek : a törvényhozás egy új intézménnyel kíván rajtuk segíteni. Hisszük és reméljük, hogy méltóságod ezen törvény szabta új intézményt városunk javára fejlődésére és tekintélye emelésére fogja megtestesíteni. Hisszük és reméljük, hogy minden erejét és befolyását fel fogja használni a városon a legközelebbi időkben czélba vett és máris kezdeményezett nagyobb mérvű haladási munkálatoknak befejezését elősegíteni; hogy mind fiainak reálirányú neveltetése, mind polgárainak szellemi és anyagi jóléte, mind középítkezéseinek lehetősége sikeresen valósítatthassék. Hiszük és reméljük, hogy őrködni fog nem csak az egész város törvényszabta közigazgatása felett, hanem minden egyes polgárának személyi és vagyoni, biztonsága felett is. S ezen hitben és reményben üdvözöljük méltóságodat Maros-Vásárhely város közönsége nevében. Éljen ! Erre főispánunk szép férfias szónoki hangon röviden és nyomatékosan imigy válaszolt: „A hozzám szállott nagyon tisztelt szónok urnak igen szép beszéde csak azon szép hitben erősített meg, a melylyel ezen nemes város értelmes polgársága irányában viseltettem. Midőn személyem iránt tanúsított szívélyességükért őszinte köszönetemet nyilvánítom, legszebb feladatomnak tekintendőm ezt kiérdemleni ; kiérdemelni hiszem pedig úgy, ha határozottan azon utat követem, melyet hazám, nemzetem és e nemes város érdeke előttem kijelölnek, a miről önöket ünnepélyesen biztosítani ezennel szerencsém van.“ Ezután a főispán és küldöttség ismét kocsira kerekedvén, berobogtatott a főispán számára kijelölt piaczsűri szállására, a Bucher-házba , mely előtt a tisztelgő polgárság számos tagja s a tanuló ifjúság sorakozva várták. Itten a város összes tisztikara, s a képviselő-testület fogadta, élén Antal Ferencz főbíróval, utóbbi tolmácsolván nevezett testületen tiszteletteljes üdvözletét a következő szavakban : „V.-Vásárhely sz. k. város tanácsa és törvényszéke tiszteletét tolmácsolom mlgod előtt, azon őszinte tiszteletet, melylyel viseltetünk mlgod iránt. Üdvözlöm mlgodnak szerencsés megérkezését, üdvözlöm mlgodat, mint e sz. kir. város főispánját. Mlgd hivatala uj intézmény, mi ezúttal életbe léptetődik, minden uj dolog foganatosítása némi nehézségekkel van kapcsolatban. Nem kétlem, azokat mlgod bölcs kormányzása lesz képes legyőzni ; részünkről nem fog hiányozni a szolgálati készség és akarat mlgod iránti kötelmeinket kiven teljesíteni. Erőt és állandó egészséget kívánunk magnak szép pályájához, s szivünkből óhajtjuk : éljen magad soká ! Éljen ! !“ Mire főispánunk a következő beszéddel felelt: Önök előzékeny szívessége kettőzteti bennem azon ösztönt, mely szerint :e nemes városnak nem csak igazságos tisztje, de igaz polgára is kívánok lenni. Mint főispán, hive leendek kötelességemnek, mint polgár, e nemes város érdekeinek. Fő feladatunk helyes közigazgatás szervezése, a szellemi miveltségnek, ipar és kereskedelmünknek korunk kívánalmai szerinti fejlesztése, szóval, e nemes városnak megszerezni azon állást, amely szeretett hazánkban méltán megilleti ; oly feladat ez, melyre nézve óhajtom hinni, hogy e nemes város minden polgára egyetért ; oly feladat ez, melynek megoldása saját magunk iránti hazafi kötelességünk megoldásában rejlik ; ezt elősegíteni minden alkalommal kötelességemnek tartandom, s legyenek önök meggyőződve, hogy a sikernek senki sem fog inkább örvendhetni, mint az önök főispánja. Ezután rendelé, hogy a képviseleti közgyűlést már szombaton megtartsák s a szervezési tervezetek kidolgozására kiküldendő egyének megállíthatása végett már legközelebb, holnap egy konferencziát tartsanak; sietni kell — mondá a főispán — e város szervezésével, mert nagyszámú intelligentiájánál fogva Maros-Vásárhely arra van hivatva, hogy szervezetével a többi városoknak is mintául szolgáljon. Ezek után a főbíró egyeseket mutatott be a főispánnak, mire a különböző testületek és küldöttségek bemutatása történt. Este a tanács és komunitás tagjai közül a főispán úr közelebbi ismerői barátságos vacsorára gyűltek a Lénártné termébe. Tegnap a többi városok küldöttségei is megérkeztek, hogy városukat főispánjuk mai ünnepélyes beigtatásánál képviseljék. — Ma délután két órára a főispán úr százhúsz személyre diszebédet ad a Lénárt-teremben. A meghívókból tudjuk, hogy ott városunk minden rendű polgárai képviselve lesznek. Erről jövő számunkban. Állapotunk. Iv. 1.-Vásárhely, sept. 15. (y) Mi lehetne a következése annak, ha a többségre jutott ellenzék elvetné azon alapokat, melyeken jelen állapotunk nyugszik ? Azt hiszszük, legegyszerűbb értelemmel is könnyen be lehet látni . Az alapok felforgatásával, felforgatása mindannak, ami azokra le van rakva mostanig, szóval, megzavarása jelen fejlődésünknek. S váljon törekedhetik-e erre valaki józanon, szédelgés nélkül ? Hogy belreformjaink tekintetében nem erősen messzire haladtunk, azon senki sem kétkedhetik, de épen úgy nem kételkedhetik senki, aki csak elfogulatlan higgadtsággal szemléli állapotainkat. Politikai és társadalmi életünknek nincsen egyetlenegy haladási követelménye, mely mozgásba ne jött, fejlődésbe ne indult volna és ne érezné a szabadság biztonságának jótékonyságát. És van ennél még sokkal több, ami azok előtt, akik elvont politikai és társadalmi eszmékért inkább lelkesülnek, mint magáért az országért, hevükben, míg nagy, de a közelben elérketetlen képek varázsa ragadja, nem veszik észre a szerény, de éltető valót, nem fog feltűnni talán, azonban a mélyebben szemlélőnek figyelmét alig kerülheti ki. Az akadályok, mik belfejlődésünknek vészesen állották kezdetben útját, napról-napra vesztenek arányaikban. A demoralisation melyet egy a szabadságért küzdött forradalomnak leverésére szólt s az ország elnyomatásának korszaka óriásivá növelt, a közerkölcsiség nemesebb érzülete már észrevehetőig kezdi oszlatni. A nemzet egység megszilárdulásának ellenében kezdetben csaknem legyőzhetetleneknek vélt követelések, ha részben fentartatnak is, még nagy mértékben élüket vesztették. Az összes nemzet csaknem ellenséges belelemei nagyon sokkal kibékültek már, ami ellen elkeserült harczra kelni készültek. A jogosulatlan követeléseknek egész légiói, bárha határtalan könnyelműséggel igen sokat mi magunk követtünk el azoknak szitására, napról-napra csillapulnak, a mélyebben magokba szállás mérsékleténél s a nemzetet dissolutióra vezető törekvéseknek korlátlan áramlatai, ártalmasságukat elenyésztető medrükbe kezdenek viszszavonulni. Ki az, aki higgadt nyugalommal végig tekintve állapotainkon, de ne látná, hogy nekünk mindenekfelett zavartalan, nyugodt napokra van szükségünk, melyekben belfejlődésünk oda emelkedhessék, hogy az akadályokat elbontsa, a társadalmi rend és államigazgatásnak a szabadságot biztosító rendszere kifejlődjék és megszilárduljon. És ha e nyugodt napokra van szükségünk, váljon eszélyes dolog volna-e változtatni a vezető többséget és vele a kormányt, mely a bizalomnak legalább a jelenre szükséges mértékét a nemzettel, az ország felével és kifelé az európai leg-