Székely Hirlap, 1874 (6. évfolyam, 52-104. szám)
1874-09-16 / 74. szám
VI. évfolyam ft 4. sz.______M.-Vashelytt, szerda, szept. 16. 1874. SZÉKELT HÍRLAP. Politikai és társadalmi lap s a „Jogász-Egylet“ közlönye. Szerkesztői szállás: Hirdetési díj . Egy háromszor hasábozott garmond sor Mestelenik e lap Szent-Niklós-utcza 791.. sz. hová a lap szellemi részét ára (ó kr. bélyegilleték miden hirdetés után külön 30 kr. minden szerdán és szombaton egy egész íven, illető czikkek küldendők. A hirdetési díjak estre fizetendők. Kiadó-hivatal : tlmnteténeket elfogad: helyben a kiadó-hivatal. Pesten: ELŐFIZETÉSI ÁR: A ref. főtanoda könyvnyomdája, hova az előfizetési pénzek és reklamatiók küldendők. Lang Leopold, (Erzsébet tér, 9. sz.) Bécsben Hausenstein és Vogler (Neu-Markt- 14. sz.) Félévre...........................................3 Irt. Negyedévre......................................150 kr. Budapest, 1874. szept. 12-én. A magyar kormány hivatalos lapjának f. évi 192-ik számában közzé tett rendelet által ő felsége a király, vallás és közoktatásügyi minisztere előterjesztésére a nagyrőczei evang. főgymnasiumot, és tanitó képezdét (fentartván az alapítóknak alapítványaik feletti rendelkezési jogokat) Gömör megye utján végleg feloszlatta. Nagy horderejű intézkedés, illő, hogy egy idő múltán is megemlékezzünk pár szóval felőle. A lefolyt országgyűlési szak alatt egyszer csak fölszólal egy vármegye,*) azok közül egyik, a melyeknek jogköre az utolsó évek törvényei által szűkebb körre vonattal s figyelmezteti a kormányt, az országgyűlést s magát az egész országot, hogy ime itt s itt van nehány főtanoda, melyekben államellenes tanok leheltetnek méregkint az ifjúság lelkébe, hol a magyar gyűlölet lángja immár égig csapotg! Megkezdődtek aztán erre a hírlapi czikkek egész özönnel s a hosszadalmas vizsgálatok sem végre elközelgetett és következett az eredmény is s ama vad fanatismussal teljes tanintézetek egyike ma már nem létezik! Lám, mégis csak jó valamire az a régi korból öröklött megyei intézmény, amelynek figyelme annyira képes kiterjedni, hogy arról a mindent centralizálni epekedőknek még képzetük sincsen. És itt legyen szabad egy két szót kockáztatnom az annyit emlegetett s oly sokszor tévesen értelmezett önkormányzatról (autonómia.) A szabadságnak egyik lényeges megfelelő alkatrésze a „Nihil de nobis sine nobis“ elv , amelyre azonban szintén áll, hogy túlzásba vinni sem szabad , mert vannak az idők folyamában képződött emberi intézmények legnagyobbszervjében, mondhatnám azok koronájában : az államban számos oly teendők, melyek az egységes vezérletet, központi végrehajtó hatalmat nélkülözhetlenné teszik, sőt épen magának az állam létezhetésének alapföltételeit képezik, azonban ezen tétel valósága annyira világos és elismert, hogy annak bizonyítására még a legszabadabb elvű köztársaságokat sem szükség fölemlítenem. Vannak azonban viszont az állam által elérendő czélok között nagy számmal olyanok is, melyek hasonlíthatlanul tökéletesebben valósíthatók meg az államban létező és lehető kisebb közegek, hatóságok, körök által — mintsem a központi főhatalom által, legyen bár ezerszer szemesebb és jobb akaró is, mint az a valóságban történni szokott. Ha a magyar állam alkotmányának alapját nem az önkormányzat képezte volna, akkor már D.) Zólyom vm. csak úgy beszélnének az iskolákban és könyvekben felőlünk, mint mi most a gothokról, longobardokról vagy más a történelem színpadjáról már régen letűnt szereplőkről. És mégis vannak sokan, kiknek sehogy sem fér a fejébe ezen eszme, hanem vakon hódolnak a caesarismus, a bürokratizmus bálványainak. Igaz, hogy mai napság az úgynevezett társadalmi működés és tevékenység végtelen sok terhet levett az állam villáiról, s ez első pillanatra kedvezni látszik a centrálisaim híveinek, kik állítják, hogytehát, a többi teendőt mind a központból lehet és kell intézni ; ámde feledik azon urak, hogy ma az államban élő nemzetek szükségletei, kívánalmai ezerszeresen fokozódtak az újkori civilisatio behatása folytán s igy bár örömmel üdvözöljük az állam által elérendő főczél (közjóllét) megvalósitására segédkezet nyújtó társadalmi tevékenységet, azonban ez soha egészen nem pótolhatja az önkorpányzat által elérhető és csakis ez által megvalósítható eredményeket és előnyöket. Nem akarok egyes előforduló eseteket fölhozni, mert akkor számos hasábok igényeltetnének egyszerű soraim fölvételére, csak érinteni akarom egy két elméleti előnyét az önkormányzatnak. Első és mindenek fölött való a polgárok közérzületének ébrentartása, az önsegély és tevékenység kifejlesztése. Nagyon emelő hatással bír az egyénre, ha tudja, hogy ő az államban nem fabáb, melyet tetszés szerint rángathatnak ide s tova, hanem önálló lény, ki érzi képességét és tevékenységét, melyet szűkebb körben bár, de mégis az egészre kihatólag érvényesíthet. Én tiszta és önzetlen hazaszeretetet önkormányzatot nélkülöző polgároknál képzelni nem is tudok ! Aztán száz meg száz féle olyan elintézendő merül föl, melyet a központtól meglátni nem lehet, s ha lehet is, messziről jelentéktelennek s tán épen kelletlennek tűnik föl ; holott a szűkebb körre nagy fontosságú, nagy haszonnal biró s igy az összeségre is jótékony hatású, mert hisz utóvégre nemde az a boldog állam hol a lehető legtöbb egyes jóllétben megelégedésben él ? . Hát még, ha tekintjük a nagymérvű központosítás természetes lassú működését , s aránytalan költséges voltát, melyet még akkor is terhesebbnek tart a nép, ha különben bármily tiszta kezelés és eszélyes mód követtetik az összegek hova fordításában , mert a távol levő egyesek nem képesek az óriás mennyiségek mérvét s azok helyességét megbírálni, — míg ellenben az önkormányzatnál — még, ha költségesebb volna is, ami nem áll — jobban belenyugszik mindenki, mert inkább megbírja érteni a szükségletek mérvét. Azonban talán máris túlságosan visszaéltem szíves olvasóim türelmével, midőn a megnyirbált s most legalább reményben ismét kiszélesítendő önkormányzati, illetve megyei intézmény elméleti oldaláról egyet-mást fölhoztam , ámde olyan eszmék ezek, amelyekről jó minél gyakrabban elmélkedni ; az idő, melyet ily eszmék fölvetésével és gondolatok tovább fűzésével töltünk el, elveszettnek teljességgel nem mondható. De térjünk vissza az elmélkedés köréből a mindennapi életbe. Ismét a megye vagy legalább annak egyik közege tűnik föl előttem. Vasmegyének egyik szolgabirája részint törvényben, részint kormányrendeleten alapuló joga és hatalmánál fogva igen erélyes és hazafias buzgalommal teljes körrendeletét, — melynek tartalomdussága, irálya és világossága egyként feltűnő — bocsátott ki járása összes községeihez a népnevelés, népoktatás tárgyában; nagyon kívánatos volna, hogy a mivelt megye még műveltebb közigazgatási hivatalnokát minél számosabban követnék - főként hazánk erdélyi részeiben, hol bizony a statistikai kimutatások, de még inkább a valóság igen sok és nagy hiányokról tanúskodnak e téren. Ugyan, kérdem, mire való kezeink közt a jogi és a hatalom, ha azt nem igyekezünk bölcsen használni, ha nem tudunk azzal élni , hanem a helyett az átkos tétlenség és non curamus bűnében leledzünk, s még sokszor jól meg is fizettetjük azt magunknak embertársaink által ! Szerény véleményem szerint a közszolgálatban álló egyéneknek annyira erkölcsi kötelességük élni minden jó és nemes, közhasznú és szükséges czél elérésére a reájuk ruházott tevékenységi téren hatalmukkal, hogy azt elmulasztván : csak polgártársaik méltó elfordulására érdemesek ! D. Marosszék újabb, felirata a megyerendezés tárgyában. Nagy méltóságú gróf, Belügyminiszter úr! Tisztelettel hivatkozva Nulgodunk f. évi aug. hó 6-ról 32916. szám alatt — az új megyék kikerekitése iránt — lehatolt magas rendeletére, mielőtt annak tartalmához képest, adott körülményeinknél fogva szerény vélekedésünknek adhatnánk kifejezést, a Királyhágón inneni részeknek topographiai fekvését s közjogi viszonyait tekintve, kötelességünknek ismerjük kijelenteni előlegesen is, miszerint : a) Erdélyben a megyék kikerekítése, hogy ha mindenekfelett csak a tényleges adóviszonyokra alapíttatnék, ez esetben az elválasztó nagy hegylánczolatok mögött fekvő vidékek a különböző érdekek szempontjából soha is egy összetartható, egységes s a megyei önkormányzat kívánalmának megfelelő törvényhatóságot nem képezendenének, valamint, hogy egy ily beosztás a központi igazgatás elveinek sem felelhetne meg soha.