Székely Lapok, 1898. február (28. évfolyam, 10-17. szám)
1898-02-03 / 10. szám
XXVII. évfolyam SZERKESZTŐSÉG: Régibaromvásár-utcza I-sö szám, hová a lap szóltam) rászét illetö felüleménynk 1. linvn’., it. -s#l Telephon szám 58. 10&10. »uxáiii. Marosvásárhelyt, 1898. február hó 3. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. M *' •»' 5 o Ion, csütörtökön és vasárnapon. Felelős szerkesztő : Főmunkatárs: DH FENYVESI SOMA MÁTHÉ JÓZSEF. ELŐFIZETÉS: Egy évre 6 frt — kr. ||| Fél évre . . . 8 frt — kr Negyed évre . . 1 frt 50 kr. Előfizetést és hirdetményeket felvesz a „Székely Lapok" ______ kiadója: Adi Árpád. Gazdatisztek egylete megyénkben. Egészen uj czim, egészen uj eszme. Legalább nálunk az. A szükség, a haladó kor vetette fel. Gazdatisztjeink életkörülményei, az elszigeteltség, — melynek daczára egy czél felé törekedtek, de egyenegyen erőtleneknek bizonyultak — érlelte meg annyira, hogy most már tárgyalásokat folytatnak ily egyesület létesítése iránt. Az a mulatság, melyet közelebbről a marostordamegyei gazdatisztek tartottak és a melyről mi is megemlékeztünk — első lépés volt az egyesülés felé. Erkölcsi és anyagi hasznuk volt belőle. Alig adtak eddig életjelt magukról. Betemetkeztek tenger dolgaikba és húzták az igát, irányították gazdaságunkat Mert jegyezzük meg jól különös helyzete van a gazdatiszteknek. Életük az önfeláldozás, folytonos nagy munka szakadatlan lánczolata. Az uradalmak bel- és külügyeibe merülten élik le napjaikat egész a rokkanásig. Kinek sikerül hosszabb munkásság után humánus gondolkozású földesúr szolgálatában „megnyomulni“ még szerencsés. Agg napjaira talán megéri a „belátástól függő nyugdíjaztatását. Azonban ez nálunk fehér holló. Időről-időre kötött, mellékkörülmények által dominált, esetleg megújítható, gyakrabban könnyen felbontható szerződések szabályozzák a gazdatiszt és földesúr közötti viszonyt. Kimondjuk, hogy ez hanyatló gazdaságunknak nem kis kárára van. Mert ily körülmények között a gazdatiszti állásokra sokszor kontárok kerülnek, kik leszorrítják e pályáról a szakembereket és elrontanak mindent. I A gazdatiszti egylet egyik czélja I megkongatni e hibát. Tekintélyt I szerezni az állásnak, melynek lelkiismeretlen betöltése bukást, becsületes reprezentálása emelkedést jelent. Azt akarják, hogy a tudomány ne legyen adás-vevés tárgya, hanem érdeme szerint becsülendő kamatozó tőke a gazdatisztekre, a földesurakra és közgazdaságunkra nézve egyaránt. Erősítsük meg e törekvésükben! Ma állásuk állandósága sok min- identől függ. Elsősorban: a szakképzettség és gyakorlati jártasságtól, másodsorban: a szorgalomtól, melynek mértéke princzipálisok szerint különböző, harmadsorban: az elért eredménytől, mondjuk a szerencsétől, — mert az elemi csapások is nem ritkán terhükre hatnak — és negyed sorban: a földesúr egyéniségétől. A gazdatiszt a földesur és községbeli nép között az egyetértés ápolója. Itt a munkára, ott a munkás kézre szorult ember áll. Várjon sikerül-e áthidalni az űrt? Felügyelője és parancsolója sok szorgalmas és dologkerülő cselédnek kiket a gazdaság érdekében foglalkoztatnia kell. Tenyésztője, s legtöbbször orvosa is a sokféle állatfajnak; rendezője a földbirtok vetés forgójának, erdők üzemének. Feltétlen végrehajtója a szeszélyes időjárás által sokszor veszélyeztetett időközi munkálatoknak. Ő tartja kezében a teremtő erőt, s a nagyobb jövedelmezőség reszelése őt illeti. Számadó és felelős mindenért, mindenkiért. Várjon sikerül-e? Azt akarják elérni az egyesülés által. A mozgalom egyik vezetője eképpen ír: „Gazdatiszti karunk, mely kizárólagosan a magyar mezőgazdaságot szolgálja, gazdasági és humánus szempontból szükségét érezi oly mozgalom megindításának, mely által — tekintettel érdekeink azonos voltára — gazdatiszti kör — gazdatiszti egyesület czím alatt központi érdekképviselet teremtessék. Az a szétszórtság elszigeteltség, a melyben eddig éltünk, gazdasági szempontból tekintve érzékeny kár a gazdasági haladásra és így érzékeny kár elsősorban a földbirtokos osztályra, míg másrészről sajnálattal kell tapasztalnunk, hogy ily távolságban élve, olyan csekély erő nyilvánul bizonyos — egymás iránt tartozó — humánus cselekedet eszközlésében, hogy nagyrészben ennek lehet tulajdonítani, miszerint megfelelő állás hijján — pillanatnyi elkedvetlenedés miatt, annyi jó szakerő kénytelen — reményét vesztve — a pályáról leszorulni s magát idegen téren érvényesíteni. E pályatársak segítésére, állások közvetítésére, gazdasági dolgok megvitatására s felmerült és ideutalt dolgok elbírálására volna hivatott ez egyesület“. Van azonban még egy czéljuk és ez nyugdíjaztatásuk ügyének rendezése. Említettük, hogy állásuk a lehető legbizonytalanabb és nagyon terhes. Csoda-e, ha ily körülmények között magukat biztosítani akarják ? TARGZA. Idegen költőkből. A „Székely Lapok“ részére fordítja: Gedő Simon. Mi a szerelem? — Halm. Oh mond szivem, a szerelem Mi hát? „Mi volna más? Két lélek és egy gondolat. Két szív s egy dobbanás“ ! S mondd, hogy támad a szerelem ? „Eljő, mint a tavasz“. És hogy múlik a szerelem? „Mely elfoszlott, nem az" ! Milyen a tiszta szerelem ? „Mely mindent tűr s feled“ ! S mikor legmélyebb, igazabb ? „Mikor legcsöndesebb“! És mond, mikor leggazdagabb? „Ha osztja kincseit veled“. És hogy beszél a szerelem ? „Nem szól, hanem szeret“ ! Oh mond szivem, a szerelem Mi hát? „Mi volna más? Két lélek és egy gondolat, Két szív s egy dobbanás“ ! Intés. — Geibel. — Ha csöndes szerelemre gyűlt Egy ifjú szív, hozzá ne nyúlj ! Az égi szikrát ki ne oltsd ! Ne járj el véle gonoszul! Ha van a földnek kerekén Beszennyezetlen, tiszta hely, úgy az a szerelemre gyűlt Ifjúi szív, ifjú kebel. Hadd élje rózsás, illatos, Virágos tavaszálmait! Ha tudnád, milyen éden az, Mely az álmokkal elmúlik! Sok nagy, erős szív megrepedt, Midőn szerelmét elölöli. Sok tűrve hordta nagy sebét S lön embergyűlölő, sötét. Sok vérzett és elzárkózott, Keservibe kéjsóváron vigadt, S a föld porában elbukott, Kebléből szive, istene kihalt! Sirhattok aztán, ámde már Hiába önvád, megbánás. Nem éled a hervadt virág, Holt szivre nincs feltámadás ! választékban, rögr Báli selyem és különlegességek, valamint belépő, legyező, kesztyű és művirág legnagyobb A Nemző. A „Székely Lapok“ eredeti tárczája. Irta: Máthé József. • Néhány év telt el így; az élvezetek zajában hamar múlnak az órák, napok, hetek, hónapok. Gábrielle és Zsolt már 15—16 évesek lettek. Amaz szelíd mint egy angyal, emez rakonczátlan, költekező, intrikus mint egy ördög. Csodálatos ellentéte a teremtésnek, megcsontosodott példája a nevelésnek. És az anya előtt csak Zsolt imponált, jóleső gyönyörűséggel szemlélte tetteit, sőt biztatta. Ilyen korban pedig mikor kezd kiélesedni az ifjúban az én és te közötti különbség nem sok biztatás kell, úgy is megtörténik. Ha csillapítani tudnák a nagyzolását csillapítani kellenne és nem gyújtani. Zsolt két év alatt a könnyelmű költözésben felülmúlta minden társát S az anyának jól esett, ha a havi értesítések igy szóltak. De Habosinak nem volt szabad tudnia; ő neje utasítására ferde értesítést kapott. Mi van ezzel a gyermekkel, — gondolta sokszor magában — hogy mindenben jól halad s mégis oly sok pénzt megeszik? Elment, megnézte. Útba ejtette leányát is. Szépen fejlődő gyermekei egészen meglepe t ték; elfeledte, hogy miért jött, csak ölelte, csak csókolta őket, véreit, reménységeit. Nem vitte magával szemét, csak szivé- |í vel nézte őket, akik még felélénkít- | hették, őszbe hajló napjait megédesítettték. Egyebütt csak meglepetések, szomorúság kisérték úgy is. Ma egy nagyságos, holnap egy méltóságos te barát kért kölcsönt; holnapután István báró, Ferencz gróf váltóit számitotta le, s mindennap a felesége kiadásait kellett fedeznie. Nem jól megy, nem mondogatta magában, s ha könyveibe mélyedt, csak szomorúan kelt fel mellőlünk; nem volt kedvező arány az aktívák és passivák között. Ha így megy, megbukom! Nem ment meg semmiféle hatalom ! Istenem! egy küzdelmes élet vége ez? Tisztességgel gyűjtött vagyonom után becsületem is odavesz? Nem, az nem lehet! Pedig ő tudta legjobban, hogy bekövetkezik, hogy áldozata lesz könnyelmű neje szeszélyeinek, mert lépre ment, mert elragadta a nagyravágyás, ördöge. Küzködött magával, gondolatai téveteg csapkodtak erre-arra, kereste a kiutat, a mentő eszközöket, de hasztalan. Könyveit újra meg újra előszedte, számolt reggeltől délig, déltől estig; a rideg számok csak passivát mutattak. Kénytelen volt beismerni, hogy megbukott! Ingatag léptekkel ment haza a zárás után, hogy többé ne nyisson! Feleségét akkor is készülőben találta, hogy Hamuváriékhoz menjenek. Be is volt fogva csak rá várt még! — Na megjöttél édesem? csak sietve, hamar, talán már el is késtünk? Elkéstünk!... nem megyünk! felelte Habosi reszkető hang, POGOLYÁN BOGDÁN divatáruházában.