Székely Lapok, 1898. április (28. évfolyam, 27-34. szám)

1898-04-03 / 27. szám

XXVII. évfolyam 37. szám. Marosvásárhelyt, 1898. április hó 3. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. e­lj­­­e I P 11. csütörtökön és vasárnapon, «fe SZERKESZTŐSÉG: Régibaromvásár-utcza 1-ső szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Telephon szám 58.­­m-7----------------------------------------------------------------------------------------------­Felelős szerkesztő : Segéd, szerkesztő: »" FENYVESI SOMA MÁTHÉ JÓZSEF. ELŐFIZETÉS: Egy évre . 6 frt — kr. j|| Fél évre . . . 3 frt — kr Negyed évre . . lfrt.Okr. Előfizetést és hirdetményeket felvesz a­­Székely Lapok* _________________kiadója: Ady Árpád. Logonczi Bánffy Zoltán báró eglésme. Maros-Tordavármegye törvényha­tósága kegyelettel emlékezett meg márczius hó 31-iki rendkd­vü­li közgyű­lésén Bánffy Zoltán báróról a megye volt, kitűnő főispánjáról. Még 1894. év október 9-én határozta el a tör­vényhatóság, hogy közszeretetben állott főispánjának arczképét meg­festeti, és a gyűléstermében elhelyezi. A márczius 31-iki gyűlésre szoron­gásig megtelt a vármegye diszitett terme. Az elhunyt családja részéről jelen voltak Bánffy János, László, Endre bárók , Kemény Kálmán báróné szül. Bánffy Polixéna, Kemény Kálmán v. b. t. tanácsos ; ott láttuk még Toldalági László grófot nejével, Mikó Árpádnét, gróf Lázár Rózát, gróf Lázár Emmát. Kemény Ákos bárót, a városi törvényhatóság számos tagját Geréb Béla polgár­­mester vezetése alatt. A gyűlést Désy Zoltán alispán megnyitván, küldöttség ment Mikó Árpád főispán után, ki a gyűlést következő sza­vakkal nyitotta meg: Tekintetes Törvényhatósági Közgyűlés! Marostordavármegye 1894. év okt. hó 9-én tartott évnegyedes rendes közgyűlésén 188. kgy. szám alatt el­határozta, hogy boldog emlékű, köz­szeretetben állott főispánjának loson­­czi báró Bánffy Zoltánnak arczképét megfesteti és tanácskozási termében elhelyezi. A képet Ferenczy Károly festőművész hazánkfia művészi ille­­tettséggel megfestette, s most ezen rendkívüli közgyűlésnek teszi fel­adatát eleget tenni ama közgyűlési határozatnak és a képet a terembe elhelyezni. Helyezzük tehát e képet ősi szék­házunk e tanácstermébe kegyeletes visszaemlékezések között. E terembe, mely közhasznú működésének szín­tere vala, melynek falai tanúi voltak mily hű vezére volt ő e megyének, e terembe, melybe aratta sikereit, diadalait, de a melybe a megpróbál­tatások és küzdelmek hosszú sora i­s várt rá; a mely küzdelmek azon­ban csak erősítették, edzették őt és arra valók voltak, hogy e küzdel­mek között annál magasztosabban domboruljon ki lényének varázsa, jellemének szilárdsága, szivének jó­sága és lelkének nemessége. A főispáni szék tisztelt közgyűlés alkotmányos életünk utolsó évtize­deiben egyáltalán nem volt rózsákkal behintve, s a politikai élet pártküz­­delm­einek hullámai mindig e széket verdesik leginkább. Azon idő pedig, mig e főispáni széket br Bánffy Zoltán tartotta megülve, a legheve­sebb harczok ideje vala. Háborogtak, zúgtak a hullámok körülré, ám ő erősen állott, mint a szikla és soha meg nem ingott. A tömjénezés el nem csábította, a gáncs, akadékoskodás kis hitűvé nem tette­ Menten minden külbe folyástól, csak nemes lelkének su­gallatát követve haladt a maga elé szabott utón szilárdan, tántoríthatat­­lanul, mert meg volt győződve, hogy ez az út a megye javára vezet. A népszerűséget nem kereste, mégis főleg főispánságának utolsó éveiben népszerű volt nagyon. Mutatja ezt hogy a gondjaira bízott 2 törvény­­hatóság egyike arczképét festette le, másika — mely ma emlékének szintén itt áldoz velünk — egyhangú határozattal dísz­polgárai sorába emelte. Királya bokros érdemeit a a Lipótrend lovagkeresztjével jutal­mazta. S midőn a munkában kifára­dott éltének annyi fényt és meleget kisugárzott fáklyája utolsót lobbant, mindazok, kik vele dolgoztak, mel­lette küzdöttek, s alatta szolgáltak, igaz őszinte kényet ejtettek érte, s ■érezték, hogy egy nemes lélek, jó szív szállott el innen. És érzi ma mindenki, hogy a beresztelki sírnak immár zöldülni kezdő hantjai, egy minden izében igaz magyar ember hamvait takarják. Közügyeinket igazgatva áldásos működésének gyakran akadunk nyomaira. Ilyenkor emléke fel-fel villan előttünk! Ám ezután nemes képének vonásai itt lesznek e terem­ben példányképül a jövő nemzedék­nek, s ösztönzésül azoknak, kik e megye szolgálatába léptének mert ime Marostordamegye a tett szolgálato­kat el nem felejti, nagyjainak emlé­két kegyelettel őrzi! A főispáni megnyitó után lehűlt a lepel a kitűnően festett képről. A képre élővirágból gyönyörű koszorú volt erősítve Losonczi Bánffy Zoltán báró emlékének. Mikó Árpád és a vármegye tisztikara felirattal. Jánosi Béla beresztelki lelkész emelkedett szellemű emlékbeszéde következett, melyet lapunk jövő számában egész terjedelmében közzé adunk. Majd a vármegye nevében Désy Zoltán alispán vette át a képet a követ­kező eszmékkel, gondolatokkal telí­tett, Désy egész gondolkodásmódját jellemző beszéddel. Mélyen Tisztelt Közgyűlés! A legbensőbb megelégedés és jó­tevő megnyugvásai látom, hogy a törvényhatóság akarata teljesült és leróva a kegyelet, a hála, az elis­merés adója aziránt, ki nemes kö­telesség érzetétől indítva, boldog, zavartalan életének számos évét dobta áldozatul az ország és első­sorban a törvényhatóság érdekében. J Á R G Z A. Tudom tavasz lesz ... Tudom, tavasz lesz nemsokára És rózsa nyit a ringó ágon ; Csókdosó szellő száll enyelgre És harmat rezg a gyöngyvirágon. A gólya s fecske visszatérnek, Az ágtetőn madár­ szó zendül, Csókján a gyújtó napsugárnak A mindenség uj létre zsendü­l. Holdsugár szőtte méla estén Leragyog a sok millió -­csillag, S tündéri, titkos szellem szárnyon Szivekbe száll a virág-illat. Az álmodó csöndes berekben, Lombos bokornak ág-bogán, Trillázó jajjal szerelemről Csattogva szól a csalogány. A vért forraló napsugárral, Szivet csiklandó illatárral Valami titkos, édes ábránd Szerelmes szívből szívbe szárnyal. Az örök élet hite lobban, — Megújhodás, föltámadás van Tavaszi napnak melegében, A rózsabimbó fakadásban . . . . . . Tudom, tavasz lesz nemsokára És rózsa nyit a ringó ágon; Csókdosó szellő száll enyelgve És harmat rezg a gyöngyvirágon. Szememben is harmatcsep csillog, A fájdalomnak harmatcsepje . . . — Nincs annak része szép tavaszban, Megölt szivét ki eltemette . . . Fried Farkas. A hazának. Nem tudom én a hazának Drágább kincset melyik adott: A gazdag, ki vagyont vesztett? Vagy a szegény, aki halott? Nem tudom én melyik drágább?! — Mindkettőt a haza kérte. A gazdag kincseit adta. A szegény ? .. . az meghalt érte.­ Péter­fi Tamás. Egyedül. Kirepült a kis madár a fészkéből, üres lett az a kis szoba, melyhez oly sok kel­lemes, de kellemetlen emlék is köt. Eltá­vozott lakója messze innen, s magával vitte szivem jobbik felét. Eltávozott, de emléke itt maradt szivemben Kiolthatatlan vágyódás gyötör utána, s nap-nap után esténkint elvisz utam a külvárosi házacska elé, mely előtt oly sokszor dobbant meg szivem, s mely tanúja volt nagy boldog­ságomnak. És most! Gázolom az utcza sarát, hogy láthassam az én kis kiröpült madaram fészkét. Ábrándozva járok a jól ismert utón, kimondhatatlan fájdalom fog el, amint az ablakba kitett fehér papíron olvasom: „Egy bútorozott szoba kiadó!“ * * * Tizenhét éve daczára még egészen gyer­mek volt. Gyermeteg, naiv kedélye ismeret­t­ségünk első perczében megragadta figyel­­­­memet. Megszerettem, megszerettem azzal a szerelemmel, melyet csakis azok tudnak érezni, kiket az élet keserű megpróbálta­tásai, a sorscsapások elkeserítettek, akik sohasem érezték a szeretet jóleső melegét, é­s nem ismertek egyebet, mint a fárasztó küzdelmet a létért. Nem ismertem a szerelmet,ő megtanított rá. Ez a szerelem betöltötte egész valómat, bevilágította szívemet. Találtam abban sok csodálatos dolgot, melyekről eddig sejtel­mem sem volt. Például az ő gömbölyű kedves arczát, gyönyörű metaforákat arról az arczról és csillingelő rímeket, melyek­hez csak a szók hiányoztak ajkamról, hogy a világ legszebb költeményei legyenek. Ezeket a szókat kerestem piros hajnal hasadásáig — de nem találtam meg. Nem találtam meg, mert ő nem értett meg, pedig kutattam, tanulmányoztam lelkét, hogy megismerjem s alkalmazkodni tudjak hozzá. Az emberi lelket, sőt a női lelket ismerni akarni! Micsoda kkimaera, micsoda balga­ság ! Mennyire igaz az a spanyol példaszó, hogy „cada persona es un mundo“! „min­ ter A magy. kir. szabad, osztálysorsjáték 2-ik cSgrátysorsjátékához eredeti sorsjegyek megérkeztek és kaphatók egész _____f é 1_____ negyed n y o 8 c z a d 6 forint 3 forint 1.50 kr. 75 kr. húzás f. év május hó 11 és 12-ért. Játék tervezet ingyen, m 3_8 SIMON FERENCZ elárusító MAROSVÁSÁRHELYT .

Next