Székely Lapok, 1898. május (28. évfolyam, 35-43. szám)

1898-05-01 / 35. szám

XXVII. évfolyam SZERKESZTŐSÉG: Régibarom vásár-utcza 1-ső szám, hová a lap szak­mai részét illető közlemények küldendők.­­5^ Telephon szám 58. #1­35» szám Marosvásárhelyt, 1898. május hó 1. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. r ! M O 1»- j­e­len: csütörtökön és vasárnapon.­­#|------­Felelős szerkesztő: Segéd szerkesztő: DR FENYVESI SOMA MÁTHÉ JÓZSEF. ELŐFIZETÉS: Egy évre . 6 frt — kr. |j| Fél évre ... 3 frt — kr Negyed évre . . 1 frt 50 kr. Előfizetést és hirdetményeket felvesz a »Székely Lapok' ___________________kiadója: Adi Árpád. fyegyezégi bajot­. (Dr. F. S.) Az eszmék hiánya a politikai strébereknél már gyakran okozott bajt. Odaát Austriában ugyan­ezt a tünetet látjuk. Mert bár a nyelvrendeletek elleni harcz még a németek részéről elismerést tudott kelteni, a most bekövetkezett álla­pot már a teljes anarchia képét tárja elénk. Megszokták odaát az újabban letelt néhány hónap alatt, hogy nagy politikai kérdések legye­nek állandóan felszínen; még rövid néhány hónap előtt teljesen isme­retlen emberek csodálatosan gyors karriert csináltak, ha máskép nem hát ordítással, fütyüléssel, vereke­déssel és más botrányokkal. A Wolf­­fok egyszerre azon vették észre magukat, hogy ők politikát vannak hivatva csinálni, hogy az ők torkuk­tól, öklüktől és phisikai kitartásuk­tól függ Ausztria sorsa. És tartozunk mindannyian annak kijelentésével, hogy azok az urak odaát, kiknek főceremoniátusok Wolf volt, elég jól füttyöltek, orditoztak és tombol­tak. Czéljukat elérték, Badeni gróf, a nemzetiségek összeveszekedésének előidézője megbukott, és ma már kürtölgetni kezdik a lapok, hogy azoknak az intézkedéseknek forrása, a melyek Ausztriát ezen válságos helyzetbe sodorták, egy igen beteg, vagy legalább nem egészen norma­­agy volt. Wolffék most már Badeni távo­zása után módot nyertek volna arra, hogy veszekedés és verekedés he­lyett munka után lássanak, alkalmuk nyílt volna eszméikkel előállani és tanúságot tenni az elismeréssel nem fukarkodó világ előtt arról, hogy a­mily elszántsággal küzdöttek a né­met nyelv hegemóniája mellett, époly kitartással tudják a többi komoly kérdéseket is előbbre vinni. Thun gróf, az új osztrák miniszter­­elnök békét akart teremteni, módot­ keresett arra, hogy a nemzetiségek közötti egyetértés legalább annyira helyre­állítassék, hogy a legégetőbb kérdés, a Magyarországgal való kiegyezés tárgyalható legyen. Ámde akkor megjött a Wolffék esze. Hi­szen ezeknek a kérdéseknek tár­gyalásához szakszerű ismeretek, hig­gadtság és méltányosság szükséges. E szavak pedig amaz emberek szó­tárában ismeretlen fogalmak. Botrá­nyokkal szerzett hős nevet csak botrányokkal lehet fenntartani, és kiadatott az új jelszó, meg kell buk­tatni a kiegyezést. Politikai jelszó lett az, mi tisztán gazdasági kérdés. Gazdasági indokokkal, számokkal és érvekkel tehát alig­ha eredményre jutunk. A politikai vakságnak a leg­fényesebb nap sem tud világot gyúj­tani. És egész közel állunk az önnálló vámterület megvalósításához, köze­lebb mint valaha. A magyar kormányt a teljes elis­merés illeti, azért a valóban állam­­férfiúi bölcseségért, melylyel e kér­dés megoldását előmozdítani igye­kezett. Több mint egy éve, hogy az ausztriai áldatlan politikai viszonyok módot nyújtottak nekünk, hogy minden továbbiak nélkül felállítsuk a vámsorompókat, és mi vártunk türe­ ,­lemmel. És ha most majdnem várunk tovább, ha az önálló vámterület esz­méjét megvalósítjuk, akkor is igazolva lesz kormányunk, akkor is ha az áldás, melyet ettől annyian várnak, nem fog erősen reánk hullani. Mert az önálló vámterület Magyarország mai ipari visszonyai és a mai gaz­dasági körülmények mellett alig­ha erős, súlyos megpróbáltatások nélkül lesz megvalósítható. A bajokat azonban, melyek ke­letkezhetnek, nem mi idéztük elő, és kormányunk bizonyára törekedni fog a lehető előnyöket a mi ré­szünkre kihasználni. Az udvar Budapesten. Ő Felsége a király és udvartartása az eddigi meg­­állapodások szerint május 9-én Budapestre érkezik. A közigazgatási reform. A közigaz­gatási reformra vonatkozó törvényjavas­latokkal — amelyek két éven keresztül tartó szaktanácskozások tárgyát tették — elkészültek a belügyminisztériumban. Mindazáltal e javaslatoknak a képviselő­­ház elé terjesztése még jó messze van; most az egyes minisztériumokban tanul­mányozzák a javaslatok közül azokat, amelyek az illető tárcát érintik és átta­nulmányozás után észrevételeiket közlik majd a belügyminisztériummal. Csak aztán kerülnek a javaslatok a miniszter­­tanács elé, ahol hosszabb ideig fog tar­tani a tárgyalásuk. Eszerint alig van rá kilátás, hogy még az idén kerüljenek a Ház elé. A képviselőházban szombaton napi­rendre kerültek a bizottságok által tárgya­lásra előkészített összes előterjesztések szám szerint tíz törvényjavaslat és mi­niszteri jelentés. Csakis egy fontosabb ügy van ebben a hosszú sorozatban: a községi és némely más erdők és kopár területek állami kezeléséről rendelkező törvényjavaslata a földművelési miniszter­nek. A javaslat ellen fölmerült aggályo­kat is jórészben eloszlatta a miniszter által a ház földmivelési bizottságában kezdeményezett az a módosítás, mely szerint ötezer holdnál nagyobb erdő­terület tulajdonában levő községeknek meg lesz engedhető erdőiknek az állami erdőhivatal helyett saját erdőtisztjeik ál­tal való kezeltetése. A szombaton napi­rendre kerülő többi kilenc előterjesztéssel félóra alatt végezni fog a ház. T­ÁR­CZ­A. Szerelem és boldogság. (J . . . . nak.) A „Székely Lapok“ eredeti tárczája. Irta: Dr. Kömöcsy József. Míg a szerelemről és fájdalomról sokat, sokat tudnék neked mondani; alig hiszem hogy e czím alatt közlött gondolataimat megunod hosszadalmasságuk miatt. „Boldogság“! Mennyi van ez egyetlen szóban! szinte annyi, mint ebben : boldogtalanság. — Csodálkozol, hogy ezt állítom? Szerencsére bizonyítanom sem kell; olyan állítás ez, melynek igazságáról a hitetlenek előbb-utóbb meggyőződnek. A boldogtalanságot mindig egészen érez­zük. De nemcsak: a boldogtalanság ön­magánál is több, a boldogság pedig ön­magánál is kevesebb. A szerencsétlen mindig szerencsétlenebbnek képzeli magát, mint a­milyen, ellenkezőleg a boldog. Ezen sophismáknak - avagy némelyek szemében „boldogtalanságnak“ — látszó mondatokban én keserű valóságot és ha van eredendő bűnt vagy annak a büntetését látom. Egy kis könyvet kaptam kezembe, az volt a czíme, hogy : „Életbölcsészet“. A legelső mondat benne: „Minden ember boldog akar lenni, s ez az egyedüli fő­­czélja“. Képzelheted milyen mohón fogtam olva­sásához. 150 levélkéből állott az egész és én nem tudtam végig olvasni. Olyan ope­­rácziók voltak benne az „ok“ és „okozat­tal“, hogy a kézi munkánál jobban ki tudtak volna fárasztani. Mindig kapkodtam az eféle műveken és az eredmény többnyire ilyen volt. Talán meg is látszik, de: mit tehetek én róla, ha az a meggyőződésem, hogy az életböl­­cseséget csak az életből lehet megtanulni Ne légy oly türelmetlen, azonnal szólok a szerelmesek boldogságáról, de lásd ilye­nek a bölcsészeti munkák is mind. Hangzatos czímet tesznek nekik, hogy belekapjon az olvasó. Keserű orvosság, ezüst kanálban! Ha kitűnő a művész és az író, s ha ki­tűnő a hallgató, a néző és az olvasó, úgy a festményt és zenedarabot nem kell meg­nevezni, s nem kell a könyvhöz előszó. Egy képet fogok mutatni, melynek nem­csak czímet adtam, de magyarázatot is írtam hozzá. Az előbbi mondatban foglalt vádat egészen magamra veszem. És most lépjünk be a kertbe, melynek első kapujánál a szerelmesek állanak, s melyben a szerelmesek boldogságának virá­gai nyílnak és hervadoznak. A kert három részre van osztva és há­rom kapuja van. Az első zöld gályákból van készítve, nagyon könnyű bejutni rajta. A második kapu már erősebb és zárja van, de be lehet látni nyílásain. A harmadik erősen alkotott mű, érezből készült, hatalmas és sokszoros zárral, míg föl nem nyílik nem lehet tudni, mi van túlfelől. Az első megnyílik azok előtt, kiknek a szívébe Ámor egyszerre, egy pillanatban lőtte nyilait. A másodikba beléphetnek a jegyesek. A harmadiknak hatalmas zárai akkor pattannak fel, ha elhangzott a „holtomiglan“. Lépjünk . . . azaz nézzünk be, épp most lépett be egy pár, a­kik várakoztak az első kapunál, s többnek nem szabad egy­szerre bemenni A kert, melybe az első kapu nyiltott, a tavaszt varázsolja elénk. Mindjárt, abban a virágágyban ott virul a kikeleti hóvirág. Távolabb néhány hét múlván a nárezist találod és azután az ibolyát. A virágágyak körül azonban hosszú és szeszélyes görbü­­letű­ utak vonulnak el. Némelyiknek a vége nem is látszik. Néha akadályok is vannak, különösen az elején .. . fagy és olvadó hó. De jó hogy így van, hogy ez után nem lehet oly gyorsan végig futni (pedig hogy igyekeznek a szerelmesek a második kapuhoz jutni), így legalább szakítanak néhány ibolyát e kertből, minek értékit és kedvességét majd a hervadáskor ismerik. Most fölnyitott a második kapu. Majd elbódít az illat­ár. Rózsa, szép, illatos pü­nkösti rózsa az egész kert, még hervadatlan, üde mindenik, le van szakasztva tövéről, úgy van behintve a kert vele és annak minden ösvénye. Magam az eljegyzést csak ez okból pártolom, mert fölnyitja a második kaput, melyen belül nagyobb boldogságot keresünk mint a mekkorát az első kertben találtunk. Csak keresünk és nem találunk — kér­dezed? Igen! nem egyedül vallom ezt; ismered a „csók“ írójának legszebb mondását: „nem is csók, ha tiltva nincs“. Ki az eljegyzésben ennél többet keres, ki azt véli, hogy e gyenge kapocs már elválaszthatlanul hozzáfűzi a szeretett lényt, az néha keserű csalódás áldozata Ünnepi beszéd. Maros-Tordavármegyének 1898. évi április hó 14-iki díszközgyűlésen tartotta: Csongvai Lajos. (Folytatás.) A VIII., IX., XII., XIII., XV. törvény­­czikk az egyenlőség és testvériség szent eszméi megvalósítására törekednek, eltöröl­vén az ősiséget, kimondván a közös teher­viselést, megszüntetvén az urbériséget s szabaddá tevén a földet s a többi törvények is (tagosítás, legelő elkülönítés, faizásról, az eddig a földesúri hatóságok által intéz

Next