Székely Lapok, 1898. május (28. évfolyam, 35-43. szám)
1898-05-01 / 35. szám
2. oldal tett ügyekről, a hitelintézetről, a megyei hatóság gyakorlatáról, megyei tisztválasztásokról, a magyar egyetemről, a nemzeti színről, sz. kir. városokról, községi választásokról, Jász-Kun és Hajdú kerületről, Fiume és Buccari kerületekről, Nádori méltósághoz kötött s más közhivatalnokokról, közlekedési tárgyak s végre a színházakról) mind a haza anyagi és szellemi fejlődésére voltak teremtve, hogy haladjon a magyar a korral s oly helyet foglaljon el, minőt egy ezredév küzdelmeit kiállott nemzet Isten és embertől megérdemel. A nádor hálát mondott a nemzet nevében a királynak e törvények szentesítéséért — felzug az országgyűlés tagjainak őszinte, hálás szívből jövő éljen kiáltása — s azután a nádor elbúcsúzik a rendektől s bezáratott a pozsonyi legutolsó oszággyülés. A költők és íróknak a haza nagy szellemeinek szabadságért lángoló hit fiainak hosszú küzdelme kellett bizony ahoz, mig a nemzet felébredett, mig az ősi szabadságához ragaszkodása mellett a nemzet meggyőződött az uj eszmék áldásos és hazánk fennmaradásának, szabadságának biztosítékát képező hatalmáról s még többet küzdeni az absolutismus letipró hatalma ellen, mely hazánkat és nemzetünket a világosság helyett a sötétség felé, a szellemi felvilágosodottság helyett az elbutitás felé kívánta vezetni; de végre győzött a szabadság, egyenlőség, testvériség isteni eszméje mindenhol s a nemzet kiváltságosai lelkében is győztek e szent eszmék s lemondtak önkényt minden előjogukból, magukhoz emelik a népet, hogy a nemzet nagy, szabad és dicső legyen, hogy szabad legyen e haza dicső fia vallás és nemzetiségi különbség nélkül, s hogy a hány fia van e hazának, anynyi szív dobogjon a magyar hazáért, oly hazáért, a melyben Isten országa van, mert szabadság, testvériség, egyenlőség kell ott uralkodjék. És midőn e lelkesedés, ez érzelem uralkodott e nemzeten — eljött szent István koronájának hordozója s szentesítette április 11-én a törvényeket, melyek hivatva voltak nagygyá, erőssé tenni Magyarországot, olyanná, minőnek képzeltétek ti költők, irók, s ti nagy, önzetlen hit fiai a nemzetnek, mindnyájan kik szenvedtetek, küzdöttetek Széchenyi, Battyányi, Deák és Kossuth zászlója alatt azokért az uj Magyarország alapját képező törvényekért, melyek 50 éve a nemzet határtalan lelkesedése mellett , a magyar király által szentesítve lettek. Áldva legyen emlékezetetek! A nemzet hálája a tiétek örökre mindaddig, mig a magyar hazának egy hű fia lesz. * * * A pozsonyi 1848-iki törvények emléke lesz. A törvénytudó higyjen bármit e szertartás felől, én azt csak kulcsnak képzelem, mely a kertet fölnyitja előttünk. De im! föltárult most a harmadik kert ajtaja. — Nem félsz megtekinteni e képet is? — Ám legyen! — Miért csodálkozol? Bizony az ősznek képe ez, még zöldülő rétek, gyümölcsöző fák, azután sárguló haraszt és sárga levelek. Virágnak nyoma sincs, kevés ideig még érzik a második kert rózsáinak illata . . . — És mi van tovább ? Már több kaput nem találsz; ahol a hervadó levelű fák kezdődnek, azontúl mindent átláthatlan köd borit. Kérésedre azt is eloszlatom. Hah! remegsz? — Nem! . . . csak azért, hogy megérintett a zordon téli szél. — Látod a hóval fedett temetőt?... A néma fejfák és a sírkövek disze lett:az ibolya és rózsakoszorú. Tekints vissza! hogy sietnek a szerelmesek a harmadik kapuhoz . . . Eldobták az ibolyát és eltaposták a második kert rózsáit . . . felidézi, fel kell idézze emlékét annak a nagy napnak is, a midőn az Uniót Magyar- és Erdélyországnak egyesítését az ezt már törvénybe iktató pozsonyi VII. t.-cz. kiegészítéséül az erdélyi országgyűlés az 1848. I. törvényczikkben kimondotta. Kolozsvárt május 29-én futotta meg a királyi biztos először magyarul az országgyűlést. Ott van Erdély szine-java. Estve a szokásos előleges értekezleten Szász Károly hatalmas megrázó beszédet mond az Unió mellett, de a nemzetiségek hallgatnak. Másnap május 30-án együtt van már minden nemzetiség képviselője, nagyja, vezére s utoljára jön Teleki Domokos karján a világtalan Wesselényi Miklós s jöttét már előre jelzi az utcza zugó éljenzése, — megérkezik s néma csöndben feláll: hivatkozik a magyarországi VII-ik törvényczikkre s felhívja az országgyűlést az Unió megszavazására; kardcsörgetés, éljenzés után feláll Brassó követe, Róth Ágoston s elfogadja az Uniót s példáját követik az összes szász követek s Schmidt Konrád II.Szeben követe felkiált: „Éljen és virágozzék az Unió“! S Leményi Püspök kijelenti, hogy ő is elfogadja az Uniót! Berzenczei László a lelkesedés leirhatlan hatása alatt oda rohan a Redout ablakához felszakitja azt s kikiáltja harsány hangon Kolozsvár polgárságának, hogy el van fogadva az Unió ! Urházi György felragadja a lejött pesti küldöttség zászlóját, felrohan az országgyűlésre, oda nyújtja azt Wesselényinek, ki azt keblére öleli, a zászló meghajol a trónszék előtt s felhangzik: „éljen a király“ s gróf Teleki József, mint elnök kimondja, hogy az Unió összakarattal el van fogadva. Kolozsvár népe öröm mámorban van, Schmidtet, Szeben követét s Leményi János püspököt különösen ünnepüik, előbbit vállaikra emelik, s midőn Leményi püspök megy, egy fiatal ember a nemzeti szinti zászlóval, melyre az van írva: „Unió vagy halál“ leborul előtte e szavakkal: „Atyám áld meg ezt a zászlót, mint az Unió jelképét“ — mire a galambősz aggastyán megáldja e szavakkal: „Legyen Isten szent áldása az Unión és a hazán, Ámen“! És az egyesülés, ezen egyetértés hatása alatt így ír a hallhatatlan szabadság-költő: „És az idő eljött, de nem hamar, De nem is későn még midőn A szent imádság meghallgatva jön, Midőn egygyé lett mind a két magyar“. „Együtt vagyunk és együtt maradunk, Nincs Isten és nincs ördög, a ki Ismét széjjel bírná szakítani Ölelkező karunk“!! (Folyt. köv.) miatt liba-sorban. Szívjuk a poros, füstös levegőt, szagló udvarok bűzös illatát; hallgatjuk a szekerek zörgését. Igazi idüli élet! Most talán lehetne segítni a bajon. A villanyvilágítást ide is be lehetne, be kellene vezetni. Az a közönség, melynek filléreiből kerül ki a világítás költsége, megérdemelne ennyi figyelmet, egészsége, szórakozása érdekében ennyi áldozatot. A „Trébely“, „Tornákért” privilegizált hely, a „Nagy-erdő“ kopár, üdülő, kiránduló helyeink nincsenek. De igazában egy város társas életének fellendítésére nem is alkalmasak. Egyedüli kellemes hely erre az „Elba“. Erre kell fordítani a figyelmet, ezt kell kivilágítani, hogy váljék azzá a mivé lennie kell. Azt az anyagi áldozatot, mit a világításért hoznánk, talán megtérítené. A vendéglős, ki néhány pohár sörért nehezen béreli ki az elbai vendéglő helyiségeit, akkor örömmel fizetné a haszonbért és fizetne többet, mert költségei megtérülnének neki is. A korcsolyázó egylet is mindjárt gondolna egyet. Csónakázó helylyé varázsolná a téli jégpályát, s czifra sandolinokba csalogatná az ifjúságot, amelynek a holdvilágos, csillagos éjszaka ábrándvilágához egészen jól illik. Talán zene is lenne olykor. Elvetődnének oda Fáraó fiai bubánatos és viadalokat zengeni a város közönségének. Katonáink érdeklődése is erre terelődnék s talán olykor-olykor muzsikálnának nekünk szívesebben, mint a piaczon stráfszekerek fülsiketítő dübörgésében. Ajánljuk az illetékes köröknek, vegyék fontolóra e kérdést, s tegyenek a közönségért annyi szívességet, hogy az Elbát kivilágítván esti szórakozó, üdülő helyül megnyissák. Meglátják sok ember hálája és elismerése fogja jutalmazni figyelmüket, mellyel a 19. század Marosvásárhelyének tartoznak, így nincs semmi értelme az Elbának. Akiknek igazán szükségük volna rá, azok nem látogatják nappal elfoglaltságuk, este a sötétség miatt. Rájuk nézve az Elba elveszett gyönyörűség ; nem veszik hasznát, nem élvezik gyönyörűségét. Mily kár! de nem mi vagyunk az oka. HÍREK. — Hymen. Gegesi Kiss Ernő m. kir. erdész eljegyezte Kaáli Nagy Mariskát Nyárád-Szent-Lászlón. — Tanári kinevezés. Az erdélyi róm. kath. püspök Ölti Mózes róm. kath. főgymnáziumi rendes tanárt a gymn. latin, magyar tanszékén rendes tanári illetményének biztosítása mellett véglegesítette. Gratulálunk. Áthelyezések a honvédséghez. A király elrendelte, hogy a m. kir. honvédség tényleges állományába áthelyeztessenek. Mestitz János, Szefezius Isván, Porsche Gyula és Farkas Ferencz közös hadseregbeli főhadnagyok. — Mévmagyarositás. Tribel István vasúti hivatalnok, valamint kiskorú Béla, Gyula, Etelka, Ida, Irén és Sándor gyermekei „Terényi“-re; Schönbach Albert „Széppataki“-ra; Tribel István, valamint kiskorú Géza, Lajos és István nevű gyermekei „Hunyadisra változtatták neveiket belügyminiszteri engedéllyel. A Hivatal átadás és vizsgálat. Deésy Zoltán alispán, Gaál László megyei aljegyző kíséretében csütörtökön adták át a régeni alsó járás szolgabirói hivatalát Nagy Elemér főszolgabírónak. Az alispán egyúttal vizsgálatot is tartott. A nyárád-szeredai szolgabirói hivatal vezetését tegnap vette át Nagy József szolgabíró. Ide azonban az alispán betegsége miatt nem mehetett ki. Fried Farkas lapunk belmunkatársa, Marosvásárhely társai életében is előnyösen ismert ügyvédjelölt május hó 2-án városunkból Marosujvárra távozik, hol utolsó szigorlatára készül. Sok kellemes órát szerzett olvasóinknak ötletes távozóival és kedves verseivel, miért méltán ki is fejezhetnők eltávozása fölötti sajnálatunkat. Azonban lapunktól nem válik meg, s így búcsúzásunk csak a viszontlátásra szól. Újabb vizsgájához sikert kívánunk, bár meg vagyunk győződve, hogy a mi kívánságunk nélkül is megküzd a szigorlat nehézségeivel. Tehát a viszontlátásra ! — Szathmáry György emléke. A Szathmáry György emlékének megörökítésére alakult bizottság gyűjtést indít, hogy népoktatásügyünk e kiváló előharczásának sírját emlékkővel megjelölhesse s nevére az „Eötvös alap“-nál a tanítók özvegyeinek és árváinak javára alapítványt tehessen. A ki az utóbbi három évtized kulturális mozgalmait figyelemmel kisérte, tudja, hogy Szathmáry munkás életének minden pillanatát a hazai kultúra szolgálatának szentelte. Agyának minden gondolata, szivének minden dobbanása, hazafias lelkének egész rajongása, mind a magyar nemzeti kultúrát szolgálta. A hazai népoktatásüigy munkásait s a nemzeti kultúra minden igaz barátját felszólítjuk az adakozásra. Bármily csekély adomány becses előttünk. Az adakozásokat lapunk szerkesztősége készséggel közvetíti. — Több céldaről hozzánk érkezett megkeresésre válaszoljuk, hogy dr Nyerges Gábor kórházi orvos, speczialista fogorvos pár hónapra tanulmányútra ment, s csak június hóban fog visszatérni, amikor eddigi működését újra megkezdi. — Újítás a postán. Múlt számunkban ily czímen egy hírt közöltünk, melyet most némelyekben helyre kell igazítanunk. Ugyanis tény az, hogy ezután a távirda- és a telefonközpont kezelői az emeletre költöznek fel s a postahivatal este 9 óráig lesz nyitva, de tekintettel a leendő átalakításokra, melyek ezen változás folytán szükségesek, május elsején az nyítás életbe nem léphet, az átalakítási munkálatok elvégzésére, valamint a költözködésre legalább egy hónapi idő szükséges. Különben, mihelyt életbe léphet ezen újítás, azonnal részletes tájékoztatást közlünk felőle. Itt említjük meg, hogy a távirda és telefon költöztetése czéljából a telephonépítés vezetője, május hóban több munkással városunkban fog tartózkodni, midőn a telefon vezetékek alaposan rendeztetni fognak, úgy, hogy a most néha előforduló vonalzavarok ezáltal teljesen megszüntettetnek. — Kiutasított szocialisták. A városi rendőrség Molnár Bertalan czeglédi és Kohn Miksa pöstyéni illetőségű czipész segédeket szoczialista üzelmekért városunk területéről örökre kitiltotta. -- Masut építés. Többször megemlékeztünk lapunkban a kükönlői vasúti építővállalkozók és a nép között , a kisajátítási eljárás folyamán felmerült bajokról. Deésy Zoltán alispán és dr Sántha Károly megyei aljegyző közelebbről 3 napot SZÉKELY LAPOK Marosvásárhelyt, 1898. május hó 1, Sétatéri világítás. Rég hozzá vagyunk szokva, hogy Marosvásárhelyen a sétatér a nap leáldoztával ijesztő sötétségben vesz el. A sötét és ráteriti átláthatlan leplét, s csak néha-néha bukkan ki alóla, ha a hold szelíd fénye áttöri a leplet s bekandikál a mi igazán szép sétaterünk regényes bokrai alá. Meglepetésében bizonnyára megbánja e kíváncsiságát ő is, mert bizony ott embert alig alig talál. Elszokott tőle a mi közönségünk, mint Palkó a pipától, kénytelenségből. Pedig rá volna utalva. Az ülőfoglalkozású hivatalnokok, s bár ki más is kellemes sétát tehetnének az üdelevegőjü Elbában. Lombos fák tövében kellemes nyughelyek, fenn a fán fülemile-dal csábjai vonhatnak ide egy pár órai esti,szórakozásra. Hajh ide mind hiába. Míg más városokban (pl. Brassóban és Kolozsvárt) a sétatér a nagy közönség üdülő, találkozó és szórakozó helye, nálunk elérhetetlen, mint a mesebeli gyermekeknek a szivárvány. E helyett tolongunk a főtéri járdán néha kettesével, hármasával, néha a sokaság Irodalom és művészet. Tisztek és asszonyok. Ily czimen Farkas Emődtől Bartalits Imre budapesti könyvkiadó czég kiadásában egy csinos kiállítású könyv jelent meg. A 144 oldalra terjedő csinos kötet ára 60 kr. A kötetben levő elbeszélések könnyen és modern hangon vannak írva. Olyan olvasmányok, aminőket a mai olvasók szeretnek. A tiszt urak pajkos szerelmeskedése, az asszonyok könnyűvérűsége vannak tárgyalva. Az íróban, ki már e modorban több kötettel lépett fel, sok ötlet van. A ki a könnyebb fajta és az érzékre is ható jól megírt elbeszéléseket szereti, az mulatságát fogja találni a kaviárban sem szűkölködő könyv olvasásában. A debreczeni színészek május 3-án Verő György 1000 év czímű darabjával kezdik meg a nyári saisont. A bérletek gyűjtése czéljából Csatár Győző titkár már itt van. — A színtársulat tagjai hétfőn és kedden érkeznek. A színházi díszletek egészen újak lesznek, tehát a külső dekorálás is művészies lesz.