Székely Lapok, 1898. május (28. évfolyam, 35-43. szám)

1898-05-01 / 35. szám

2. oldal tett ügyekről, a hitelintézetről, a megyei hatóság gyakorlatáról, megyei tisztválasz­tásokról, a magyar egyetemről, a nemzeti színről, sz. kir. városokról, községi válasz­tásokról, Jász-Kun és Hajdú kerületről, Fiume és Buccari kerületekről, Nádori méltósághoz kötött s más közhivatalnokok­ról, közlekedési tárgyak s végre a szín­házakról) mind a haza anyagi és szellemi fejlődésére voltak teremtve, hogy haladjon a magyar a korral s oly hely­et foglaljon el, minőt egy ezredév küzdelmeit kiállott nemzet Isten és embertől megérdemel. A nádor hálát mondott a nemzet nevé­ben a királynak e törvények szentesítéséért — felzug az országgyűlés tagjainak őszinte, hálás szívből jövő éljen kiáltása — s azután a nádor elbúcsúzik a rendektől s bezáratott a pozsonyi legutolsó oszággyülés. A költők és íróknak a haza nagy szelle­meinek szabadságért lángoló hit fiainak hosszú küzdelme kellett bizony ahoz, m­ig a nemzet felébredett, mig az ősi szabad­ságához ragaszkodása mellett a nemzet meggyőződött az uj eszmék áldásos és hazánk fennmaradásának, szabadságának biztosítékát képező hatalmáról s még többet küzdeni az absolutismus letipró ha­talma ellen, mely hazánkat és nemzetün­ket a világosság helyett a sötétség felé, a szellemi felvilágosodottság helyett az elbutitás felé kívánta vezetni; de végre győzött a szabadság, egyenlőség, testvéri­ség isteni eszméje mindenhol s a nemzet kiváltságosai lelkében is győztek e szent eszmék s lemondtak önkényt minden elő­jogukból, magukhoz emelik a népet, hogy a nemzet nagy, szabad és dicső legyen, hogy szabad legyen e haza dicső fia vallás és nemzetiségi különbség nélkül, s hogy a hány fia van e hazának, anynyi szív do­bogjon a magyar hazáért, oly hazáért, a melyben Isten országa van, mert szabad­ság, testvériség, egyenlőség kell ott ural­kodjék. És midőn e lelkesedés, ez érzelem ural­kodott e nemzeten — eljött szent István koronájának hordozója s szentesítette április 11-én a törvényeket, melyek hivatva voltak nagygyá, erőssé tenni Magyarorszá­got, olyanná, minőnek képzeltétek ti költők, irók, s ti nagy, önzetlen hit fiai a nemzet­nek, mindnyájan kik szenvedtetek, küzdöt­tetek Széchenyi, Battyányi, Deák és Kossuth zászlója alatt azokért az uj Magyarország­­ alapját képező törvényekért, melyek 50­­ éve a nemzet határtalan lelkesedése mellett , a magyar király által szentesítve lettek.­­ Áldva legyen emlékezetetek! A nemzet hálája a tiétek örökre mindaddig, mig a magyar hazának egy hű fia lesz. * * * A pozsonyi 1848-iki törvények emléke lesz. A törvénytudó higyjen bármit e szer­tartás felől, én azt csak kulcsnak képzelem, mely a kertet fölnyitja előttünk. De im! föltárult most a harmadik kert ajtaja. — Nem félsz megtekinteni e képet is? — Ám legyen! — Miért csodálkozol? Bizony az ősznek képe ez, még zöldülő rétek, gyümölcsöző fák, azután sárguló haraszt és sárga levelek. Virágnak nyoma sincs, kevés ideig még érzik a második kert rózsáinak illata . . . — És mi van tovább ? Már több kaput nem találsz; a­hol a her­vadó levelű fák kezdődnek, azontúl mindent átláthatlan köd borit. Kérésedre azt is eloszlatom. Hah! re­megsz? — Nem! . . . csak azért, hogy megérin­tett a zordon téli szél. — Látod a hóval fedett temetőt?... A néma fejfák és a sírkövek disze lett:az ibolya és rózsakoszorú. Tekints vissza! hogy sietnek a szerel­mesek a harmadik kapuhoz . . . Eldobták az ibolyát és eltaposták a második kert rózsáit . . . felidézi, fel kell idézze emlékét annak a nagy napnak is, a midőn az Uniót Magyar- és Erdélyországnak egyesítését az ezt már törvénybe iktató pozsonyi VII. t.-cz. kiegészítéséül az erdélyi országgyűlés az 1848. I. törvényczikkben kimondotta. Kolozsvárt május 29-én futotta meg a királyi biztos először magyarul az ország­­gyűlést. Ott van Erdély szine-java. Estve a szokásos előleges értekezleten Szász Károly hatalmas megrázó beszédet mond az Unió mellett, de a nemzetiségek hallgatnak. Másnap május 30-án együtt van már minden nemzetiség képviselője, nagyja, vezére s utoljára jön Teleki Domokos kar­ján a világtalan Wesselényi Miklós s jöttét már előre jelzi az utcza zugó éljenzése, — megérkezik s néma csöndben feláll: hivat­kozik a magyarországi VII-ik törvény­­czikkre s felhívja az országgyűlést az Unió megszavazására; kardcsörgetés, él­jenzés után feláll Brassó követe, Róth Ágoston s elfogadja az Uniót s példáját követik az összes szász követek s Schmidt Konrád II.­Szeben követe felkiált: „Éljen és virágozzék az Unió“! S Leményi Püspök kijelenti, hogy ő is elfogadja az Uniót! Berzenczei László a lelkesedés leirhat­­lan hatása alatt oda rohan a Redout ab­lakához felszakitja azt s kikiáltja harsány hangon Kolozsvár polgárságának, hogy el van fogadva az Unió ! Urházi György felragadja a lejött pesti küldöttség zászlóját, felrohan az ország­­gyűlésre, oda nyújtja azt Wesselényinek, ki azt keblére öleli, a zászló meghajol a trón­szék előtt s felhangzik: „éljen a király“­ s gróf Teleki József, mint elnök kimondja, hogy az Unió összakarattal el van fogadva. Kolozsvár népe öröm mámorban van, Schmidtet, Szeben követét s Leményi János püspököt különösen ünnepüik, előbbit vállaikra emelik, s midőn Leményi püspök megy, egy fiatal ember a nemzeti szinti zászlóval, melyre az van írva: „Unió vagy halál“­­ leborul előtte e szavakkal: „Atyám áld meg ezt a zászlót, mint az Unió jelképét“ — mire a galambősz aggastyán megáldja e szavakkal: „Legyen Isten szent áldása az Unión és a hazán, Ámen“! És az egyesülés, ezen egyetértés hatása alatt így ír a hallhatatlan szabadság-költő: „És az idő eljött, de nem hamar, De nem is későn még midőn A szent imádság meghallgatva jön, Midőn egygyé lett mind a két magyar“. „Együtt vagyunk és együtt maradunk, Nincs Isten és nincs ördög, a ki Ismét széjjel bírná szakítani Ölelkező karunk“!! (Folyt. köv.) miatt liba-sorban. Szívjuk a poros, füstös levegőt, szagló udvarok bűzös illatát; hall­gatjuk a szekerek zörgését. Igazi idüli élet! Most talán lehetne segítni a bajon. A villany­világítást ide is be lehetne, be kellene vezetni. Az a közönség, melynek filléreiből kerül ki a világítás költsége, megérdemelne ennyi figyelmet, egészsége, szórakozása érdeké­ben ennyi áldozatot. A „Trébely“, „Tornákért” privilegizált hely, a „Nagy-erdő“ kopár, üdülő, kiránduló helyeink nincsenek. De igazában egy város társas életének fellendítésére nem is alkalmasak. Egyedüli kellemes hely erre az „Elba“. Erre kell fordítani a figyelmet, ezt kell kivilágítani, hogy váljék azzá a mivé lennie kell. Azt az anyagi áldozatot, mit a világí­tásért hoznánk, talán megtérítené. A vendéglős, ki néhány pohár sörért nehezen béreli ki az elbai vendéglő helyi­ségeit, akkor örömmel fizetné a haszon­bért és fizetne többet, mert költségei meg­térülnének neki is. A korcsolyázó egylet is mindjárt gon­dolna egyet. Csónakázó helylyé varázsolná a téli jégpályát, s czifra sandolinokba csa­logatná az ifjúságot, a­melynek a holdvilá­gos, csillagos éjszaka ábrándvilágához egészen jól illik. Talán zene is lenne olykor. Elvetődné­nek oda Fáraó fiai bubánatos és viadalo­­kat zengeni a város közönségének. Katonáink érdeklődése is erre terelőd­nék s talán olykor-olykor muzsikálnának nekünk szívesebben, mint a piaczon stráf­­szekerek fülsiketítő dübörgésében. Ajánljuk az illetékes köröknek, vegyék fontolóra e kérdést, s tegyenek a közönsé­gért annyi szívességet, hogy az Elbát kivilágítván esti szórakozó, üdülő helyül megnyissák. Meglátják sok ember hálája és elismerése fogja jutalmazni figyelmüket, mellyel a 19. század Marosvásárhelyének tartoznak, így nincs semmi értelme az Elbának. A­kiknek igazán szükségük volna rá, azok nem látogatják nappal elfoglalt­ságuk, este a sötétség miatt. Rájuk nézve az Elba elveszett gyönyörűség ; nem veszik hasznát, nem élvezik gyönyörűségét. Mily kár! de nem mi vagyunk az oka. HÍRE­K. — Hymen. Gegesi Kiss Ernő m. kir. erdész eljegyezte Kaáli Nagy Mariskát Nyárád-Szent-Lászlón. — Tanári kinevezés. Az erdélyi r­óm. kath. püspök Ölti Mózes róm. kath. főgymnáziumi rendes tanárt a gymn. latin, magyar tanszékén rendes tanári illetmé­nyének biztosítása mellett véglegesítette. Gratulálunk. Áthelyezések a honvédség­hez. A király elrendelte, hogy a m. kir. honvédség tényleges állományába áthelyez­tessenek. Mestitz János, Szefezius Isván, Porsche Gyula és Farkas Ferencz közös hadseregbeli főhadnagyok. — Mévmagyarositás. Tribel István vasúti hivatalnok, valamint kiskorú Béla, Gyula, Etelka, Ida, Irén és Sándor gyer­mekei „Terényi“-re; Schönbach Albert „Széppataki“-ra; Tribel István, valamint kiskorú Géza, Lajos és István nevű gyer­mekei „Hunyadisra változtatták neveiket belügyminiszteri engedéllyel. A Hivatal átadás és vizsgálat. Deésy Zoltán alispán, Gaál László me­gyei aljegyző kíséretében csütörtökön adták át a régeni alsó járás szolgabirói hivatalát Nagy Elemér főszolgabírónak. Az alispán egyúttal vizsgálatot is tartott. A nyárád-szeredai szolgabirói hivatal ve­zetését tegnap vette át Nagy József szol­­gabíró. Ide azonban az alispán betegsége miatt nem mehetett ki.­­ Fried Farkas lapunk belmunka­­társa, Marosvásárhely társai életében is előnyösen ismert ügyvédjelölt május hó 2-án városunkból Marosujvárra távozik, hol utolsó szigorlatára készül. Sok kellemes órát szerzett olvasóinknak ötletes távozói­val és kedves verseivel, miért méltán ki is fejezhetnők eltávozása fölötti sajnála­tunkat. Azonban lapunktól nem válik meg, s így búcsúzásunk csak a viszontlátásra szól. Újabb vizsgájához sikert kívánunk, bár meg vagyunk győződve, hogy a mi kívánságunk nélkül is meg­küzd a szigor­lat nehézségeivel. Tehát a viszontlátásra ! — Szathmáry György emléke. A Szathmáry György emlékének megörökí­­tésére alakult bizottság gyűjtést indít, hogy népoktatásügyünk e kiváló előharczásának sírját emlékkővel megjelölhesse s nevére az „Eötvös alap“-nál a tanítók özvegyeinek és árváinak javára alapítványt tehessen. A ki az utóbbi három évtized kulturális mozgalmait figyelemmel kisérte, tudja, hogy Szathmáry munkás életének minden pilla­natát a hazai kultúra szolgálatának szen­telte. Agyának minden gondolata, szivének minden dobbanása, hazafias lelkének egész rajongása, mind a magyar nemzeti kultúrát szolgálta. A hazai népoktatásüigy munkásait s a nemzeti kultúra minden igaz barátját felszólítjuk az adakozásra. Bármily csekély adomány becses előttünk. Az adakozáso­kat lapunk szerkesztősége készséggel köz­vetíti. — Több célda­ről hozzánk érkezett megkeresésre válaszoljuk, hogy dr Nyerges Gábor kórházi orvos, speczialista fogorvos pár hónapra tanulmány­útra ment, s csak június hóban fog visszatérni, a­mikor eddigi működését újra megkezdi. — Újítás a postán. Múlt számunk­ban ily czímen egy hírt közöltünk, melyet most némelyekben helyre kell igazítanunk. Ugyanis tény az, hogy ezután a távirda- és a telefonközpont kezelői az emeletre költöznek fel s a postahivatal este 9 óráig lesz nyitva, de tekintettel a leendő átala­kításokra, melyek ezen változás folytán szükségesek, május elsején az nyítás életbe nem léphet, az átalakítási munkálatok elvégzésére, valamint a költözködésre leg­alább egy hónapi idő szükséges. Különben, mihelyt életbe léphet ezen újítás, azonnal részletes tájékoztatást közlünk felőle. Itt említjük meg, hogy a távirda és telefon költöztetése czéljából a telephonépítés ve­zetője, május hóban több munkással váro­sunkban fog tartózkodni, midőn a telefon vezetékek alaposan rendeztetni fognak, úgy, hogy a most néha előforduló vonal­­zavarok ezáltal teljesen megszüntettetnek. — Kiutasított szoc­ialisták. A városi rendőrség Molnár Bertalan czeg­­lédi és Kohn Miksa pöstyéni illetőségű czipész segédeket szoczialista üzelmekért városunk területéről örökre kitiltotta. -- Masut építés. Többször meg­emlékeztünk lapunkban a kükön­lői vasúti építővállalkozók és a nép között , a ki­sajátítási eljárás folyamán felmerült bajok­ról. Deésy Zoltán alispán és dr Sántha Károly megyei aljegyző közelebbről 3 napot SZÉKELY LAPOK Marosvásárhelyt, 1898. május hó 1, Sétatéri világítás. Rég hozzá vagyunk szokva, hogy Maros­­vásárhelyen a sétatér a nap leáldoztával ijesztő sötétségben vesz el. A sötét és ráteriti átláthatlan leplét, s csak néha-néha bukkan ki alóla, ha a hold szelíd fénye áttöri a leplet s bekandikál a mi igazán szép sétaterünk regényes bokrai alá. Meglepetésében bizonnyára megbánja e kíváncsiságát ő is, mert bizony ott embert alig alig talál. Elszokott tőle a mi közönségünk, mint Palkó a pipától, kénytelenségből. Pedig rá vo­lna utalva. Az ülőfoglalko­­zású hivatalnokok, s bár ki más is kelle­mes sétát tehetnének az üdelevegőjü Elbá­ban. Lombos fák tövében kellemes nyug­helyek, fenn a fán fülemile-dal csábjai von­hatnak ide egy pár órai esti,szórakozásra. Hajh i­de mind hiába. Míg más városok­ban (pl. Brassóban és Kolozsvárt) a séta­tér a nagy közönség üdülő, találkozó és szórakozó helye, nálunk elérhetetlen, mint a mesebeli gyermekeknek a szivárvány. E helyett tolongunk a főtéri járdán néha kettesével, hármasával, néha a sokaság Irodalom és művészet. Tisztek és asszonyok. Ily czimen Farkas Em­ődtől Bartalits Imre budapesti könyvkiadó czég kiadásában egy csinos kiállítású könyv jelent meg. A 144 oldalra terjedő csinos kötet ára 60 kr. A kötetben levő elbeszélések könnyen és modern han­gon vannak írva. Olyan olvasmányok, a­minőket a mai olvasók szeretnek. A tiszt urak pajkos szerelmeskedése, az asszonyok könnyű­vérűsége vannak tárgyalva. Az író­ban, ki már e modorban több kötettel lé­pett fel, sok ötlet van. A ki a könnyebb fajta és az érzékre is ható jól megírt el­beszéléseket szereti, az mulatságát fogja találni a kaviárban sem szűkölködő könyv olvasásában. A debreczeni színészek május 3-án Verő György 1000 év czímű darabjával kezdik meg a nyári saisont. A bérletek gyűjtése czéljából Csatár Győző titkár már itt van. — A színtársulat tagjai hétfőn és kedden érkeznek. A színházi díszletek egészen újak lesznek, tehát a külső deko­rálás is művészies lesz.

Next