Székely Lapok, 1898. szeptember (28. évfolyam, 70-78. szám)

1898-09-01 / 70. szám

XXVIII évfolyam 76. számi Marosvásárhelyt, 1898. szeptember hó 1. POLITIKAI TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. 5#: !V­­e­gj­e­r­d­it : ›» « át­t­ö­r* t­ö­k­ö­n és v­á­s­á­r­n­s» j» ›‚ n. ^----------- SZERE USZTÖSÍSO : Régi baromvásár utoza­l­sö szám, hová a lap rvos'oin­t részét Hifiző közlemények küilrtonulák.­­«*1 Telephon szám 58. \^1 Folelős szerkesztő : Segéd szerkesztő: I),­ FENYVESI SOMA MÁTHÉ JÓZSEF. ELŐFIZETÉS: Egy évre . 6 frt — kr. j|j Félévre . . . 3 frt ki Negyed évre . . 1 frt 50 kr. Előfizetést és hirdetményeket felvesz a .Székely Lapok­ kiadója: Adi Árpád. Székelyföldi szövetkezetek. Ama nagy érdek harczban, melyet az emberiség fennmaradásáért meg­feszített erővel és szüntelenül foly­tat, székely honfitársaink is rég fel­ismerték a szövetkezés előnyeit. Itt ott már régebben, 1895. óta pe­dig tömegesen alakítottak úgy neve­zett községi hitelszövetkezeteket részint önerejükön, részint valame­lyik vagyonosabb földesur, vagy az országos központi szövetkezet pro­­tektorsága alatt, mely utóbbi — mint köztudomású gróf Károlyi Sán­dor hazafias buzgósága és fárad­­at­lan munkálkodása folytán mai napig is teljesíti minden dicséreten felül álló szép missióját. Legnagyobbrészt ennek köszönheti létét az a 82 székelyföldi szövet­kezet is, mely zilált közgazdasági viszonyaink közepett dicséretesen halad előre a maga útján. Nem habozunk kijelenteni, hogy ezen központnak a vidékek szövet­kezeteivel való harmonikus együtt­működése és elismerésre méltó eredményei adták meg az impulzust a magyar kormánynak, hogy a szö­vetkezeti ügyet végre törvénynyel szabályozza és a létező és ezután létesítendő szövetkezeteket messze­menő kedvezmények biztosításával segítse. Szükségesebb intézkedést a népért alig tehetett. Mert bár országunk más részeihez mérten a székelyföld szövetkezetei számban is imponál­nak, a központ kimerültsége miatt tovább terjeszkedni nem lehet. Pe­dig a tovább terjeszkedést erősen sürgetik hanyatló közgazdasági vi­szonyaink, már elodázhatlanná vált, hogy állami támogatás mellett kis­gazdáink és kisiparosaink öntevé­kenységére s főleg takarékosságra az egész országban alkalmat adjunk. Az állam törvényeiben most lefek­tetett alapon reménységünk van aziránt,­hogy a székelyföld 800­-1000 községe legalább kétharmad részben élvezni fogja a szövetkezés áldá­sait. Egy aggodalmunknak azonban ki­fejezést, kell adnunk és ez az, hogy a pénzügyminiszter által közelebbről kibocsátott felhívás szerint október 15-ére benyújtandó üzletrész jegy­zések nem ütik meg az 1 millió koronát, s ha ettől eltekintve az állampénztár fedezi is azt, nem lesz elég a pénzre szorult szövetkeze­teknek egy-két hónapra sem. Az ügy tehát, melytől annyi jót vártunk megakad, s be­áll a pénzalap na­gy­obbításának szüksége. Beáll a mutatkozó szükséghez mérten a folytonosság alapján, mert félúton meg állami nem lehet ilyen ügynél, mely végeredményében gazdasági felvirágzással kecsegtet. Hogy ezen aggodalmunk alapos, annak bizonyítására szolgáljanak a következő adatok. A székelyföldi szövetkezetek rész­jegyei a múlt év folyamán 104.080 koronát; a törzsbetétei 979.794 ko­ronát; takarékbetétei és a kamatok 8.132.908 koronát tettek ki. Kezelés alatt állott tehát 4,216.782 koroná­juk, mi nem 82, (mert 32 község adatait nem bírjuk) hanem 50 köz­ség és érdekeltségének állott ren­delkezésére.­­A váltó-, kötvény- és előleg köl­csönök összege az évi forgalomban 5.703.737 korona volt. Ezek előrebocsátása után nem kí­vánunk kombinácziókat szőni a szö­vetkezetekkel nem bíró székely köz­ségek, annál kevésbbé az ország­­községeinek szükségleteire nézve ezért nem ismerhetjük a segélyfor­rásokat, melyek a központ igénybe­vétele mellett szövetkezeti czélokra fordíthatók. Azonban ismételten ki­jelentjük, hogy az országos központ­nak a tervbevettnél jóval nagyobb tőkével kell bírnia. Hogy pedig az országos központ támogatásán, az érdekeltek részje­gyein és a személyes betéteken kí­vü­­l a szövetkezeti forgatható tőke minél magasabban emeltessék, ajánl­j­­uk, hogy a politikai — és egyház­­községek­­— mint erkölcsi testüle­tek most takarékpénztárilag kezeli, tőkét vonassanak be a szövetkezeti forgalomba. Azoknak az összegek­nek úgy sincs más rendeltetésük, minthogy kamataikkal az illetékes községek pótadóját kevesbítsék, il­letőleg kiadásait részben fedezzék. Tudjuk, hogy a jelenben nem kap­nak érte többet 4—5°/u-nál. Ennyit, vagy még többet a szövetkezetek is adnak, s ha nem lesz egyéb haszon belőle, már az is számbavehető nye­­­­reség, hogy pénzüket azok használ­ják, kik szorgalmasan összekupor­­gatták a köznek. Ilyenek pl. a szegény­alap, iskola­alap és más községi pénzek. Akárhány községnek van 1000— 10.000 frt kamatozó tőkéje, mit a községi képv. testület és megyei számvevőség ellenőrzése mellett szármadásilag kezelnek, takarékpénz­­tárilag jövedelmeztetnek, növelnek, vagy felhasználván a kamatokat legalább is eredeti nagyságában megtartanak. Miért nem lehetne ezt megtenni a szövetkezeti pénztárba való helyezéssel? A szövetkezet ta­lán nem nyújtana elég garantiát? Föl se tehető! s csupán csak egy kis jóakarat kell hozzá, hogy ezek a pénzek a takarékpénztár részvény­ ___T A K (• Z A. Levél egy nősülő barátomhoz. A „Székely Lapok“ eredeti tárczája. Szászrégen, 1898. aug. 25. Kedves Öcsém Józsi! Jó barátaimért szüntelenül dobogó szivem meg-megújuló aggodalmával olvastam azt a pártiszéd... akarom mondani hymen-hírt közlő lapot, melyet valami rosz­indulatú ember gonosz tréfájának véltem eleinte. Figyelmes vizsgálódás után azonban felis­mertem a szimb­aton a valóság kétségbe vonhatatlan­ bizonyítákát: saját kezed írá­sát. Azután pedig keserves könnyhullatások közepette elparentáltam szépen a legény­­életedet. Requiescat in pace! Tudom, hogy életre keltenéd még, mert a legényéletet akkor tudjuk csak teljesen méltányolni, a­mikor már nincs. Ebben az egyben a pénz­zel rokonságot tart. . „Istennél a bocsánat a bűnért irgalmazás. Csak egy, mit nem bocsát meg — A megházasodás “ így énekel a költő. S valóban, ha a kutyaharapás csak a kutya szőrivel gyó­gyítható, a házasságot is csak magával a házassággal bünteti a fátum. íme egy adoma: — Mit tudsz Pistáról, hogy van? — Mit no! Szegény megházasodott — No akkor úgy kell neki! Én is egy bibliai mondattal vigasztalom magamat, s mentegetem a te szándékosan elkövetendő bűncselekményedet: „Atyám! bocsás meg neki, mert nem­­ tudja mit cselekszik!“­­ Öcsém Józsi! Mi indított téged erre a­­ lépésre? Ha valaki öngyilkossá lesz, fizi­­­­kailag, ezt értem, mert nem találkozott soha olyan öngyilkos, a­ki visszajött a másvilágról, s az ottani dolgokról beszélt volna. De ha valaki öngyilkossá lesz, mo­­raliter, mert­ a házas­élet rendszerint a férj morális öngyilkossága, — ezt nem értem! Mert hiszen van a föld 460 millió házaspárja közt legalább is háromszázki­­lenczvenkilenczmilliókilenczszázkilenczven -­kilenczezer férj, a­ki csak hamis lutrijátéknak tartja a szent házasságot, a­melyben quint­­ternot soha, quartternot minden m­illenium­­ban egyszer, ternot pedig száz esztendőben egyszer lehet csinálni, az ambója is olyan,­­ hogy nem érdemli meg a reá vesztegetett­­ betéteket. Talán valami házasélet jármában nyögő jó barátod tanácsolt a nős­ülésre? Ellen­séged volt az neked öcsém s a­ki most, a mikor a lépvesztőn ragadtál, a markába nevet, s kárörvendő arczczal vigyorogja, hogy: „ha én szenvedek, szenvedj te is?“ Látszik, hogy édes anyád négy­ legény fia közül te vagy a legfiatalabb! A kinek még szülői felügyelet kéne, kapja magát s papucs kormányt keres. Hát tudd meg öcsém Józsi, hogy van a világon sok kor­mányforma, s még az absolut systhemában is találkozik egy-egy jó tulajdonság, de a papucs kormányrendszer minden jó tulaj­donság nélkül szűkölködik. A házasság két­oldalú szerződés. Egyik fél a férj, kapja belőle a kötelességeket minden jogok nélkül; a nő requirálja a jo­­gokat, minden kötelességek nélkül. Igaz ugyan, hogy néha-néha bizonyos terheket is visel, de ezen terhek édesek neki, pláne ha nem csupán a férjtől szárm­aznak. De tegyük fel, hogy a papucsrendszer nem érvényesül Tegyük fel, hogy te le­­szesz úr a háznál.*) (A mi előttem mint jól nevelt leyális férj előtt absurdum.) Hát ez esetben édes öcsém úgy járhatsz, mint a mészkok a cserkeszekkel. Elfoglalták ugyan a cserkesz földet, de a cserkesz nép azért csak mégse tartja a puskának a min­den oroszok czárját Azt hiszed, hogy egy asszony kormányzása tréfa dolog? Az ám! Könnyű volt valamikor Tyrus és Karthago bevétele, de nehéz most egy assszony pórázon tartása. Ha kikapós a menyecske, — pedig sok menyecske az, — tessék ily rakonczátlan őstermészetet regulázni. Mondod öcsém, hogy összeszoktok? Az ám! De mire ösz­­szeszoktok, össze is töritek egymást. Tudod-e, hogy minden valamire való asszony féderveiszt használ a czipője tal­pára? Azért siklik ki oly könnyen a férj karjai közül, mintha csak vonat volna. *) Mikor a menyecske nincs otth­on. (Szedő.) Azért csúszik el a élet pádimentumán oly gyakorta. Pedig én statisztikai adatokkal tudnám bizonyítani, hogy az asszonyoknak ilynemű­ elcsúszása mindenkor a férj rová­sára történt. Én legalább nem ismertem még a mi mérsékelt klímánk alatt olyan menyecskét, a­ki ha egyszer elcsúszott, egy másik sikamlással a férje ölébe esett volna vissza. Az exotikus világban lehet­nek ilyen spirituszba való ritka nőpéldá­nyok. Mintha látnám, mint kaczag rajtad Vincze és Viktor bátyád. Ungorkodnak veled, mint a pajkos gyerek a kutyával. — Ksz, ksz, ksz! Fogd meg ! S mikor aztán megfogtad, akkor kaczog­­nak majd igazán, ha látják, hogy úgy jár­tál mint az egyszerű katona, a­ki egy tö­rököt fogott, de a­ki őt el nem eresztette. Pedig de szívesen elhagynád a hadi tró­­feumot, úgy két-három hét múlva a házas­sági ad­ás után, ha lehetne ! Öcsém Józsi ! Te postás vagy. Leendő feleséged egy zárt levelező­lap, melynek írott tartalmát, vagy megtudod, vagy nem. Csak Pandora szelenczéje ne legyen annak titkaival. Vagy ha úgy tetszik, a sors mint posta­­hivatal menyasszonyodat mint rózsaszínű utalványt kézbesíti; az utalványt aláírod s értékét megkapod. Hanem öcsém, ne feledd el, hogy menyaszszonyod egy végtelen nagy összegű bankót képvisel, a­mit nem le­het minden pillanatban apró pénzre váltani. S.vigyázz, nehogy neki jusson valaha eszébe

Next