Székely Lapok, 1898. szeptember (28. évfolyam, 70-78. szám)
1898-09-01 / 70. szám
XXVIII évfolyam 76. számi Marosvásárhelyt, 1898. szeptember hó 1. POLITIKAI TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. 5#: !Vegjerdit : ›» « áttör* tökön és vásárns» j» ›‚ n. ^----------- SZERE USZTÖSÍSO : Régi baromvásár utozalsö szám, hová a lap rvos'oint részét Hifiző közlemények küilrtonulák.«*1 Telephon szám 58. \^1 Folelős szerkesztő : Segéd szerkesztő: I), FENYVESI SOMA MÁTHÉ JÓZSEF. ELŐFIZETÉS: Egy évre . 6 frt — kr. j|j Félévre . . . 3 frt ki Negyed évre . . 1 frt 50 kr. Előfizetést és hirdetményeket felvesz a .Székely Lapok kiadója: Adi Árpád. Székelyföldi szövetkezetek. Ama nagy érdek harczban, melyet az emberiség fennmaradásáért megfeszített erővel és szüntelenül folytat, székely honfitársaink is rég felismerték a szövetkezés előnyeit. Itt ott már régebben, 1895. óta pedig tömegesen alakítottak úgy nevezett községi hitelszövetkezeteket részint önerejükön, részint valamelyik vagyonosabb földesur, vagy az országos központi szövetkezet protektorsága alatt, mely utóbbi — mint köztudomású gróf Károlyi Sándor hazafias buzgósága és fáradatlan munkálkodása folytán mai napig is teljesíti minden dicséreten felül álló szép missióját. Legnagyobbrészt ennek köszönheti létét az a 82 székelyföldi szövetkezet is, mely zilált közgazdasági viszonyaink közepett dicséretesen halad előre a maga útján. Nem habozunk kijelenteni, hogy ezen központnak a vidékek szövetkezeteivel való harmonikus együttműködése és elismerésre méltó eredményei adták meg az impulzust a magyar kormánynak, hogy a szövetkezeti ügyet végre törvénynyel szabályozza és a létező és ezután létesítendő szövetkezeteket messzemenő kedvezmények biztosításával segítse. Szükségesebb intézkedést a népért alig tehetett. Mert bár országunk más részeihez mérten a székelyföld szövetkezetei számban is imponálnak, a központ kimerültsége miatt tovább terjeszkedni nem lehet. Pedig a tovább terjeszkedést erősen sürgetik hanyatló közgazdasági viszonyaink, már elodázhatlanná vált, hogy állami támogatás mellett kisgazdáink és kisiparosaink öntevékenységére s főleg takarékosságra az egész országban alkalmat adjunk. Az állam törvényeiben most lefektetett alapon reménységünk van aziránt,hogy a székelyföld 800-1000 községe legalább kétharmad részben élvezni fogja a szövetkezés áldásait. Egy aggodalmunknak azonban kifejezést, kell adnunk és ez az, hogy a pénzügyminiszter által közelebbről kibocsátott felhívás szerint október 15-ére benyújtandó üzletrész jegyzések nem ütik meg az 1 millió koronát, s ha ettől eltekintve az állampénztár fedezi is azt, nem lesz elég a pénzre szorult szövetkezeteknek egy-két hónapra sem. Az ügy tehát, melytől annyi jót vártunk megakad, s beáll a pénzalap nagyobbításának szüksége. Beáll a mutatkozó szükséghez mérten a folytonosság alapján, mert félúton meg állami nem lehet ilyen ügynél, mely végeredményében gazdasági felvirágzással kecsegtet. Hogy ezen aggodalmunk alapos, annak bizonyítására szolgáljanak a következő adatok. A székelyföldi szövetkezetek részjegyei a múlt év folyamán 104.080 koronát; a törzsbetétei 979.794 koronát; takarékbetétei és a kamatok 8.132.908 koronát tettek ki. Kezelés alatt állott tehát 4,216.782 koronájuk, mi nem 82, (mert 32 község adatait nem bírjuk) hanem 50 község és érdekeltségének állott rendelkezésére.A váltó-, kötvény- és előleg kölcsönök összege az évi forgalomban 5.703.737 korona volt. Ezek előrebocsátása után nem kívánunk kombinácziókat szőni a szövetkezetekkel nem bíró székely községek, annál kevésbbé az országközségeinek szükségleteire nézve ezért nem ismerhetjük a segélyforrásokat, melyek a központ igénybevétele mellett szövetkezeti czélokra fordíthatók. Azonban ismételten kijelentjük, hogy az országos központnak a tervbevettnél jóval nagyobb tőkével kell bírnia. Hogy pedig az országos központ támogatásán, az érdekeltek részjegyein és a személyes betéteken kívül a szövetkezeti forgatható tőke minél magasabban emeltessék, ajánljuk, hogy a politikai — és egyházközségek— mint erkölcsi testületek most takarékpénztárilag kezeli, tőkét vonassanak be a szövetkezeti forgalomba. Azoknak az összegeknek úgy sincs más rendeltetésük, minthogy kamataikkal az illetékes községek pótadóját kevesbítsék, illetőleg kiadásait részben fedezzék. Tudjuk, hogy a jelenben nem kapnak érte többet 4—5°/u-nál. Ennyit, vagy még többet a szövetkezetek is adnak, s ha nem lesz egyéb haszon belőle, már az is számbavehető nyereség, hogy pénzüket azok használják, kik szorgalmasan összekuporgatták a köznek. Ilyenek pl. a szegényalap, iskolaalap és más községi pénzek. Akárhány községnek van 1000— 10.000 frt kamatozó tőkéje, mit a községi képv. testület és megyei számvevőség ellenőrzése mellett szármadásilag kezelnek, takarékpénztárilag jövedelmeztetnek, növelnek, vagy felhasználván a kamatokat legalább is eredeti nagyságában megtartanak. Miért nem lehetne ezt megtenni a szövetkezeti pénztárba való helyezéssel? A szövetkezet talán nem nyújtana elég garantiát? Föl se tehető! s csupán csak egy kis jóakarat kell hozzá, hogy ezek a pénzek a takarékpénztár részvény ___T A K (• Z A. Levél egy nősülő barátomhoz. A „Székely Lapok“ eredeti tárczája. Szászrégen, 1898. aug. 25. Kedves Öcsém Józsi! Jó barátaimért szüntelenül dobogó szivem meg-megújuló aggodalmával olvastam azt a pártiszéd... akarom mondani hymen-hírt közlő lapot, melyet valami roszindulatú ember gonosz tréfájának véltem eleinte. Figyelmes vizsgálódás után azonban felismertem a szimbaton a valóság kétségbe vonhatatlan bizonyítákát: saját kezed írását. Azután pedig keserves könnyhullatások közepette elparentáltam szépen a legényéletedet. Requiescat in pace! Tudom, hogy életre keltenéd még, mert a legényéletet akkor tudjuk csak teljesen méltányolni, amikor már nincs. Ebben az egyben a pénzzel rokonságot tart. . „Istennél a bocsánat a bűnért irgalmazás. Csak egy, mit nem bocsát meg — A megházasodás “ így énekel a költő. S valóban, ha a kutyaharapás csak a kutya szőrivel gyógyítható, a házasságot is csak magával a házassággal bünteti a fátum. íme egy adoma: — Mit tudsz Pistáról, hogy van? — Mit no! Szegény megházasodott — No akkor úgy kell neki! Én is egy bibliai mondattal vigasztalom magamat, s mentegetem a te szándékosan elkövetendő bűncselekményedet: „Atyám! bocsás meg neki, mert nem tudja mit cselekszik!“ Öcsém Józsi! Mi indított téged erre a lépésre? Ha valaki öngyilkossá lesz, fizikailag, ezt értem, mert nem találkozott soha olyan öngyilkos, aki visszajött a másvilágról, s az ottani dolgokról beszélt volna. De ha valaki öngyilkossá lesz, moraliter, mert a házasélet rendszerint a férj morális öngyilkossága, — ezt nem értem! Mert hiszen van a föld 460 millió házaspárja közt legalább is háromszázkilenczvenkilenczmilliókilenczszázkilenczven -kilenczezer férj, aki csak hamis lutrijátéknak tartja a szent házasságot, amelyben quintternot soha, quartternot minden milleniumban egyszer, ternot pedig száz esztendőben egyszer lehet csinálni, az ambója is olyan, hogy nem érdemli meg a reá vesztegetett betéteket. Talán valami házasélet jármában nyögő jó barátod tanácsolt a nősülésre? Ellenséged volt az neked öcsém s aki most, a mikor a lépvesztőn ragadtál, a markába nevet, s kárörvendő arczczal vigyorogja, hogy: „ha én szenvedek, szenvedj te is?“ Látszik, hogy édes anyád négy legény fia közül te vagy a legfiatalabb! A kinek még szülői felügyelet kéne, kapja magát s papucs kormányt keres. Hát tudd meg öcsém Józsi, hogy van a világon sok kormányforma, s még az absolut systhemában is találkozik egy-egy jó tulajdonság, de a papucs kormányrendszer minden jó tulajdonság nélkül szűkölködik. A házasság kétoldalú szerződés. Egyik fél a férj, kapja belőle a kötelességeket minden jogok nélkül; a nő requirálja a jogokat, minden kötelességek nélkül. Igaz ugyan, hogy néha-néha bizonyos terheket is visel, de ezen terhek édesek neki, pláne ha nem csupán a férjtől származnak. De tegyük fel, hogy a papucsrendszer nem érvényesül Tegyük fel, hogy te leszesz úr a háznál.*) (A mi előttem mint jól nevelt leyális férj előtt absurdum.) Hát ez esetben édes öcsém úgy járhatsz, mint a mészkok a cserkeszekkel. Elfoglalták ugyan a cserkesz földet, de a cserkesz nép azért csak mégse tartja a puskának a minden oroszok czárját Azt hiszed, hogy egy asszony kormányzása tréfa dolog? Az ám! Könnyű volt valamikor Tyrus és Karthago bevétele, de nehéz most egy assszony pórázon tartása. Ha kikapós a menyecske, — pedig sok menyecske az, — tessék ily rakonczátlan őstermészetet regulázni. Mondod öcsém, hogy összeszoktok? Az ám! De mire öszszeszoktok, össze is töritek egymást. Tudod-e, hogy minden valamire való asszony féderveiszt használ a czipője talpára? Azért siklik ki oly könnyen a férj karjai közül, mintha csak vonat volna. *) Mikor a menyecske nincs otthon. (Szedő.) Azért csúszik el a élet pádimentumán oly gyakorta. Pedig én statisztikai adatokkal tudnám bizonyítani, hogy az asszonyoknak ilynemű elcsúszása mindenkor a férj rovására történt. Én legalább nem ismertem még a mi mérsékelt klímánk alatt olyan menyecskét, aki ha egyszer elcsúszott, egy másik sikamlással a férje ölébe esett volna vissza. Az exotikus világban lehetnek ilyen spirituszba való ritka nőpéldányok. Mintha látnám, mint kaczag rajtad Vincze és Viktor bátyád. Ungorkodnak veled, mint a pajkos gyerek a kutyával. — Ksz, ksz, ksz! Fogd meg ! S mikor aztán megfogtad, akkor kaczognak majd igazán, ha látják, hogy úgy jártál mint az egyszerű katona, aki egy törököt fogott, de aki őt el nem eresztette. Pedig de szívesen elhagynád a hadi trófeumot, úgy két-három hét múlva a házassági adás után, ha lehetne ! Öcsém Józsi ! Te postás vagy. Leendő feleséged egy zárt levelezőlap, melynek írott tartalmát, vagy megtudod, vagy nem. Csak Pandora szelenczéje ne legyen annak titkaival. Vagy ha úgy tetszik, a sors mint postahivatal menyasszonyodat mint rózsaszínű utalványt kézbesíti; az utalványt aláírod s értékét megkapod. Hanem öcsém, ne feledd el, hogy menyaszszonyod egy végtelen nagy összegű bankót képvisel, amit nem lehet minden pillanatban apró pénzre váltani. S.vigyázz, nehogy neki jusson valaha eszébe