Székely Lapok, 1899. augusztus (39. évfolyam, 62-70. szám)
1899-08-03 / 62. szám
2-ik oldal. Székely Lapok Statisztikusok azt a veszteséget, mely bennünket az árcsökkenés folytán csak a búzánál ért, a hetvenes évekkel összemérve, évi 150 millióra teszik. A két utolsó évtized veszteségével bőven lehetett volna törleszteni egész állami adósságunkat, pedig az mint, tudjuk, meghaladja a két 1milliárdot. E tekintetben legutóbb változás állott be! A búza ára, mely 1895 ben évi átlagban nálunk már nem érte el a hét forintot, ma tíz forint fölött áll. Ennek a ténynek fontosságát alig lehet eléggé hangoztatni. A mezőgazdaság főtermelési ága vált újra jövedelmessé; a több, mint három millió hektár művelésére fordított munka nyeri meg kiérdemelt jutalmát. A sovány évek után hálásabb esztendők ígérkeznek. 38 millió métermázsa termésnél exportra marad mintegy 24 millió. Ezután hét forintos ár mellett kapunk 98, tíz forintos mellett 140 milliót. A különbözetet könnyű kiszámítani, ha ezt magunknak biztosíthatjuk néhány év alatt, főleg ha sem az egyenes, sem az indirekt adókat nem említjük, más képet fog mutatni Magyarország. A gazdák nem lesznek utalva az örökös adósságcsinálásra, hitelük éppen azért emelkedni fog. Fokozódni fog az adók hozadéka újabb emelés nélkül is. Jutalmazóbbá lesz az ipar piacra s föllendülhet a mezőgazdasággal kapcsolatos kisipar is. Minthogy az aratás jóformán bevégződött, nyugodtabban lélekzelhetünk fel... Ha nem is oly mérvben, miként reméltük, de az eredmény elég kielégítő. Hazai mezei gazdálkodásunknak, az orosz, amerikai, indiai, sőt ausztráliai verseny imminens veszedelme mellett is, a magtermelés tekintetében a nemzetközi gabonapiacon két előnye van. Az egyik előnyünk az, hogy korábban jelenhetünk meg termékeinkkel, mint versenytársaink, és ezt az előnyünket a tavalyi aratás után jobban ki lehetne az idén aknázni, mint más időkben. A másik előnyünk a magyar búzának kiválóan jó minősége, mely valamint a búzaszem vegyi összetételét és sikertartalmát, úgy mechanikai konstrukcióját illetőleg eddigelé felülmúlhatatlan és amely tekintetben a versenyt még egyik versenytársunk sem vehette fel velünk. Igaz, hogy e két előnyét a magyar hazának ma már kezdi részben paralizálni az, hogy a világforgalom fejlődésével a váltakozó aratási időszakok lehetővé teszik majdnem minden hónapban az új és új terméseknek a piaczra dobását, de ez a veszedelem most még nem öltött oly fenyegető méreteket, hogy miatta ez az előnyünk teljesen veszendőbe ment volna. Ennél fenyegetőbb a másik előnyünket fenyegető versenyzése az eddigi bevételre szoruló országoknak, amelyek az őrlési forgalom fejlesztése következtében mind jobban feledtetik a magyar búza kiválóan jó tulajdonságait, melyeket most már hovatovább csakis a belföldi malomipar fog kellőképpen appreciálni. De éppen azért, mert mindinkább a saját erőnkre szorulunk, szükséges az, hogy terméseink jók legyenek és hogy aratásunk meghozza a szorgalomnak és munkának megérdemlett jutalmát. Az idén — ha vérmes reményünkben csalódtunk is — de az sem mondható, hogy kielégítő termésünk nincs. A Petkó Bálint leánya tavaly húsvéttáján egy rózsaszínű levelet kapott ilyen tartalommal: „Kedves Katinka! Magam sem tudom, hány oldalra fog terjedni levelem. Ha hosszadalmas lennék ne vegye zokon, mert úgyis utoljára kopogtatok magánál. De azt hiszem rövid leszek, mert lelki állapotom s egyáltalán fizikumom teljesen megromlott s így a megirandókat csak szárazon tudom összehozni. Különben sem magán sem én rajtam frázis most már nem segít. A mellékelt karika gyűrű azt jelenti, hogy felejtsen el engem. A mi házasságunk meg nem történhetik. A sok ok közül csak kettőt említek. Az egyik az, hogy az öregeim semmi esetre nem egyeznek bele. A másik ok az, hogy nem értek a kapaczitáláshoz. Ha néha nagyon fájna a szive és ha mindenképp kivánna látni — írjon. Én jól értek a vigasztaláshoz. Bánya, 1899. ápr. 2. kezeit csókolja : Károly. Ez a levél nem sokat ért. Égi perez alatt össze lett morzsolva. A papír szeletek pedig repültek a körjegyzőné szemei közé. — Nesze!... légy boldog! Most már az övé lehetsz... te becstelen. Ez mind a te műved volt... nesze, itt a gyűrű is, húzd az újadra, felhúznál te még húszat is ugye? csak volna . Hogy bőgött, hogy kétszinűisködött, mikor szemrehányásokat tettem neki, miért megyen mindig a papákhoz, mikor tudja, hogy a pap úgy se látja szívesen. Nem is csodálkozom. Károly is mintha egy idő óta meg lenne bolondulva. Drasztikus, illetlen A zsák mindig megtalálja a maga foltját... Pfuj!! A körjegyzőné állva hallgatta végig. Egyetlen egy arczizma se rándult meg. Hanem mikor a másik szobából Katinka hangos nevetése hallatszott — összerogyott. De abban a pillanatban mintha isteni erő szállt volna bele, felugrott s futott a szobákon, azután a kerten keresztül valahová — talán a halálba. — Oda, oda! — mondják, beszélik a habok. • — Oda, oda! — zúgja az erdő. — Ki érti a vizek beszédét, az erdő zúgását ? — Senki. A szép siró asszonyt még most is keresik. Oroszláng. Marosvásárhely, 1899 augusztus hó 3. A segesvári ünnep. Segesvár falai alá a fehéregyházi síkla gyülekezett jul. 80-án Össze a magyarság szivben-lélekben. Mindenki ott volt, aki a magyar, Petőfi halhatatlan szellemének meghódolt. Nemzetiszinü lobogók gyászzászlókkal párosítva hirdették a házak ormáról a ritka ünnepet, a legnagyobb költő hősi halálának félszázados évfordulóját. Akármilyen mostohák és kegyetlenek igyekeztek is lenni a segesvári szászok a magyarság ünnepe iránt, az a maroknyi magyar kolónia, amelyet sorsa ide letelepített, dicséretesen kitett magáért. Fellobogózták házaikat, nemzetiszinű karszalagot tűztek és elárasztották a város utczáit és tereit Petőfi-érmekkel, emléklapokkal úgy, hogy mire Ugron Gábor székely előcsapata báró Orbán Ottó vezetése mellett elvonult , magyar városban üthetett tábort. A budapesti külön vonatok utasai valóságos ostromállapotot találtak, mert a székely taraczkok durrogásai messziről hirdették, hogy a magyar újra megvette a földet, amelyet ötven évvel ezelőtt Petőfi és hős társai vérükkel szenteltek meg. Két nap óta egyre érkeztek az ünnepség rendezői és résztvevői úgy, hogy éjjel már tömve volt minden fogadó, vendéglő és magánlakás. Reggelre már a városon is meglátszott az élénkség, mert az erdélyi küldöttségek nagy számban és gyors egymásutánban vonultak föl. Nyolcz óra tájban befutottak a fellobogózott pálya- udvarra a budapesti különvonatok, amelyek elött és után Ugrón székely Vonatjai érekeztek 50 kilométer távolról. Ötezer székely jött Segesvárra, 200 asszonynyal, gyerekkel, kocsival és lóval. Festői látvány volt, amint a derék nép ezrei a Hargita mögül előhúzódtak. A székelyek egy része künn foglalt állást, a fehéregyházi síkon, másik részük pedig a többi ünneplővel tíz óra után vonaton és kocsin ment Petőfi temetőjéhez. Ott áll az emlék és körülötte a díszes koszorúk, amelyek babértermő virágos kertté varázsolják a pázsitos mezőt. Az ismeretlen szent sírhoz csaknem tízezer ember vonult föl, vezetve a székely bandériumtól és követve egy nemzet kegyelete által. Rögtönzött emelvényről beszéltek az ünnepi szónokok, akiknek sorát Zsilinszky államtitkár rekeszti be. Hoszabb beszédben, de sommásan intézi el feladatát