Székely Lapok, 1899. október (39. évfolyam, 79-87. szám)

1899-10-01 / 79. szám

2-ik oldalá ngos képzésére, illetve fejlesztésére. Mezőgazdasági téren a szövetkezeti intézmények létesítését, gazdáink tudásvilágának, gyakorlati ismeretkörének terjesztését erélyes feladatunkká tette az idő. A székelyföldön gazdasági és társadalmi viszonyainkat tekintve, nagyon fontos az a körülmény, hogy népünk nem követ helyes életelveket belső életrendszerével s az ott létező beteges állapotokkal nem törődnek, a helyzet javítására nem törekszenek a hivatott faktorok. Túlfényűző ételben, italban, viselkedésben, túlterjeszkedik a normális határokon. E körülményből két következtetést vonhatunk le: 1- ször azt, hogy az egyház és iskola, a falu, a népkör felfogására, közszellemére úgy igyekezzék befolyni, hogy ennek hatásával a családok belső életében a régebbi — székelyes életelvek — érvényesüljenek; 2- szor azt, hogy a székelyföldön a mellékgazdasági ágak kihasználására, észszerű gazdálkodásra az eddiginél nagyobb gond fordítandó, e téren gyakorlati irányú földműves iskolák felállításával nem szabadna az egyes fontosabb góczokban szűkölködnünk. Nagy baj az, hogy társadalmi életünk közönnyel viseltetik saját nemzeti, faji érdekeink iránt. Nagy bajunk, hogy kissebb, nagyobb városaink vezetésre hivatott ténye-zői, hivatalos kötelességeik teljesí- tésén kívül ritkán ismernek, érez- s És ím, a nap hunyó sugara Üstökös lánggal felragyog, Meggyulnak a Krisztus fejénél A halvány, kopott csillagok ; És fényesre válnak a betűk, És szemem csüng az Íráson: Amit rávészek a keresztre — „Szenvedőké az én országom !“ . . . nem fajt társadalmi életünkkel szemben kötelezettségeket. Az iskola, az egyház, a közigazgatás, az igazságszolgáltatás faktorai nem törődnek az illető helység kultúrájával, korszellemével, életelveivel, életfeltételeivel, vagyonosodásával, közerkölcsiségével, mintha külön-külön és nem együttesen alkotnák azon város, helység társadalmi életét, mintha nem volnának hivatottak, hogy arra befolyást gyakoroljanak , mintha nem ez lenne a magyar intelligencia igazi hazafias feladata és kötelessége. A magyar társadalmi élet különböző néposztályaiba nem tart össze. Öntudatos művelődésünk természetes érdekeink kifejlesztését épen ezen körülmény hátráltatja legszembeötlőbben és hátráltatni is fogja mindaddig, míg az állam bölcsessége nevezett faktoraiban e fontos pozitióra nem tereli, nem serkenti a közfigyelmet. A székelység közgazdasági érdekeinek kifejlesztése belső erőink felköltésére utal. A székelyföld minden pontjain ott vannak közgazdasági életünk csírái, amelyek az említettem alakban fejlődésre indíthatók. Ez lenne elsősorban egy egészséges nemzetgazdasági politikának is, mely a székelység anyagi és erkölcsi megizmosodását eredményezné, alaprakó munkája. Befejezésül ismétlem, hogy minden külbefolyás értékét veszíti ott, hol a belső anyagi, szellemi és erkölcsi erők életrekeltése és fejlesztésében a helyes alapozást, a közvetlenül érdekelt tényezők hazafiatlanságból, érzéketlenségből, vagy vak önérdek hajszából közönyösen elhanyagolják. A székely iparkamara közi gyűlése. Marosvásárhely, 1899. szept. 28. Tegnap tartotta a marosvásárhelyi kereskedelmi- és iparkamara érdekes hosszú tárgysorozattal a nyári szünet után első ülését. Tauszik B. Hugó elnök bejelentette, hogy az elnökség Királyunk, ő felsége arczképét a kamara gyűlésterme számára megfestette. Továbbá Hegedűs Sándor ministert valóságos belső titkos tanácsossá és Szterényi Józsefet ministeri tanácsossá történt kineveztetése alkalmából üdvözölte. Mély részvéttel adózott az ülés jegyzőkönyvében is Györgyjakab Márton rendes, Kovács Ferencz és Vass Tamás nagyérdemű, munkás levelező tagjainak elhunyta fölött. Az ipartestületek tevékenységeinek élénkítése és hatályosabbá tétele iránti miniszteri leirat értelmében a kamara már megkezdte akcióját; titkára S. Szakáts Péter a nyár folyamán személyesen is meglátogatta a kerületbeli ipartestületeket, azokkal tanácskozott a jövő teendői fölött. Az ipartestületek maguk is kifejezték, miszerint óhajtják a kamarával való sűrűbb érintkezést és együttes működést. A hazai gyárak statisztikai fölvétele tárgyában Hegedűs Sándor minister által tett kezde- ményezést a kamara kész örömmel pártolta és közreműködik a fontos feladat meg- könnyítéséhez. ■ A kamara 1897. évi jelentésére vonatkozólag adott ministeri válaszok felolvasásakor több felszólalás volt a székelyföldi iparfejlesztő bizottságok stagnálása miatt. Farkas Izsák, Deák Lajos, Bürger Albert Kikérem magamnak. Méltóztassanak megjegyezni, hogy ami sok, az sok. Én kérem kénytelen vagyok kijelenteni, hogy az, aki ezzel a kérdéssel jön hozzám : — kibékült már az öcscsével ? — legyen elkészülve a legrosszabbra, mert az már mégis csak abszurdum, hogy én az utczán nyugodtan végig se mehessek. Értem azt, hogy Lábosfalván X beleszól a dolgába, de már bocsánatot kérek, egy olyan nagy városba, mint a miénk, rettentő szégyen. Aztán, tulajdonképen önök a történetet nem is ismerik. Honnan is tudnák, hogy a régi harag honnan datálódik. És önök mégis folyton kérdezik: Kibékült már az öcscsével ? Hát igenis kérem nem békültem ki. — Az Istenért, hiszen az öcscse! — Engem az nem alterál kérem , öcsém, vagy nem öcsém. Véget vetett a boldogságomnak, elég ennyi. — Nem hiszem! — Nem hiszi kérem ? — hát jól van. Rögtön el fogja hinni. Karácsony volt. De nem olyan fekete karácsony, mint tavaly, hanem olyan, hogy az emberek nem merték kidugni még az orrukat sem, hanem oda ültek körös-körül a kályha mellé s egyszer egyik, máskor másik ölelte át olyan hévvel, mint én valaha átöleltem Baczony Annuska kisasszonyt álmomban. Mert tetszik tudni, másképpen nem volt alkalmam megölelni, mivel csak úgy látásból ismertem Őnagyságát. Hát mondom, ebben a rettentő időben kilenczven egész és egy fél nap ott lestem az utcza sarkon Annuska kisasszonyt, az én földi boldogságomat, kit nem vonakodtam volna ébren is megölelni, mert éreztem, hogy... (ki sem tudom mondani, hogy mit éreztem) de tudom, hogy ilyen érzés se azelőtt se azután nem fogott el. Elég az hozzá kérem, hogy én akkor diurnista voltam az adóhivatalnál. Öcsém a VI. gimnáziumot járta. Én éppen Annuskámról álmodoztam, mikor valaki nagy szomorú arczczal beállít hozzám. Alig ismerem meg, úgy ki volt csípve. Frakkba, fehér kesztyűsen és lakk czipő a lábán. — Talán lakodalomba készülsz?... — Áhh! A nyomorultak éppen mára rendezték a koncertet! — Te! nem adhatnál nekem fünf guldent?... Becsületszavamra pénteken visszaadom. Vakuljak meg, ha van egy gransom. — Talán azért, hogy meg se hívtatok. — Nagyon illettél volna te a sok fruska közé. Azt hiszed, hogy én szívesen megyek. Muszáj,barátom muszáj, külömben kilöknek a körből. Te! Nincs neked fogalmad, hogy kiket hívtak meg: Jánosy Gizi, Őrsei, Sánta Ella, Betegek, Baczony Anna, Med............ — Hallgass ! Az öcsém azt hitte, hogy megbolondultam. Neki rontottam a szekrénynek, kidobáltam belőle a ruhákat, vízért ordítottam a szolgálónak, azután szappanért kiabál Székely Lapok Marosvásárhely, 1899. október hó 1.