Székely Lapok, 1900. január (40. évfolyam, 1-17. szám)
1900-01-02 / 1. szám
(Marosvásárhely, 1900. január hó 2. XXX. évfolyam. I. szám. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP. Megjelenik: hétfő, kedd, csütörtök és szorabson.* *Szerkesztőség: Srégibaromvásár-utca 1. szám. A lap szellemi részét illető közlemények küldendők. ** Kéziratok nem adatnak vissza. ? Telephon 58. szám. 1$— Felelős szerkesztő : Segédszerkesztő: FENYVESI SOMA MÁTHÉ JÓZSEF Előfizetés: egy évre 16 kor., félévre 8 kor., negyedévre 4 korona. Előfizetést és hirdetéseket felvesz a „Székely Lapok“ kiadója: Adi Árpád. -K Telephon 161. szám. 4$ Ljult és a jövő. Irta : Ovitái ! Baláss. Meghalt a, nagy Pán —■ a nagy halott“ . . . Jeteit! . . . Meghalt egy év s vele egy szánd oda lett... megsemmisült. Elunt a leáldozó nappal, a futó felhővel, a hulló csillaggal messze — a sebes szántyalásu idő végtelenségébe. És itt hagy ott bennünket, az ő gyermekeit, Hogy elhantolt tetemeinél emlékezzünk. „De mor tuis nihil nisi bene“ — mondja a ’ latin. A letűnt századról igy kellene megemlékező szokás, a jobb érzék leggy sugalná. De az időről a szokásból, csak úgy egyr beszélni nem lehet. Igazat s a kérdésre, hogy mi volt a letűnt század, azt felemtlenünk, örömünk és bánneményünk és csalódásunk.Édes anya volt ő, ki gyermekeinek örökségéből ideje korán megadta azt, a mit az előző századok méheik- ben rejtve tartogattak s a mi az ember ősjogába gyökerezik : a szabadságot... Egy jó mostoha, ki az ö és elődje gyermekei közt különbséget nem téve, egyenlőnek tekinti mindannyiját. Végül egy szerető lélek, ki az övéit átkarolja és azt mondja nekik, hogy mint testvérek szeressétek egy- mást. E három alapon munkált, te rekedett övéit, a föld összes nem-zeteit boldogítani. Nem rajta múlt, hogy műve nem lett tökéletes. A kor, az idő jó, nemes, mindent megad az embernek, de az emberiség nem-zetei mindezek ■ iránt nem bírnak egyenlő felfogással. Némelyik igen gyorsan, másik meg nagyon is későre képes megvalósítani százada ural-kodó eszméit. S nemzetünk? ! Megértette századát. Az a szikra, melyet a nyugati szellő a tragikus , véget ért XVI. Lajos lerombolt trónjjának üszkös zsarátnokáról hozzánk elhozott, nálunk is e század elején éledni kezd s daczára minden oltogatásnak, a 48-iki év márcziusi fugalmára lángra lobban s nemzetünk lángoló lelkesedéssel, oroszláni bátorsággal lép a sorompóba, küzdeni a modern eszmék kivívásáért, nemzeti alkotmányáért, feudális ósdiság fegyvere ellen. És e nemes küzdelmek vezetésére szült e század nemzetünknek olyan férfiakat, kiknek tette a félistenekével határos s a kiknek neve ragyogó betűkkel van beírva a világtörténelem aranykönyvébe s kik e küzdelem által megteremtették a demokratikus Magyarországot a szabadelvüség és a humanizmus alapján. A század színpadának azonban változás kellett. És következett egy jelenet, a hol elhallgat a harczi harsona s nemzetünk, mely az isteni és természeti jog legbecsebb kincsét, a modern eszméket és szabadságát védte e küzdelemben : elbukik az ósdi politikai rendszer zsoldos Székely kivándorlás. „Székely Lapok“ eredeti tárczája. — Irta: László Gyula.. — V. Senki sem ügyelte egymást, mindenki el volt telve saját magával, csak a falak melletti lócákon sóváran ülő munkanélküliek lesték az ajtó nyílását, nem lép-e be valamelyik szerencsésebb ismerősük, a ki nekik bért és autrét fizetne. Az ivónak egyik részében emeleti erkélyt láttunk törpe kabinokkal. A karzaton a bál alatt is kiterített kötények, vizsikák száradtak. Amint megtudtam e kabinok a munkanélküli székelyek menedékére, néha elrejtésére szolgálnak. A bálterembe ketten mentünk. Két fegyveres rendőr között léptünk be a piszkos papiros girlandokkal díszített, izzadságtól nedves falu bálterembe, hol a tánczosok ingusra vetkőzve, föltett kalappal, szivarral szájukban forogtak, taszigálták egymást kíméletlenül. Ezt ismét szükségtelen leírnom részletesebben, s tovább mennék, ha két inczidens nem történt volna ott létünk alatt. Egyik tekintélyes bukaresti iparos kísérőm 15 éves szabó inas keresztfiát ismerte föl a mulató fiatalság között és Kálit András hétfalusi szomszédjának 16 éves leányát kapta ott, aki azonban a fölfedezésre megosont. Tódortól egy német mulató helyre mentünk. Minő más kép. A bulevárdon, diszes helyiség, fényes világítás, nagy tisztaság, [ előkelő úri publikum, jól öltözött urak és a hölgyek nagy figyelemmel, visszafojtott lélekzettel hallgatták egy tiroli énekes társaság eziterázását Az a társaság, amit megtalálni Budapesten, Bécsben, Münchenben, Berlinben. A fény és az árny a nemzetiségek között. A német ott előkelő, ott is kulturnép, a magyar utolsóbb mindeniknél. Hétfőn jöttem el Bukarestből, azon a napon, amikor Mihály vajdának a magyarok feletti 300 év előtti győzelmét ünnepelte a bukaresti románság s a mikor Mihály vajda szobra előtt ugyancsak szidták, ócsárolták a magyarokat. Visszajövet láttam a román falukat, kerítés nélküli lakásokat gazdasági épületek nélkül. Szegény az a román paraszt, elmaradottabb, szegényebb mint a miénk.A disznóját a nyakánál köti meg, nincs egy disznóólja, ha szabadon ereszti, az uraság lelövi, vagy behajtatja. Tisztelt közönség! Nem mindent mondhattam el tapasztalataimból. Egyről meggyőződhetnek : akik dicsérik a romániai életet, nem mondanak igazat. Ne higgjenek önök nekik. Visszajövet a predeáli állomás szolgabiróságánál láttam az idei statisztikai kimutatást. A magyarok vasúton mennek ki Romániába, de nagy része gyalog jön vissza rongyosan, betegen. Eltöltik igen sokan odaát fiatalságukat s mikor a betegség lenyomja, mikor a végüket közel érzik, haza igyekeznek meghalni. Amit én láttam, amit tapasztaltam, abból azt a következtetést vontam le, hogy a székely kivándorlás kárhozatos az erdélyi székelységre, szégyen egész Magyarországra, további terjesztése, megengedése mulasztás a magyar kormánytól, hibája V HI-W Sí