Székely Lapok, 1900. március (40. évfolyam, 34-51. szám)

1900-03-01 / 34. szám

XXX. évfolyam 34. szám. Marosvásárhely, 1900. március hó 1. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP. Megjelenik : hétfő, kedd, csütörtök 1 4- es szombaton.­­ Szerkesztőségi: Régibaromvásár­ utca 1. szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza* Telephon 18. szám. 1g-Felelős szerkesztő : Segédszerkesztő: FENYVESI SOMA MÁTHÉ JÓZSEF Előfizetés : egy évre 16 kor., félévre 8 kor. negyedévre 4 korona. Előfizetést és hirdetéseket felvesz a „Székely Lapok“ kiadója: Adi Árpád. —51 Telephon 16I. szám. 15— Vidéki városok kongpoggzoga. A sok kongresszus között, melyek eltekintve attól, hogy szükségesek, valósággal divattá váltak manapság, sajnosan nélkülözzük a vidéki vá­rosok kongresszusát. Eltekintve attól, hogy nincs az a vidéki város, amely meg volna elégedve az állam támo­gatásával s így a vidéki városoknak a kongresszuson elfoglalt egyöntetű álláspontja az állammal szemben ér­vényre juthatna, a közös érdekek roppant sokasága fűzi össze a vidéki városokat. Hiszen mindenütt ugyan­azokat a lapokat találjuk, ugyan­azokat a panaszokat halljuk, egy törvény szerint kormányoznak ben­nünket s fogyatékosságát, kicsinyes­ségét egyaránt érezzük. A vágyak, az óhajtások, a helyzet javulására irányuló törekvések is nagyjában megegyeznek minden városban. S a kongresszus, ahol vágyainkat és pa­naszainkat a nagy világ füle halla­tára mondhatjuk el: okvetlenül len­dítene helyzetünkön. Ezt Széll Kál­­­­­­mán miniszterelnöknek Temesvár 1 . város küldöttségének adott válasza­­ után bízvást remélhetjük.­­ Természetesen csak úgy, ha cél- i ! tudatosan járunk el, ha a realitás ú­j határai között mozgunk. Azért mond- ! i juk ezt, mert volt már egy kon- j j­gresszusa a vidéki városoknak, — j j ha jól emlékezünk, két év előtt ,­­ Mármaros-Szigeten — de ahol eze-­­­ket a szempontokat szem elől tévesz- t­­ tették. Máramaros Szigeten nem ju- I tottak tovább a magas elméleteknél , és a kongresszus eredményt nem­­ mutatott fel. Őszinte örömmel üdvözöljük tehát­­­­ Győr városának kezdeményezését i­s aziránt, hogy kongresszusra hívja­­ , össze a vidéki városokat. Hogy a­­ kongresszust megtartják, az már fait j­j accompli. Győr lelkes felhívására , eddig huszonöt város jelentette be,­­ hogy részt vesz a kongresszuson,­­ melyet minden valószínűség szerint j­­­a­nyár elején tartanak meg. A kongresszus tanácskozási anya­gát egy Győr város közgyűléséből kiküldött bizottság dolgozza ki és készíti elő, a résztvevő vidéki vá­rosok természetesen szintén elő­készülnek, hogy témáikkal emeljék a kongresszus színvonalát és hatá­sát. Alapos és okos eszmecserékre van tehát kilátásunk, a kongresszus után a vidéki városok tisztában lesz­nek helyzetükkel és tudni fogják, mit kérhetnek, mit követelhetnek és mit reformáljanak. Ez a kongresszus nem fog, de nem is szabad neki elméleti vagy általánosságok között mozogni, hanem minden irányban hű kifejezője lesz annak az állás­pontnak és helyzetnek, melyet a vi­déki város a környékbeli községek­kel, fölöttes hatóságával, az állam­mal, a fővárossal és a vidéki polgár az ő városával szemben elfoglal. El­mondhatnak azon a kongresszuson mindent, ami a szívükön fekszik. A kongresszus realitásának örven­detes bizonyítéka, hogy nemcsak közigazgatási emberek készítik elő A mi hazánk. A „Székely Lapok" eredeti tárcája. III. Mi ismertük egymást valamennyien a mi házunkban. És az ismeretség a hosszas meg­szokás folytán lassan barátságos érdeklő­déssé fejlődött. A­kik nem is voltunk egy­mással beszédesek, tudtuk egymás ügyét­­baját mind Ha Weiner úr, gyenge egész­ségével meghűlvén nem ment a hivatalba, az egész ház aggódó érdeklődéssel várta állapotának javulását. Karp Jánosné, a ház­mester kövér és jóindulatú felesége szolgált minden ügyekről felvilágosítással. Ő volt a lakók körében előforduló jó és kedvezőtlen események krónikája És egészen termé­szetesnek tartotta, hogy a­ki reges, dolgai után indulván a lépcsőn lehalad, megálljon az ő karosszé­ke előtt, melyen félelmetes gyorsasággal és tömegben készültek a gya­potharisnyák és illő érdeklődéssel végig hallgassa, a miket ő a mi kicsiny világunk­ról tud. Hogy To Menyus, a szabó gorokkra kapott megrémileb'-t, selyembélésü gorokk, tükörrel, finom urnak készül és Menygs vidám, mert szövetet vesz a haszonból a feleségének uj tavaszi ruhája A fűszeresek : Klotildia megvágta az ujját, a kis csitri­­­lányt pedig elküldik, mert ő, egyedül ő az­­ oka­­.. Mindig a pántlikákon jár az esze, s így persze nem ér rá ügyelni a gyerekre. I Ám e beszédek központja Lili volt, az osztálytanácsos úr Lilije. Karp Jánosné­­ szeme büszkén csillogott, mikor róla szólt. — A kisasszonyunk — mert lassan ez lett a neve közöttünk — egy pár uj tür- s­kiszfüggőt kapott a nagyságos úrtól. Kilenc-­­­ven pengő volt az ára, pedig kicsi, lánynak­­ való, alig néhány gyöngy körülte, úgy áll­­ rajta, mint egy hercegnőn. Hát az uj bat­­i tisztruhája milyen ! Majd meglátják, mint­­ egy cukorbaba. Izgatottan beszélt Karpné és izgatottak vagyunk mi is mindnyájan ott kinn a Li­liom utcában, alig várván, hogy láthassuk kicsi türkiszfüggőjét, könnyű balu­sztruháját a bájos, nagyszemű, szőkehajú teremtésnek, a tanácsos úr őnagysága Lili leányának, a mi kisasszonyunknak. Mert nemcsak büszkék voltunk reá, de szerettük is eme szépséges, szomorú szemű úri kisasszonyt, a kinek im, anyja sem volt . . . IV. Szeretettel és gyengéden nézett reá az egész ház, a mikor délben vagy este az öreg tanácsos ur karján sétára indult. Ez katonásan lépdelt és fehér bajusza szigo­rúan kéz felé vala fésülve. De szeme foly­vást gyengéden és figyelmesen ott függött ama lenge teremtésen, a­ki fáradtan és szomorúan, mint egy törékeny csecsebecse ott lépdelt mellette. Oh, tudtuk mindnyájan, miért oly szo­morú most a kicsi Lili. Karpné elmondta mindjárt az első héten és a fűszeres fele­sége és Tör Menyusné romantikus érzékeny­séggel könyezték meg e szomorú történe­tet, némi kis irigységgel érezvén szívük­ben a halavány úri kisasszony iránt, a ki­nek megadatott, hogy sorsa noha szomorú, olyképp semmiképpen sem közönséges le­gyen. Egy k­atonatisztről volt szó, deli fő­hadnagyról, a­ki vőlegénye volt a leánynak. Ezután valami szerencsétlenség történt, ezt Karpné nem tudta egész körülményesen, párbaj, öngyilkosság, talán lebukott a ló­ról az ifjú katona. De eltemették és Lili kisasszony im most szomorú gyászban her­vad és epedez.

Next