Székely Lapok, 1900. március (40. évfolyam, 34-51. szám)
1900-03-01 / 34. szám
2-ik oldal, az anyagot, hanem az ipar és kereskedelem szakemberei is. A kongresszusnak egyik fő témája lesz tehát a vidéki városok ipara és kereskedelme. A győri kereskedelmi és iparkamara e fontos tárgyról egész tanulmányt dolgozott már ki a kongresszus számára. A nemzetgazdaságnak főfontosságú tényezője, az ipar és kereskedelem pang a jó vidéken. És talán nem csalódnak azok, akik ebben keresik a vidéki városok bajainak kútforráságát. És ha e nagy baj orvoslásának csak egy sikeres módját eszeli is ki a kongresszuson, avval máris fényesen megoldotta feladatát. Nagyon jól fogják tenni a kon-gresszusi urak, ha behatóan tanulmányozzák ezt a kérdést, mert nincs az a magas közteher, melyet a vá-rosi polgárnak a jól jövedelmező ipar és kereskedelem elviselhetővé nem tenne. A törvény, jog és igazság jelsza-vaival indult meg az új aera, melynek tisztaságát és egészséges voltát máris érezzük, súlyos anyagi bajaink közepette is. És ezért bízunk benne, hogy a kongresszus határozatai: Magyarország városainak riadója a boldogulásért, nem lesz kiáltó szó a pusztában! Meghallgatásra fogunk találni. Jobb törvényeket fogunk kapni és melegebb érdeklődésben, nagyobb gondozásban lesz részünk, mint ahogy eddig tapasztaltuk. E cél elérésére ül össze a kon- jgresszus, melyen az eddig jelent-kezett huszonöt városon kívül még Azonban ennek ma már három éve- Tizenhét éves volt Liliké akkor csupán. És most tavasz van ismét ragyogó, színes tavasz. Virágok nyiladoznak, rügy pattan és illatok lengenek sejtelmesen. Karpné tehát remél, vele bízunk, reménykedünk mi is, úgy ahogy másért, ide- igénért már csak néhol : folyóparton, gesz- tenyefás, akácos kicsi fészekben vagy valami eldugott, semmiképpen sem díszes házban szokás kinn a Liliom utcában. V. És im megjött a hattyúlovag. Noha csak civil, azonban daliás ő is. Néz ,zük kissé aggodalmasan, de rokonszenves, meleg érdeklődéssel, a folyósóról, az abakfüggönyök mögül, amint ott halad sétára, a harmadiknak a tanácsos úr és a mi kisasszonyunk mellett. Milyen komoly. És milyen gyengéden, milyen forrón néz a karcsú, lenge lányra. Karpné újságolja: — Oly fiatal és már titkár a ministeriumban. Nagy úr lesz, de kedves és barátságos Levett kalappal köszön vissza. Mi- ilyen szép pár lennének. Mi is szakasztott ezt gondoljuk, kik öröm-mel látjuk, hogy a tanácsos úr Lilije már nem oly szomorú halvány arcocskájára jóbizonyára számosan fognak részt venni. Reméljük, hogy a városok parlamentjéből a mi városunk sem fog hiányozni. Hitelszövetkezeteket a népnek. Irta: Czézár Károly 7. Hogy a búza s általában a gabonának az ára ne függjön a speculatiótól, hanem annak megszabásáról legyen szava a termelőnek is: állítsunk szövetkezeti magtárakat. Ezen a bajon is csak úgy segíthetünk, ha egyesülnek, tömörülnek a kisgazdák. Lám a vásárhelyi gabnakereskedők is milyen egyek, hogy össze tudnak tartani. Hogy megállapítják közösen, hogy csak annyit adunk a gabonáért. Ők húzzák a tulajdonképeni hasznot a földmivelő verejtékes munkája után. De jöjjön meg már az esze a földmivelő népnek, a kisgazdának, tömörüljön, egyesüljön, vállat vállhoz s akkor nem csal meg, sem a zsidó. Sem a német, sem a tót. Egy példát hozok fel. „Aratás után, mikor a gabona ki volt csépelve, Pál gazda befogott, szekerére felrakta búza feleslegét — bár a gazdaságban elég sürgős munkája lett volna, de a pénzre nagy szüksége lévén — szépen elhajtotta 2 pejkéjét a 4 órányi távolságban levő városba. Az utazással költség is jár és az utazó ember mindig szomjazik, ezt minden magyar ember tudja Az első fogadónál egy 10-es pálinka, a másodiknál szintén, a városban pedig vám- és helypénz. Ha azután jól ütött ki a vásár, ami ezer esetben nem is történik meg, mert a gabonakereskedők szabják meg az árakat oly olcsón, hogy minél többet nyerjenek és a gabonát viszvinni csak nem lehetett, hazafelé búbánatban ismét egy kis pálinka járta. Ha azután zsák gyúlnak és kacagástól hangos a lépcső. Este pedig a nyitott ablakon át édes, vidám melódiák szállnak ki a fehér lányszobából, a zongora billentyűiről, egy kicsi, vidám, szerelmes lány veri őket, aki most már egyedül és karonfogva sétál ki ama magas, komoly úrral. És egy derűs, őszi napon sok frakker áll meg a csendes Liliom utcán. A mi házunk lakói kigyűlnek mind, a fűszeres családjával. Tör Menyus a szabó és az ő vidám felesége, a pallér és a többiek, Weinerné is letipeg egy percre, noha az öreg iktató úr szegény nagyon beteg. Aranyos szálak úsznak a levegőben és nehéz, suhogó fehér selyemben, sok úri nép által kisérve jön a mi kisasszonyunk, boldogan mosolyogva. Karpur és neje lázasan rendezkednek és a kocsik sorba robognak ki a keskeny utcából, a menet elindult. A mi házunk lakói pedig boldogan állnak és néznek az eltűnő frakkerek után. Az asszonyok sírnak. Ünnepi, emelkedett a hangulat közöttük és szívük s repesre száll az idegen, szép úri lány után. Mert a liliom utcában akadnak még ilyen emberek. Báttaseéky Lajos. Pál gazda későn eszve fáradt lovakkal hajlékába visszatért, akkor bizony szomorú állapotban volt a bugyelláris és Kató menyecskének volt miért pergetni a nyelvét. Ahogy Pál gazda járt, úgy járt Péter is, Pista is, János is, ami végre igen szomorú állapot. Ha pedig együttesen adták volna el a község lakói a gabonát, akkor nemcsak, hogy a nagykereskedő szívesen eljött volna maga személyesen gabonát venni, de nagy mennyiségben véve, a legnagyobb árt adhatta volna a termésért. Dolgozhatott volna szépecskén Pál, Péter és Pista gazda otthon a kis földjében vagy kertjében, marhái sem fáradtak volna ki és az áldomásra és vámra kiadott pénz is szépen megmaradt volna. Az uradalmak, melyek a gabonát szövetkezés nélkül is, nagyban eladhatják, métermázsánként rendesen 1—2 írttal nagyobb árakat érnek el, mint a kisbirtokos Ezt mindenki tudja. Hát nem serkenti ezen tény is a kisbirtokosokat az egyesülésre, a szövetkezésre. Szövetkezzünk és gazdálkodjunk a legjobban. Kétszerezzük meg jövedelmünket, hisz ez könnyen elérhető, ezáltal nem csak a saját jólétünket mozdítjuk elő, de lehetővé tesszük, hogy munkásainkat, kik elsősorban a munkátadónak keresik véres verejtékükkel a kenyeret, jobban fizethessük és ezáltal — tőlünk telhetőleg — nekik is jólétet és megelégedést szerezzünk. Segítsük tehát egymást, álljunk össze, szövetkezzünk ! Állítsunk hitel- és magtár szövetkezeteket! Hogy segítsük egymást, erre a kereszténység szelleme tanítja az embereket, mely a szövetkezetekben üli meg diadal ünnepét. „Szeresd felebarátodat, mint te magadat.“ Ezt hirdeti a vallás tere. Ezen épül föl a szövetkezeti eszme. Minél inkább valósítják meg a község lakói e vallásos eszmét, annál jobban felelnek meg nemcsak erkölcsi, hanem anyagi feladataiknak is. Minél hivebbek e vallásos eszméhez, annál inkább erősítik az önbizalmat, erősítik az előre való törekvést, haladást, vágyat és akaratot, mert minden ember tudja, hogy az élet küzdelmei között nem áll egyedül, mindig számíthat társaira. Törekvésünk legyen tehát a krisztusi szeretet mindannyi alkalmazása és gyakorlása. Hiszen a szeretet és annak gyakorlása nélkül sivár az élet és szegény annak minden intézménye. Hallgassuk meg tehát a szövetkezeti eszme vezérférfiainak szavát s alakítsunk ! Hitel- és magtárszövetkezeteket minden , községben. Mindeneket megpróbáljatok s a mi jó, megtartsátok! (Vége.) Székely Lapok, Marosvásárhely, 1900. március hó 1. Székelyföldi hangok E czim alatt megjelent közleményre válaszul a marosvásárhelyi kereskedelmi és iparkamarától vettük a következő sorokat: Tekintetes Szerkesztő úr! A „Magyar Nemzetben“ és a „Székely Nemzetben“ Pózsa József aláírással meg-