Székely Lapok, 1900. március (40. évfolyam, 34-51. szám)

1900-03-01 / 34. szám

2-ik oldal, az anyagot, hanem az ipar és ke­reskedelem szakemberei is. A kon­gresszusnak egyik fő témája lesz te­hát a vidéki városok ipara és ke­reskedelme. A győri kereskedelmi és iparkamara e fontos tárgyról egész tanulmányt dolgozott már ki a kongresszus számára. A nemzetgazdaságnak főfontosságú tényezője, az ipar és kereskedelem pang a jó vidéken. És talán nem csalódnak azok, akik ebben keresik­ a vidéki városok bajainak kútforrás­á­gát. És ha e nagy baj orvoslásának­­ csak egy sikeres módját eszeli is ki a kongresszuson, avval már­is fé­nyesen megoldotta feladatát. Nagyon jól fogják tenni a kon-­­­gresszusi urak, ha behatóan tanul­mányozzák ezt a kérdést, mert nincs­­ az a magas közteher, melyet a vá-­­­rosi polgárnak a jól jövedelmező­­ ipar és kereskedelem elviselhetővé­­ nem tenne. A törvény, jog és igazság jelsza-­­­vaival indult meg az új aera, mely­nek tisztaságát és egészséges voltát máris érezzük, súlyos anyagi bajaink közepette is. És ezért bízunk benne, hogy a kongresszus határozatai: Magyarország városainak riadója a boldogulásért, nem lesz kiáltó szó a pusztában! Meghallgatásra fogunk találni. Jobb törvényeket fogunk kapni és melegebb érdeklődésben,­­ nagyobb gondozásban lesz részünk,­­ mint a­hogy eddig tapasztaltuk. E cél elérésére ül össze a kon- j­gresszus, melyen az­ eddig jelent-­­­kezett huszonöt városon kívül még Azonban ennek m­a már három éve- Ti­zenhét éves volt Liliké akkor csupán. És most tavasz van ismét ragyogó, színes ta­vasz. Virágok nyiladoznak, rügy pattan és­­ illatok lengenek sejtelmesen. Karpné tehát remél, vele bízunk, re­­­­ménykedünk mi is, úgy a­hogy másért, ide- i­génért már csak néhol : folyóparton, gesz-­­ tenyefás, akácos kicsi fészekben vagy va­­­­lami eldugott, semmiképpen sem díszes­­ házban szokás kinn a Liliom utcában. V. És im megjött a hattyúlovag. Noha csak civil, azonban daliás ő is. Néz­ ,­zü­k kissé aggodalmasan, de rokonszenves,­­ meleg érdeklődéssel, a folyósóról, az ab­­­­­akfü­ggönyök mögül, amint ott halad sé­­­­tára, a harmadiknak a tanácsos úr és a mi­­ kisasszonyunk mellett. Milyen komoly. És­­ milyen gyengéden, milyen forrón néz a­­ karcsú, lenge lányra. Karpné újságolja: — Oly fiatal és már titkár a ministeri­­­­umban. Nagy úr lesz, de kedves és barát­­­­ságos Levett kalappal köszön vissza. Mi- i­lyen szép pár lennének. Mi is szakasztott ezt gondoljuk, kik öröm-­­­mel látjuk, hogy a tanácsos úr Lilije már­­ nem oly szomorú halvány arcocskájára jó­bizonyára számosan fognak részt venni. Reméljük, hogy a városok parla­mentjéből a mi városunk sem fog hiányozni. Hitelszövetkezeteket a népnek. Irta: Czézár Károl­y 7. Hogy a búza s általában a gabonának az ára ne függjön a speculatiótól, hanem annak megszabásáról legyen szava a ter­melőnek is: állítsunk szövetkezeti magtá­rakat. Ezen a bajon is csak úgy segíthe­tünk, ha egyesülnek, tömörülnek a kisgaz­dák. Lám a vásárhelyi gabnakereskedők is milyen egyek, hogy össze tudnak tartani. Hogy megállapítják közösen, hogy csak annyit adunk a gabonáért. Ők húzzák a tulajdonképeni hasznot a földmivelő ve­­rejtékes munkája után. De jöjjön meg már az esze a földmivelő népnek, a kisgazdá­nak, tömörüljön, egyesüljön, vállat vállhoz s akkor nem csal meg, sem a zsidó. S­em a német, sem a tót. Egy példát hozok fel. „Aratás után, mikor a gabona ki volt csépelve, Pál gazda befogott, szekerére felrakta búza felesle­gét — bár a gazdaságban elég sürgős munkája lett volna, de a pénzre nagy szük­sége lévén — szépen elhajtotta 2 pejkéjét a 4 órányi távolságban levő városb­a. Az utazással költség is jár és az utazó ember mindig szomjazik, ezt minden magyar ember tudja Az első fogadónál egy 10-es pálinka, a másodiknál szintén, a városban pedig vám- és helypénz. Ha azután jól ütött ki a vásár, a­mi ezer esetben nem is történik meg, mert a gabonakereskedők szabják meg az árakat oly olcsón, hogy minél többet nyerjenek és a gabonát visz­­vinni csak nem lehetett, hazafelé búbánat­­ban ismét egy kis pálinka járta. Ha azután zsák gyúlnak és kacagástól hangos a lép­cső. Este pedig a nyitott ablakon át édes, vidám melódiák szállnak ki a fehér lány­­szobából, a zongora billentyűiről, egy ki­csi, vidám, szerelmes lány veri őket, a­­ki most már egyedül és karonfogva sétál ki ama magas, komoly úrral. És egy derűs, őszi napon sok frakker áll meg a csendes Liliom utcán. A mi há­zunk lakói kigyű­lnek mind, a fűszeres csa­ládjával. Tör Menyus a szabó és az ő vi­dám felesége, a pallér és a többiek, Wei­­nerné is letipeg egy percre, noha az öreg iktató úr szegény nagyon beteg. Aranyos szálak úsznak a levegőben és nehéz, su­hogó fehér selyemben, sok úri nép által kisérve jön a mi kisasszonyunk, boldogan mosolyogva. Karp­ur és neje lázasan rendezkednek és a kocsik sorba robognak ki a keskeny utcából, a menet elindult. A mi házunk lakói pedig boldogan áll­nak és néznek az eltűnő frakkerek után. Az asszonyok sírnak. Ünnepi, emelkedett a hangulat közöttük és szívük s repesre száll az idegen, szép úri lány után. Mert a liliom utcában akadnak még ilyen emberek. Báttaseéky Lajos. Pál gazda későn eszve fáradt lovakkal haj­lékába visszatért, akkor bizony szomorú állapotban volt a bugyelláris és Kató me­nyecskének volt miért pergetni a nyelvét. Ahogy Pál gazda járt, úgy járt Péter is, Pista is, János is, a­mi végre igen szomorú állapot. Ha pedig együttesen adták volna el a község lakói a gabonát, akkor nemcsak, hogy a nagykereskedő szívesen eljött volna maga személyesen gabonát venni, de nagy mennyiségben véve, a legnagyobb árt adhatta volna a termésért. Dolgozhatott volna szépecskén Pál, Péter és Pista gazda otthon a kis földjében vagy kertjében, marhái sem fáradtak volna ki és az áldo­másra és vámra kiadott pénz is szépen megmaradt volna. Az uradalmak, melyek a gabonát szövet­kezés nélkül is, nagyban eladhatják, mé­termázsánként rendesen 1—2 írttal nagyobb árakat érnek el, mint a kisbirtokos Ezt mindenki tudja. Hát nem serkenti ezen tény is a kisbirtokosokat az egyesülésre, a szövetkezésre. Szövetkezzünk és gazdálkodjunk a leg­jobban. Kétszerezzük meg jövedelmünket, hisz ez könnyen elérhető, ezáltal nem csak a saját jólétünket mozdítjuk elő, de lehe­tővé tesszük, hogy munkásainkat, kik első­sorban a munkátadónak keresik véres ve­rejtékükkel a kenyeret, jobban fizethessük és ezáltal — tőlünk telhetőleg — nekik is jólétet és megelégedést szerezzünk. Segítsü­k tehát egymást, álljunk össze, szövetkezzünk ! Állítsunk hitel- és magtár szövetkezeteket! Hogy segítsük egymást, erre a kereszténység szelleme tanítja az embereket, mely a szövetkezetekben üli meg diadal ünnepét. „Szeresd felebarátodat, mint te magadat.“ Ezt hirdeti a vallás tere. Ezen épül föl a szövetkezeti eszme. Minél inkább valósítják meg a község lakói e vallásos eszmét, annál jobban felelnek meg nemcsak erkölcsi, hanem anyagi fel­adataiknak is. Minél hivebbek e vallásos eszméhez, annál inkább erősítik az önbi­zalmat, erősítik az előre való törekvést, haladást, vágyat és akaratot, mert minden ember tudja, hogy az élet küzdelmei kö­zött nem áll egyedül, mindig számíthat­­ társaira. Törekvésünk legyen tehát a krisztusi szeretet mindannyi alkalmazása és gyakor­­­­lása. Hiszen a szeretet és annak gyakor­­­­lása nélkül sivár az élet és szegény annak­­ minden intézménye.­­ Hallgassuk meg tehát a szövetkezeti­­ eszme vezérférfiainak szavát s alakítsunk ! Hitel- és magtárszövetkezeteket minden , községben. Mindeneket megpróbáljatok s a mi jó,­­ megtartsátok!­­ (Vége.) Székely Lapok, Marosvásárhely, 1900. március hó 1. Székelyföldi hangok E czim alatt megjelent közleményre vá­laszul a marosvásárhelyi kereskedelmi és iparkamarától vettük a következő sorokat: Tekintetes Szerkesztő úr! A „Magyar Nemzetben“ és a „Székely Nemzetben“ Pózsa József aláírással meg-

Next