Székely Lapok, 1900. június (40. évfolyam, 85-98. szám)
1900-06-02 / 85. szám
XXX. évfolyam 85. szám. Marosvásárhely, 1900. junius hó 2 POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP. Megjelenik: hétfő, kedd, csütörtök —4- es szombaton. -F— Szerkesztőség: Régi Maromvásár utca 1. szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Telephon 58. szám. Felelős szerkesztő : FENYVES SOMA Segédszerkesztő: MÁTHÉ JÓZSEF Előfizetés: egy évre 16 kor., félévre 8 kor. negyedévre 4 korona. Előfizetést és hirdetéseket felvesz a „Székely Lapok“ kiadója: Adi Árpád. -S Telephon 161. szám. püikötykor*. Mint mikor nap-nap után robotolva útját a sivatagok vándora, oázishoz ér, melynek árnyában édesen pihen meg, melynek tisztavizü csermelyéből szomjatolt és uj erőt merit, úgy az emberlélek is, robotolván az élet hétköznapos vesződségeit az ünnepnapokon nyert pihenésre, üdü , lésre alkalmat keres. Tengersivatagon oázisok nélkül elpusztulna a vándor, az élet útján ünnepnapi megállók nélkül gyötrőd- nék, meg lenne ölve a lélek. Múlt és jelen egybevágó tapasztalatai szerint, hovatovább halad a kor, annál pregnánsabb az ünnepek ezen szükségessége. Mert az idő haladásával, az emberiség gyors szaporodásával egyenes arányban nőnek a köznapok terhei és küzdelmei s ugyancsak egyenes arányban nő az erőt gyűjtő pihenés szükségessége is. A test elvégre alkalmazkodik s s igy fokozottabb munkát is megrázkódtatás nélkül kibír, de a lélek alkalmazkodása nem oly eleven. Látjuk gyakran és érezzük, sokszor a mindennapi élet lesújtó drámái közben : megrázó döbbenés mint fogja el a szívet, fojtogató gyötre- ; rem mint szorítja el a bensőt. És látjuk és érezzük, vergődés közben mily rohamosan apad a lélekerő. Hol és hogyan vegyük pótlását a fogyó erőnek? Másutt nem sehol, csak az ünnepnapokban, melyek föloldják a mindennapi gondok alól a lelket s lehetővé teszik, hogy ma-gasztos eszmékből szabadon merítsen s uj tápot, uj erőt. Áldott a keresztyénség, hogy kü- isönösen az ő ünnepeiben sok a lei- ikét tápláló „memento“, nem „móri“, hanem „vivere“. Ám itt a pünkösd. Megtért vándor- madarak vidám csicsergése, bimbóba fakadt, s bimbóból kipattant virágok s üde illata legszebb bizonyságok, hogy itt van. Piros pünkösd napja elérkezett s a természet legszebb, rózsáktól ékes köntösében ünnepel. Ez a csodatevő gyermek Jézusnak, a szent kisdednek. — Gesu bambino, sacro bambino — áldása... Elmondok a szent Bambino csodakrónikájából két esetet. Az első Grazioli herceg családjára vonatkozó, a miért is a herceg megiratta Antonio da Cipresso franciskánus által a szent Bambino történetét. 1860. évi novemberben a hercegnek 6 éves kis leányát, Máriát a skarlát legveszedelmesebb neme lepte meg. Ugyanezen bajban a hercegnek két fia, Viktor és Richard csak nem rég haltak el. A kis leány már-már haldokló félben volt s a két orvos is annak halálát várta, midőn az angol nevelőnő kívánságára elhozatták a beteghez a szent Bambinót. A mint a pap belépett s a beteget a Jézus-szoborral megáldva érintette, az hirtelen felrezzent s a betegség miatt hályoggal bevont szemeit felnyitva, kiáltá: Ki rázott fel?!... .Felépült. Grazioli és családja a szent Bambino csodáját látta e gyógyulásban, családostól s felment az Araceli-templomba, gazdag ajándékkal bizonyítván hercegi háládatosságát. Piros pünkösd napja elérkezett és meghozta magával a maga édes, lelki táplálékát, meghozta az emlékezést egy világot átformáló eseményre. Aki ünnepel, az emlékezik s aki emlékezik, annak lelki ereje nő. Mert ha eddig vérzett a világi roszszak miatt, most sebére gyógyírt ad a mennyei jó gondolata. ha eddig szenvedett igazságtalanságok miatt, most reményt s igy épülést nyer, hogy az igaz ügy nem eltipratásra, de győzelemre van; ha eddig csüggedett volt, látván ereje kicsinységét kitűzött céljaihoz képest, most bátorságra ébred, látván, hogy a Mindenhatójóért küzdő gyöngének apró erőit nagyokká gyarapítja. Az istenembert csúfosan tették sírba, ő dicsőségesen égbe ment. Munkája megszakadt s az első pünkösd nap tovább szőtte gyors és erős kezekkel, melyeket gyorsakká és erősekké az irás szerint: leszálló lélek, tüzes nyelv tett. Oh szép költészete az Evange-Van Swygenhoven Károly orvostudor s akadémikus Brüsselből, nejével együtt Rómába jött. Hírét vették a csodatevő Jézus szobornak s mert a nő már tiz éve gyógyíthatatlannak látszó szívbajban sínylett, felmentek az Araceli templomba a szent Bambino segedelmét kikérendők. Letérdeltek az oltár előtt, a pap megáldotta őket a szent Bambino szoborral, s a sokat szenvedett nő rögtön meggyógyult... Hálából arany szivet tűzött fel sajátkezüleg a szent szobor mellére. E gyógyulás 1861. március 5-én történt. Sok szegény ember is felgyógyult súlyos betegségéből, ki rögtön, ki később. Mindez Antonio da Cipresa könyvében olvasható. Azért oly népszerű a Gesu Bambino, azért járnak fel oly sokan tiszteletére az Araceli templomba. A régi vallásos eszme, mely szerint az istenség bizonyos helyeken, bizonyos képek és szobrok által közli az emberekkel kegyelmeit, áldásait: teljesen érvényesült a keresztény egyházban is, legalább annak nagyobb részében A csodatevő szent képek, szobrok, kegyhelyek, Rómából. — A „Székely Lapok“ eredeti tárcája. — Irta: Dr Hatala Péter egyetemi tanár. Az Araceli templom piacára érkeztem, s a Capitolium magaslat tövében. Tenger nép hullámzott itt, s odafenn is, a magasban, s a Capitolium terén, a senatus a múzeum, s a conservatorok palotája előtt. Marcus Aurelius császár lovagszobra körül. A szép márvány lépcsőzeten, melynek huszonnégy lépcsője felvezet az Araceli templomhoz. A templomból, magaslat északkeleti és legmagasabb pontján, fényes egyházi ruhába öltözött papok jöttek ki, körmenetben a márvány lépcsőre. Egy ősz pap menyezet alatt járt, s karján fából faragott, drága koronás, gyöngyökkel, aranynyal ezüsttel ékes selyemszövetbe öltöztetett kisdedet vitt: a kis Jézus faragott képét. A kisded előtt több pap tömjénezett fényes drága füstölőkből... A templom harangjai zúgtak. A papi menet megállóit,’s az öreg pap megáldotta a szent szoborral a népet, s mint Úrnapján szokás az oltári szentséggel. Lapunk mai száma 8 oldal.